Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-03 / 36. szám

„KI T 1 R V I D É K.*Elvégre nem vagyunk már fiatal nemzet, három évvel ezelőtt ünnepeltük ezerévés fennállásunknak évfordulóját Ideje tehát, hogy kissé m&3 szemmel nézzük & kereskedői pályát mint eddig, mert be kell látnunk hogy mégis ezek a legjövedelmezőbb pályák. Jegyzők gyűlése. A szabolcsvármegyei jegyzői egylet folyó évi augusztus hó 23-án tartotta meg ez idei nyári közgyűlését. A nótáriusok gyűlése ez alkalommal — szokatlan — népes volt. Legfőbb érdekességet a közgyűlésnek az kölcsönzött, hogy azon, Dobozi István nyug. jegyáó és ismert közigazgatási iró is jelen volt. uiíidőn Moravek Gusztáv e. elnök őt a közgyűlésnek meleg hiugu szavak kíséretében bemutatta: az egyleti tagok lelkes éljenben törtek ki, melvnek lec-ilapulta után. Általános érdeklődés mellett Dobozi kezdett besaólui. Beszédét mély csendben folytonos figyelemben hallgatták a nótáriusok Annak tenorját — röviden — körttlbelól a következőkben vázoljuk : Eljöttem hozzátok — szeretett kartáreak, — hogy titefcet üdvözöljelek — hogy a tömörülésre és az egyleti élet 'iránti érdeklődésre — buzdítsalak. Eljövetelemnek, de még egész étetemuek egyedüli czélja ideálom: hogy legyén Magyarország jegyzői kara egységes, tisztességes, és álljon hivatása színvonalán. Elmondja, hogy 30 év óta folyton ezen ideáljának él éfl dolgozik testestül-lelkestül. Leírja az akadályokai, melyet 25 évvel ezelólt neki és néhány társainak le keltett győzniök, mig az I-ső jegyzői copgressust összehívhatta. Mily nehéz ósdi nembánomságból kellett felráznia' Magyarország jegyzői karát, bogy szervezhetők legyenek a vármegyei jegyzői egyletek és az országos központi jegyzői egylet. Mily boldog önérzet tölti el, ha látja sisiphusi munkájának eredményét, a mai jegyzői kitt és ezt összeh isunlitja a régivel. Sajnálattal tapasztalja azonban, hogy az egyleti közgyűlésen Szabolcsvármegye tisztikara ós a helyi sajtó nincsenek képviselve. Hogy ez megváltozzék, az egyletnek, mindent el kell követnie. A vármegye tisztjeinek jelenléte a azoknak a tanácskozásokban való részvétele: csal$, termékenyítő és jó kihatással lehet az egyleti életre; a helyi sajtó pedig ébren tartja a közönség érdeklődését, abból megismeri bajainkat, s igyekezni fog annak orvoslására. , Szavai nem voltak hatástalanok. Mintha uj muukakedv öntötte volna el a tagokat, mindenkinek arczárói leolvasható volt: hogy szavai igazak és találóak voltak. A jég páncsél, mely fagyossá lette a jegyzők eddigi egyleti életét: egyszerre felpattant. Dobozinak sikerült felolvasztani azt; megtöretvén a rideg közöny, talán aJjegyzók egyleti életében is egy jobb, boldogabb és mindenesetre áldásosabb korszak fog következni. A jövő mutatja meg: jól munkált érett talajba hullott-e a mag, melyet elvetett? Adja isten, hogy abba hullott légyen! Még mindég az ő lelkes beszédének a hatása alatt állott a közgyűlés, midőn a tárgysorozat ledolgozásához fogott. < Különösen az ő beszédének a hatása alatt határpítá el az egylet, hogy gyűléseikre ezután a vármegye főtiBztviselőit; a jáiási főszolgabírókat ós a helyi sajtót is meg fogják hivni. Ái. ingatlanokra vonatkozó jogok szerzésének a kir- közjegyzőkhöz leendő utalása iránti memorándumok ellen a körjegyzőknek, az egylet ellen actiót kezd. Ez oljb^l a központi egylet kérvéuy tervezetét teljes egészében magáévá teszi; azt pártolás ós kérvényezés czéljából, a vármegye összes községi képviselő testületednek megküldi,; s annak pártolására az összes vármegyei, országgyűlési képviselőket is fölkéri, különöV^gre leérkezett a vendégsereg is az udvarra. Ki kocsin, ki lóháton, ki pedig gyalog akart résztvenni a szerfelett élvezetesnek kiualkozó hajtóvadászaton. Völgyi Károly gyönyörű almáspej kanczát hozatott elő magának. Hasztalan volt öccsének minden lebeszélése. „ , — Mit gondolsz? — szólt fitymálva — egy újlaki Völgyi Károly mint valami vén asszony kocsin vitesse magát vadászatra, ahol majd c<öve elé tartsák a vadat, hogy hát lőjje le!? Ohó, annyira még nem vagyunk édes öcsécském! Látszólag könnyedén vetette magát nyeregbe. A ri)kkénés után hirtelen ajkára szoritá kezét. Nem fog köhögni, csak azért sem fog! — Mit mondana ennyi nép?! H\nem ez a dög, ez tisztára megveszett! A gyönyörű almáspej kényesen hányta-vetette izmos nyakát, mig a fényes zablát dühösen rágva: horkolva toporzékolt, ágaskodott B a port rúgva, kapálva nagyokat szökött, hol előre, hol hátra: rángatván magával lovasát. Völgyi Károly pedig magán érezte a szemek tekintetét' látta, hogy minden arcz kíváncsian fordul felé; s látta hogy ez arczok némelyike gúnyos mosolyra rándul'és szemtelen vigyorgással lesik minden mozdulatát: várva a kudarczot. — Hohó! abból nem esztek ficzkók! — gondolá öntelt mosolylyal. Azzal felrántva a kantárszárat féktelen dühvel vágta sarkantyúit a nemes paripi oldalába. Ecy hatalmas szökéssel, mint a kilótt nyli vitte az elvakult mén árkon-bokron lovagját. Völgyi Kiroly egy darabig görcsösen szoritá a kantárt, majd fu dokoIva kapkodott levegó u'án, mig szemeit elhomályosulni éreave: szédülten fordult le a nyeregből. - A vadásztársaság tagjai nyomon követték. Ott feküdt Völevi Károly a füves avaron hófehér arczcza , üvegesedé szemekkel, ajkain fekete, aludtvér csomókkal. < — Jeget! vizet! - kiabáltak ijedt képpel összev"* Völgyi Károly pedig feküdt magának fagyos nyuealommal kis ujját sem mozdítva a nagy hűhóra.. U*y ser- pezsgőt. Záhonyát Ferencz. sen megkérvén őket, hogy ezen közjegyzői kényszert, — törvénynyé lenni — ne engedjék. A vármegyei pénzkezelési szabályrendelet átdolgozásári: Kék} László, Nagy S&ndor, Simik István, Nemes Béla és Nagy Miklós egyleti tagokból bizottságot küldött ki, 8 ezen bizottságot felhatalmazta, hogy a vármegyei főszámvevő úr meghallgatásával szerkesztendő kéivényt, közvetlenül a vármegye közgyűléséhez terjesisze be. A magyarországi központi jegyzői egylet folyó évi közgyűlésére képviselőkül: Moravek Gusztáv e. elnök dombrádi, Majos Ferencz e. jegyző thaesi és Nagy Sándor kálló-semjéni községi jegyzőket választotta meg. A közgyűlést, — mely déli 1 órakor ért véget, — a Koronában tarsas ebéd követte, a melyen Dobozi István vendégre számos pohár köszöntő esett; a mely bankett a délutáni órák

1 an végződött, midőn az egyleti tagok, a Budapestre induló vouathoz kisérték Dobozi Istvánt, a jegyzék vándor apostolát. N. J. A községi és járási gazdakörök. A szabolcsmegyei gazdasági egyesület 1899. évi programmjába egyik első feladatakent tűzte ki a községi és járási gazdakörök létesítését, s feladatanak megoldásához hozzá is fogott. Mivel a legtöbben, kikkel a tárgyról eszmét cserélni szerencsés voltam, ugy nyilatkoztak, hogy az egész eszme csak egy álom, melynek már megvalósulását sem éri el halandó, de ha megvalósul sem lehet reményeket fűzni kézzel fogható eredményeihez, szükségét láttam annak, hogy e kérdést kissé tüzetesebb megvilágításban állítsam a nyilvánosság elé. Minden közintézménynek, legyen bár az országos tőrvény, megyei szabályrendelet, társadalmi egyesülés, vagy szövetkezés, csak ugy van létjogosultsága, ha általa valamely általánosan érzett erkölcsi vagy anyagi, (vagy ha jobban tetszik subjectiv vagy objectiv) hiány gyakorlati módon, az az a társadalom minden egyes tagja által könnyen hozzá férhetően pótoltatik, vagy ha valamely társadalmi életszükséglet, mely mint közérzület jelentkezik, nyer általa ha nem is absolut, de legalább általános megelégedésre kielégítést. Megengedem, és hiszem, hogy ezen közintézmények alkotói legtöbbszőr ezen alapelv figyelembe vételével indulnak el, — s mégis az eredmény mindenkor az, hogy megvannak a törvények, megvannak a szabályrendeletek, társadalmi egyesülések, és pedig nem csekély számban, megvannak a végrehajtó közegek is, valamivel csekélyebb számban, de legkevesebben vannak azok, akik ezen törvényeket, szabályrendeleteket vagy társadalmi egyesüléseket igénybe vegyék, vagy azok rendelkezéseit megtartsák, teljesítsék. Én ezen általános kóros állapot szülő okait, tekintet nélkül arra, hogy mások hol keresik, s hol vélik feltalálhatni, a következőkben leltem meg: 1-ör. Összes közintézményeink, tőrvények, szabályrendeletek és társadalmi egyesülések „a nélkülem rólam" alapelv szerint jönnek léire, mert az alkotók, az országos alkotmányos, megyei önkormányzati, és társadalmi többség, csak látszata annak, aminek lennie kellene, épugy, mint a pótkávéból főzött fekete kávé, a valódi mokkából valónak. Ez állitásom nem szorul bizonyításra azok előtt, akik az országos képviselőválasztások módszerét ismerik, ismerik a megyei közönség (törvényhatóság) közgyűlésének, vagy akár a megyei gazdasági egyesületek üléseinek látogatottsági viszonyait. 2-or. Az egyes közintézmények alkotásánál, a vezéreszmék soha sem vagy csak a legritkább esetben a társadalmi életből jellegzetesen kirivó az állampolgárok legnagyobb része által érzett bajok, vagy óhajokból születnek, hanem vagy egyes felszínre vergődött érdekcsoportoknak a közérdek látszatával felruházott törekvéseiből, vagy egyeseknek a meglévő gyakorlati társadalmi élet egyes jelenségeinél jobbnak képzelt ideális kezdeményezéseiből. .^Hogy ezen állításomat igazoljam, megkell jegyeznem, hogy a társadalmi élet erkölcsi és közgazdasági állapotának mutatója, az annak minden részletére kiterjedő hivatalos, és ha nem is absolute, de legalább általánosságban megbízható, statisztika és az ehez fűzött jelentések. Nálunk sem a gyakorlati élettel egyező száraz statisztikai adat gyűjtésekkel, még kevésbbé az ezeket felvilágosító jelentések készítésével, kint a közéletben egyetlen hivatott közeg sem foglalkozik, — s igy a kormányzatra vagy vezetésre hivatottak a saját expozéjuk és javaslataik elkészítésénél vagy megbízhatatlan dillettansok és műkedvelők, — vagy az egyes érdekcsoportok vezérei által vezettetnek félre, — s igy kezdeményezéseik vezéreszméik hamis alapból indulván ki, az alkotott törvények, szabályrendeletek, vagy más társadalmi alkotások a közönség, az állampolgárok nemtórődésével, közönyével sőt gyakran ellenszenvével találkoznak. Csuda-e aztán, ha halomszámra gyártatnak bár a törvények és szabályrendeletek, gomba módra szaporodnak a culturalis és közgazdasági egyesülések, milliárdok költetnek el kormányzati és társadalmi czélokra, s a nép. a kis és közép birtokosság mégis szegény, elégedetlen ,nem boldog 3-or Az előbbi forrás mellékága, az országos, a megyei és társadalmi kormányzatokat megillető bizalom majdnem teljes hiánya mindazok részéről, akik ügyesbajos nem magán jellegű dolgaik orvoslása végett, akár a gyakorlatban lévő kormányzati elvek, akár más irányú elfoglaltságok miatt, annyiszor és annyiszor hiába keresték meg a kormányzásra a vezérletre hivatottakat. Vagy nem tapasztalható uton-utfélen, hogy ha egy polgár a hatósági közegeket ügyes-bajos dolgaiban megkeresi, sokszor még bebocsáttatást sem nyer, vagy ha bejuthat is ahoz akit keres üres Ígéretnél a legjobb esetben is csak ritkán ér el eayebet. 4-er. A köznép ismeretköre, össszeköttetései és társadalmi érintkezése csak a legritkább esetben terjed tul faluja határán, s a vele egyenlő élethivatásuak körén. Ez az oka aztán annak, hogy nem vehet tudomást az őt i» érdeklő ujabb és ujabb hatóaági éa táraadalmi alkotásokról, s azokat alapjában és eredményeiben nem ismervén, s nem leven senki akiben bizbatik, s kinek felvilágosításait, azokat illetőleg nyugodtan elfogadhatná, minden ujitáat, a meglévő állapotnál már eleve rosazabbnak tekint Hozzá járul ehez még azon lelkiismeretlenség is, melylyal egy szer-másszor azok, akik a jóindulatu, önzetlen felvilágosításra és vezetésre volnának hivatva, ehelyett a tudatlanságot a félrevezetés jól jövedelmező üzleteként használják kL Ezt indokolni felesleges, mindenki számtalanszor tapasztalhatta a mondottak igaz voltát. 5-ör. Mindazok, akik intelligencziájuk folytán állampolgári kötelezettségnek kellene, hogy tekintsék azt, hogy az ujabb és ujabb hatósági és társadalmi alkotásokban személyesen részt vegyenek, vagy a már megalkotott uj intézményeket maguk is megismerni igyekezzenek, nemcsak azért, hogy maguk hasznukat vegyék, hanem hogy máso kai is megismertetvén, az uj alkotásoknak a gyakorlati életbe, köztudatba való átmeneteiét lehetővé tegyék, kényelem szeretet, nem törődés vagy sokszor anyagi önzésből a lehető leglanyhábban teljesítik, sőt még azokat is, akik a fentebbi állampolgári kötelességet szívesen teljesíteni hajlandók, a népszerűség hajhászat vádja, a megszólás ezerféle nemei sőt a gúnyos megjegyzések nyilvános hangoztatáaával is, terrorisálni igyekeznek. Különösen Szabolcsmegyében, a gazdatársadalomban rendkívül nagy azok száma, akik maguk nem .érnek rá' a közügyekben dolgozni, nanein azt tekintik legfőbb állampolgári kötelességüknek, hogy mások köztevékenységét nyilvánosan becsmérelve, a rosszindulatú kritikával tegyék lehetetlenné mások jó akaratú köztevékenységét. Legnevetségesebb aztán itt az a körülmény, hogy a legtöbb nagyhangú kritikus fejéből még soha egyetlen jó gondolatot nem látott, nem hallott megszületni senki, ugy, hogy axiómaként mernem kimondani, hogy a ki maga semmit nem tesz, csak mindig mások tevékenységét kritizálja, saját tudományos és tapasztalati szegénységéről tesz tanúbizonyságot, sőt hozzá merem tenni, hogy a férfias önérzetnek is meglehetős ellanyhulása szükséges ahhoz, hogy kritikát mondjon .valaki olyan dolog felelt, amely helyett jobbat indokolva ajánlani nem képes. A rosszindulatú kritika ugy az , országos, mint a helyi kormányzatban, valamint a társadalmi i életben a legtöbb jónak a mególője, s az összes jobb, buzgóbb elemedet megzsibbasztja s közönyösekké teszi. A fenntebbi 5 pontban felsorolt bajokat felismervs, azok ellenszereit kellett megkeresni és alkalmazni. Hogy a kormányzásra hivatott többség tényleg az legyen, aminek magát mutatja, hogy a közintézmények vezér eszméi a mindennapi élet anyagi és erkölcsi szükségleteiből merittessenek, hogy a kormányzásra ós társadalmi vezetésre hivatott hivatalos és társadalmi hatóságok iránti feltétlen bizalom biztosittassék, hogy a köznép a maga szűkkörü látköréből kiszabadittassek és végül, hogy az intelligens elemek rá érjenek a közügyekben dolgozni s legfőbb állampolgári kötelességüknek ne a rosszindulatú leszólást tekintsék, mindezt országos törvényekkel, vagy megyei szabályrendeletekkel elérni soha sem lehet, itt kizárólag a társadalmi működés irányának és terjedelmének teljes megváltoztatására van szükség. Mivel Szabolcsmegyében ugy a kormányzati, mint a társadalmi többséget a megyei gazdatársadalom képezi, természetesen a társadalmi reorganisatiónak ezen a téren kell történnie. (Vége köretkeiik.) Tanügy. Értesítés. A nyíregyházi államilag segélyezett alsófoku iparos tanoncziskolába a tanköteles tanonezok beiratása és felvétele f. é. szeptember hó 10-én d. e. 9 órától 12-ig d. u. 2 órától 3-ig a központi ág- ev. népiskola épületében lévőigazgató hivatalos helyiségében veszi kezdetet, a tanév ünnepélyes megnyitása pedig szeptember 29-én d. u. 3 órakor a r. kath. népiskolák egyik tantermében fog megtartatni. Midőn erről a t. szülők és iparos mesterek értesíttelnek, egyszersmind tisztelettel felhivatnak, miszerint tanköteles iparos tanonczaikat az 1884. évi XVII. t.-cz. 62. §-a c) p. és 82-ik pontja értelmében azonnal a tanév elején beíratni s a kitűzött tanórakor rendesen eljáratni, kellőleg ellenőrizni és a tanonezok tanóra mulasztásait írásban indokolni hazafias kötelességöknek tartsák. Nyíregyházán, 1899. év augusztus hó 28-án. Pazár latvén, iparos tanoncz-iskolai igazgató. ' Értesítés. A nyíregyházi görög kath. elemi iskolában az 1899—1900. iskolai évre szóló beiratások szeptember 5-től 10-ig eszközöltetnek. Felhivatnak a tisztelt szülők, hogy tanköteles gyermekeiket ezen idő alatt múlhatatlanul beírassák. A bekövetkezendő tanévben az I. vegyes osztályt tanítani fogja Korpos Mihály tanitó, a II —VI. fiu osztályokat Varga György tanitó, a II—VI. leány-osztályokat Sesztay János tanitó. ' v< A hitközséghez tartozó tankötelesek évi tandija 2 frt, más vallású tanulóké 6 írt, mély ősszeg felerészben a beírat ás alkalmával, másik feíé pedig 1900. év február 1-én fizetendő. Az országos tanítói nyugdíj és gyámalapra 15 kr. hozájárulási dijat szintén a beírás alkalmával lefizetni köteleztetnek. Kelt Nyíregyházán, 1899. évi augusztus 30. Sesztay János, vezető-tanító.