Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-22 / 16. szám

XXI, évfolyam. lt>, szám Nyíregyháza, 1900. április 22, ¥ m 1 VEGYES TAETALMU HETI LAP. bolcsvArmegye hivatalos lapja A SZABOLCS VARHEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETEN KÖZLÖiNYE. >I«i<yjelenib: faetenliint etryszar, vasárnapon. j Előfizetési feltételek: „ , . ... .. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dl jak: D08tán vagy helyben házhoz hordva: , -n-ij' , - , ,..' , , . a sfrkeBztó cíime alitt kér-tn-k nekü.tleni .... Egész évre . . . 8 korona. l aP szétküldésé targyaban leendő felszo- RírmftntBtlo n „ . . '..... Mmden nagyszer halálozott petit sor egyszer Fél évre 4 „ lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos f o w®t™ k e e " ke2ekto 1 lo fillér, tóbbszöw közles esetéhen S fill Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám " , * . . Vi > . • . , . Kmcsta r,' b" l*f» djl ft íJ él)e n «>.nden eg,e» t,i­A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre Hánó^kv há?1 infprenHrík A kéziratok csak v.lagos kivanatra s az detés utin 60 fii er fizettetik. csak n? gy korona. Egy szám ára 20 flllér . (Jano.Zk y haz) mtezendok . n.eto kó'tsegere ktthletnek v. z. A nyilt-ter, közlemények dija soronkin 60 fillér. Hirdetesak elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. Ecksíein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Pragában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos rész, Szabolcsvármegye alispánjától 9162. K. 1900. A járási föszolgabiráknak,Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. belügyminiszter 10259/900. számú leira­tát, melyszerint az egyletek lobogóján az ország czime­rének használata nem engedelyezhető, tudomásvétel végett közlöm. Nyíregyházán, 1900. április 15. Mikecz János, alispán. (Másolat.) 10259/1. sz. Migy. kir. belügyminiszter. Körrendelet valamennyi törvényit itóság első tisztviselőjé­nek. Utóbbi időben ismételten előfordult, hogy egyletek azt a kérelmet terjesztették elő, hogy egyleti lobogójukon az ország czimerét használhassák. Tény ugyan, bogy ilyen kereknek folylán a múlt­ban adattak ki engedélyek, az 1883 évi XVIII törvény­ezikk rendelkezéseinek másfél évtizeden at gyakorlati alkalmazása körül szerzett tapasztalatok azonban a m. kir. miniszterelnökséget arra a meggyőződésre vezették, bogy az ország czimetének zászlókon, lobogókon való használata nem esik az 1883 évi XVIII. t. cz. rendelke­zései alá és azéit nem is kepezi engedélyezés tárgyát. Erről cziinedet tudoinásvétel vegett értesítem. Budapesten, 1900. évi április hó 1-én. A miniszter helyett: Jakabffy, állainlitkár. Szabolcsvármegye alispánjától 9419. K. 1900. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi január hó 9-én kelt 077. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Szakoly községben felmerült sertésvész folytán elrendeli zár folyó évi április 10-én feloldatott. Nyíregyházán, 1900. április 12-én. Mikecz János, alispán. A „NYlRVlDfíK* TAKUZÁtJ A Gondolatok. Irta: Makláry Endre. . . . Gondolkozom. I t nézek a uagy Duna partján, messze, messze és édes-kedves álom játszik a szivemmel. . . Itt nézem a Mtrgitsziget zöldelő fáit, a mint a tavaszi szellő megímbotygatj* rügyező ágaikat. És ezek elviszik szivem, lelkem érzését, tova adják gondo­lataimat. Tovább, mint szemeim látuak. . . . TJV-ISZÍ napsugár! Fehér házikók! In sorbin látom csilbgm az ablakokat. C-endes ott az elet, miként a temetőbeu. És látom, hogy kinyitják a Bözsikéék nagy, léczes kapuját. Csikorgó, jajgató a kaDgja, akárha siratna vala­kit. S'.ép, piros arcíu leáuyok üunepi rokolyákban lepnek ki rajta .• . . . Hömpölygő Dunán sikamlik a hajó: Csak egy p'liautást szentelek utasaira. N^m azok az én embereim, Lh'r ruhás lányaim! . Virágillat, mosolygó arciok. 0 \ ott! S-.inte fáj hogy csupán messziről C<ap at hozzám beszedjök, csak isy látatlanban hallom őke'. Elől az ősz Janthó leánya, Bözsike, vőlegényével. A temp'om felé, esküvőre mennek. A c-<eugős lovak büszkén hányják fejeiket és a felszálló poron át gyönyörködő szemmel irigység nélkül nézi a szegényes ember a gazdagabbak mulatozását. Oh, o't nincs még irigység senki szivébeD.! Mindenki a kapunál állva lesi a násznépet. Temp'om előtt állnak. Az öreg egyházfi kinyitja egymásután az ijókat. Nem lép át senki a küszöbön. Várják a tiszteletes urat, ki is egy tanyasi embernek adja talán éppen most — Urunk u'olsó vaciorájának emlékezetét. Látszik az öreg Jmthó szeméből, hogy beteg a lelke, szomorúság ábrázatján a fel fellobbanó örömpir Gnzdfisz bűnei. A m gyár gazda úrnak született. Ha azt akarnánk kimutatni, hogy ez az uraskoiási hajlama honnan eredt, hogyan vált vérévé: igen messze kellene lapozni a történelem köny vében. Elégedjünk meg azzal, hogy a kérdés­nek nagy és fényes históriai múltja vau. Ere­dete rég letűnt századok homályabau vész el. Fejlődése össze van forrva a nemzet életével. Ámde, ennek az ősi uraskodásuak maga a nemzet nemessége batárt szabott, sót aun-ik nagyszerű temetést is rendezett akkor, amikor az úrrá lehetés ingyen eszközeiről lemondott, több mint félszázad előtt kimondván: legyen egyenlőség. A nagyúri gavallérságnak és hazafias áldo­zatkészségnek valóban ez volt a netovábbja s igeu szép betetőzés, atnelylyel az alapot, a nélkülözhetlen eszközöket: ingyen munkát, déz­mát s több más kiváltságait feláldozta, aján­dékul odaadta a jobbágyoknak, a szegény el­nyomott földmives népnek. De ezzel aztáu egyszerre vége szakad az addig szilárd alapokon uyugvó úri életűek. S elkövetkezett a számítással, szorgalommal pá­rosult komoly munka ideje. Akik az úri hajla­mokról lemoudani s azzal, hogy ezután már dolgozni kell, ha helyüket, mint mezőgazdák megállani akarják, hamarosan megbarátkozni nem tudtak, azok elvesztek, letűntek a nagy gazdasági átalakulás küzdelmeinek szinteréről. Az imént letűnt félszázad e tekintetben igen sok tanulságot rejt magában Háuy meg hány nemesi kúria cserélt gazdát ez idő alatt; hány meg háuy földbirtokos család jutott abba a és szinte látszik szeméből a megbánás,és szinte mozog ősz bajusza, mikénthi mondaná: — Ez 8z esküvő is haldokolás, semmi egyíbb, elszakítja a teremtő Ur I^ten ! Pedig hngyan csillog leányának szeme! Pedig hogyan mu'atja kép? nagy, nagy boldog­ságát ! ... És emitten libegnek a Margitsziget fái. Lbegnek, I aj'ongnak, imbolyognak s bókolnak a nyilla­dozó kis ibolyáknak. . . . Gondolkozom. Gmdolkozom arról a tavas?i napsugárról, mely engem is bolondított s az én ibolyámról: fájó sebéről szivemnek. . . . Gicdolkozom. * * * P.roslík az ég. Az a'konyat ráhinti fényét a csobbanó uagy Dunára. A lánczhid'in jönnek-mennek az emberek, ki innen, ki tu'nan Olahuzrtdom az oroszlános oszlop mellé s nézem őket tetőtől talpig. E/. sem ismerős, meg ez sem. Hidegen há^y arcza. nem vidámit a tekintető. K >csi robo^ koc<i u án. Kirt karba fonvi megy vagy jön a népség és egy-egy szemtelen képű tolakodó, akit gentlemen-nek neveznek, se kérdve, se látva oda­hajlik egy egy pouderes urhöl yhöz és vigyorogva kérdi: — Tu m'aitns? S amaz szemeit lesüti szégyen­kezve, mialatt a harmadik gentleman re néz átható tekintettel, decsak mégis, illegetvén magát s húzogatván hamis píro«ságu ajkait, rebegi: — Je tadore! Festett világ! Más világ! Paródiája s hozzá rossz, a gyönyörű világnak! A jobbik világnak! Nem törődöm vele, mégis egy kiss fájó undorral gondolok reája .... A hajók is szaladgálnak erről, & másik part felé. Ha tudnák mennyi bünt emelnek, tudom, elsüiyedne mind. kéuyszer helyzetbe, hogy az ősök által évszáza­dokon át bírt földbirtoktól meg kellett válnia ! Azt hiunők, a sok intő példa, a temérdek szomorú tapasztalat közrehatott arra, hogv az utódokban oly gazda generác/.iót neveljen, a mely szakítva az ősi tradíciókkal, a megváltozott viszonyokkal megalkudott, a kor követelményei­nek megfelelően átformálódott s ujjászületésébeu saját létérdekeit biztosítva és kiépítve, bátran szembeszálhat a gazdasági fejlődés hullámveré­seivel! Fájdalom, ez uem igy vau. Mert a valóság azt mutatja, hogy egy fél évszázad, telve keserű tapasztalatokkal, elret­tentő páldákkal, nem volt elég az öröklött uri hajlamok kiirtására. A magyar gazda ma sem bir lemondani az úrrá születés előjogáról. Tény­kedéseiben még ma is első sorban az „ur" nyilatkozik meg benne, s csak másod sorban, alárendelt formában érvéuyesül a gazda. Helyesen van-e ez igy? Feleletet nyerüuk erre, ha distiugváljuk az „ur" és a gazda fogal­mát. Előbbit a nálunk szokásos jelentkezésében, utóbbit valódi értelmében. Költekezik észszerű számítás nélkül, hódol költséges nagyúri passzióknak, léha kedvtelé­seknek a gazdálkodással járó fáradságos, komoly munkától iszonyodik, okszerű takarékosságról fogalma sincs, méltóságán alulinak tartja és uudorodik mindattól, aminek üzlet szaga van. Ez az „úr!" Túlhajtott igényeket, erejét meghaladó köl­tekezést uem ismer, szigorúan takarékos, miu­deu intézkedését számítás előzi meg, semmi munkától vissza nem riad, gazdaságát üzletnek Azokkal sem törődöm, c upán kérem ős kérem arra a jó I tent, vezéreljen erre felé egy romlatlan embert is! Na feketítse ugy be előttem az embereket! II - gyűlölő m is őket, ne akarja, hogy felejtésükre törekedjem; mert hiszen én is az vagyok! És a fődön csak egy világ van! És e?en a világon emberek élnek ! DJ ime tájunk felőli hang üti meg fülemet. O.yan jól esik itt az ország szivében, mely mégis olyan idegen. 0 van jó! esik. Mind közelebb, közelebb hallom. Arra fordulok hát látom, hogy jön Bözsi lehajtott fejjel, ezók-mók a karján s mellette az ura kopott mándliban, fehér ing­ben. Aztán megállnak nem messze a hídfőtől. Bözsi biztatgatja férjét. — Ne ühuu van egy darab az otthoni kacsából! Tudod, amelyiknek olyan fehér volt a tolla. És oda­uyujt egy éhomra VJIÓ kacsa-czombot, de az ura •zelid'den visszitaszitja. — Tedd el, még nem vagyok éhes! Ez a szó ugy szorongatja szivemet. É go idjlkozom . . . Nem hiszem a mit látok . . . Kik ezek? BÖÍSÍ-3 hát meg a férje igazán. Itt, itt, uem messze tőlem. A kikről az elébb gondolkoztam, uézvén Visegrád felé, tul, 'u . . ? Akikről ugy hittem, ho*:y most boldogok, szántanak, vetik a tavaszit és szeretik egvmást otthon, ami falunkban? . . . T); azok, azok . . . És Bö si újra szól: — O /: ikadt-é márjmunkád? — A f'tfi lehajtott f-jét tagadólag rázza. — A téglagyárban se? — SehuQ. Majd az asszonyára tekintvén rögtön utána teszi.­— Azért ne bu-ulj. — Lá-d, emberem, jobb lett volna otthon maradni, mégis! Azér, ho^y az apám elkergetett szeme elől, megkérhetted vón és ő tovább nem haragszik ránk; ugyszólongatott volna, fiim, édes gyermekim. Éj tudom hogy igy volt vóna! Csendesen megtörüli szemét s várj i emberének szavát, ki és nem szól rá feleletet. Moi számunlf 8 oldalra terjed.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom