Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-05-13 / 19. szám

NYÍR I I> fc I{ sét elrabolta, örökös sebet ejtve az igazán szerető fői fi szivén. Évek multak el, Várdy feledni nem tudott, szive más hölgyért nem dobbant meg soba. Érzéketlen lett a nők, az élet iránt és deresedő hajjal azon tudatra jutott, hogy nem született több olyan nő, aki elvesztett Erzsikéjét pótolhatná. A fürdőbe járás, az ott talált szórakozás, a termé szet szépségében való gyönyörködés volt íz, ami után vágyott. Oít látjuk Várdy Eleket hazánk egyik legkiesebb füidőjében. A komoly férfi a fürdő környéket járja naponként és elgyönyörködik a tájék szépségében. A magasba nyúló hegyek, a százados tölgyek, a zöld pázsitszőnyeggel bevont, virágoktól hímzett völgy, a tarka szárnyasok dalolása, a balzsamos levegő Udesóge kellemes hatással vannak az életuntnak látszó, komoly férfire. Szép májusi reggel volt, midőn Várdy Elek szokott sétájára indult. A fürdőtől ku távolban, egy gyeppamla gon p.henve találta Szürtbey Jolánt. Várdy udvariasan köszönté az élemedett, de még mindig szép és érdekes hölgyet. — Nagysád, igazi szép napunk vaD, szólt Várdy. — Uram, nem győzök betelni a természet csodás szépségeivel. Időm legnagyobb részét itt töltöm. Érzem, nagyon érzem, de kifejezni nem tudom ama jóleső hatást, melyet rám eme szép vidék gyakorol. Ha mindig tavasz és nyár volna, állandóan itt laknám és minden boldogtalanságom mellett is nagyon boldognak érezném magamat . . .! Várdy mélyen a szemébe nézett Jolánnak és arczárói olvasta le, hogy igazat mondott, midőn boldogtalan nak nevezte magát. — Tehát nagysád boldogtalannak érzi magát? — Uram, nem panaszkodom, az iménti szó csak véletlenül repült el ajkaimról. Vannak az embernek tit kai, melyeket őrizni kell. Vannak szenvedéseink, melyek keblünk mélyére vannak tömetve. Sok ember szenved, de szenvedését erőltetett mosolylyal takarja. A mai világ magyarul gondolkodni nem is tudnak, kik mint e hazának hű fiai kivették részüket a haza függetlenségéért, szabadságáért vivott harczokból, éltető, szent magyar nyelvünk helyett, a legszentebb helyen, templomukban, idegen nép módjára, idegen nyelven hirdettessék az isteni igét?! Az nem lehet! Kell, hogy ők válaszszák az áldást, az életet! „Álljatok meg szilárdan!" mondja az 0 testamentum. Népük történetéből folyik követendő magatartásuk. Mikor Fáraó elbocsátá a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országán át, mert az rövid út volt és Isten azt mondta: „hátha majd megbánja a uép, ha egyszer háborút lát és visszatér Egyptomba." Ugy látszik, hogy izr. polgártársaink a magyarság és szent vallásuk lobogójával kezőkben, nem kényelmes, kitaposott országúton haladnak. Útjok göröngyös és nehéz akadályokkal telve. Zászlójokat a közel múltbau nyilak érték, bemocskolták a rágalom szenyjével a vallás örve alatt. De a lobogót ne adják ki kezükből; segítségükre lesz városunknak, sőt e vármegyének egész társadalma, mert ki kell vivniok e téren a többi felekezetek és saját hitfeleik elismerését. A vallások, a melyek az egy Isten hitén épülnek s igy a zsidó vallás sem üvegházi növényzet, mely a kertész gondos ápolása, féltő óvatossága mellett tengeti életét de hasoulit a vad repkényhez, mely felkúszik a szirt tetejére, kitéve az idő járás mostohaságának — daczolva viharral és záporral. És gazdagjai, előkelői a zsidó hitközségnek, kik számottevő tagjai magyar társadalmunknak, egyesüljenek a magyarság érdekében a kicsinyekkel, szegényekkel. Akik pedig ijedten fordítják el orczáikat a hozaudó szent áldozat szikrázó lángjától — ne féljenek. Nemes láng az, mely nem emészt, csak világit, melyről a/.t mondja a zsoltárok költője: Isten szava lobogó lángot pattant, Isten szava, mely e város és általa egész hazánk javán közremunkál. Isten szava, mely rémületbe hozza azokat, kik önzó hatalomra vágynak, Isten szava abban a templomban, mely nem zárja el az üdv kapuját azoktól, kik jot gyakorolnak, tartozzanak azok bármely vallásfelekezethez, abban a szentegyházban mindenki azt moudja: Dicsőség! Izraelita polgártársaink legveuek erősek! Tömörüljenek hitök és a magyarság szent zászlajakörül, saját akaratokból, saját választásokból, Szent legyen a békesség fegyvere ebben a küzdelemben. A vallásosság eszméjének megmentése érdekében kell az igazságért küzdő papnak áldozatot hozni a béke oltárán. Május hó 20-ik napja a zsidó egyház és városunk culturális életében emlékoszlopot jelent, mert e napon mutatják be izr. polgártársaink a haza, a vallás és az igazság oltárán béke-áldozatukat. Köszöntjük őket lelkesedéssel! I. L. A vármegye tavaszi közgyűlése. Május 8—11. A törvényhatósági bizottság tagjainak nagy résztvétele mellett nyilt meg a vármegye tavaszi közgyűlése. Báró Feilitesch Berthold főispán szívélyesen üdvözölvén a bizottsági tagokat. Kállay András szólásra jelentkezve, emlékezetébe liozza a törvényhatóságnak, hogy a mai napon van harmadik évfordulója azon napnak, melyen báró Feilítzsch Berthuld főispán ezen állását elfoglalta és itt a közgyűlés szine előtt programmját kifejtette. A törvényhatóság ezen három év alatt meggyőződést szerezhetett arról, hogy ő méltósága mindnyájunk emlékezetében levő irányelveihez mindenekben hű maradt, mily lelkes igyekezettel törekszik közigazgatásunk színvonalának fokozatos emelésére és e mellett a vármegye önkormányzati jogait mindég a legnagyobb tiszteletben tartolta. Ugyanazért indítványozza, hogy a törvényhatóság főispán ü méltóságának székfoglalójának harmadik évfordulója alkalmával ez állásában szerzett érdemeinek elösiuerése mellett üdvözölje. A vármegye törvényhatósága Kállay András indítványát általános közhelyesléssel fogadván, készségesen ad kifejezést afeletti örömének hogy báró Feilitzsch Berthold főispán a vármegye vezetésében immár három uedménydus évet töltötl el s egyúttal további működéséhez szerencse kivánatait tolmácsolva, eddigi érdemeit jegyzőkönyve lapjain megörökíti és üdvözletét jegyzőkönyvbe igtatja. Báró Feilitesch Berthold főispán tudomására hozza azután a közgyűlésnek, hogy dr. Mezőssy Belát és gróf Festetich Páll tiszteletbeli főjegyzőkké; dr. Lórencz Gyulát és dr. Konthy Gyulát tb. főorvosokká, Kovács Lajos tb. alügyészt tb. főügyészszé, Péchy Gábor szolgabírót tb. főszolgabíróvá, Szunyoghy Ferencz közig, gyakornokot pedig tb. szolgabiróvá nevezte ki. Tárgyalás alá vétetett ezután a vármegye alispánjának, a közigazgatás 18'J'J évi menetéről beterjesztett nagy terjedelmű jelenlése s annak fejezelenkínt való tárgyalása során, a közegészségügy állapotáról szóló résznél a di/téria elleni védültúsok kötelezővé tételére vonalkozó javaslatok, a gyakorlati megoldás tekintetében való véleményadás vegeit kiadta a közgyűlés a közegészségügyi bizottságnak. A népoktatásügyre vonatkozó fejezetnél a gyermek menedékhelyek létesítésére vonatkozó javaslat a népnevelésügyi bizottságnak adatolt ki. Jóváhagyólag tudomásul vette továbbá a közgyűlés az alispán azon intézkedését hogy a nagykálloi regi kórház epületeit egy állami internátus czéljaira való megvásárlásra a közoktatásügyi kormánynak felajánlotta s felirat intézését hatarozta el e felterjesztes kedvezu elintézése erdekében. A vármegyei mezőgazdasági bizottságot felhívta a közgyűlés, hogy a kivándorlás indokainak, alapjának kikutalásara, a kivándorlás okainak megszűntetésére a közgyűléshez mielőbb jelentést tegyen. Az alispáni jelentesben bejelcAtetvén a közgyűlésnek, hogy a vármegye monográfiája elkészült, a közgyűlés a szerkesztő bizottság képviseletében dr. Borovszky .Sámuel m. t. akadémiai tagnak s a helyi létesítő bizottság elnöke: Kallay Andrásnak és a bizottság tagjainak köszönetét nyilvánította. E határozattal kapcsolatban báró Feilitesch Berthold főispán indítványozta, hogy a monogralia gyönyörű Előszava, melyet Kállay András irt meg, felolvas tassek. A közgyűlés ehez örömmel hozzájárulván, Mikece János alispán felolvasta az Előszót, melynek utolsó, imaszerű passzusát a közgyűlés tagjai föl allva hallgatták meg. Megállapította ezután a közgyűlés az .Erzsébet királyné leány internátus* alapjának kezelesére vonatkozó szabályiendeletet. A belügyim liszternek a vármegyei alkalmazottak javadalmazása emelésére megszavazott l

u/„ pótadóra vonatkozó s lapunkban már ismerteteti leiratára a közgyűlés kimondotta, hogy előbbeni határozatát fentartja. Amennyiben azonban a belügyminiszter e leiratában annak adott kifejezést, hogy az 1883 XII. t. cz. rendelelőtt nem lehetüuk nyíltak, őszinték, mert fájdalmunkat a legtöbb ember kigúnyolja ... de nini, ismét itt az én kis madaram... Ab, mily boldog családos élet..! Nézze, nézze, uram, mily boldog ez a madárc<alád .... Várdy egy dus lombozatú fa árnyában levő fészekre tekintett, kz anya gyöngédeu ápolta pelyhedző kicsinyeit, a hlm ízletes fiiatokkal fáradtan tért meg s a fiókák lakmározásán apai örömmel gyönyörködött. Igazán szép, nagysád, igazán gyönyörködtető egy ilyen boldog családos életet szemlélni. Az emberek között vajmi kevés ilyen családos életet találuuk . . . Jolán köuyeket hullatott nagy, kék szemeiből. Az öröm, vagy fájdalom könyei voltak-8 ezek? — Uram, órákig elnézem e boldog családot. Láttam, miként építették otthonukat, melyben most oly végtelenül boldogok. A természet ölén, szent szabadság korlátlan élvezete mellett, e lombhazábau élni csak egy madárcialádnak lehet boldog osztályrésze . . . Várdy megértette Jolánt. A figyelmes férfi átlátta, hogy e nő, aki most is oly szép, oly okos és kedves, valaha peaig igazi tzépség, a férfiak bálványa lehetett, de aki megcsalatott, vagy véletlen szerencsétlenség miatt szenved ós ez a)ja ajkaira a panaszt. — Nagysád, én is boldogtalan vagyok. Arám, akit szerettem, sót imádtam esküvőnk előtt halt. el . .. — Uram, az én jegyesem, egy kiváló férfi párbajnak lett akkor áldozata, midőn az ur oltára előtt akartunk egymásnak örök hűséget esküdni . . . — A mi sorsunk egyenlő, szólt Várdy és távozott, hogy ne zavarja Jolánt az általa szeretett madárcsalád boldogságának szemlélésében. Várdy eg'sz lényében különösen érzett, Jolán pedig epedő tekiutettel nézett a távozó férfi délczeg alakja után. Várdy szórakozottau andalgott a sétány gondozott utain. Ezúttal nem érdekelte a természet bája, a körötte nyüzsgő élet, a madirak báladala . . . Jolánra, az ő sorsára gondolt folyton és ugy érezte, hogy ő is lehetne olyan boldog, mint a»on madárcsalád, melynek boldogságát oly sokáig szemlélték. kezéseihez képest csak is,l Vj

0/

0 pótadó lenne engedélyezhető, a közgyűlés az ez alapon készült fizetés emelési tervezetek tíaál Elek és dr. Mezössy Béla indítványára nem fogadta el, s gróf Pongrácz Jenó elnöklete alatl Gaál Elek, Liptay Béla, dr. Mezőssy Béla, és Seunyoghy Bertalan bizottsági tagokból álló küldöttséget bizott meg azzal, hogy a '/jVo-os pótadó czimén befolyó ősszegnek a vármegyei alkalmazottak kö'.ött miként leendő megosztására nézve a törvényhatóság legközelebbi közgyűlése elé javaslatot tegyen. A nyíregyházi ötödik gyógyszertár felállítása kérdésében a közgyűlés a gyógyszertár engedélyezése mellett nyilatkozott, még pedig akként, hogy a gyógyszertár jog Nagy Kálmán oki. gyógyszerésznek adassék. Hasonlóképen feliraton kérelmezi a közgyűlés a belügyminisztertől, hogy Gyüre községben gyógyszertár nyitásra az engedélyt adja meg. A vármegye köz- és árvapénzek elhelyezésére vonatkozólag a közgyűlés akként határozott, hogy a vármegyei árvapénzek a szabolcsmegyei takarékpénztár, a nyíregyházi takarékpéztár, a nyíregyházi gazdasági és kereskedelmi hiletintéz'ít, a szabolcsi hitelbank, a kisvárdai takarékpénztár, a kisvárdai ipar és kereskedelmi bank, a nyírbátori takarékpénztár, a nyirmadai takarékpénztár és a dombrádi népbanknál akként helyeztessenek el, hogy ai időközben .-zükséges összegek a szabolcsmegyei és a nyíregyházi takarékpénztárnál elhelyezett árvapénzekből fedeztessenek, a befolyó összegek pedig a kisvárdai takarékpénztár, a kisvárdai ipar és kereskedelmi bank, a szabolcsi hitetbank, a nyíregyházi gazdasági és kereskedelmi hitelintézet, a nyírbátori takarékpénztárnál 10(1,000—100,000 korona összegig, a nyirmadai takarékpénztár és a dombrádi népbanknál 200000—200000 kor. összegig legyenek elhelyezve. A vármegyei közpénzek az előbb jelzett pénzintézeteknél hasonló arányban és a Mándok és vidéke községi hitelszövetkezetnél 100000 korona betét helyezendő el, az ígazgato-ág tagjainak személyes jótállása mellet. A nyíregyházi kölcsönös segélyző egylet, a balkányi takarékpénztár és a nyírbátori kölcsönös nepsegelyző egylet kérvényei az alispánnak adattak ki javaslattétel végett, egyidejűleg felhatalmaztatván az alispán, hogy a nyíregyházi és nyírbátori kölcsönös segélyző egyleteknél inár az év folyamán betéteket helyezzen el, ha ez egyletek igazolják, hogy betétek elfogadására jogosultak s ha az igazgatóság tagjai a betétek er. jéig egyetemleges kez sséget vállalnak. A Sipos Endre nyugdíjba vonulása folytán megüresedett szolgabírjí állásra jelöltettek: Virányi Sándor, Szunyoghy Ferencz es Kálmánczhelyi Gyula közig, gyakornokok. Névszerinti szavazás kéretvén, az elrendeltetetett. A szavazás eredménye az, hogy Virányi Sándor 91 szavazattal, a Szunyoghy Ferenczre esett 41 szavazat ellenében szolgabiróvá megválasztatolt. N) iregyháza rendezett tanácsú város önálló törvényhatósággá való alakulásának kérdése került ezután, általános érdeklődés és nagy figyelem kőzött tárgyalás alá. A kérdési Komis Géza tb. főjegyző referálta, az ebben az ügyben eljárt küldöttség memoranduma alapján, melyet szintén ő szerkesztett. Az allandó választmány véleményének felolvasása után igazán magas színvonalú vita indult meg, melyben Somogyi Gyula, dr. Vadász Lipót, Mikece János alispán és Kovács István vetlek részt. Az egész tárgyalás nyugodt, mérsékelt tónusa s egész eredménye a legjobb reménységekkel tölthet el mindannyiunkat arra nezve, hogy végre-valahára eloszlanak azok a félreértések s elsimulnak a nyomukban keletkezett azok az ellentetek, melyek valóságos közszerencsétlensegként a vármegye és székvárosa Nyiregyhaza közkérd 'seiből .varmegyei

4 és .városi* érdekeket hegyeztek ki, nagy akadályára ez érdekek megvalósulásának. Egyébkent is ma már Nyíregyháza város közönsége belatja, hogy az ónálló törvényhatósággá való alakulás, szinte felsorolhat itlan sokaságú okoknál fogva, magának a városnak érdekei ellen történne. Jolán neháuy perczig időzött a gyeppamlagon, távozott és szobájába tért. Egész valója ki lett forgatva és ugy érezte, hogy Várdy nem közönséges ember rá nézve. Sjrsuk egyenlő, egyaránt boldogtalanok: Mért ne tehetnék egymásra boldoggá a megunt életet? Ha férfi volnék ... de nem, azaz perczig sem késlekedném kijelenteni, hogy . . . ejh, -az én szivem csak hazudja, hogy Várdyt szereti . . . Másnap Jolán és Várdy ugyanazon helyen találkoztak. A madárcsalád ismét boldogságának örvendett, de sem Jolán, sem Várdy nem figyeltek többé reá. Várdy a Jolán közelében foglalt helyet és mélyen szemeibe nézett. Jolán néhány vadvirágból koszorút próbált kötői, de a munka lassan sikerült és kezeinek bizonytalan mozgása elárulta belső küzdelmét . . . — Nagysád, a sziv sebe sokáig fáj, de nem gyógyithatlan. Jolán kérdőleg tekintett Várdyra ős elpirult. Igen, folytatá a férfi, az ember sorsa nem lehet, hogy szivéuek sebét önkezével tépje fel s a koporsótól várjon gyógyítást. Én sokat szenvedtem s ugy gondoltam, hogy számomra már nem teremhet öröm, de érzem, hogy van mód, itt az alkalom, hogy annyi szenvedés után hideg legyek és akkor Jolán, édes Jolán nem fog többé a madárcsalád boldogságában gyönyörködni, hanem boldog lesz és boldogítani fog engem is . . . Jolán megrendült egész valójában és szivének hangos dobogását hallani vélte a boldog Várdy. Jolán, édes Jolán egy igen szava boldoggá tehet, szóljon és mondja, hogy nőm, élettársam akar lenni ... Jolán kiejté az igen szót és az eljegyzés a szép természet ölén, Isten szabad ege alatt megtörtént. A jegyesek másnap haza utaztak, hogy a házasság előkészületeit megtegyék. Egy óv multán Várdy és neje ugyanazon gyepágyon pihentek, Jolán a szive alatt boldog titkot sejtett, mely a inadárcsalád szeretetére emlékeztetett. Sípos I.hJoi.