Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

intíkvidék Aztán Andrássy, Zselénszky és Széchenyi grófok. Kivételes rang és kivételes vagyon birtokosai. Annyi bizonyos, hogy ezen kivételes és független helyzetben nem kisért a stréberségnek és a kenyéririgy8égnek az a sok ördöge, melyek mindenütt" ott tanyát ütnek, ahol kenyérért, névért, vagyonért még küzdeni kell. Aztán ott vau Bujanovich Sándor a gazdatisztek ügyeinek mindenkori lelkes szószólója. Söt vau még elől egy csomó ismert nevü előkelőség, a legkülömbözőbb politikai szinkeverékben. Ez a társaság a legkülömbözőbb elemek társasága, vau benne aktiv államférfi, politikai előkelőség minden pártállásból, közgazdasági funkczionárius földbirtokos kicsi és nagy s tudós minden nemből Valamennyit egy a mainál talán konzervatívabb de mindenesetre hatályosabb közgazdaság-poli tikai irányzat fűzi össze. Ezek a vezetők, de ott van a vidék, a gyakorlati gazdák nagy zöme, akik minden nagyobb mozgalom kiindulási pontjánál itt vannak és az eddigi agrárius mozgalmaknak a legerőteljesebb lökést éppen a vidék adta meg. A központra iukább a fékezés és szabályozás feladata háramlik, nyerserőben niucs hiány. Ugy látom, ma még nincsenuek tisztába vele, vagy nem akarják tisztáu láttatni, hogy miaz agrárizmus és kik az agráriusok. Elmondtam tehát legalább annyit, amennyit b lapja közi menyének olvasása után nem hallgathattam el s lekötelezne Szerkesztő ur, ha ennek a néhány tájékoztató sornak helyt adni szíveskednék. Fogadja őszinte tiszteletem nyilvánítását. Buday Barna. Régiségi ásatások. III. A Feketehalomban talált tárgy egy tölcsér alakú cserép edény alsó végének löredeke. A végrész tömör, ép és egy kerülék alakú olyan sík lapban, vagy talán helyesebben mondva talpban végződik, mely 11 s millimeter átmérőjű, és olyan, hogy az ép edény azon megállhatott a nélkül, hogy feldűljön. Ezen tö nőr alsó vég '25 mm. magas és 11 függélyesen végig hatol ) lyukkal van ellátva, tehát nem lehetett egyéb mint turó k -/.itéshez használt cserép tölcsér, melybe a füllesztett aludttejet zacskóstól bele tették, hogy a savó a lyukakon ki csepeghessen. Ezen cserépedény-töredék kivül olyan sajátos zegzugos vonalakkal van díszítve, a milyeneket csupa némely rakamazi cserép-töredékeken, d • másutt nem láttam. Ilyen tölcsér-végből Rakamazról 4 példány van muzeumunkban. Kétségtelen tehát, hogy a rakamazi őstelep korából származik. Ezen telepen kő, bronz és vaskorszaki targyakal találunk, de a mint én észleltem, nein egymásra települve, hanem minden rend nélkül összevegyülve, a miből azt kell következtetnem, hogy a kora népvándorlás idejében a keletről ide tóduló népáradat az itt lakó kőkorszakban élőket, meg nem határozható — de arányi ig rövid — idő alatt a bronzkorszakon át a vaskorszakba vezette Lehet, hogy észleletemet tüzetes kutatás oda helyesbbitené, hogy akülömbőző korszaki emberekitt egymás fölé települtek. Annyi azonban kétségtelen, hogy ezen turószűrő tölcsérek fejlődöttebb agyagiparra vallanak, és a kő vagy bronzkorszaknál hozzánk közelebb időből, legalabb is a Krisztus születését megközelítő időből a kora népvándorláskor idejéből származnak. említtetik, miszerint annak lakosai magyarok. Arra a következtetésre jut, tehát a Zazty apátság szerencsés helyheztetője és nagyérdemű monografusa, hogy ez a megkülönböztetés azért van, mert az előző helyek, t. i. magának az apátságnak helye és Dombrád lakosai szlávok voltak. Ilogy ez a fellevés tévedésen alapul könnyű belátn* már abból is, hogy őseink nem hogy a Zazty apátság alapítása idejében 10G7-ben, de még a legutóbbi századokban sem gondoltak a magyarosításra. Mindenkor testvéri szeretettel fogadták kebelükbe az idegent s a ki velük együtt vett részt a közös haza védelmében, azt a magukéhoz hasonló előjogokban, nemesi kiváltságokban részesítették, de egyébként meghagyták az idegent annak ami volt és megelégedtek azzal, hogy ők büszkék voltak magyar voltukra, a mely nevezet alatt gróf Zichy Jenő legújabb kutatásainak adatai szerint is azokon a helyeken és azoknak a helyeknek szomszédságában, a hol közép Ázsiában egykor a magyarok ősi hazája volt, ma is magyar, inadzsarnak mondják azt, a mi jó, a mi kiváló : a magzsar kard nem magyar származású, hanem a legfinomabb, a legjobb pengéjű kardot jelenti. De az érintett feltevésnek erről az oldalról való czáfolgatásától eltekintve, közelebbi bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy vármegyénk ős lakói, a felső Tisza kanyarulásában sűrűn helyezeti községek lakosai magyarok s a magyarral közeli rokon chazar. besenyő, vagy Kun volt, maguknak az érintett helyeknek nevei, mert nem kisebb tekintély, mint Vámbéri Ármin után ma már ösmert dolog, hogy Tímár, legyen bár a szlávoknak is a külső hangzást tekintve ilyen hasonló szavuk, nem szláv, hanem kun tőrök szó, a mi szolgát, jobbágyat jelent, Dombrád pedig nem szláv, a lírád szó vegyülekéből keletkezett szó, hanem kun török, vagy ős magyar személynév, mint akár Árpád, Szabolcs, Tass és eredetileg nem is Dombrádnak, hanem Daniarádnak ejtetett és ami meglepő már különböző alkalommal és különböző dolgozatomban Hogy a Feketehalom ujabb keletű egy érem bizonyítja, mely a halom közepétől lefelé számítva öt méter mélységben, ennek függélyes tengelyétől északra 17 méter távolságban, a felülettől egy méter mélységben találtatott. Körirata Imp. Ceas. M. Aur. Antoninus S. Aug. Hátsó lapján Mars hadisten áll, mögötte Mars, előtte Victor felirattal Ezen római császár Kr. u. 161 — 180 Mart 17-ig uralkodott, tehát a napokban mult 1720 éve hogy elhunyt, es a Jazygokkal, Quadokkal, Markomanokkal győzelmes csatát vívott. De meg esett rajta az, hogy a Quádok Esztergomba körül zárolták, és már-már vízhiány miatt megakarta magát adni, midőn a többnyire keresztény legio fulininatrix katonáinak imádságára az ég csatornái megeredtek és megmenekülését a keresztények Istenének köszönve a keresztény vallás terjedését nem akadályozta. Ezen halmunkban talált érem verve volt már akkor mikor a halmot emelték, az tehá vagy azon időtájban vagy későbben, de semmi esetre előbb nem létesült. Azt, hogy ezen időben milyen népek lakták vidékünket, nem tudjuk. Caracalla (21 1-217) azon góthokkal harczolt, melyek nek hatalmas királyuk Ostrogothi 217-ben a Dunát átlépve Mősiát és Thraciát pusztította. Ennek utóda Kniva pedig a Tisza vidékről 70000 emberrel Thraciába törve l'hilippolisnál Decius római császárt legyőzte, a ki ezen csatában esett el. Valószínűnek látszik, hogy már Marcus Aurelius philosolüs idejében is gótok lakták vidékünkét, a kik későbben az ötödik században Atilla világhódító sere gének hatalmas részét képezték. Ezen homályos kor kimerítő írott történelem hiányában archeológiai kutatások támogatására szorul. A Feketehalom is egy foszlányos okmány azon sötét homályba burkolt kornak némi megvilágítására melyet morzsák után némelyek tisztán vélnek látni. Ilyen morzsát keresek én is a Feketehalomban. Világosan emlékezem arra, hogy olvastam valahol — de hamarjában nem tudom megtalálni — egy byzanthi császárnak azon rendeletét, melyben meghagyja, hogy az őssirokból ki kell szedni azon kincseket, melyek a halottakkal eltemetve, az élők használatától cl vonattak. Ugy látszik hogy ezen rendeletnek hatálya a görög birodalom határán is tul terjedt, mert ugy a szabolcsi eddig átkutatott 12 — sir is, csak ugy mint hazánknak más vidékein megásott őshalmok is mar az ősidőkben a a legtöbb esetben teljesen, igen ritkán részben már ki lettek fosztva. Ezeknek tudatában nem anyagi kincsekre suvárogtam, hanem csak böngész leletre, a mi pedig igen soványnak Ígérkezik. 310 ctuiéter mélységben a halomnak függélyes tengelyétől keletre V méternyire puha föld vállolta fel a kemény talajt, melybe az ásónak nyele könnyen hatolt végig a mélységbe. Rögtön tisztába jöttünk azzal, hogy ezen halomba is keletről nyugot felé meredek lejtővel már a regi időkben fosztogatók hatoltak le a halom fele-magasságának közepe felé. Ot és fél méter mélységben egy két méter hosszú é

3 ugyan ilyen széles feldúlt sírnak tölgyfa deszka fedelére, vagy tetejére akadtunk. A sirnak közepe a halom tengelyétől keletre két méternyi távolságra esett. A kívülről lejtősen keletről nyugolra lefele hatoló 2', méter átmérőjű kerekded átmetszető akna egyenesen lett a sir felé ásva. A régi sirfosztók nagy tapasztalattal bírhatlak, es olyan biztos irányban törtek a sir felé, mintha átlátszó üvegben dolgoztak volna. A földtömeg szilárdságában is bíztak, inert az aknának sem tám, sem homokoszlopai nem voltak, hanem egyszerűen vakondok munkát végeztek. A tölgyfa deszkából készült sir 80 ctm. magas volt. A deszkák 7—8 ctm. vastagok voltak, és ezeknek nyomát a 2 méter széles és ugyan ilyen hosszú sirnak oldalán ki lehetett mutatni, de ezek is nagv reszben meg lettek már a fosztogatók állal semmisítve ugy, hogy adatoltam, hogy erről a helyről fent maradt okiratokban, sőt nem régi vármegyei levéltári iratokban is a mai Do mbrádnak a neve következetesen mindig Doinorad vagy Damaradnak iratik! Az említett helyek kun török vagy ősmagyar személy és forgalom jelentésétől eltekintve, okirati bizonyítékok is vannak arra nézve, hogy a Tímár, Dombráddal egy formán szláv hangzásúnak tartott azokon a helyeken, többek közt a mai Ajak területén létezett kis és nagy Ajak s annak határán kivül Kirász felé esett M aráz, Doboka helyek lakosai csakugyan kunok voltak. Igy Róbert Károly 1336-ban kelt levele szerint ezek közül a helyek közül, például Ajakot azért mondja magyar Pálnak, a Giinesi vár kapitányának adományba adottnak, kinek neje Margit asszony vélekedésem szerint a kihalt kun előkelők valamelyikének Baliár vagy Keldccsnek női utóda volt, mert egykori lakosai és birtokosai, a kik kunok voltak, kihaltak. Abból tehát, amit Foltin János történészünk felemlít, hogy a Dainarád után említett és az ezen községek környezetéből kieső Suruk vagy Zsurk helynévnél megemlítve van, hogy ennek lakosai magyarok, csak arra lehet jogosan következtetni, hogy Dainarád s az apátság helyének és környezetének lakosai meg kunok voltak. Ennek a vidéknek ős magyar s részben kun származék valtát érdekesen bizonyítja az a körülmény is, hogy a Szabolcs földvárban Szent László király által 1092. május 21-én, inás források szerint junius 21-én az egykori krónikás szerint birodalmának összes püspökei, apátai, minden jobbágyokkal, az egész papságnak és a népnek bizonyságával megtartott zsinaton nagy előszeretettel és kiemelkedő törekvéssel a keresztény vallás megerősítésére szolgáló törvények hozatlak, többek közt kimondatott, hogy: „a ki a pogány szertartás szerint áldoz, a kutaknál, forrásoknál és kőszálaknál hoz áldozatot, bűnét egy ökörrel váltsa meg". Tudva levő dolog, hogy a királyság első századaiban valamely bajt orvoslandó zsinatok rendszerint az orvoslandó baj lő helyén tartattak. Nos ! ezt tudva könycsak egv darabnál lehetett megállapítani azt, hogy 50 ctm. széles és 7 ctm. vastag volt. élevel lefelé állítva, mint azt a földhöz tapadt farostok iránya igazolta. A deszkák nem voltak szorosan egymásmellé behelyezve, hanem 20 ctm. közöket is ki lehetett mulatni. Ezen oldal-deszkákat a kifelé düléstől a sírnak fenekétől még 50 ctm. mélységre lehatoló 140—150 ctm. hosszú tölgyfa gerendák óvták. Egy ilyen gerenda a fosztogatók által ki lett húzva, de már akkor is olyan korhadt állapotban volt, hogy a sertetlen, be nern omlott, 50 ctm. hosszú, 15 ctm. széles 10 ctm. vastag czőlöp üres helyének oldalain ctm! vastagon már a fosztogatáskor od i tapadt függélyes irányú farostok tisztán észlelhetők voltak. Ezen körülmény azt is bizonyítja, hogy a fosztogatók mélyebbre ezen aknán le nem hatoltak, mert külömben ezen lyuk is úgy beomlott volna, mint a többi kiszedett gerendáknak helye. Dr. Jósa András. Szin ügy. A hivatalos — naplárszerű — tavasz beköszöntött; rövid idő multán itt lesz a szívet-lelket felderítő kedves s enyhe tavasz! a mezők rónáit puha-zöld bársony lepelként vonja be a kellemes illatot árasztó növényzet, ékitve a mezei virágok tarka sokaságától. A fák enyhet nyújtó lombokat hajlanak, hosszú vándor-útjukból családot alapítani visszatérnek a csicsergő fecskék, a fülemülék bajos, andalító, édes dalaikkal felvidítják kedélyeinket és hogy a tavasz nyújtotta gyönyöröket teljes egészében még inkább élvezhessük, hihetőleg átrándulnak hozzánk a debreczeni színház bájos csalogányai is. Bemutatandó a vidéki városok műpártoló közönségének a magyar szinmű-irodalom legújabb termékeit, a nagy Augur — Komjáthy — Thalia papjai és papnőivel vándor-útra kel, hogy őseink dicső tetteinek felelevenítése által a lelkesedés őrök lángját gyujlsa fel szivünkben, az élet, bölcsesség elénk tárásával oktassa elménket, a társadalom ferdeségeit tárja fel szemeink előtt, a magyar nyelv zengzetességével gyönyörködtesse hangérzékeinket, szóval tinoinitsa erkölcsi nézeteinket, nyújtson példát a jó, nemes és szép tettek követésére s az ellenkezők megvetésére. A hivatott színtársulatok, hogy mily üdvös missiot teljesítenek, bővebben fejtegetni felesleges, és hogy a színházak fentartása kulturális szükséglet, elvitázhatlan tény, mert az állam, a városok, műpártoló társulatok és egyesek épen ezért áldoznak a színtársulatok fentartására és segélyezésére évenként ezreket; de ez az áldozat, bármily terhes legyen is, elenyeszőleg csekély azon szellemi haszonés nemes élvezethez mérten, melyet egy jó színtársulat hivatva van nyújtani. Nyíregyháza — intelligens közönségénél fogva — a kullur városok közé sorolandó ugyan, mindazonáltal nincs akkora műpártoló társadalma, hogy egy állandó színtársulatot legalább is egy fél év tartamára fenntartani kép s volna, de egy-két hónapon át azt fenntarthatja. Nyíregyháza városának épen azért, mert társadalma intelligens elemekből áll. fejlett műigénye van, melyet cf>)' gyengébb vándor-színtársulat ki nem elégíthet, s ez az oka, hogy a megforduló gyengébb színtársulat itt anyagi eredményi el nem érhet, s a tapasztalat azt igazolja, hogy a színházat lalogató közönségünk megkívánja, hogy: a) a társulat jól szervezett és gyakorlott tagokból álljon, az előadások a magasabb műigényeket is ki elégítsék; b) a műsor változatos legyen, s az irodalom legjobb termékei kerüljenek szinre; c) a helyárak mersékeltek legyenek, mert magasabb helyárakat i közönség — anyagi viszonyainál fogva — elviselni nem kepes; (/) a társulatnak legyen legalább annyi jövedelme, hogy deficittel ne kíizködjek, mert az azzal küzködő nyen megtalálható az egykor itt Szabolcsvármegyében a mai Nagy-Halász határában létezett apátság alapításának is az oka, a nélkül, hogy a vármegye ős lakosságát kikellene vetkeztetnünk eredeti fajából és tisztában lehelünk azzal is, hogy bizony a feltételezett szlávok nem áldoztak volna, a törvényből is világosan felösmerhető ős magyar szertartás szerint vagy oly pogány módra, melyet a Szabolcson tartott zsinat korlátozni kivánt. Érdekes etnográfiái jelenség, hogy az emlékezésbe hozott okiratok szerint már 1067. óta ösmert ezeken a helyeken, különösen pedig a rengeteg lápok közt minden feldulást szerencsésen kikerült Domaradon levő lakosság, kiket a fent előadottak szerint kun eredetúeknek, kun származékoknak kell tekintenünk s arezban máig is különböznek a nyíri magyartól — ruházatukban előszeretettel a fekete alapszint, a Zazty apátság alapító levele szerint meg magyar eredetűnek veendő Zsurk és vidéke lakossága pedig a fehér szint használta és használja ruházatában, minthogy az előbbiek sötét fekete gubát és elől kötőt, a Zsurkiak pedig fehér gubát és fehér elől kötőt, vagyis kötényt használnak napjainkban is! Mintha az egykor fehér és fekete kun törzsek emlékezetét őriznék ruházatuk ez alap színeiben! De nem szláv szó az apátság Zazty hely neve sem ! Azok közt az érdekes földrajzi, családtani és birlok viszonyokból vont adatok közt, melyekkel apátságunk érdemes monografusa, a „Zazty apátság" czimmel még 1883-ban megjelent monográfiájában ennek az eddig ismeretlen helyű apátságnak Szabolcsvármegyében az egykori Bél-Halász — a mai Nagy-Halász közeieben fekvését oly közvet énül ható bizonyitekszerüséggel iparkodik kimutatni, s a mely adatok daczára ezt az ősi tulajdonukat az emiitett vármegyék egyes irói, sőt hírneves történészek is, bizonyára a Foltin adatainak a helyi viszonyokkal való meglepő egyezését nem ösmerve, tőlünk még is elvenni és magukénak fogni törekszenek — előfordul Foltin János történész irónk az az érvelese is, hogy az apátság eredeti Zazty helynevet, s talán idókózi