Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)
1900-05-13 / 19. szám
XXL évfolyam. 19 szám Nyiregyháza, 1900. május 13. VEGYES TAETALMU HETI LAP, RMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZÓK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Miegtjelenib: hetenbint egyszer, vasárnapon. {Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak: A lap szellemi részét képező küldemények, Egész évre Tkoíona. szétküldése tárgyában leendő felszó- a ^^ö cíime alut kér tnek beküldeni. Minden né By«er huábozott P3tlt S.r .gy.z.r Fél évre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f oe a,at k levelek C3ak ,smer t kezektűi közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében" fill. Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . V. , Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hir. A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre nánn«7kv háyl intivonrl/tt kéziratok csak világos kívánatra s az detés uUn 6') fii ér fizettetik. caak négy korona Egy szám ára 20 fillér . (<><uiuaz.K.y íriiezendOK. illető költségére küldetnek vi.szi. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillérpostán vagy helyben házhoz hordva : f z ^fizetési pénzek, megrendelések s a Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenslein és Vogler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn &. Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, 1104fi. K. 1900. Szabolcsvármegye alispánjától. Hirdetmény. A községi jegyzői vizsga Nyíregyházán a vármegyeháza kistermében a folyó év május hó 27. éj 28-án éspedig az Írásbeli május hó 27-ik napján, a szóbeli pedig május hó 28-ik napján fog megtartatni. Felhivatnak mindazok, kik ezen vizsga letételére jelentkezni akarnak, hogy szabályszerűen felszerelt kérvényeiket hozzám folyó év május hó 25 ig beadni el ne mulasszák, mivel a későbben beadott kérvények figyelembe vétetni nem fognak. Nyíregyházán, 1900. április 29-én. Mikccz János, alispán. Magyar liitszói oMut a zsinagógáiban. Harczi riadók szólalnak meg városunk zsidó hitközségében Majd fenyegető, majd vésztjósló, intő szózatban beszélnek szivhez, lélekhez. Veszedelemben a hit, igy szólnak azok; támadás készül az egyén szabadsága, azon s'.ent és elvitázhatatlan joga ellen, hogy lelke meggyőződése szerint tisztelje Istenét, aláásni készülnek a hit szilárd alapját, lerombolni a vallás ősrégi, hatalmas kőfalait. Harczra tehát, védelmi és ha kell; támadó harezra! Harczra, hogy megvédelmezzétek hiteteket, küzdelemre, hogy megóvjátok lelketek üdvét a kor szabadelvű áramlata ellen! Es sorakoznak a táborok lelkesedéssel, mert szivök egész keserűségében féltik a hitet és rettegnek a vallás vesztétől. De hát mit is kiván a kor szabadelvű áramlata? S kik azok, kik a zsidó ősök drága kincsét, a hitet megtámadják ? A kor szabadelvű áramlata kívánja, sürgeti, követeli; hogy ennek a mi édes magyar hazánknak zengzetes, szent nyelve vonuljon be A „NYIRVIDEK4 TARCZÁJA. Millenniumi óda Bessenyei szobránál. Régi dicsőség csillaga kél fel, Fénye növekszik, a míg ideér, — Nézd a csodát, nézd lelkesedéssel S hálaadással ez ünnepedér'. Messze jövendő hajnala ébred, Hirdeti új élet tavaszát . . . Ó te, ki néped előre vezérled, Istenem, áldd meg e drága hazát ! Mily ragyogó fény : lángja hevében Harcz tüze, béke világa lobog, S míg a szemed fent jár a nagy égen. Lábad alatt sír hantja dobog; Sorra kilépnek a büszke vezérek, Fölkerekednek a hős daliák, S példaadásul az új ezerévnek Szállnak a hon bérez- s völgyein át. — Én vagyok az, kinek ős hada szerzett Hont a magyarnak, a népleverő, — Én vagyok az, kiben él ma a nemzet, A hol a törvény, ott az erő ! Én koronákkal gazdagodottan, Hírneves ország nagyja valék, — Én az igazság bajnoka voltam, S boldog alattam a nemzet, a nép ! — Jöjjetek, ó ti, az égi szabadság Hősei: szent lobogótok előtt Megfut az ellen, tűnik a rabság, Retteg a zsarnok, reszket a föld. S kik jutalom helyt porba' hevertek Megsiratatlan, névtelenül, Drága örökség ősei, jertek : Áld az utód és tettre hevül ! mielőbb diadallal a magyar Izrael egyik egyházába, a nyíregyházi zsinagógába E nyelven kell, hogy hirdessék ott a próféták isteni igazságait, mert hallottunk a talmud azon tanításáról, hogy minden érthető nyelven szabad imádkozni; mennyivel inkább szabad tehát hazánk nyelvén Isten házában prédikálni. De nyíregyházi zsidó vallású polgártársaink dicsőségére ki kell mondanunk, hogy egyházukuak közel 350 szavazatképes tagja között nincs egy sem, ki a magyar szó ellen állást foglalna; hazafiatlanság vádja e hitközséget nem illetheti. S miért tartanak némelyek mégis attól, hogy a magyar hitszónoklat városunk zsidó templomában csak a jövő zenéje? Mikor Izrael kivonult Egyptomból, a rabszolgaság házából, Faraó hatalmas sereggel utána indult. A még csak gyermekkorát élő népet nagy veszedelem fenyegeti. Előtte a tenger, mely haladásának útját állja, háta mögött az ellenség fenyegető sokasága A nép zöme kétségbe esik, panaszkodik, zúgolódik, fél, retteg, imádkozik, könyörög s mi volt Isten válasza: „És, monda az Ur Mózesnek : Minek kiáltasz én hozzám? Szólj Izrael fiainak, hogy bátran haladjunk tovább, előre !" Tehát nem kell félteni Isten hitét, nem kell rettegni a vallás fennállásáért, nem vész el az igazság a föld színéről soha s nem szűnik meg az Istenben való hit, mig sziv dobog emberi kebelben. Es ma is hangzik zsidó testvéreinkhez a magyarság és szent vallásuk harezosaihoz Izrael első vezérének és tanítójának szava; „Ne féljetek, álljatok meg rendületlenül és látni fogjátok az Úr segedelmét." Az igazság nem fél, mert az igazság örök és halhatatlan. Az igazság, mondja a Kelet .Volt-e dicsőség annyira fényes, Áldozat oly nagy, mint az övék? Volt-e gyönyör, mit azok szive érez, A kik a lánczokat összetörék ? . . Volt-e gonoszság annyira vészes, Mint a titokban fojtogató ? S volt-e mulasztás annyira vétkes, Mint a jogát is megtagadó ? ! . . . Ám a mikor már bús borulattal Hullat ránk gyászkönnyet az ég, S korcs ivadék önjárma alatt hal: El a magyarnak az istene még ! Nincs fia, nincs már bent a hazának, Csábit a fény cs foszlik a hit — S ím' idegenben apostola támad : Ő maga ihleti Bessenyeit! Ó te, ki .akkor vívtad a harezot, A mikoron bűn volt az erény, S míg az agyad munkába viharzott, Bent a szivedben élt a remény : Nézd, seregedben küzd ma a honnak Apraja-nagyja, öreg-fiatal, Ránehezült bástyák leomolnak, S győz a magyar, mert győzni akar ! Fel diadalra tovább is, előre, Mig nem uralkodik egy akarat, Mig csak a nemzet lángszavu őre S a haza bölcse példa marad ! Fel diadalra, mig annyira nő meg Ősi babérhoz a pálmalevél, Hogy neki törhet időtlen időnek, S bár vihar érje, szünetlenül é] ! Régi dicsőség csillaga kél fel, Fénye növekszik, a míg ideér, —Nézd a csodát, nézd lelkesedéssel, S hálaadással ez ünnepedér'. bölcse, a nemes szőlőtőhöz hasonlít; bujtasd a föld mélyébe és mint új törzs fog más helyen kifakadui; vidd a meredek szikla lábához és messze távolba nyújt,j i ki karjait s a magasba tör. Az igazság megáll önmagától, támasz nélkül, segítség nélkül. Az igazság nem szorult arra, hogy gyenge emberi kéz tartsa fönn. hogy el ne bukjék. Balga az, ki törékeny nádszállal alátámasztva, megszilárdítani véli az égboltozatot, balga, ki apró vizeseppel akarja előidézni a tenger áradását: balga az is, ki pislogó mécscsel akarja növelui a ragyogó nap tündöklő fényét, de legbalgább az, a ki dőreségébeu azt hiszi,, hog}' emberi gyarlóság Isteu törvényeit, a hit örök igazságait megingathatja. Erre mondja az emberek legbölcsebbje: „És utána jártam, hogy szemléljem az emberek bölcseségét é9 ime: balgaság és esztelenség, mert mit tehet hozzá az ember ahhoz, a mit a mindenható király megalapított." „Ne féljenek tehát izr. polgártársaiuk, ha felhangzik körülöttük a jajveszéklés és kétségbeesés haugos kiáltísa, hogy ime összeroskad a hit, mert mint kürtölik, egy ember elveszi alóla szilárd támaszát, ne féljenek; mert ha igy volna is, csak nádszál az, melynek eltávolítása nem gyöngíti a vallás szilárd alapját, a hatalmas czölöpöt, melyre azt Isten építette s melybe belé van vésve — „Isten pecsétje ez egy szó: igazság!" A zsidó vallás — ugy tudjuk — teljes lelkiismereti szabadságot ismer, szabad elhatározást, szabad választást a jó és rossz között. „A törvénytáblák az egyén s<abad akaratán, szabad elhatározásán alapulnak". És a mi zsidó vallású polgártársaink, kik máskép mint magyarul érezni, máskép mint Messze jövendő hajnala ébred, Szemvakitón tör a fellegen át . . . Adj népedre sok új ezerévet, Istenem, áldd meg e drága hazát! ! Yietórisz József. Eljegyzés a természetben. Ili beköszönt a virágos tavasz, ha elérkezik az érlelő, forró nyár, i vagyonos emberek fürdőkben keresnek üdülést, szórakozást. Várdy Elek szintén azok közzé tartozott, akik a fürdőévad első napjaiban már útra kelnek, hogy szabaduljanak a filusi magány unalmas voltától, a gazdálkodás ezernyi kellemetlenségeitől. Sokan vannak, akik a falusi eletet magasztalják, pedig a falusi élet csak változatosságra, a városi élet gyönyöreitől menekülni szerető emberek pihenésére való. Ha torkig van az ember a falusi élet egyhangújával, valóban jólesik valamely kies fürdőt felkeresni. A vagyonos falusi embernek itt nyilik leginkább alkalma, liogy a termésből megtakarított összeget elmulassa és kárpó olja magát ama sok veszódségért, mely az esztendőnek legnagyobb részében bőven kijut. Várdy E'^kuek terjedelmes birtoka van a Szőke Tisza pirtjin. Ügyes ember, jól gazdálkodik, a pénznek bőviben van, de nem találja otthon magát, mert megunta a nőtlenkedés, a gazdálkodás kellemetlenségeit. Ha terjedelmes birtokán végig kocsiz, vagy kilovagol, ha fáradságtól elcsigázva megtér, nem fogadja őt senki. Gazdagon berendezett kastélyában idegennek érzi magát, a pénz nem boldogitji, a buzikazlak, a gólyák, futkározó ménesekben valódi gyönyörűséget nem talál, volt idő, amikor szerette a nótlenkedé3 független voltát, midőn százakat költött, hogy egy pirospszsgás leányt tőrbe ejtsen, de az ólvhajhászatba is belefáradt és arra gondolt, hogy otthont teremt, családot aikot és a családos életben keres boldogságot. Várdy Elek jegyet váltott a kedves, a vigyonos Ujlaky Erzsikével. Azonban az enyészet angyala jegyeMai számunk líi oltlalra terjed.
