Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

N T t R V I l) ft Van-e elég erö és kitartás a magyar nemzetben arra a szívós küzdelemre, amely rea várakozik, ha el akarja érni, hogy a magyar iparczikkeknek Magyarországon fogyasztasa legyen; ha el akarja érni, - ami ettől függ hogy virágzó magyar ipart teremtsen. Fel kell rázni az egész magyar társadalmat és megindítani minden vonalon az akciót, mely csak hosszú és kitartó küzdelem után végződhetik diadallal. Hiszen a magyar közéletnek van még talán egyéb tartalma, egyeb értéke is, mint egy-egy kis - de nagy hangú választási lelkesedés? Avagy talán csakugyau igaz lenne, hogy a fölszabadult alkotmányos élet gyakorlásában nyitott szellentyúkön at kiputfantjuk minden nemzeti erőnket s igy lelohadva, a nemzeti vagyonosodás, a gazdasági érdekek, a magyar ipar védelmére érzéketlenek vagyunk? Hol és kik kezdjék meg azt az akciót, mely megteremthetné a magyar ipart s fölszabadítana bennünket a ránk erőszakolt gyámság alól? Mindenütt és mindenki! Az egész magyar társadalom! Akiben van lélek és magyar szív! Kezdjük azon, ami már van — magyar ipar-czikk, épen olyan jó, épen olyan olcsó, mint a külföldi, amivel azonban uem élünk, mert magyar. Csak egyetlen egy példát hozunk föl : a gyufát. Ezt a világra szóló találmáuyt magyar ember, még pedig szabolcsmegyei születésű ember, Irinyi találta föl. Persze nem ő. se uem valami magyarországi vállalkozó, hanem egy bécsi gyáros lett belőle milliomossá. Sebaj! De az bizonyos dolog, hogy ma már sok gyufagyár van Magyarországon és a magyar gyufa mindenképen van olyan jó, raiut az osztrák gyárak „Crocodil-Zünder'-je és svéd gyufája. És Magyarországon még is osztrák gyulát gyújtogatnak, daczára annak, hogy például egy magyarországi gyufagyár tisztajöved<

jlméneü 5*/.-át ajánlotta föl, — hogy gyártmányainak kelendőséget csináljon — az erdélyi magyar közművelődési egylet javára. Lehet, hogy a „piros—fehér—zöld" sziuek összetétele, amikkel a magyar gyufás-skatulyák borítva vannak, uem olyan harmonikus, mint az osztrák sárga-fekete dekorálásu dobozai, amik talán ennélfogva Ízlésesebb kiállitásuak, de végre is, ez csak nem ok arra, hogy ue használjunk magyar gyufát, ami legalább is olyan jó és még olcsóbb is, mint az osztrák gyufa? Lám, az osztrák csehek a hasonlíthatatlanul jobb és mindenek fölött első minőségű magyar lisztet — boykottálják! Szólván azonban épen a magyar gyufáról, a mi kereskedőink, esetleges károsodásuknak minden aggodalma nélkül megtehetuék. hogy bármit müveijen is, szivében nagy űr, fagyasztó hidegség fog honolni, mely elkeseríti élte napjait, mert azt a helyet, melyet a női szívben a vallásosságnak kellene betöltenie, nem töltheti be a világon semmiféle mác érzés sem. Ha tehát a gyermeket vallásossá akarjuk nevelni, legyünk mi magunk előbb vallásosak. A vallásos nevelést első sorban ezek szerint a család eszközli; de tovább fejleszteni 8 megszilárdítani a köznevelő intézetek (óvodák, népiskolák) kötelessége ós feladata. Otthon a családban pedig mindadlig, mig a gyeremek szülői részéről vallástanuságot lát: mindaddig, mig azt, a mi szivének legszentebb kellene hogy legyen, a szülők ajakáról kicsinyelni hallja; tetteikben lealacsonyítva látja: mindaddig nem várható, hogy az iskola ebben a tekintetben is sikeresen működhessék: Iparkodjanak tehát a szülők a kezeikben levő minden erkölcsi befolyásukkal és kiváltképen az anyák példaadásuk mindenható hatalmával oda hatni, hogy a vallásosság a női erények koronája — foglalja el női körökben a tért, a mely azt megilleti és akkor ennek kapcsán az erkölcsök javulását és nem9sbülését bizton remélhetjük, mert vallás és nem erkölcs ikertestvérek, egymás nélkül, egymástól elválva nem képzelhetők. A nevelő, — tanító szintén legjobban fejlesztheti a vallásosságot először saját, életének példájával, a természeti jelenségeknél, ha növényekben, állatokban, a természet jelenségeiben 8 magában az emberbeu Isten' végtelen bölcsességét, gondoskodását tüűteti fel; tovább fejleszti, ha Jézus magasztos életét, tanítását, példáját feltünteti. Ezt a kisdedkorban persze csakis elbeizólésekbe szőtt egyszei ü de vonzó életképek alakjában tehetjük. Amint a vallásosság a lélek biztosságának megőrzője, ugy lesz a munkaszeretet jólétünknek legjobb biztositéka. A mi társadalmunkban is nagy azon nők száma, kik férjet, atyát veszítve, mindent vesztenek, vagyontalanul állsnak mások terhére és könyörületességére utalva. De munkaszerető ós munkára képes nő minden helyzetbea keres és talál munkakört, melyben fentartásáról gondoskodjék. Az ki munkátlanságban növekedett, a munkát nem tudja megszokni, nem is tartja magához a külföldi gyufagyártmányokat üzleteikből egyszerűen kizárnák. Higyjék el, hogy senki sem fog Budapestre fordulni, hogy onnan hozassa gyufa-szükségletét. Térjünk azonban vissza a kérdésre. Hazai iparunk fellendülésének egyik legnagyobb akadálya, hogy a magyar fogyasztó közönség, nem különben kereskedőink is, nem érdeklődnek a hazai gyártmányok iránt és ennek folytán nem is ösinerik eléggé a beszerzésuek hazai forrásait. A m. kir. kereskedelmi múzeum igazgatósága szerkesztőségünkhöz épeu most küldött körlevélben ezt az akadályt kívánja elhárítani, amidőn ebben jelzi oly kiállítások sorozatának rendezését, amelyek — minden látványosságtól eltekiutve — tisztán csak a hazai ipa,ri termékek beszerzésének forrásait ismertetik és azok propagálását czélozzák. E kiálltt'isok sorozata május hó elején a városligeti iparcsarnokban nyilik meg, a fonó-, szövő-, ruházatiés bőrdíszmű ipari kiállítással. Ugy tudjuk, hogy ezekből a czikkekból igen szép fogyasztás vau itt nálunk. Ne sajnálják tehát kereskedőink, akik ez iparczikkeknek az elárusitásával foglalkoznak, a költséget és fáradtságot — hiszen ez idő-tájt tavasz idején úgy is el szoktak menni — — Bécsbe, szálljanak ki Budapesten, nézzenek szét azon a kiállításon, hátha még is lehetséges leune, hogy magyar portékát is bevezessenek üzleteikbe! Én azt hiszem, — hogy bár meunyire megszokta is már a mi szemüuk azokat az üzleti hirdetéseket, amelyekben X. Y. kereskedő jelenti, hogy: ,tavaszi bécsi üzleti utambil haza érkezve* stbbi — — — uem lesz egészen foganat nélkül való, ha egyik másik kereskedőnk változtat ezen a sablonon s így fogja kezdeni üzleti hirdetését: .Visszatérve budapesti illámból, amidőn is figyelmesen tanulmányoztam a in. kir. kereskedelmi múzeumnak magyar Ipari ezlkkekbol álló kiállítását, vau szerencsém » t. közönségnek Jelenteni, hogy e tanulmányozásom alapján üzletemet a köretkeio czikkekból. . . magyar ipari termékekkel szereltem föl . . . stbbi. Próbálják meg — nem lesz káruk benne! Ki törődnék a „vidékkel"? . . . .... Ki törődnék a vidékkel? Ilit érdemes avval is foglalkozni? A vidék csinálja ma, a dolgát, a hogy tudjs, ha rosszul csinálja, az is az ő baja A mi szegényes eszközeink vannak az életért való harcira, alig elég a középpont erőben tartására. Nagy és erö* középpontot akarunk teremteni, a mely büszkén állja meg a helyét, ha kell, fénybeo, pompában, de ha kell komoly munkában is. Valahogy igy gondolkoznak azok, a kik ennek az országnak a jövőjét készítik elő akkor, mikor e jelent igazgatják. Hát igen szomorú lest ez a jövő, ha a meg kezdett csapáson haladunk tovább előre. Minden erőnket illőnek, ehelyett panaszkodik a világ, az élet, az emberek ellen, unott kedelyével, tétlenségével terhére van a körnek, melyben él, megválik erkölcsétől B igy elkövetkezik azon perez, tnikór magát boldogtalannak nevezve,életétől is megválik. Hány ily esettel találkozunk napjainkban elégszer Adjatok tehát anyák gyermekeitek kezébe munkát

1 A természat leliökbe oltotta s hajlamot, az ösztönt, fejtsétek ki azt. Ne engedjétek őket egy perczig sem összedugott kézzel tétlenül ülni. Amint 3-ik 4 ik eletévét a leánygyermek elérte, bábut, tűt, rongyot kér, öltözteti piperézi, ruháját összeférczelgeti, órahosszat képes elidőzni bábujával. Majd édes anyját ütánozza dolgaiban, csuprot kér, hogy főzzön, tűt kér hogy varrjon. ÖíZtöu vezeti a munkára. Ezen jelentőségteljes perczeket s rlkamakat kell megragadni a muukásság megszoktatására. Netn mondom ÓD, hogy már ezen korbau végezzen rendszeresen bizouyos munkát — hiszen erre képtelen is e korban, sem azt hogy a leánygyermek örökké csak olvasson, írjon,varrjon, hímezzen, vagy köseöu, hauem azt, hogy mihelyt elérte 6 éves korát, legyen beosztva ideje a játékra és munkára egyaránt, és az anya lelkiismeretesen ügyeljen fel, hogy a kiszabott munkát miként végezte el. Általában: vugy értelme, vagy ereje, vagy mindkettő egyszerre legyen elfoglalva tanulásban, muokában, játékban. — Szerintem legjobb anya az, ki leányának gyermekkorát minél messzebbre igyekszik kiterjeszteni. A gyermeknek gyermekjáték, gyermektársaság és gyermekfoglalkozás kell. Bár minden anya szivébe olthatnók és minden gyermekszoba fölé véshetnők Senecának intését: Legyenek a gyermekek gyermekek és a gyermekek gyermek dolgokat cselekedjenek. A nevelés ilyen rendszere mellett természetesen az anyára nagy feladat sulyosodik; de ártól biztosítom, hogy a netán elveszett élvezetek árán, gyermeke jövő életboldogságának megalapításához járult hozzá. Látni való, hogy a munka a játékkal felosztva fokozatosan, az anya teendője, hogy megszoktassa és kedveltesse gyermekével, mert a nő akkor tölti be hivatasát, ha munkás és vallásos kedélyű s akkor tisztelt és hasznos tagja lese a társadalomnak. centralizálják, minden áron az .egy" középpontot növelik, fényesitik, s az ország ez alatt roskad a kettős teher alatt: mindent a központnak adói és semmit attól nem kapni. Ki törődnék a vidékkel? . . . De hát elgondolták-e, hogy ez a vidék ac —- oruóg. Lenne az a mindent kiisaroló középpont a tűzforraj, a mely a meleget szétsúgároxza, lenne az erőforrás, a mely ezernyi kötelékével átteszi a mozgató erőt mindéit irányban, nem sajnálnék tőle a mérhetetlen anyagot, a melyet elemészt. De amit a .vidék, központosítás politikájáért szenved annak semmi haszna, semmi ellenértéke. Csak egy példát akarunk időzni a mesterséges rontáshoz, a melyiye, a vidék mellőzése jár. Az újév kezdetén tették közzé a budapesti pénzintézetek mérlegeiket. Mindnek haszna van, még pedig a részvénytársaságoknál megszokott drága üzletkezelés mellett is, nagy haszna. Hogy ezt a nagy hasznot az elmúlt év abnormia pénz és hitelviszonyai mellett azok halmozták fel, akik a legnehezebben küeködtek a viszonyokkal, a kik a drága hitelt is igénybe kellett hogy vegyék, azt tudja mindenki. Hogy a kamat a melyen a .vidék* pénzt tudott szerezni, uzsorakamat volt, uem titok, de hogy a vidéki bankok olcsóbban nem adhatták a pénzűket, azt sem nehéz kiszámítani, hí elgondoljuk, hogy maguk is drágábban szerezték a pénzt a törvényszerű legmagasabb kamatnál. A fővárosi bankárokról gondoskodott a kormány a péuzszükségben. Több nagy banknál helyezett el milliókat az állami feleslegekből kamatmentesen, csakhogy a nehéz időkben ne szoruljanak meg. A vidékre azonban seuki sem goudolt. A vidék boldoguljon, a hogy tud. Ki gondolt volna avval, hogy a hiteligények a rósz esztendőben a vidéken a legégetőbben érezhetők. Ki törődött volna avval, hogy a vidéki kisbankoknak nem állanak azok a források rendelkezésére, mint ac óriás hitelű fővárosaiknak, a melyek aráuylag olcsó pénzt mindig szerezhetnek külföldről, mig a vidék legjobb esetben is a fővárosra van utalva, — jó, ha közvetlen összeköttetés formájában, de jaj, ha harmad negyed kézen át. Es ki gondolt volna avval, hogy a fővárós oagy ipari ós kereskedői vállalkozásai valahogy csak inkább elbírják a konjunktúrákat, mint a vidék kisipara kiskereskedése é-i kisgazdasága, a melyek tétlenségre vannak kárhoztatva már akkor, mikor a világforgalomnak vágy legalább országos forgalomnak dolgozó nagy válltlkozás még talál magának terrenumot. Mi történt? A központ fukaron és méreg drágán adta tőkéit a vidéknek, a mely természetszerűleg elaprózott, kis üzleteket kínált. Hogy a vidéki bankoknak meddig kellett ezek után feleikkel menniük, arra elég említeni, hogy a 15—18 százalék bankkamat épen nem volt ismeretlen a kisbitelü harmadrendű intézeteknél, a melyeknek maguknak is öt-hat intézeten át csurrantcseppent a pénz. Milyen más lett volna, ha a kormány feleslegeit Ot-hat-tiz, vagy nem tudom hány vidéki baDk között osztja meg, olyanok közt, a melyek megbiihatók hitelaépesség es gazdasági tisztes okosság dolgában egyaránt. Nem kellett volna uzsorán élnie akkor az országnak, nem kelleti volna olyan nyomorúságos alapjait elvetni az egész országban, a melynek hatásai még csak ezután lesznek érezhetők. Mezőssy Béla országgyűlési képviselő okosan fejtegette ezeket a problémákat a kormánynak és nagyon jogosult a szemrehányás a mely a kormányt ez ügyben éri. A hogy a kormány a gazdasági élet irányításában eljárt, az lehetett biztos üzleti politika, de nem volt gazdasági politika. A kormánynak meg kell végre értenie, hogy a közvetlenség az okos gazdasági politika a fő ereje. A vidéki csomópontokon kell erőforrást teremteni, ha a központ számára táplálékot akar szereztetni. Legyen ragyogó, fényes a főváros, — ugy szeretjük mi is látói. Pompázzék minden ékességgel, — szívesen áldozunk érte. De adjanak nekünk módot arra, hogy erőt szerezzünk, hogy dolgozhassunk. Vegyék végre észre, hogy a mit előkelő nem törő lömsóggel vidéknek neveznek, az az ország, az minden. Teremtsenek erős eleven és olcsó gazdasági életet a vidéken, — akkor önmagától nő és erősödik a központ nagy kolosszsusa. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye februárban. A folyó év február havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, sokkal kedvezőbbek voltak, mint a múltév megfelelő havában. Az elmúlt év február havában elhalt 10G, addig ez év február havában a halálozás 75-öt mutat, kevesebb tehát 31-el. Nem szerint elhalt fi 36, nő 39. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 42, löldiníves gazda 20, iparos és kereskedő 10, értelmiségi 3. Ezeken kivül halva született 3, kora szülött volt —. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 5. Törvénytelen ágyból származó elhalt 3. Élve született 125, és pedig: 57 fi és 68 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 19, és pedig 5 fi, 13 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 50-el. Házasságot kötött 36 pár. Vallásra nézveelhalt: róni. kath. fi 10, nő 9 = 19, ág. evang. fi 20, nő 23 — 43, helv. hitv. fi 4, nő 2=6, gör. kath. fi I. nő 5 = 6, izraelita fi 1. | —. nő = 3. Életkor szerint 0—1 évig - 37, 1—5 évig = II, 5—7 évig - —, 7—20 évig 6, 20—30 évig = 1, 1 30—40 évig 3, 40—60 évig 7, 60 -80 évig - 9, j 80 éven felül 1; összesen 65. A város belterületén elhalt 36 egyén, ezek közül 7 ' éven alóli volt 19, kik közül nem lett gyógykezelve I; 7 éven felüli volt 17, ezek mind gyógykezelve voltak. A város belterületén elhalt 35 egyén közül lehat netn lett orvosolva 1 egyén.