Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

WYÍRVinfcK 3 társulat jó kedvet nélkülöző előadásait a közönség — már csak szánalomból is — nem szereti látogatni; e) a támlás- és zártszékek bérlői közül a jó isme­rősök kerüljenek egymás mellé, mert felvonások közben jól esik egy kevés, kedélyes beszélgetés; végre f) a szerencsétlen helyre épült színházhoz a sárba fulladás és agyon gázoltatás veszélye nélkül lehessen eljutni és onnan hazatérni. Szorgalmas színházlátogató lévén, okát s módját igyekeztem kitalálni annak, hogy miként lehetne a kívánal­maknak eleget tenni és már a mult év tavaszán érint­kezésbe léptem a jól szervezőit és előnyösen ismert debreczeni színtársulat igazgatójával, Komjáthy János úrral, melynek következő eredménye lett: Komjáthy színigazgató ur Írásban kijelentette, hogy színtársulatának legjobb erőivel 1900. évi május 10-ikétől junius hó végéig kész városunkban 52 előadást tartani, melyből 40 előadás bérletben, 12 pedig bérletszünetben adatnék elő. Továbbá hajlandó a 40 bérleti előadásra a? összes páholyok, valamint a földszinti- és erkélyi ülőhelyeknek 3«-ed részét egy bérlő társulatnak a kővetkező árak mellett átengedni: egy páholy ára egy estére 2 frt 85 kr. első rendű támlásszék a földszinten egy estére 75 kr. másodrendű támlásszék a földszinten egy estére 65 kr. erkélyszék az első sorban egy estére 69 kr. a többi sorban 35 kr. Az ekként leszállított árakat Komjáthy színigazgató ur azonban csak az esetben fogadná el, ha a bérlet mind a 40 előadásra szólana és ha az összes páholyok- és ülő helyeknek legalább is 3j 4-ed része ki lenne bérelve. E szerint a bérlő társulatnak 40 előadásra ki kellene bérelnie: 15 páholyt á 2 frt 85 krajczárjával = 1710 frt. 45 első rendű földszinti ülőhelyet á 75 kr. = 1350 frt. 40 másod rendű földszinti ülő helyet á 65 kr. = 1010 frt. 13 erkélyi ülőhelyet az első sorban á 69 kr. = 320 frt. 15 erkélyi ülőhelyet a többi sorban á 35 kr. = 210 frt. összesen 15 páholynak s 113 ülő helynek ára 4630 forintot tenne ki, melyből korona értékre való átszámo­lás alkalmával még helyenként néhány fillért valószínű­leg le lehetne alkudni. Ezzel szemben Komjáthy színigazgató úr késznek nyilatkozott a bérlő-társulatnak egy 120 számból álló színmű-sorozatot bemutatni, hogy abból a bérlő-társulat tetszése szerint 40 színdarabot kiválaszszon és megálla­pítsa, hogy azokat minő sorrendben kívánja előadatni, inert a véletlen esélyeket és el nem hárítható akadályo­kat leszámítva, ajsorrend megállapítását hajlandó a bérlő­társulatra bízni, de az előadandó színdarabokról eleve tájékozást kell szereznie, hogy a megfelelő és szükséges kellékeket magával hozhassa. Ez oly ajánlat, melyet megnyugvással el lehet fo­gadni, mert ennél messzebb menő concessiót egy színház­igazgató sem tehet. Nyíregyháza város intelligens, színpártoló, szín­kedvelő és áldozatkész közönségén van tehát a sor nyi­latkozni: kivánja-e a színházat látogatni s hajlandó-e az emiitett feltételek mellett bérelni vagy sem? mert a közönség határozatától függ, hogy egy kiváló színtársu­lat összhangzó játékában gyönyörködnünk lehet-e?! Egy páholyt vagy ülőhelyet — természetesen — többen is bérelhetnek, s azok felváltva járhatnak a színi­előadásokra, Az ülőhelyek bérlőinek kényelme szempontjából Komjáthy igazgató úr sem az ajtóban, sem a székek között álló vendégeket — nagyon helyesen — megtűrni nem fog, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy némely­kor annyian tolakodnak oda, hogy a kijárásokat és a székek közötti utakat teljesen elállják, felvonások közben a földszintről kimenni alig lehet, minek oka az, hogy állóhely nem áll rendelkezésre, mely bajon egy kis jó­akarattal könnyű szerrel lehetne segíteni. A soha nem használt ezukrászda (a mult évi ered­ménytelen kísérlet nem számithat) egy kis faltöréssel ugyanis kényelmes állóhelylyé lenne átalakítható, hova a létezését is, valószínűen a tatár dúlás ideje alatt elveszít­vén — utóbb Róbert Károly idejében már beli apátság, apátja a pápai tized lajstromokban Abbas de Bél nevezet alatt jön elő, és ezt a helynév változást érdemes irónk azzal magyarázza meg, hogy az apátság melletti vidéket is, a mai rétközt, abban az időben már bélföldnek nevez­ték, a minek indokolására hivatkozik arra, hogy élnek még idős emberek, a kik emlekeznek rá és tudják, hogy a Nagy-Halásztól Damarád fele, Pátroha. Kis-Várda, Dögéig elterülő rétközt nem régen még csakugyan bél­földnek nevezték! Megtoldhatjuk ezt az érvelési mi a vidék elnevezé­sének közvetlen ösmerői, azzal hogy nem csak egyes idős emberek ösmerik a mai rétköznek bélföld elnevezését, de lehet mondani ott azon a vidéken ez az elnevezés a rétközzel csaknem egyenlő terjedelemben ma is haszná­latban van, majdnem egyformán mondják azt ma is hol rétköznek, hol béLföldnek. És Foltin János ezt az érve­lését szerintem megerősíti egyben az apátság itt létezé­zését támogatja az a körülmény is, hogy a rétköz közel fekvő ősi községek közül a XII., XIII. és XIV. századból ösmert okiratok szerint igen sok viselte a bél-földi, vagy béli jelzőt, jelezvén ezzel a bél-föld, a rétköz közelében fek­vését, mint Paszab, Ibrány, az elpusztult Bél vagy egyházas Halász és a mai Dögén felül létezett Őssöd, melyek egykor Bél-Paszab, Bél-Ibrány, Bél-Halász, Bél-Őssöd stb. neveket viseltek. De hagyva az ápátság helyének meghatározására vonatkozó adatokat a mnnógrafia iránt érdeklődők elol­vasására már előre nyilvánított véleményem kiegészíté­séül csak azt akarom még felhozni, hogy a monografia Írónak a helynév változásra felhozott magyarázata arra a már régen közreadott feltevésre vezetett, hogy a mi­lyen utódja a rétköz elnevezés a bél-földnek, olyan utód­jának, vagy is azzal egy jelentésű ujabb elnevezésnek kellett lenni a bél-földnek is a Zazty helynévvel szemben ! Az ugyanis közismeretü dolog, hogy bél szavunk eredetileg nem jelentette azt a fogalmat, vagy is nem tanuló ifjúság járhatna el, mert a kakas-ülő még sem való a haza nagyreményű ifjúságának; az ülő helyek ára pedig nem való a derék ifjúság . . . zsebének. Kívülről a színpadra bejárni nem, csak bebújni lehet, e miatt a színpadra egy nagyobb diszletet bevinni lehetetlen. E localis bajon is könnyű szerrel lehetne segíteni, ha a mostani igazgatói iroda lenne a kelléktar, a jelenlegi kelléktár pedig 2 | 3 részben igazgatói irodává, 1 , részben pedig mélyített f'olyosószerü feljáróvá alakít­tatnék át, és a két végén ajtóval láttatnék el. A jelenlegi díszletek az elpusztulás veszélyének vannak kitéve, melyeknek kij a vitása feltétlenül szükséges. Nem a feltűnni vágyás, vagy másnak dolgába való be­avalkozás vezetett ezen igénytelen sorok megírására, hanem egyedül az, hogy mint fentebb emlitém, szorgal­mas színházlátogató vagyok és igy látom, tudom és érzem, hogy azon akadályokat, melyek lehetetlenné tes/,ik, hogy nálunk egy jól szervezett színtársulat fentarthassa magát, el kell hárítani, és ha az akadályok elhárítása nem ütközik nagy nehézségekbe, és ha a mérvadó té­nyezők ideje korán tudomást szereznek a fennálló aka­dályokról és azoknak mikénti elhárithatásáról, reményünk lehet, hogy a kellő orvoslás csak hamar meg fog történni. Szinügyünket a Besenyey-Kör vette oltalmába, azt pedig jól tudjuk, hogy e Kör elnöke Báró Feílitzsch Berthold főispán ur Ő méltósága minden szép, jó és nemes dolgoknak előmozdítója, a szinügynek lelkes pártfogója. A szinügynek ugyanilyen lelkes pártfogója a Besenyey-Kör szinügyi albizottságának elnöke Ferlicska Kálmán országgyűlési képviselő ur is, és tudjuk, hogy — ha városunkban színtársulat nincs, a képviselő ur kedves neje kegyeskedik minket, mint utolérhetetlen műkedvelő, színjátékával gyönyörködtetni. Ugy a magam mint a többi színházba jár 11 1 szeretők nevében — bár felhatalmazás nélkül — első sorban vá­rosunk e két kitűnőségéhez intézem azon kérelmemet : méltóztassanak a Besenyey-Kör szinügyi albizottságát actioba léptetni, hogy mutassa meg az albizottság, mit képes producálni! Megalakulása óta ugy sem volt alkalma tevékenységet fejteni ki, és igy feltehető, hogy pihent erővel szinügyünket hathatós támogatása mellett előfogja mozdítani. Másodsorban városunk polgármesteréhez, Bencs László úrhoz fordulok kérelmemmel, kit ugy van szerencsém ismerni, hogy minden jót kész örömmel megtesz, ha annak czélszerüségéről meggyőződik. Szíveskedjék tehát a Komjáthy színigazgató ur által javaslott átalakításokat eszközöltetni, még abban az esetben is, ha a színhazat az átalakítási költségek miatt magasabb bérért kellene kiadni. Harmadsorban tekintetes Kertész Bertalan úrhoz' az uj rendőr-főkapitányhoz intézem kérelmemet, még pedig Írásban és nyilvánosan, mert boldogult elődjeihez szóval több ízben fordultam, azonban eredményt elérni nem sikerült. Szíveskedjék intézkedni, hogy a kocsik a színházhoz s onnan vissza ne a szent-tuihályi — hanem a vasúti úton közlekedjenek, mert azt még sem lehetne megengedni, hogy a színházból haza siető közönség közé a kocsisok őrült sebességgel behajtsanak, veszélyeztetvén azok testi épségét, kik gyalogjárni kénytelenek. Végül a színházat látogatni és bérelni szándékozó közönséghez fordulok, kérvén: szíveskedjék folyó év április 15-éig Jakábovits Fanny kisasszony szivartözsdéjében kitett ivre bejegyezni, hogy s-iándé^a van bérelni és mily helyre, esetleg nálam szíveskedjék akár Írásban, akár szóval bejelenteni bérleti szándekát, hogy a bérelni szándékozó műpártolókat értekezletre összehívhassam, a bérlő-társulat megalakulhasson s a további teendők iránt intézkedhessék. Igy oldhatjuk meg azon mindnyájunk által óhajtott feladatot, hogy olcsó pénzen jó szinielőadásokat élvez­hessünk Nyíregyháza városában is ! Megjegyezni kívánom, hogy gondoskodtam jelen soraimnak minél szélesebb körben leendő terjesztéséről. használtuk az emberi vagy állati test azon részének el­nevezésére, melyet ma alatta értünk, hanem jelentette minden tárgynak a puhább részét, a belét. I^y mondjuk a kenyérnek is a puha részét, kenyér bélnek. Szintúgy van a fának béle A miből nyilván való, hogy a bél eredetileg puha, lágy részt jelentett, a milyen része, a lápos, rétes hely a földnek. Ebből a szó és fogalom származtatásból pedig önként következik, hogy egykori nyelvünkben a bél­töld, lápos, rétes helyet jelentett, s csak midőn az ős bél szó eredeti jelentése kezdett kimenni a használatból, mint a hogy tömérdek szavunknak észleljük napjainkban is a jelentése átváltoztatását, akkor kezdték nevezni az előbb bél-föld néven ösinert területet rétköznek, szintúgy akkor lett annak a vidéknek a neve bél-föld mikor az eredeti Zazty helynév kezdette elveszteni jelent séf! Csak az a kérdés, hogy a zaz, vagy sás, és az ennek összetételeül jelentkező ty, tu. tü, tő, bírhatott e nyelvünkben azzal az értelemmel, mint a milyen érte­lemmel a mai rétköz, vagy bélföld elnevezés bírhatott! Levezetés utján támadt az a feltevésem, hogy bírhatott és hogy az apátság eddig szlávosan hangoztatott zásztyi helynevébeu ős magyar helynevünk lappang, nem is vezetett zsák utczába, mert Vámbéry olvasása közben az általa felhozott a magyarban is meglevő ős kun török, vagy ó török szavak sorozatábol rá jöttem, hogy az ó török nyelvben az apátság helynevében előfordulo záz- vagy is sás nem jelentette azt a növényt, a melyről ma nagyon jól tudjuk, hogy i^oványos, lápos, rétes helyen terem, hanem jelentette magát azt az igoványt, rétet, lápot, melyen leginkább a több-tele sás terem. Es ha ez igy van, el kell fogadnunk, hogy apát­ságunk eredeti helyneve „sástő" volt, a mely helynév tudva hogy a tő szó közelséget, szomszédságot jelent és hogy a tő szó, valamint más helynevünk is, azon századok­ból többnyire később történt átirás után fenmaradt ok­iratokban hányszor van idegen hangzásra valló betűkkel vfsszaadva felcserélve — csakugyan azt jelenti és azt Azon reményben, hogy szerény soraim szives fogad­tatásra találnak, Thalia templomáDan való tömeges talál­kozásig maradtam Nyíregyházán, 1900. márczius 28-án. Honfiúi üdvözlettel Popp György. Fölhívás előfizetésre! A „Nyirvidék- XXI-dik évfolyamának második negyedére uj előfizetést nyitunk. Kérjük a várraegye és Nyíregyháza város közönségének támogatását. Tisztelettel > Inczédy Lajos, Jóba Elek, felelős szerkesztő. kiadó-tulajdonos. Lapunk e számához postai utalványo­kat mellékelünk ÚJDONSÁGOK. — Belmissiói estély. A csak nem régiben meg­alakult evang. belmissiói egyesület igen szépen sikerült estélyt rendezett szerdán, márczius hó 28-án délután 5 órakor a központi népiskola dísztermében. Az ünnepség az egyházi dalárda énekével kezdődött, mely után Geduly Henrik lelkész s egyesületi elnök meleg szavakkal üdvö­zölte a szép számú és előkelő közönséget s ismertette az egyesület czélját és feladatait. Reámutatott arra, hogy az egyház, mint hivatalos testület, megbatározott jogi műkö­désénél fogva sok tekintetben nem alkalmas arra, hogy az egyház szellemi életének mintegy levezető csatornája legyen, mert mint Isten országának szerve, a templomi és templomon ki vüli ájtatosság gyakorlásával kimeríti feladatát. Erre a fontos munkára vállalkozik a belmissiói egyesület, mely a társadalmi térre átlépve, lehetővé teszi, hogy mindenki, kinek vallásos gondolatai, eszméi, esetleges tapasztalatai vannak, azokat a hivők közösségével, a hit és szeretet ápolására közölhesse. Hangsúlyozta azután, hogy az egyesület nem a felekezeti harcz, hanem a béke szolgálatában áll s czélja az, hogy az egyház tagjai közt a keresztyén testvéri szeretet és összetartozás érzelmeit, a vallásos buzgóságot, az egyház szeretetét s az igazi protestáns szellemet és öntudatot ébreszsze és ápolja. Még egyszer üdvözli a megjelenteket, s azon kéréssel fordul hozzájuk, hogy az egyesületnek ezen nemes, evangeliomi keresztyén munkájában tehetségük szerint részt vegyenek. Utána dr. Pröhle Vilmos főgymn. tanár olvasta fel igen élvezetes és tanulságos munkáját a keresztyén szeretet­ről, mint a valódi erkölcsösségnek egyetlen igaz alapjá­ról. Miután a felolvasó kifejtette, mily távol állunk még ma is a keresztyén vallásnak ketezer évi fennállása után attól, hogy a keresztyén szeretetnek csak részben való megvalósulásáról is szólhatnánk, áttért az érte­lemre épült erkölcstani rendszerek bírálatára, s miután azoknak tarthatatlanságát kimutatta, kifejtette, mennyiben állhatja ki a tudomány és bölcselet minden kiritikáját, a keresztyén szeretet, mint érzelmi világra épült erkölcs­tani alapelv. Miután pedig szigorú logikai okoskodással kifejtette emez elvnek megdönthetetlenségét és absolut helyességét a puszta értelemre épült erkölcstani rendsze­rekkel szemben, felvetette azt a kérdést, vájjon ha az ész kritikáját kiállja is, van-e czélja a keresztyén szere­tetnek a keresztyén hit nélkül ? E kérdésre vonatkozólag a földi lét múlandóságából vont bizonyítékok alapján arra a végső tételre jut, hogy a keresztyén szeretet a l positiv kijelentésen alapuló keresztyén hittől elválasz­hatatlan, egyik a másikat feltételezi. A felolvasás elejétől végig teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét s midőn a felolvaso végzett, sokan siettek őt üdvözölni s neki a nyújtott élvezetért köszönetet mondani. A felolvasás után Vietórisz Dániel szavalta el nagy hatással Tompának „Haldokló mellett" cz. költeményét, mire az egyházi dalárda éneke fejezte be az estélyt. Az egybegyűltek önkéntes szeretet adományaiból 30 korona folyt be a dalárda javára. fejezi ki, a mit utódja a béli vagy bélföldi és annak a helynek mai rétköz elnevezése ki fejez. Olvassuk azonban apátságunk helynevét sástőinek, vagy sásdinak, a mint ujabban, annak idején a m. történeti társulathoz is bnküldött véleményem közre adása óta apátságunk helyneve az azzal foglalkozóknál gyakorlatba kezd jönni: mindenképpen nyilván való lesz, hogy az egykor Szabolcsvármegye területén a mai Nagy­Halász közelében az Omodék ősi birtok területén létezett apátság helyneve nem szláv, hanem ős magyar helynév. Talán nem lesz érdektelen felemlíteni, hogy ez ősi apátság egykori helyén Nagy-Halász tprületén Pázmán Péter cotalogusa szerint a XVI. század első felében még létezett, akkor már a Szent Ferencz rendű szerze­tesek által birt, monumentális egyházi épület és templom, mely nagy valószínűséggel I. Rákóczy György fejedelem 1636-iki csatározása idejében pusztulhatott el. Nincs ugyan ösmert írott adatunk, mely önnek az egyházi épületnek és templomnak az ősi apátság épületével és templomával ugyanazonosságát vagy abból való át és újra építését kétségtelenné tenné — de azt a XVl-ik százád első felében létezett egyházi épületet és templomot minden valószínűséggel még is az ősi apátsági épület és templom maradványának vehetjük, mint á milyen Szent Lásdónak Kisvárdán a kunokkal 1086-ban, itt terjedel­ménél fogva nem részletezhető adataim szerint a mai Demecser melletti Borsova közelében, talán azon a helyen, a honnét legközelebb került muzeumunkba azon időbeli kard, vívott csatája emlékére épített s az időközi pusztí­tások és rongálásokból újra épített vagy kipótolt egykáza. Hogy ma az egykori apátsági épületnek és templomnak helyén alapfalainak maradványainál alig találhatni egye­bet, az nem lehet meglepő, ha tudjuk, hogy Rádon is 1711 körül még létezett az a minorita kolostor, a hová Krucsay Jánosné Tolvaj Borbála férje haragja elől az időtáji menekült és későbbi drámájához éz is egy ok volt, mely őt 1728-ban a kisvárdai vár elő udvarán hóhér pallosára juttatta, holott ma ennek is hiába keresnők helyét! i Vége következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom