Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

,1* V R V I ü E II' frissebb volna a vérkeringés, a szellemi éberség, a figyelő erő. Hát bizony ezek a nézetek nagyon szomorú szinben tűntetik fel a nyíregyházi közs. polg. leányiskolát! Jó szerencse, hogy a valódi tényállás egészen más, sokkal derültebb képet rajzol szemeiuk elé. Igaz, hogy torna-csarnokunk ínég nincs; de hát a mi halad, el nem marad. Hogy pedig egy kis játszó-terünk se volna!? Ugyan kérem a lelkész urat, ha még eddig nem látta volna, vegye magának azt a fáradságot, jöjjön cl, s nézze meg az iskola tágas, szép udvarát. J/jjön el óra közökben, hogy gyönyörködhessék velünk együtt abban az elevenségben, életben, mely ilyenkor az iskola udvarán nyilvánul, abban a bájos képben, melyet, kivált nyáron át, az a sok mosolygó, üde leányarcz elénk tár. Szerettem volna, ha csak a karácsony előtti héten is, tanúja lehetett volua annak az ürömnek. mely leáuykáiuk szivét elfogta, mikor az első hó leesett. Milyen egészséges hódobálást vittek véghez. Többet ér ez a világ minden tornázásánál Aztán azok az iskola-termek sem mind olyan szűkek! Két oly gyönyörű, tágas, világos osztály-termünk van, hogy a rozsnyói pompás uj épületben elhelyezett, internátussal egybekapcsolt prot. leáuynevelő-iutézet érdemes igazgatónője is megirigyelte tólüuk, mikor a múlt nyáron itt járt. Az igaz, hogy a másikkét osztály növendékei sokkal kisebb teremmel kénytelenek beérni De hát a közel jövőben már ezen is segitve lesz. Azért, ha a lelkész ur az igazgatónővel együtt akar érezni, akkor többé ne sirjon, hanem örüljön lélekben, mert ime a kir. taufelügyelő úr közbenjárására Nyíregyháza város képviselőtestülete már elhatározta, hogy a nőegyleti ipariskolát másutt helyezi el s az így szabaddá lett két nagy világos tantermet is a polg. leányiskola czéljaira engedi át. Tehát igen hálátlanok lennénk Nyíregyháza városa irá'it, ha a lelkész úrral még most is azon a nézeten volnánk, hogy: kilátás sincs e nyomorúságom helyzetből való kiszabadulásra. Épen ilyen szomorú nézetei vannak a közlemények írójának leányaink értelmi képzéséről is. Nem akarok erre sem részletesen kiterjeszkedni, csak azt érintem, a mi minket közelebbről érdekel. Nos tehát ini nyíregyházi tanítónők nem tekintjük a polg. leányiskolához ingatag alapúak az eleini népiskolát. Nem .-.értjük meg ily nézetekkel ott működő kollegáink becsületes munkáját. Nem is utasítjuk, mint a lelkész ur véli, fölvételi vizsgálatra azokat a növendékeket, kik az elemi iskolából a polg. iskola 1 osztályába lépnek át. Fölvételi vizsgálatot csak azok a növendékek tesznek, Kik az I. osztályt mellőzve, egyeuesen a II vag\ épen Hl. osztályba óhajtják magukat fölvétetni De van a lelkész urnák ennél sokkal tévesebbb nézete is, mely már egyenesen vádolja a nyíregyházi közs. polg. leányiskola tanítótestületét. A vád így haugzik : Ha áttekintjük azon tudomány anyagot, melyet a polg. leányiskolák számára a törvény és miniszteri tauterv előír s aztán összehasonlítjuk azon tananyaggal, mely a nyíregyházi értesítőben mint elvégzett tananyag van feltüutetv\e, azonnal szembetűnő a különbség. Azaz más szóval Andrássy 1 lkész ur azzal vádol bennüuket, hogy a miniszteri tantervet s a leányok képességeit szem előtt, nem tartjuk, hanem, hogy az ő szavait idézzem : szertelenségre törekszünk. Súlyos vád, de könnyűvé teszi elviselését az a tudat, hogy igazságtalan, mert minden alapot nélkülöz. Előttem fekszik a polgári leányiskolák számára készült miniszteri tanterv. Nagyon jól emlékezetemben van ugyan annak ugyszólváu minden betűje, mégis újból- és újból átnézem, mert kéuyteleu vagyok azt hinni, hogy az én emlékezetem csal, s a tanterv valami egészen mást ir elő, mint a mit mi tanítunk Különben ho"yan dobhatná Audrásy lelkész ur felénk olyan határozottsággal azt a súlyos vádat ! És ime csodálkozva látom, hogy az, ami a mult évi értesítőnkben mint elvégzett tananyag van feltüntetve, majdnem szórói-szóra, tehát uemcsak lényegében, de sokszor még kifejezéseiben is megegyezik azzal a tauanyaggal, a melyet a polg leányiskolák szám ira a miniszteri tanterv elöir. Ugy, hogy ebből az esetből tauulságot merítve, minden további félreértés kikerülése végett sokkal helyesebb lesz. ha a jövőben, mint azt már más értesítőkben is láttam, az elvégzett tananyag helyére egyszerűen azt irjuk: A mit a miniszteri tanterv elöir. Valaki még szólhatua az ellen a 90 darab olvasmány ellen, amelyei a lelkész ur felemiit. Hát én nem vettem magamnak annyi fáradtságot, hogy összeolvassam azokat a c/imeket. melyeket a magyar nyelv tanára (elsorol Habár az elmondottak után okom volna is kételkedni a lelkész ur nézeteinek helyességében, készséggel elismerem, hogy Csakugyan 90 drb. De aunyit látok, hogy e drb. olvasmányból I (', drb. rövidke uépdal. 12 drb. még rövidkébb epigramma s a többi is nagyrészt oly rövidebbhosszabb költemény, melyet már a polg. isk I., II, III.. osztályában olvastak, sót részben könyv nélkül is tanultak a gyermekek, a melyek tehát most, mikor a költői műfajok elmélete, a kiválóbb magyar ir k ismertetésével kerül sorra, csak mint ismétlés fordul elő Kp igy van azzal a 25 drb. könyv nélkül tanult vagy jobban inoudva ismételt költeménynyel is. Ha A japánok ós a természet. Alig vau a világon nép, melynél a természet kultusza, rangra, születésre és műveltségre való tekintet nélkül, oly erősen kifejlett volna, mint a japánoknál, kikről feltétlenül elmondható, hogy a természet kultusza jellemüknek, lelki életüknek egyik alap vonása: férfi és nő, katona ép ugy, mint a szántóvető, kalmár és szerzetes egyaránt a természet szemleletében leli legfőbb gyönyörűségét. Minden virágnak, minden fának, minden madárnak külön helye van a „Kelőnap Országa" gyermekeinek szivében; minden virág, miurlen fa, minden lelkes állat eszméket testesít meg; 8 ahol mi a szavak árjában uszunk, ott egy szótalanul átnyújtott vírá^, egy rövidke czélzás a természet életére mindent megmond a japán embernek. Festészetük, mielőtt az európai ízlés bódítani kezdett, a természet egyszerű másolása volt: egy levelét hullató fa, a halványkék levegőégben szálló vándordarvak V. betűje, a sás közt elmélázó gém, a nádszálra kapaszkodó béka, virágokkal enyelgő pillangó, mind megannyi ezerszer ós ezer változatban reprodukált tárgyai ezen egyszerű művészetnek, melynek egyetlen múzsája, egyetlen ideálja a természet. Ugyanilyen a költészetük is, évezredek óta mind i, mai napié: a rövid ötsoros tankáka még rövidebb háromsoros haikaík szintén csak viruló vagy levelüket hullató fákról, í yiló vagy hervadó virágokról, patak vagy tó vizében tükröződő holdsugárról, fészke mellett daloló madárról, csalitközt csergedező patakról szólanak, mint a következők': Dalos madárkának, vagy Erilós völgy patakja Stava nem hallható, Csendesen csörgedez, Magas hegytetőre, Folyását nem látni, Elhervadt levélre A hulló sárgalomh Csillogva hull a hó. Hej, mindent elfedez ! Személyes érzéseit a japán költő úgyszólván sohasem fejezte ki directe, mint a nyugati népek lantosai, legtöbb esetben a természetre bizza örömének, báuatának tolmácsolását, mint a következőkben : Számkivetett lettem, Gazdátlan a telkem ; Eresz alatt nyiló Terebélyei meggyfa, Gondolj új tavaszra 1 (Értsd : a bujdosó bizik visszatérésében.) vagy: Elhagyott a rúnára, fin az erdőt j írván, /öld erdő harmatja, Szemem künnypattkja Áztatja köntösöm. Azonban nincs mit csudálkozuunk a természetnek ezen mindenek fölött való imádasán és szeretetén. Az utazók egyhangúlag elismerik, hogy oly szíp és oly áldott ország, mint Japln, alig vau még egy a világon. Alig hogy elolvadt a hó, virágözönbe meiül az egész ország s a vadcseresznyefa a teuger habjaiban áztatja nyiló bimbóktól terhelt á<ait. Ilyenkor a falusi és városi lakóknak apraja-nagyja elözönli a madárdaltól hangzó erdőket, átadva magát a legtisztább élvezetnek, a természet örök szépségeiben való gyönyörködésnek, csoportokba verőduek s azon versengenek, ki tudná a legszebb versecskét rögtönözni erre vagy arra a virágra. A japánoknak nincsenek valami világirodalmi jelentőségű költőik, de költői szellem lengi át az egész nemzetet s a paraszt gúnyája alatt is a természetért lelkesülő költői sziv dobog. Tavaszi és őnzi virágnyiláskor a jó ismerősök egymás kertjeit látogatják, gyöuyörködve azoknak virág pompájában; a nők virágos, pillangós selyem köntöseikben lebegnek egyik bokortól a másikhoz, az éltető nap melegét együtt élvezve édes testvéreikkel, a virágokkal. Azonban .lapinbau nemcsak a nők testvérei a virágoknak, a férfiak a maguk részéről ép oly joggal tartják: ezt a nemes atyafiságot. Egy igen kedvelt dalocska, melyet Kinza Hirai, japán buddhista pap, is büszkén citál „imádott hazájáról" szóló könyvében, magyarul körülbelül igy hangzik: 11a kérdezed, milyen •lamato (Japiin) magzatja : Vad cseresznyevirág, Mely édes illatát Kelő napnak adja. Ha a hősiesség, lovagiasság és forró hazaszeretet a férfi lélek legszebb virága, ugy a japánférfiik, kik harmadfél évezrednél tovább szabad, soha meg nem alázott, virágzó hazát tudtak firól-fira hagyni, méltán megérdemlik ,a férfiak virága" czimet is, amiért az emiitett tehát van valahol hiba, a miniszteri tantervben van az, melyről pedig a közlemények írója saját szavaival a legnagyobb ellentétbe jutva a következőket mondja: A miniszteri tanterv kitűzi a czélt, megszabja a keretet, lehetőleg figyelembe véve a leányok képességét és hivatását. Nos hát én tovább megyek és azt mondom, hogy a miniszteri tanterv nem veszi mindig figyelembe a 10 —14 éves leánygyermek fejlettségét. Sokszor vagyunk mi tanítók azon a ponton, hogy nem véve figyelembe a tantervet, megrövidítsük összevonjuk a tananyagot. De megköti kezünket a vizsgálati szabályzatnak következő pontja: Az évzáró vizsgálatok alkalmával a vizsgálatot vezető elnöknek joga van a tautervnek megfelelő oly kérdéseket is intézni a tanulóhoz, a melyek a tanitó által irásba foglalt tételekben elő nem fordulnak Tehát nekünk szem előtt kell tartanunk a miniszteri tauterv követelményeit sokszor jobb meggyőződésűnk ellenére is. Nem akarok most erről részletesen írni. A polgári iskolák reformja, igaz, hogy egyelőre csak a fiúiskoláké, küszöbön van; reméljük, hogy nem sokára rákerül a sor a leányiskolákra is. Sokat lehetne végűi arról is beszélni, hogyan gondolja Andrásy leskész ur, hogy a létesítendő internátus leánynevelésüuk valódi és képzelt hibáin segíthet. Nekem azonban nincs egyébb ezé lom, miuthogy a vezetésemre bizott községi polg. leányiskola érdekeit védelmezve, téves nézetek helyett az igazság érvényesűlésétsegitsem elő. Nein térek tehát át a létesítendő leányinternátusról és aunak működéséről nyilvánított nézetek helyességének kutatására, hanem végzem szavaimat azon igénytelen nézetem kifejezésével, hogy ha egy létesiteudó intézményt népszerűvé akarunk tenui. ahhoz találhatuuk más eszközöket is. mint egy már létező intézmény igazságtalan megtámadását. Hdlcsházy VIIina. Egy nap a Nyírségben. A Nagy-Károly—csapi vasút érdekében. Iru: Cs. Lázár Elemér. 1. Kotleméixy*) A Nyírség és a jelenlegi Szabolcsvármegye Központja Nyíregyháza: egy erós fejlődésnek indult emporium; de az ót körülvevő világ átalakult, már alig hasonló a múlt tájképhez. A hajdani „nyírség* fogalom, — mint olyan aok más II. István örökén, — a valóságban nincsen többé. Kimorzsolta az idő, mindazzal a mi egykor a történelmi keret béltartalmát képezte. A földes ur — kiskirályok, csendbiztos, betyár, dttalau csalitok és ezek között betyárt üiő félelmes táblabírák: az egykori közélet alakjai és a betyár') Megjegyicseinket a czikksorozat megjelenéie után temak meg. A tzerk. buddhista pap, mint szószerint mondja, feltétlenül vállal „garautiát." Ezzel a természet és virágkultuszszil szorosan összefügg az ifjúságnak, különösen a nőknek nevelése, kik közel egy évezred óta tanulnak külön tanitók vezetése mellett írás-olvasáson, számoláson és zenén kívül poétika- (értsd: ügyességet alkalmi versecskék írására) ós virágokkal való bánást, ügyes és müvésai csokorfűzést. Japánban százával vannak tanitók, kik az utóbbi művészetet .nagy mesterektől" eltanulva, annak tanításából élnek, s tanítványaik száma, különösen a nói körökben ezrekre meg ezrekre rug. Mint a „Kokumin-Simbuu* czimű tókiói újság egy czikke tanúsítja, jelenleg, — az európai műveltség korában is — több ezer virágkereskedő van Tókióban, kik naponkéut virágokkal terhelt kocsik mellett járják be a mikadó székvárosának nyolezszáznyolez utczáját, ós se gazdag, se szegény meg uem állhatja, hogy naponként friss virággal ne ékesítse otthonát. Vájjon mind ez uem ékes tanusága-e a gyengéd ós romlatlan léleknek, mely a tiszta erkölcsök őre, a leguemesebb felbuzdulások szülője s a nemzet jövőjének biztositéka. Mikor volt, ós volt-e egyáltalában valaha ilyen ideális korszaka a „művelt" nyugatnak, ahol egyéb barbárságokat nem is említve, milliószámra pusztultak a gyönyörű éneklő madarak, ártatlan életüket hozva áldozatul a uői hiúságnak. Mily rikitó ellentéte ennek az a kis történet, melyet Csijó*), japán költőnóról beszélnek. A szép lelhü' nő egy derült reggelen a kútra ment vizet meríteni, s akkor látta, hogy a hajualika felkünott vedrére. Nem vitte rá a lélek, hogy a kedves virágot megbolygassa, inkább a szomszédba állított be a következő versecskével: Magyarul: Aszagao ni Hajnalik* elvette ezurube lorarete A vedremet , morai-mizu. Adjanak, óh könyörgő®, Egy kii Tiiet. Dr. Pröhle Vllmoa. *) A japán szavakat magyar helyesírással irtani