Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

XXL évfolvam. 10, szám. Nyíregyháza, 1900. márczius 11. VEGYES TAKTALMÜ HETI LAP, SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egryszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: v,„i v,A v, v. Az előfizetési pénzek, meqrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, C^vre^ 7 8 koTona szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8 Z; rke82t á ^"ideni. Fél évre . '. '. '. '. '. '. •'.'.'. 4 „ ' lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fog a£®tnTk e" ' eVeIek CSak Í8mert k e' ektó 1 Negyed évre 2 1 i.t:.ii —1_ — « —• A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak négy korona Egy szám ára 20 fillér. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A kéziratok csak világos kívánatra a az illető költségére küldetnek visszi. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasíbozott petit sor egyszer közlése 10 fillér; többszöri közlés esetében 8 fill. Kincstári bélyegdíj fejében minden egyes br­detés után 60 fii ér fizettetik. A nyllt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Hirdetesek elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát ós Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban Hivatalos rész. Szabolcsvármegye alispánjától. 6125^K. 1899. A vármegye főispánjának 30G/900. szátnu értesítése az Erzsébet közkórház igazgató főorvosának és osztály orvosának kinevezése és az alorvosi állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetmény közlése tárgyában be­mutattatik. Határozat. A kinevezési okmány kézbesittetni, s a pályázati hirdetmény a Nyirvidék czimü vármegyei hivatalos lapban kétszer közé tétetni rendeltetik. A Magyar Közigazgatás kiadó hivatala megkerestetik, hogy a pályázati hirdetményt kétszer egymásután közé tenni s a lappéldányokat a benyújtandó számlához csatolni szíveskedjék. Miről Dr. Kállay Rudolf kórházi igazgató főorvos, Dr. Lórencz Gyula osztályorvos, a Magyar Közigazgatás kiadóhivatala Budapesten, a Nyirvidék kiadóhivatala Nyír­egyházán, értesíttetik, Nyíregyházán, 1900. márczius 8-án. 306. sz. ~ Í900. Mikecz János, alispán. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bízott Szabolcsvánnegye tö rvény hatóságának „Erzsébet" közkórházánál évi 800 k orona törzsfizetés, természetbeni lakás es teljes ellátással rend­szeresített kórházi alorvosi állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, valamint eddigi alkalmazásukat és élet­korukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi márczius hó 31-íg, mint záros haláridőig, nyújtsák be. Nyíregyházán, 1900. évi márczius hó G-án. Br. Feilitzsck Berthohl, főispán. A jniRVíDEK* 4 TAKCZÁJA, A vallás és munka fontossága a házi neve­lésben, a leány gyermek 6-ik életéve előtti korban. (Irt» és felolvasta öömöry Ilona a »Szabo!csvirmegyei Általános Tanitö-egyesttlet nyiregybaii járáskörének« 1899. deczember 21-én megtartott ülésén, jegyzőkönyvileg megdicsérve.1 Boldogság! Minő jelentőségteljes szó ez életünkben, s mily kevés azoknak száma, a kik ezt magukról igazán elmondhatják. Oly sok az életunt ember, s anuyi a csapás, hogy könnyen lehetue mondani és hinni, miszerint az emberiség rendeltetőse szenvedés. Azt mondják : sira­lom völgye e föld, a halandó'- hazája ! Sok azt mondja, boldog, pedig csak azért mondja ezt,mert nem tud gondolkodni. A boldogsághoz mindenben a szerencse föltétlenül szükséges. A kit külsőleg folyton csapisok érnek, az bensőleg nyugodt nem lehet! A fájdalomnak nagybec-ünek kell lenni, hogy áhítatos emelkedettséggel töltse meg a ke­délyt s ez által ssjátszerüleg boldogítson. Az anyagi, mint alárendeltebb csapások, ingerlékenységet, elkese­redést szülnek. A sors annyi küzdelmet, annyi nyomort hoz a gyarló emberre, s ő maga — tudva Lem tudva — ezeket még növeli. Egy bölcs azt moüdá, ne tanulj gondolkodni! Nézzétek meg az együgyűeket, kik nem tudnak gondol­kodni, ók nyugodtak és közömbösek a sors iránt. Akkor hát miért is tanulunk gondolkodni ? . . . Hogy megis­merjük társaink gyöngeségeit, gyávaiágát s gonoszságát? IJogy meggyőződhessünk arról, miszerint legszebb s leg­tisztább törekvéseink megtörnek a rosszakarat éles körén! Az ily ismert éles tőr, mely halálosan sebez s még sem öl. Da minek tovább folytatni. A« ily és hasonló gondolkodó, korunkban, különösen az ifjúság között, — nagyon sok van. Nem volna tehát az életben az ember számára boldogság? S ha mégis feltalálható s elérhető az, miként van, hogy oly kevesen modják el magukról, én boldog­nak érzem magamat! Miben keressük ennek okát? 333 sz. 1900. Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegye törvény­hatóságánál 1000 korona törzsfizetés és 200 korona lakbér illetménnyel rendszeresített kőnyomdászi állásra ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősítésüket, valamint eddigi alkalmazásukat és élet­korukat igazoló okmányaikkal felszerelt kérvényüket hozzám folyó évi márczius hó 31 -ig, mint záros határidőig, nyújtsák be. 2 — 1 Nyíregyházán, 1900. évi márczius hó 8-án. Br. Feilitzsch Berthohl, főispán. Ne vásároljuuk idegen portékát! Hatalmas mozgalom az, amelynek ez a jel szava, mint csata-kiáltás végig hangzik immár egész Magyarországon! Három hosszú évtizednek kellett elvonulni az előbb letiport, lomha nemzet felett, míg tudatára ébredt annak, hogy nemcsak a kezei votUk bilincsekbe verve, de élete nedvét is idegen nemzet szívja ki. Nagyszerű harezokban leverte magáról bi­lincseit. De nem lesz kevésbbé fenséges az a küzdelem, amelyet a nemzetnek most kell megvívnia, ha élni akar, mint magyar s meg­maradni (inkább hozzá emelkedni) a kultur államok színvonalában. Mert láttuk már ezt a nemzetet a csata­mezöli, majd mint egy győző Scipiót, majd mint egy legyőzött Leonidast, láttuk nemes önmegtagadással az elfojtott düh néma megve­tésével tűrni az elleu arczulcsapásait is, láttuk Mindeu kérdésekre az a feleletem, hogy nevelésben. Mert hiszen a nevelésnek, az összes nevelési rend­szernek végczélja egy: az, hogy a növendéket — az ember boldoggá tegye. Már Horácz nevelési rendszerének, mintegy homlok­feliratául ezt a kérdést tűzi ki: mire neveljünk! Felelet a boldogságra. Ü3 mit értünk a boldogság fogalma alatt? Locke — angol paedagogus — ép testben, ép lélek nevelését tűzi ki végczélul; tehát a testben és lélekben ép em­bert tartja boldognak. Kölcsey szeriut: „boldogság nem pillanatnyi gyö­nyör érzelme; pillanatnyi gyönyört érezhet a hiában élő, a gonosz is; a boldogsághoz önérzetből fakadt léleknyugalom kívántatik." Peadagogusok a boldogságra kívánnak nevelni, költők, bölcsészek, a boldogságot a test épségében, a szív üdesegében, nemességében, a lélek nyugalmában találják. Da hát hol van a hitalmas eszköz, a nevelés mely té­nyezője az, mely képessé teszi a tökéletes emberi lel­ket az élet ezer meg ezer változó esélyei közt az épen maradása? . . . H il a nevelő a ki ezen tényezőket oly szilárdan kifejtse, hogy ne homokra épült házat emeljen? Egyiket sem kell messze keresnünk. Az emberi természetben rejlik ama tényező, csak nevelés, szoktatás által ki kell fejleszteni; főiébreszté­séhez, megszilárdításához nem szükséges világhírű böl­csészet; csak meggyőződés, elszánt akarat s tiszta szeretet. A lélek nyugalmá', erkölcsiségét, kedélyének vidámságát leginkább biztosítja az igaz szívből fikadó vallásos érzelem. A nő férjének, környezetének, embertársainak becsülését leginkább megnyeri s az élet bajai és szerencsétlenségei között legbiztosabban megállja helyét; ha munkaszerető, ha a munkát nemcsak kényszerűségből végzi, hanem azért, mer; a munkaszeretet léuyéhez tartozik: azért, mert anélkül élni nem tud. A neve­lésben és pedig a nőnevelésben két tényezője az, mely egész életboldogságának alapjául kell, hogy szolgáljon: a vallásos kedély és munkaszeretet. Mindenekelőtt először is neveljük gyermekeinket vallásossá! A vallás az erkölcsök őre, a benső műveltség viharos közjogi harezokbau is, de ilyen tusában még nem. A csaták szuronyai, a közjogi harezok rozsdás fringiái helyett, amik két táborba ve­rik a nemzet szenvedélyét, a lelkes összetartás fogja ebben a harezban tömöríteni az egész társadalmat, hogy lerázza magáról a már le­tört bilincseknek még kezünkön ragadt rozsda­marta lánczait. Nem mi kezdettük e harezot: még a negy­venes évek nagyjai. Áldassék érette az ő nevük. 1842-et irtak. A haza bilincsekbe volt verve, a jobbágy földhöz lánczolva, a nemesség mesterségesen két táborba verve, az arisztok­racia pedig idegenben, idegen cafrangokkal és műveltséggel föleziezomázva. Egy Zemplénvár­megyei férfiú tűnik ful a közélet szinpadáu, köznemes és fiskális, kinek egy expens nótáját kegyelettel őrzi vármegyei múzeumunk. Sokszor sújtott már addig is láng lelke pallosával az ellennek, most lángoló szavával zúg az ébre­dező nemzet felé: „amit itthon készíthetünk, idegenből ne vegyük, mert az halálos bűn." És megalakul a „Védegylet", lelkesedésbe hozza a forrongó országgyűlést, a főreudek megbuk­tatják a felső táblán a mozgalmat, azután ki­tör a forradalom, és a nemzet vérbe fojtásával a nemzet ébredező gazdasági élete is odavész. Azóta félszázad múlott el. A nemzet föl­szabadult. de gazdasági erői még mindég le vannak láuczolva. Váljon „fölszabadulás a-e ez, igy? Hiszen az egész nemzet szellemi, erkölcsi és anyagi élete azon fordul meg, hogy — ha lerázta a bilincseket kezéről, lábáról, hát hasz­nálhassa a kezét, járhasson a maga lábán! legfőbb tényezője; a vallás a nemes érzelmek kútforrása, a kétségbeesés elháritója, következéskép a boldogság egyik alapfeltétele. Neveljük gyermekeinket másodszor munkaszeretetre. A munka megnemesiti a fejlődő kedélyt, s kalandos ábrándozástól, regényes vágyaktól, világfájdalmas érzel­gősségből megszabadítja; ha ezek száműzve vannak a lélekből, — a azt a munka foglalja el, akkor annak vidorságot kölcsönöz, a munka biztosítja az önfentartást, 8 mellette boldogít. DJ a vallásos megyőződés és munkaszeretet csak ugy vállik a gyermek sajátjává, természetévé, ha kis korában volt lelkébe csepegtetve s ahhoz szoktatva. H i egy leány vallásos anya oldala mellett növekedett fel, az egész életén keresztül megőrzi ezen tulajdonságát. A mely letny kis korában megkedvelte a munkásságot, az egész életén keresztül munkás marad. Tehát a gyermekkori azon idő, melyben ezen tulajdonok kifejlőd­hetnek és kifejleszthetők. Én vallásoság alatt nem értek felekezeti vakbuzgó­ságot, nem hitezikkelyeket; hanem egy felsőbb lénynek, a keresztény erkölcs elveinek, az emberszeretet eré­nyeinek, s azon tudatnak kifejtését, hogy Isten előtt csak ugy kedves az életünk, ht ama elveket megtartjuk. E szerint a vallássoságot nemetak a kátéból, a hitezik­kelyekből taiiulja meg a gyermek, hanem tanu ;jí szülői életéből, példájából, átszivja anyj.t lelkületéből. Hí a leány keblét vallásos érzelem tölti be, s mig az szilárdan ól lelkében, csak képzeletileg nevezhető gyenge nemnek, mert ezzel az érzéssel keblében bátran, kitartással és győzelemmel daczolhataz idők vészei elleD: balsorsa nem csüggeszti; szerencsétlenség és az élet viszontagságai nem verheti le; küzdelemnek nem törik meg lelki erejét. Éi ezt annak köszönheti, hogy élete h ijójának horgonyát nem a földi iszap mélyébe vetette, hanem oda erősítette a kéklő ég magasságáho*. A vallástalan nő kétségtelenül a legszánalomra méltóbb teremtés Isten ege alatt. Bábjáték ő az emberek és a sors kezében, melylyel végzetének szeszélye gúnyos játékot uz; a legjobb helyzetben is elhagyottnak érzi magát; keble nem képes az erkölcsi jóért lelkesülni ős Mai számanli 8 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom