Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

R v i r> <b romantika lelett erős barázdákat húzott a század alap­törvénye és ma a kezekből kifejlett mogyorófa és fokos csakis békés munkát argumentálnak. A geognostikai felület benépesült szükség szülte faktorokkal és a csalitorok helyén, a hol ma az ötvenes évek társadal mi rombolásán keletkezett birtokhatárok ákáczsorai húzódnak, ha koronkint meg-meg jelenik a bogár szemű betyár ivadék alakja s mélyre szegett pörge kalapja alól setét szemeivel felénk tekint, — tudjuk hogy csupán pillanatnyi kilobbanás ez és lelke tán valóban érzeti békés ösztönt követ, midőn őstüze az elszórt tanyák között nyugvó pontot kutat. A néprajzi határokat a megyék kikerekitésével az egyes uraló érdekek nem respec álták és ezzel ma mindaz, ami tágabb értelemben n.* irség, czorosabb alak­jában Szabolcs elnevezés alatt él a köztudatban, — nem egyéb mint egy körülnyirbált földdarab, hajdani regé­nyes mivoltából kifordítva: átalakított szintér, elterelt központ, más felfogás delelője felé hajtó nemzedékkel. A mi sértetlen megmaradott a múltból régi alka­tában, az: az uj, átszüremlett ivadék talpii alatt meg­hódolt, de már intensiv kihaszuálást igénylő földanyag, a melynek produktivitását-az ará ytalanul felszaporodott igények miatt ma egyedül a termőréteg felfokozása ős az ezt szolgáló közintézmények, ipargazdasági beruhá­zások létesítésében kell keresni. így válhatik majd lehetővé az, hogy erős ellenérték oda állítással a meg zavart tüly-egyen egykor ismét helyre álljon. A mai politikai határvonalok pedig ellentmondanak a hajdani oly annyira jogos helyi-hazafiságnak, nem ctak azért, mivel a régi cselekvő téuyezőket ujak váltották fel, de mert typikus, elhatározó árnyalat vagy speciális helyi érdek nem fedezhető fel a szomszédos vidék emberanyaga és ezeknek életviszonyai között. A régi várszerkezet omladékai felett, itt is mint egyebütt a megye szűzőre tehát leoldódott, az idő pedig eközben lassú kézzel, látható munkával összehordatta az anyagot ős az uj nemzedék készen arra, hogy ebből as összerők közreműködésével felépítve majd a nagy épületet, a melynek falai, — elválasztó közök nélkül — befogadni vannak hivatva az egyedül ésszerű, egyenjogot biztosító fogalmat: a magyart, hogy ennek tudatából erőt, önbizalmat meríthessen a nemzet feuntartó elem körébeü ia már megnyilatkozott, czélismerő muukára kész egyes, egyéni és a közjóiét megvalósítására irá­nyult becsületes törekvésében. A tizenkettedik órában felébredett c-ielekvési vágy az ösztön müve azokban, a kik érzik, tudjak, hogy a mult hagyományai ma már csak kedves, féltve őrzött emlékei egy osztály családi körének. Ennek az ösztönnek kifolyása, hogy a nemesi osz'ály végre felismerve az idő intő ujját, sorakozik vezető egyecisőgei mellé s az egykor feláldozott jogokkal szemben uj jogokat, szerezni; az általános munkamezőn a vezérszerepet biztosítani akarja osztálya számára. És valóban a tizenkettedik órában történik ez, de ha őszinte, ma sem kősó arra, hogy a meg evő a kézben megmaradjon, hogy kilátás nyilhassék ujabb szerzeményre, a melynek törvényes osztályzata majd a közjólét. De hogy ez valósággá válhasson, ahoz sok őszin tesőg, nemes muukakedv, vas akarat szükséges, mert az elmulasztott időt visszahozni, normális cselekvés, isolált tevékenység már nem elegendő. A rohamosan haladó nyugati művelődést, hogy beérjük és véle lépést tirthas­sunk, minálunk abnormís munkát feltetelez, a mire az egyes erőtlen. Ezt csakis az erők egyesülése hozhatja létre. Hanem akkor aztán faji, vallási, particuláris, local érdekek dissouáns hangjainak el kell némulni és a közintézmények létesítésénél annak az elhatározó elvnek kell dominálni, hogy miuden ilyen létesítmény, hacsak életrevaló — közvetett hasznot hord magában és ez a haszon első sorban a legmagasabb fogaiom a nemzet tulajdona; köztudatba menni annak, hogy ennek a fogalomnak kell erősködni, hogy belőle erőforrások fakadjanak az egyén számára. A közintézmények azok az összetartó kapc-ok, a melyek a társadalomnak béltartalmat, az államnak un­taimat kölcsönöznek. Ez az első alap elve Síécheuyi eszmevilágának, egy félszázad letűnte után, bár a telje­sülés felé közéig. — Az egész nagy örökség nemzeti horderejét mőg csak egy későbbi nemzedék fogja majd valóban megértve, betetőzni, aztán édes tulajdonának vallhatni, — a jelen nemzedék, a mely ilyet létesít érezze csak hogy ezzel letéteményese egy jövendő emberöltőnek, a mely belőlünk sarjadzván ki, bizony­nyal megkövetelheti, hogy ne csak a lét meztelenségét, de a jövendő munkatért is biztosítsák számára, — mert ez ma még módunkban áll. És mert nem létezik olyan közintézmény, a mely minden vidéknek, egyidőben, egyenlő hasznot igémé; viszont nem képzelhető olyau, a melyben az egyén haszna számokkal ki ne volna fejezhető, — ne irányítsa Szabolcs vármegyét nagybec-ü elhatározásában, midőn egy közin­tézmény tervét látja felmerülni, az a ma ide s tova meghatározhatatlan, vármegyei, földrajzi — fogalom hanem lássa ebben egyszerűen az egyetemes jólétre törekvés egy határozott munkatéoyét, a mely felett Széchenyi szelleme tartja védő kezét. A bor- és csemege szölöfajok megválasz­tása a homokon *) Tekintetes Országos Kongresszus! Mélyen tisztelt Uraim! Hazai homoki szőlőművelésünk ebben az évtized­ben bámulatosan halad előre, a kilecczvenes évek elején majdnem varázsütésre készültek a nagyuál-nagyobb homoki szőlőtelepek, s rövid pár év lefolyása a att nevezetesen a főváros környékén, további Czegléd, Nagv Kőrös, Kecskemét. Félegjháza, Szeged. Horgos, Szabadka, Bics-Almás, Halas, Debreczeu és Nyíregyháza városok vidékein több ezer kat. hold parlag homokterület lett szólősitve és ezáltal a homoki szőlőkultúra nagy ar ányú len dflletet vett, 8 mai napság már sok szép •) Irta és az 1899-ik évi szeptember hó 8-9-ik napjain Szegeden tartott országos szólószeti í. borászat, kongresszuson felotTMta Heinrich József szőlőbirtokos. nagyszabású homoki szőlőültetvénybe gyönyörködhetünk ezen örvendetes haladás az emiitett vidékeken felette fontos tényezőként szerepel, mert a nevezett vidékeken többnyire az egyoldalú mezei gazdálkodás volt szokásban s ezáltal különösen a munkás néposztálynak nem i°en volt még a megélhetéshez szükséges kereseti forrása, ma azonban már e téren egészen má-ként állaDak a viszonyok, sőt sok helyet), hol a homoki szőlőkultúra nagyobb aráuyokat öltött, már is érezhető a munkás kéz hiánya, tehát az alföldi homoki szőlőművelés nem­zetgazdasági szempontból is örvendetes jelentőségei bir, azért mert mig eg. részről a válságos és egyolda'u u zda­sági helyzet közepette a szőlőt telepítő gazda ety olyan gazdasági ágat öleit fel, miáltal befektetett tőkéjének és fáradtságának gazdag jutalmát várhatji, másrészről pedig az alföldi munkás néposztálynak állandó kereíeá forrást biztosítottunk, s azoknak anyagi helyzetét elő segítettük, s maholnap miként emlitém, távolabb vidé­keken lakó s kereset nélkül alló munkások áttelepítésével azoknak is keresetet fogunk nyüjtani s bíz'ositani. Igaz ugyan és nem tilkoiható el azon sajnos körülmény, hogy a nagyobb arányokat öltött homoki szőlőtelepítéseknél a múltban sok oly lényeges hiba követtetett el, melyeketel is kerülhettünk voln?, de ám ezelőtt 10—12 évvel, t. i. akkor, mikor a homoki szőlők nagybani telepítése kezdetét vette, a szőlőfajok helyes megválasztására vonatkozó megállapodás nem létezett, taoulmányanyagot nyüj'ó homoki telepeink nem voltak, vagy ha voltak is, azok termésben még nem voltak ős igy a tájékozatlanság ős keilő szukismeret hiányában csakis gondolomra és belátás szerint ültettük a fajokat, és bizony ennek következtében számos ezőlófajjal alapo­san meg is csalódtunk, ezen állitásom megvilágítása végett megemlítem, hogy abban az időben megjelent közlemények és szakkönyvekben a homokterületek be­ültetésére melegen lettek ajánlva a Madelaine angevine, Sylváni zöld, Tramini, Rajnai rizling, Semillon, Sau­vignon, C ibernet atb. szőlőfajok ezen fajok pedig a homokon, miként a következés igazolta, nagyon is hálá­dat] an fajoknak bizonyultak be, továbbá igen helytelen eljárást követtünk el a múltban az által is, hogy a homoktalajokra leginkább olyan szőlőfajokat ültettünk amelyeknek bortermése nem annyira a bormenyiségét mint inkább a mii/őségét szolgálja, ezen eljárás és fel­fogás helytelen volt annyiból, hogy figyelmen kívül hagy tuk azon fontos tényezőt, hogy a homok talaj nagyon is egyoldalú, egynemű alkatrészekből áll, s abban nin csenek meg azon talaj alkatrészek, mint pl. egy hegyi talajban és igy a homokon levő szőlőnöveuynek nem áll módjában a talajból felvenni azon tápanyagokat, melyekből a borhoz szükséges kivonati ős sav stb. anya gokat áthasonitsa, miből az következik, hogy a homokon termett borok nem oly kellemesek, mint a hegyi borok és igy, miután a bor anyagainak összetétele nagy eltérést mutat, a hegyi borokkal sohasem állja ki a versenyt, ezen állításomat bármiként mérlegeljük is, a mérleg mindenkor a hegyi borok előnyére fog billeni, miért is ezen felette fontos tényezőt, a jövőbeni homoki szőlők telepítésénél figyelmen kivül hagynunk nem szabad, ennélfogva felette fontosnak és kívánatosnak tartom, hogy a jövőteni homoki szőlőtelepítéseknél a borminőség szemelött tartásával törekvésünk oda irányú jon, hogy a homokon a mindennapi fogyasztáshoz szükséges köunyebb asztali bort termeljük, vagyis más szóval élve tömeg kereskedelmi boranyagot termeljünk. Tóvábbá a múltban egy másik nem csekély hibában is leledzettünk, t. i. abban hogy a betelepíteni szándé­kolt homokterületnél sok esetben nem vettük figyelembe azt, hogy vájjon a terület fekvése alacsony e vagy magas, van-e növényi tápanyag benne stb., csupán csak azt néztük és csak arra voltunk figyelemmel, hogy vájjon a homokban van-e elegengő quarcz-tartalom, vagyis immúnis e? és igy a többi felette fontos tényezők figyelmenkivül hagyásával számos esetben aüyagi káró sodások álltak be, tehát hogy a jövőbeni homoki szőlő telepítéseknél az eddigi tapasztalat kalamitások ne ismétlődjenek, a következőket tart6uk szem előtt. (Folytatása következik.) A közönséghez! Fölhívás előfizetésre. Szabolcsvármegye közéletének régi hű szolgája a „Nyirvidék" ! Huszonegyedik esztendeje van immár, hogy ez a lap a nyilvánosság szolgálatá­ban áll. E sok hosszú esztendők alatt, amik­nek pedig minden napja számit: a ,. Nyír­vidék" — sokszor nehéz és csábító viszo­nyok között is — hűséges maradt (ha ugyan lehet ma hűségről egyáltalában be­szélni) programmjához. Mi ez a programm!'? A nyomtatott betű súlyával és nyomatékosságávaI becsületesen szolgálni a közjót! Húszesztendős multunk egész — igazi — nyilvánosságát ismeri a közönség. És ez a közönség: Szabolcsvármegye és Nyíregyháza városa müveit társadalma, bizonyára megérti és megbecsüli a maga értéke szerint a mi ragaszkodásunkat ahoz a programmhoz, hogy a magyar közélet­n e] i _ ami itt ebben a szük körben, Sza­bolcsvármegye és Nyíregyháza város köz­clolgait érdekli — hogy mi megmaradunk továbbra is a közkérdések szolgálatában és — a beköszöntő XX-dik század da­czára — sem erkölcsképen, sem ízléské­pen sem el nem fogadjuk, s-m nem akcep­táljuk azt az irányt, és azt a stylust, mely a magyar újság olvasó közönségét — , 7 sajtó furakodó szemtelensége! vei — üzleti haszonra számító pikantériák és háló­szobák szekrényeiből maguktól kijövő téli kabátok csik/andozásaival megtéveszti. Ám tessék! Ezzel az erkölcscsel és orfeumi stylussal talán már Nyíregyházán is lehet publicumot találni ? A „Nyírvidék-' azonban megmarad a maga régi feladatai mellett. Szürke, kopott ruháját nem cseréli föl bécsi rongygyal! Es bízik benne, hogy igy — — _ meg­becsülik ! — hogy nem válik szégyenére Sza­bolcsvármegyének .'! Előfizetési árak: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 .4 községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak négy korona. L ipunk előfizetőit tisztelettel kérjük, ho.-y a lejárt előfizetéseket a hét folyamán megújí­tani szíveskedjenek. Hátralékos előfizetőinket és ezek között az illető községi elöljáróságokat tisztelettel föl­hívjuk, hogy a hátralékos előfizetési dijakat az alulírott kiadó-hivatal czimére haladéktalanul küldjék be Nyíregyháza, 1900. január G A „Nyirvidék" szerkesztősége és kiadó-hivatala. ÚJDONSÁGOK. — Újévi tisztelgések. A vármegye központi tiszli­kara újév napján, Mikecz Dezső vármegyei főjegyző ve­zetese alatt testületileg tisztelgett Mikecz János alispán­nál, ki a lőjegyző szavaira szívélyes és buzdító szavak­ban köszönte meg a tisztikar kifejezelt jókivánatait. Innen, az alispán vezetése alatt báró Feilitzsch Berthold főispánhoz vonult át a tisztikar, hol Mikecz János alispán lolmáesolta a tisztikar ragaszkodását és jókivánatait az újév alkalmábó 1, mire a főispán ur őméltósága szép be­szédben mondott köszönetet. — A kir. törvényszék elnöke: Megycry Géza kúriai biró előtt, a testületileg megjelent birnsági tagok élén Kovács István kir. táblai biró lo ­mácsolta a törvényszék jókivánatait. — Kinevezés. Szöllössy Miklós nyíregyházi királyi járásbirósági aljegyzőt ő felsége a király a felvinczí kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — A vármegye közigazgatási bizottsága e havi rendes ülését 11-én, csütörtökön délelőtt tartja meg, a vármegyeháza kistermében — Központi választmányi ülés. A vármegye központi választmánya, e hó 5-dikén délelőtt, Mikecz János alispán elnöklete alatt tartott ülésén, az uj törvény alapján községenkint megallapitotta a képviselő választói jogosultság adó-censusát. — A villamos vasút engedélyezési tárgyalásairól, amely deczember hó 28-án tartatott meg a kereskedelmi minisztériumban, mult számunkban már röviden meg­emlékeztünk. Ezen közleményünk kiegészítéséül még a következőket közölhetjük az oly nagy érdeklődéssel kisért villamos vasút ügyének erről a részletéről. Az engedélyezési tárgyaláson, amelynek vezetője Mándi Lajos miniszteri tanácsos volt, a kereskedelmi minisz­térium kiküldöttein kivül az államvasutak, a posta és távírda igazgatóság, a közös hadügyminisztérium, a vasúti és hajózási felügyelőség képviselői, továbbá Szabolcs­vármegye képviseletében Mikecz János alispán, Nyír­egyháza város képviseletében Bmcs László polgármester és Sztempák Jenő tanácsos a „Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára" czeg részéről Gulácsy Kálmán igazgató és dr. Schulek jogtanácsos vettek részt. Első sorban az építési és üzleti berendezésre vonatkozó feltételek kerültek tárgyalás alá, amelynek folyamán megállapittatott, hogy a vasút mint városi (közúti) vasút, keskeny 0.76 méter nyomtávval építendő. A Széchényi térről a Kossuth-ulczának a Dohány-utcza betorkolásáig Phönix rendszerű, a többi részeken Vignole aczél sinek alkalmazandók. M;gállapittattak az áramfejlesztő telepen szükségessé váló áialakitások és uj gep-berendezések, a vonal villamos berendezésének feltételei és szabilyai, az államvasutak csapi vonalánal szükseges keresztezés módozatai s az egyéb részletes építési feltételek. Et után a város és a részvénytársaság között kötött terület­használati szerződés pontozatai kerültekjrészletes tárgyalás alá, melynek folyamán csupán a szerződés 10-ik §-ára vonatkozólag történt módosítási intézkedés. Ez a § neveze­tesen azt tartalmazza, hogy ha a váll ilat a vasút üzemét 30 napig indokolatlanul szüneteltetné, a város jogosítva van a vasutat birtokába venni s az üzemet a vállalat veszélyére folytatni. E helyett, minthogy ilyen szünetelés csak a vasút életképtelensége esetén következhetnék be, az engedélyokiratba az az intézkedés fog bevétetni, hogy ilyen körülmények bekövetkeztével a városa kereskedelem­ügyi kormányhoz felterjesztést intéz s a minisztérium dönt a felett, hogy a vasutat a város birtokába bocsássa,

Next

/
Oldalképek
Tartalom