Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-13 / 19. szám

N T t R V I D fi H világosságot, szellemének ihletet adott, szivének hazaszeretetét megszázszorozta, hogy azt a nehéz, nagy munkát kezdje meg, melynek sikerétől függött a haza jovendó sorsa Ó az ő munkája példakép állhat előttünk. Előttetek különösen nemes ifjúság. Tietek a jövő; a magyar ifjúság kezében lesz a haza sorsa. Tőletek függ, nnve legyen a hon? Merítsetek tanúságot ezer éves történetünkből. Lelkesedjetek Szabolcs ifjai e nagy példán. Ha ugy fogiátok szeretni a hazát, mint ő szerette, ha éltetek munkáját ugy fogjátok neki szentelni, mint ő szentelte; akkor bizalommal taposhatjuk a második ezredév küszöbét, és neked élni kell ó hon s virulni még sok hosszú századon!" 3. Majd Milotay István VIII. oszt. tanuló szavalta el erőteljes szép ódáját. 4. Bartos Sándor VIII. oszt. rövid, de annál frappansabb, lelkesebb és megható beszédben letette az ifjúság babérkoszorúját, a Bessenyei szoborra. 5. Dr. Vietórisz József főgimnáziumi tanár elszavalta magas-szárnyalásu s rendkívüli hatást keltő ódáját, a mely a tárczarovatban szintén feltalálható. 6. S végül az egyesült dalárda énekelte el a ,Hymnust.„A közönség és ifjúság azzal a lelkes hangulattal és tudattal vonult cl az ünnepély színhelyéről hogy az ünnepély minden izében sikerült volt. Délelőtt 10 órakor a vásrosi polgári leányiskola ünnepelt a központi népiskola dísztermében a következő programmal: 1. Megnyitó Bölcsházy Vilma igazgatótól. 2. „Isten áldd meg s védd hazánkat" énekelte a növendékek dalos köre: Zsák Endre énektanár vezetése alatt. 3. .A magyar nép bejövetele" Pósától, szavalta : Steinfeszt Matild II. oszt. növendék. 4. Emlékbeszéd Paliez Gizella tanítónőtől. 5. „Ezer év* Sajó Sándortól, szavalta: Milotay Boriska III. oszt. növendék. 6. Áldd meg ur Isten a nemzetedet . . . énekelte a daloskör. Ennek a sikerült ünnepélynek emelte fényét az elnökség és sz;unos szülő megjelenésével. Megünnepelték az ezredévi évi évfordulót lennészeszetesen a helybeli izr. népiskolában is, hol ez einlekezetes napon dr. Kelemen Adolf iskolai igazgató tartott a növendékekhez a nap jelentőségiről nagyon sz»p hazafias beszédet. Minden ezekből az ünnepélyekből látjuk, hogy ifjúságunk, hazánk reménysége, hazafias nevelésben részesül s nyugodtan bizhatjuk őket továbbra is vezetőikre. De mint értesülünk a róm. kath. népiskola nem vette ki részét az ünnepélyekből, mert az nap is hűségesen tanított. Vájjon miért?! Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye áprilisban. A folyó év április havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év április havában elhalt 90, addig ez év április havában a halálozás lOs-at mutat, több tehát 18-al. Nem szerint elhalt fi 47, nő ül. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 65, íöldmives gazda 15, iparos és kereskedő .'<), értelmiségi 4. Ezeken kivül halva született ii, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 4. Törvénytelen ágyból származó elhalt G. Élve született 134, és pedig: 69 íi és (>"> nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik II, és pedig 7 fi, 4 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 16-aI. Házasságot kötött 15 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. li 12, nő 15 27, ág. evang. fi 17, nő 31 = 48, helv. hitv. íi 8, nő 1 =.9 , gör. kath. fi 7. nő 12 1!), izraelita ti 3. nő 2. = 5. Életkor szerint 0—1 évig =43, 1—5 évig - 19, 5—7 évig = 4, 7—20 évig = 4, 20—30 évig 5, 30—40 évig = 5, 40—60 évig 10, 60 —80 évig - 1 4, 80 éven felül 4; őss/.esen 108. A város belterületén elhalt 56 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 29, kik közül nem lett gyógykezelve 2 ; 7 éven felüli volt 30, ezek közül nem lett gyógykezelve 3. A város belterületén elhalt 50 egyén közül tehát, nem lett orvosolva 5 egyén. A város külterületén elhalt 25 egyén, kik közül 7, éven alóli volt 37, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt .'>, 7 éven felüli volt 15, ezek közül nem volt orvosolva 1, a külterületen elhalt 52 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 6. Az összes 108 elhalt közül tehát II nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszemle eszközöltetett, egy hirtelen kimúlt gyermek hullája és egy vasúti munkás tolatás alatt zuzódást szenvedett hullája felett. Sem orvos-rendőri sem törvényszéki bonczolás nem volt. Orvosi látleletet egy súlyos testi sértésről adtam ki. Piacz és élelmi szerek rendben találtattak. Nyíregyháza, 1900. május hó l-én. Dr. Trajtler Soma, városi tiszti orvos-főnök. A képzelö-erö nevelése. (A szabolcsmegyei általános tiuitó-egyeatllet nyíregyházai jirasketrének közgyűlésére, mijui hí 4-éa felo'vasU: Görgey {István,) Az emberben szakadatlanul mozgásban vau egy őt érzékünk alá nem eső valami, mely soha meg nem szűnik, el nem pusztul, hanem egyik szerves lény kimutatása után átszáll másba, átöröklődid, él örökké — tehát hallhatatlan. — Ez a lelki — erő. Valamit azombau a picziny magból kikelt ébrény megerősödve számtalan irányban szétbocsátja gyökereit, a melyek — később — a ter«bélyesfa fennmaradásának elengedhetetlen létföltételét képezik: ugy az embar szellemi életének a kifejlődése is az összeró egyes t ényezőinek, ágainak kiépítése által történik. Azon erő-tényezők között azonban a melyek az emberi lélekben szunnyadó erők felébresztésére és tovább fejlesztésére döntő befolyást gyakorolnak, egyike a legfontosabbak közül a képzelő erő, a fantázia, mert ez képezi ugy szólván alapját a lelki-élet tovább fejlődésének. Igen fontos ez, mert a lélek ezen erő-tényezője hiján eltompul, ha pedig annak fejlődése ferde, akkor a lélek egész világa ferde iránybau fejlődik. Mert ki ne olvasta volna élvezettel, lelki örömmel a regény irás nagy mesterének, Jókayuak munkáit? Ki ue gyönyörködött volna abban a művészi meseszövésbeu, mely az ő regényeit oly közkedvelt olvasmánynyá tevék ? Bizonyára mindannyiau ugy tettük le könyvét olvasás utáu, mint a kik az elbeszélő irásmüvészet utólérhetleu bájával megirt, de főképen briliáns és felülmúlhatatlan képzelő-erejével alkotott történetein okulást merítettünk magunknak. De tehettük volnu-e ezt akkor, ha kebelünkben a lelki-élet heiyes kialakulására okvetlenül szükséges erő-tényező, a képzelő erő hiányzott vagy annak kifejlődése ferde lett volna? Bizonyára men. Mert nem lettünk volna képesük ezen kiapadhatatlan fantáziájú lelket megértem; nem annak szépségeit élvezni s irodalmunk e gyönyörű brilliansa örökre zárva maradt volna előttünk. Ne gondoljuk azouban, hogy kizárólag az írástudástól függ az, hogy ki milyen történetet tud elénk tárn; a főszerepet a fautáziauak többé-kevesbbj kifejlődött mértéke játsza itt s bizony sovány cselekmény mellett a legragyogóbb stílus is zátonyra jut, hatást nem kelt, mert érdekes cselemneny a képzeló-erő intenzivebb működése nélkül a legjobb tollú ember is csak jó elbeszélő, egyes detail — részleteknek tökéletes eladója, de nagyobb koncepciójú művek bóvebb esemény auyagot — tehát regényt — tárgyaló muukák megalkotója nem lehet. Igaz, hogy ez a legmagasabb szférákig ható, mindeut túlszárnyaló, merész röptű fantázia isteni szikra, a géniusz ciókja, kevesek homlokán; a túlnyomó átlagnak vajmi csekély hányada jut ennek a l'aruassus berkeibe vezető szellemi kiválóságuak. Nem is erről akarok én szerény munkámban értekezni, ciak rámu attam, hogy legmagasabb fokában a helyzetek, események sziugazdag előállítása által a szellemi gyönyörködtetés egyik előkelő módját biztosítja számuukra. Éu az átlagos képzelú-eróról óhajtok pír eszmét előadni s feltüutetui azokat a módokat és eszközöket, melyekkel ez a kiváló és az eleiben is uagy ezeiepet játszó képesség a zseuye gyermeknél fejleszthető és irányítható. Nincsen szellemi funkció, melyuél ha nem is vezető, de kisegiló szerepel ue jitszaua a képzeló-erő. Mert, ha levelet írok valakinek, a melyben ^elmondom éleméuyeimet, képzelhető e, hogy éa le tudom élethúm írni a velem megtörtént eseményeket, ba — mint mondani szokás — lelki szemeimmel vissza nem varázsolom az elmúlt dolgokat? s nem a képze ó-sró teszi ezt reámuézve lehetségessé? Toávbb megyek. A czimzett megértheti-e levelem )tartaluiát, ha írásom hitása alatt el nem tudja köpzelui fintaziajábiu a velem megtörtént eseményeket? Bizonyára nem? Társalgók valakivel. E.óadom, mily nehezen menekültem egy életveszélyből s milyen körülmények között, hol és muyeu helyen voltam akkor. Bizony, ha az éu hallgatóm nem tud a rögtön maga elé varázsolni az tkkori helyzetemet s beleélui magát az én kedély hanguiatomba, akkor aoh'se fogji megtudni micsoda gyönyörűségem lehetett u megmenekülés pereiében s mily jóleső jrzet szállta meg keblemet. De hát ez csak a multakra vonatkozott. Nézzük azt a földhöz ragadt szegéuy embert, aki örökös auyagi zavarokkal küzd. Miut rerneii a jobb időket, el-elmondogatja, ezt teszem, azt teszem, ez által jobb helyzetbe jutok s akkor kiépítem házacskámat, veszek ezt, azt, stb s egy jobb jövő hijnaltnsadása, szebb napok verőfénye dereng feléje, Avagy nem a fiutázia képesitetle-e ót erre ? De nem akarom a minlenuapi helyzetek hosszú sorozatát felemlíteni, mindannyian tudjuk, hogy nem mondhatunk, nem irhatuuk, uem tehetüuk semmit a nélkül, hogy a képzeló-arót segítségül ue szólitauók. Nincs egy pillauut az ember öleiében, mely a képzelő erő uralma alól lelki-erőiuk bármelyiket felszabadítaná. A képzeló-erő lelki-erőiuket teljeseu domi náija; azokkal össze van forva s azoktól semmi körülméuyek között el nem választható. Minthogy pedig igy áll a dolog önként következik , hogy a lelki erók e foutos társa uéikülőzhctleu kísérője, sót irányítója fölött észrevétlenül^ átsuiiauuuuk nem lehel: hanem okosan vezetett nevelés által a czélszerüség szempontján azt fejlesztenüok kell s ezáltal a lelki-erők összhaugzatos fejlődését helyes irányban kell terelnünk. Hogy azonban a képviselő erőt helyes irányban fejleszthessük a nevelésnek mindenekelőtt mindenre <iterjedőnek, körültekintőnek és általáuosuak kell lenni. Soha sem kell tehát kicsiiiyeltii még a legkisebbnek látszó kérdést sem ós nem szabad elejteni mindaddig, mig mint életrevaló eszme meg nem gyökeredzett a lélekben. Csak ugy születik meg ós érvényesül a gyermek lelki erői között az összhang, ha szellemi lényének minden erő-mozzanata kellő figyelembe és fontosságához mérten kellő méltánylásban részesül a nevelő részéről. Termé zetesen mindenik a maga helyén: sem korán, sem későn. Igyekeznünk kell erre azért is, mert az öszhaug minden egyes lelki erő fejlesztésénél domináló tényező, mely nélkül a lélek egyetlen erímozzauata sem fejleszthető a nélkül, hogy az a másik rovására ne törtóuuék. A képzelő-eró nevelésének tehát öszhangzatosnak is kell lenni. Mert a gyermeki lélek egy kis mag s valamint a kisded mag belsejében benne szuuuyad az ébrény — a tovább fejlődésre való képesség: ugy a lélek is magába rejti mindazon eiő-:nozzanalok fejlesztő csiráit, a melyek a kifejlődőit ember szellem-világábau később — mint ezen erók működéséből folyó tények — jelentkeznek. De valamint a kisded magnál hiányzik azon öntevékenység, mely az egészséges és rendes tovább fejlődést biztosítaná s gondozás ós ápolás nélkül lassaukint felbomlana az erők közötti egység — az öszhang és elcsenevészedve uyomorultan pusztulna el: ugy a gyermeki lélek vagyis rt ember lényének ezen már a gyermeki korban való megnyilatkozása is nélkülöz egy lényeges tulajdouságot — a test, kedély ós érzelem eróihek összhangját. Majd az egyik, majd a másik erő egy egy nyilvánulása lép előtérbe és emelkedik túlsúlyra a többi fölött, teszi koczkára fáradságos munkának gyümölcsét és vezeti helytelen irányba a lélek gondolat-i irányit. És, ha ezen uralom állandóvá és véglegessé lesz, akkor az egyén örökre elvesztette szellemének termőszeles és egészséges fejlődés-irányát, mert az egyoldalulag kifejlődött lelki-erőkből keletkezett ős túlhajtott vágyak a fekvesztetten rohanó képzelő erő uralma alá kerülvén egész életét félszeggé és boldogtalanná teszik. A lelki-élet öszhaugzatos fejlesztését tehát szigorú rendtartással, czélirányos oktatással és kedély képzőssel ugy kell vezetnünk, hogy a növendékek lelkére oly maradandó hatást gyakoroljunk, melynek birtokában azok egészséges, értelmes és erkölcsös szellemű egyénekké válnak s képesekké lesznek erényes életet élni és törekedni foguak Istenhez a legszentebb és legerkölcsösebb lényhez hitionlóvá lenni. Az öszhsngzatos fejlődésnek föltétlen tényezője azonban az, hogy a bemutatott képek által szerzett benyomások az életkornak megfelelők legyenek. Hagyjuk tehát a gyermekeket a maguk természetes helyén, az iskola és a gyermek szoba falai között és ne léptessük szelleme előtt idegen világba, mert, ha ezt teszBzUk, akkor mesterséges módon megzavarjuk szellem-világának öszhangzó fejlődését. Épen ezen szempontot tekintve helyteleníthető az ha a szülök gyermekeiket idő előtt színházakba, esté* lyekre hurczolják. Hosszas lélektani megfigyelések azon a szomorú tapasztalatra vezettek, hogy a kedély miudenkinél fogékonyabb a rossz, mint a nemes benyomások iránt. Nem kell más egy zsenge lény képzelem-világának elferditésére, sőt erkölcsi életének a teljes megölésére, csak hogy ily — előtte még érthetetlen világban mozgó — zavaros képak töltsék meg ártatlan kedélyét. Neveljünk tehát őszhmgzitosan, de nem mesterséges, hanem természetes uton. Az összhaugzatos nevelés mellett tartózkodnunk kell a gyermek szellemének a túlterhelésétől, mert az anyag túlterhelése által megbetegedett lélek nem képes a magábi szedett óriási anyag halmazt megemészteni, miért is azok — mint elferdített kor s képződmények jelennek meg s gyakran viszás, sőt kellemetlen és szomorú eredményeket idéznek elő az önnálló cselekvési szabadsággal felruházott léleknek termékenyítő tevékenysége — a képzelő-erő által. Mert igaz ugyan, hogy a léleknek igazi természete a magason törés s a léleknek e téren a szolgálatában álló crő-tényezok közül legfontosabb az értelem, a mely nem egyébb mint az ismerés tehetsége s melyet okvetleuül fejlesztenünk kell, mert az emberi lélek az értelem segítségével törekszik elérni rendeltetését, végczélját vagyis a végtelent; igaz, hogy a tökéletesedés után való törekvés az ember e^yik legnemesebb akaratiránya, mert a köznapiság szinvonaian megállani és eltűnni a nagy tömeg közö'.t miudenuapi dolog, ellenben kitartó szorgalom, odaadó munkásság által fényesen kiemelkedui e sivár élet egyhangú hétköznapiságából már férfias erény, mely nem csakönbecsülést eredményez, hanem azoknak a figyelmét is felkölti, a kiktől a puszta elismerés egyszerű szavait is bő jutalom gyanánt fogadjuk: de a túlterheltség következtében a lélek eszmemenetében beállott auyagtorlódás miatt szerzett képzeteit nem hiven állítja elő s az elferdített képzetek összeköttetéseit többé-kevésbbé, kisebb-nagyobb változással idézi vissza, A tökéletesen el uem sajátított, meg nem emésztett auyag közötti eligazodásban kisegíti ilyenkor a lelket egy mánk rokon tehetsége a fantázia, mely a képzelőerő folyománya s mely attól csak anynyiban különbözik, hogy mig a képzelő-erő mindig szerzet — tehát megemésztett képzeletekre építi elferdített álmiit; addig a képzelem segítségével a lélek a képzelődéseit tetszés szerinti időben és alakban megindíthatja és az eddig izerzett felületes benyomásaitól teljesen független iránybau szőheti valótlan ábrándjait. A képzelő-erő segélyével tehát a képzelódés utján sokszor ujat is teremt a lélek, még pedig oly sokfélét, hogy azt meghatározni fizikai lehetetlenség. Ezen a téren a lelekuek a szabadsága korlátlan. Nekünk — nevelőknek — nem áll batalmuukbau ezt megakadályozni, de igen is korlátolhatjuk a helyesen ápolt és fejlesztett értelem által, mert az értelem által fegyelmezett kepzelódes a józan lelki-életnek egyik leghatalmasabb fejlesztője. Ne tömjük meg tehát a gyermeknek ártatlan kedélyét olyan anyagokkal, a melyeket meg nem emészthet s melyek szellemi látkörét-, kedélyének ártatlan naivságát túlszárnyalják. Ne tereljük őt készakarva a fantázia sikamlós lejtőjére, ue hogy az inger, mely a lélekben oly erősen működik — vágygyá, sót szenvedélylyé fajuljon. Mind az ami a gyermek szellemét fölülmúljt, reá nézve hamar megszokottá, uualmassá ós a képzelő-erő állapotára romboló hatánuvá lesz. Azonban miuden eddigi fáradozásuuk haszontalant meddő muuka lenne, ha változatosság álul nem igyekeznék eljárásunkba életet önteni. Legyen tehát a nevelés változatos, mert az igazság megismertetésére nézve tökéletesen miudegy ugyan az akár a legegyszerűbb elemekre jtérünk vissza; de a gyermekekre nézve hol az egyik, hol hol a másik módszer használata bír előnynyel, miért is a körülmények szem előtt tartásával változtatva majd ezt, majd amazt kell használnunk — sőt gyakran egyikből a másikba is át kell mennünk, hogy a tanuló no csak az ellőtte álló egészből ismerje meg a részeket hanem képzelzelö-erejéuek a működésbe hozásaval képes legyei önnállóan a legkezdetlegesebb alkatrészekből — bár hozzávetőleg megalkotni az egészet. 0 t, a hol ezt veszélynélkül megtehetjük, minnél gyakrabbm engedjünk tárt a gyermek képzelő erejének, mert ha ezt, uem teszszük, megfosztjuk öt minden önállóságától és egy másik túlságba esve, kiöljük lelkéből a képzelő-erőt. Maga a változatosság azonban élénk előadá*, színgazdag tartalom nélkül mit sem ér. Legyen azért a nevelés élénk, szingazdag, mert ha ilyen a uevelés, akkor