Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-06 / 32. szám

• .IN Y 1 IS V f D É H— mert elmondhatod akkor, hogy a főfájásod, szivsajogásod e világ szemében csak akkora .bliktri*, melylyel megérdemled némely nagy és a körülmények esetleges tacticája folytán létrejött nagy úrtól a vállvonogatást, a barátsághoz nem illő indolentiát, ezen urak által kocsisuknál alább való helyzetben eszközöli méltatásodat, mig rád nem szorulnak. Mert hát — bármennyi korúvá nőlled ki magadat az érzelmek tekintetében ott, ahol az érzelmek helyesek, — az az életphilosophia megmarad számodra, mely azt mondatja hogy — persze csak megszólásból — meg az indokolt főfájás s az úgynevezett „szivsajgás* is hazugság! . . . De ezekkel ellentétb-m, légy alakoskodó, hazug, nyiltszivüetlen, krakhéler: ember vagy a talpodon. Rózsák tövis nélkül, folyondár — a hizelgésé — megfogással válnak élet utaid kísérőivé. Egy kis birtok, — ennek hijján szószátyárság s panegyrist zeng neked mindenki, aki mint párbajhős megcsúfolt, aki családi életedet feldúlta, akinek érzelmei nincsenek, de mindamellett van vagyona. Aki e sorokat irja, — sem nem democrata a szélsőségig, egyáltalán pedig nem szocziálista. Ennek tartozó kijelentésével csak fájlalhatjuk, miszerint az észt, a tudást evvel nem rendelkező emberek mellék czélok elérésére, azokat pedig, kik észszel, tudattal igen, de vagyonnal nem birnak, — a kocsisuk melle való ültetésre akarjak felhasználni. Nem ezeknek szól ugyan ez a latin közmondás: .leuto gradu procedit ira divina ad vindictam, stbbi", de oda, ahol esekkel szemben valaki felhasználtatni engedi magát . . . „Sapiénli pancza!" — ó—m—. A segesvári ünnep. És ezután minden évben elfogunk zarándokolni ide, a mi hallhatatlan Petőfink megszentelt sírjához imádkozni ! Ezeket a szavakat mondotta Bartók Lajos, a Petőfi társaság lelkes alelnöke, a segesvári nemzeti ünnep fáradhatlan rendezőjé. Váljon ugy lesz-e? Avagy talán a külsőleg fényes, belső tartalmában mély jelentőségű ünnepélynek a lelkesedés parosismusáig fokozódott hangulatában tette volna ezt az Ígéretet? Jól esik hinnem, hogy az a kitörő hazafiúi láz, a mely oly meleggé tette Petőfi Sándor tüneményes elvesztének 50 éves évfordulója alkalmából csaknem hevenyészve rendezett emlékünnepélyt, a nemzet eszményévé rögziti Petőfi gyújtó alakját. Ki vonná ketségbe, hogy méltó reá? A kopott költő, akinek Istentől megihletett alakja csodás bűbájjal és erővel dalolt szerelemről és szabadságról, üstököshöz hasonló pályafutásával oly beláthatlan magasságba emelkedik ki a magyar nemzet nagy alakjai között, a lelkesedésnek, az önfeláldozásnak, önzetlenségnek és bátorságnak annyira megkapó mértékét egyesitette magában, hogy valóban az ő emlékéhez kell járulnunk, midőn a hazaszeretetünkben és hazafiúi erenyeinkben megerősödni kívánunk. És épen azért szent hely a tejéregyházi csatamező, amelynek rögei takarják a legnagyobb magyar költő és hős porladozó tetemét. A Petőfi társaság hivó szózatára az ország nagyrésze megjelent julius hó 30-án Segesvárott, hogy a hazafiúi lelkesedés tüzében megtisztult lélekkel áldozzon Petőfi Sándor emlékezetének. Elküldötték megbízóikkal Magyarország testületei és egyesületei közül azok, amelyeknek szabad mozgását nem akadályozza a lelket kiölő paragrafusoknak korlátja. éretni s folyton hordani kell, s melyen változtatni nem áll hatalmában. Eh, dehogy nem áll! Egy golyó mindent el fog végezni! Lázas izgatottsággal kezdte iratait szekrényéből dobálni s egyenként hamvasztá azokat a gyerta lobogó lángján. Ne tudjon semmit, igen semmit. Némelyik levélke még egész illatos volt, másokba egy kis száraz virág, ... eh, mit! Most meg mennyasszonya fényképe került elő.Mi lyen közönséges arci, milyen kifejezéstelen az egész alak! Tovább, tovább . . .! reszkető kézzel tartotta ét néite sötéten mint emésztik a lángok az ismert vonásokat. Ezután a Piroska arcíképe következett. Még egy tekintet a bűvös szemekbe, még egy szenvedélyes csók e hideg papír darabra és pillanat múlva a kép is és ó is az — enyészeté! Kezébe vette a képet. Szive lázasan lüktetett, homlokán kidagadtak az erek. A pisztoly hideg csövét halántékára illesztette * várta mig a gyertya lángján elhamvad a kép . . . De mi az? Agya szét akart csattanni az izzóságtól, szemei előtt fényes karikák kergetőztek, nem akart hinni füleinek. Halk kopogás. Ijedten kapta vissza kinyújtott kezét s mint a tetten ért bűnös dermedve bámult ax ajtóra. Ismét kopogás. Tántorogva nyitott ajtót Piroska állt előtte. A ... a hor-dár — szólt zavarral a szép gyermek — nem ismerve itt az Udvarban lakását ez iratot hozzánk hozta be: ajánlkoztam azt magának kézbesíteni Ezzel átnyújtva a levélkét sietve távozott. Mire Sárai kábultságából felucsodott sehol sem volt. A«t uem túdta jóformán mi történik vele, csak látta az imádott leányt, érezte annak közellétet s kit tanú szerelme küldte most hozzá e végzetes órában, ho^y kivegye kezéből a fegyvert, a gyilkor. Különös! mormogá. Azzal, mintegy öntudatlanu felszakította a kezében hagyott távirat pecsétjét. A betűk tánczoltak szemei előtt. Sápadtan bámult pár pereiig a sírokra. - A lakonikus táv.rat igy saólt: ^ .Menyasszonyod ravatalon. Jöjj azonnal! Apád. Kihullt kezéből az irat. A hold sápadt fénye bevilágítod az ablakon, ő pedig dermedve, mozdulatlan bámult arra a két rózsára, hogy az egyik milyen szép hófehér.. . a misik p-dig piros, egészen piros . . . Zahonyai Ferencz. Sajnos azonban, nem volt igaza az ünnepély szónokának, aki épen csak a románokat nem látta az ünneplők között. Sokkal inkább fel kellett tűnnie annak, hogy Magyarország 63 varmegyéje közül csupán 11 tartotta érdemesnek elküldeni követeit a segesvári hősök s Petőfi dicső halála által emelt oltár elé, letenni arra az utókor hálás elismerésének koszorúját. Talán nem tűzhelyei többé a vármegyék a hazafiúi erényeknek ? ava^y oly annyira eleven a lelkesedés s a hazaszeretet a vármegyékben, hogy annak tűzét fölösleges éleszteni történelmünk nagy alakjainak buzdító példája által? Mert azt lehetetlen elhinnünk, hogy egészen a hideg közönyig szállolt volna le értéke azoknak az erényeknek, amelyeknek történelműnk legfényesebb korszakait köszönhetjük mi, akiktől immáron épen csak hálát és emiékezest követel a haza. Ez az egyetlen homályos pont ne zavarja meg a segesvári ünnepély fényét. Ha a Petőfi társaság lelkes alelnökének terve megvalósul, akkor a magyar nemzet hazaszeretetének búcsújáró helyévé leend a bérezés Erdély e kies helye, s akkor bizonyára elfognak zarándokolni oda azok is, akik elmaradtak a Petőfi Sándor 50 éves emlékezetének zároköve letételétől. Szép volt a Segesvári ünnepély a külső fényében épen úgy, mint éltető melegében is. Azok, akik nemes érzelmeiket követve megjelentek a fejéregyházi csatamezőn, lelkűk világában visszaszálltak abba a tündöklő korszakba, amelynek varázsigéje a hazaszerelet, szereplői hősök, s áldozatai vértanuk valának. A közös érzelemben egyesült ünneplő közönség, megtisztult áhítattal borult le annak a magyar költőnek emlékezete előtt, aki a hazáért küzdött s ott a csatamezőn porladozó bajtársainak még a halálban is kivételes dicsősséget és halhatatlanságot szerzett a többi névtelen hősök fölött a megdicsőülésével. És mintha Petőfi szelleme még most is élne, s vakító sugarával megihlette volna azokat, akik az ő dicsőítésére vállalkoztak. Bartók Lajos, elnöki megnyitó beszéde formájában és gondolataiban egy befejezeti műremek. Barta Miklós ünnepi beszéde csodás erejű hősköltemény, amely zugó viharként imára késztetett. A költő király apotheosisa, a halása alatt meghalt E. Kovács Gyula hatalmas szavalatában méltó volt a Petőfi nagyságához. Endrődi Sándor költeménye talán a legszebb, mindazok között, amelyeket e nemben Petőfi óla irtak. A fejéregyházi mezőn szerzett magasztos érzelmeket könnyű volt aztán a segesvári városháza nagytermében Ugrón Gábor tüzes szónoklatának, Károlyi István, Zichy Jenő grófok lelkes felköszöntőjének egész a parosismusig fokozni. Mi pedi •, akik a hazaszeretetnek meghozott e nagy isteni tiszteleten jelenvoltunk, lelkünk soha nem tünő gyönyörűségével gondolunk reá vissza. P. Ev. ref. leányinternátus Nyíregyházán. Felhívás. A felső szabolcsi ev. ref. e. megye 1899. április 18án tartott gyűlésében elhatározta, hogy Nyiregyhátán az ott helyi városi polgári leáuyiskola szomszédságában egy ev. ref. leányinternátus felállítását elodázhatatlan szükségnek tekinti s azt a közel jövőben a puritán stellembsn vezetett nevelés czéljainak átadni óhaj'ja. E végből pedig adakozásra szóllitja fel különösen saját híveit, kik egy ily intézet szükségét legelső sorban érezik és nagyobb Bzablsu tevékenységet indit meg, hogy az internátus felállításhoz szükséges tőkét összegyűjthesse. Az anyaszentegyházának nagy és fontos érdekét kívánja az egyházmegye szolgálni e szép tervének megvalósításával. Ugyanis úgy egyházunknak, mint a társadalomnak a jövőre való tekintés szempontjából nincsen egyetlen egy kérdés gem, mely a figyelmet inkább magára vonhatná, mint a nőnevelés jelentősége és helyes irányban vezetett megoldása. A nő védi és fenntartja a közerkölcsöt, formálja és neveli azokat, kik a hazafias és egyházi életnek egykor folytatói és hűséges munkásai lesznek. Ó a szeretet forrása, ki arra van hivatva, hogy szeretetének vezérlő hatalmával szivünkbe szőjje azoknak az érzéseknek a fonalszálait, melyeknek nyomán felfakadjanak bennünk nemcsak az egyéni élet érzései, hanem ama virilis vonások is, mely ugy hozzákötnek bennünket az anyaszentegyház és hazánk életéhez, mint ahogy a naprendszer csill. gai elválh&tatlanul oda vannak kapetolva egymáshoz. A nő a belső lelkület kormányosa s as emberi szív érzésmódjában a jő erkölcsök megteremtője, ki azon a czimen, hogy a nemes érzéseket beleoltja lelkünknek még legutolsó rejtekébe is az anyaszentegyház törekvéseinek elsérangu téuyezője. És a nő, mint édesanya az, ki belecsepegteti gyermekeinek icivébe a vallásnak felséges világát s az 6 kezének munkája az ha az ifjúság szivének hárfáján a vallásos emótiok a leghatásosabb dallamokban játszódnak le. Ilyen körülmények között elvitázhatatlan, hogy a nőnevelésre legkiválóbb figyelmet fordítani minden kérdés között a legnagyobb fontosságú. És hogy minden módot és lehetőséget meg kell ragadni, hogy azt helyes irányba vezessük. Hiszen, ha a nőt vallásos és egyhátias szellemben neveljük, ugyanakkor környezetét is müveljok mert központi fényt gyuj'unk fel, melynek áldó hatása messze körben érezhető. Avagy a jelenkori vallásos közöny, ez az erkölcsi vérszegénység a mai élet gyakorlati irányával függ e össze, vagy pedig azzal, hogy a vallásos érzetnek meglehetős elhanyagolt nevelésével találkozunk minden téren, de amely sehol sem oly veszedelmes következményű, miat a női világ körében. Ha tehát mi a jövendőben intensivebb egyházi életet óhajtunk, első sorban a nőnevelés kérdésénél kell teendőket elkezdenünk. Régebben alig gondolták ezt meg anyira. mint amenyire meg kellett volna ezt tenni. Régebben kiindulva abból a felfogásból, hogy a reformáczió különösen a szellemi élet megváltozása s igy intelligenciát követel, ktt'önösen a férfi világra nehezítették rá az anyaszentegyház fennmaradásának biztosítékait. Ámde ma, midőn kitűnt, hogy az eien felfogáson alapuló irány tulajdonképen csőlőt mondott, el kell ismernünk, hogy ha az alapelv helyes volt is, de a ráépített kflvetkeatetések nem egészen voltak jók. Mert mig egy felől a nő épen olyan Ugja az emberiségnek, mint a férfi, addig másfelől nemcsak a nő ai, akin ai anyaiientegybgi jövendője megfordul, mert a vallásos élet megújhodásának és virágládának veteményes kertje ciakis a családi kör s ennek igazi fenntartója első sorban a nó i as a lény, ki vallásos emberré lenni van hivatva, anyja térdein formálódik s az anyai aiiv melegénél érik meg. A nőnevelés vallásossá tételét tehát anyaicentegyházunk nem tekintheti többé mellékes kérdésnek. Hiszen a melyik nőbeo a vallásos megszokások nem ott kezdődnek a gyermekkorban, hogy aztán az évek bossiu során át-átjárják agyának és stívének minden egyes rekeszét, as nem fogja gyermekét olyanná nevelni hogy abban a vallás, mint a szellemi életnek igati fenntartója felemelő ét nemesítő eszmény legyen minden idóben. Am az ilyen nemiedék szivéből ki is lest ölve minden nemes erény s egy jobb hatába vándorol onnan at életnek amat igazi felfogása, mely a földet nem megtapodni, hanem megsientelni tudja. Mindezeket megfontolva határolta el a fellő szabolcsi ev. ref. egyházmegye, hogy Nyíregyházán, meg fogja nyitni leányinternátusát és vezetni fogja att abban a szellemben, mely fundamentuma mindannak ami azámuukra a jövendőt biitositja, Szolgálni óhajt étit 1 ugy az anyaszentegyháznak s annak jövendőjének, mint Siabolcsmegye magyar reformátás stQlekötönségének, kik féltő gonddal őrködnek egyedül gyermekeik érdeke de másfelől ama szeut örökség at anyasienthát felett is mely apáikról siállott át reajok, hogy att megóntiék De at internátus felállítása és fenntartása sok pénzbe és sok áldozatba kerül, azért at egyhátmegye odafordul a társadalomnak kiapadhatatlan áldozatkészségéhez s a jó szivekuek buzgó szeretetébe!, hogy at adakozások révén ctélja valóra válhassék. Az adományokat, melyeket a hírlapokban nyugtáini fogunk, kérjük hogy az alant írott bizottbág pénztárnokának nevére (Vass Mihály, ref lelkipásztor, Gégény. u. p. Ddmecser) méltóztassanak elküldeni. Gencsy Albert, Görömbel Péter, gondnok. esperes. Mikecz János. Bartók Jenő. Egy sürgős ügy. Mikor ezelőtt vagy két eattendővel Nyiregyháza város és Nagy-Kálló nagy-község azon ositozkodtak, hogy a Császárszállás hovatartozzék nem tudom at osztozkodáson részt-vett érdekeltség szó tárgyává tette-e at adónak hova fizotésén kívül azt is, hogy at adóbestedési élvetet egyebeken kívül atzal a teherrel is jár, hogy az adózó nép szellemi szükségletei legalább is tűrhető kielégítést nyerjenek. Ha, — valószínűleg — et a kérdés megbestélés tárgyát akkor nem képezte, ugy megérthető volna némileg az, hogy van Szabolcsvármegyének Nyiregyháza r. t. város, Uj-Fehértó és Nagy-Kálló községek között egy oly területe amelyen, daczára a mivelődés után sóvárgó tekintélyes számú léleknek, nincs birtokos, vagy hatóság, mely arra szorítható volna, hogy a mintegy 9 ezer katasztrális holdat kitevő területre legalább egy iskola surrogatumot állítson fel. Szó van itt a Nyirjes, Császárszállás, kis|Butyka és Miklós Unyát magában foglaló területről, amelyen az Ugy nagyobb dicsőségére a nagybirtokosokon kívül még szabolcsmegyei gazdasági egyesület kísérleti teleke is szerenesés volt helyet foglalhatni. Ha, mint mi óhajtottuk, a Császárszállás Nyíregyházához csatoltatott volna, biztosra vessük, hogy Nyiregyháza város múltjához és elért eredményéhez hiven, már rég épített volna iskolát, de hogy Káliénak adót is fizessen, — meg helyette még iskolát is csinál tasson, ez már megüti a közoktatásügyek iránti lelkesedésből hotható áldozatok mértékét. Mert nem vagyok szakember, nem tudom kit lehetne e téren eredményesen meginterpellálni, de értékem att sejteti velem, hogy itta tanfelügyelőuron kivül N.-Kálló nagy közsegnek is volna valami kis köze ahhoz, hogy a Császárszálláson, még pedig a vasúti megállóhely körűi önként, fennhangon kínálkozó alkalmatosságok czélszerü felhasználásával, csak egy kis fáradtsággal, s szóba nem jöhető költség koctkáztatással, ezen 80 iskola köteles gyermek részére egy iskola mielőbb épitessék. Ha tévedtem volna az eredményesen meginterpellálható forumokat illetőleg, ugy szives elnézést kérek, mert tényleg most jutott estembe egy legilletékesebb fórum, mely a jeltett ügyben a panaszokat meghallgatja, s amennyire lehet segít is a bajon. Éten forumot, mindaddig, amig att nem tudom, az eredményesen meginterpellálható forumot itthon eltalálhatom-e — legyen szabad egyelőre saját külön titkomnak tekinteni. Egy érdekelt. Tanügy. Meghivó a .Sz»l)olcsrae

n'yei Által. Tanítóegyesület* központi választmánya által Nyíregyházán f. évi aug. 12-én d. e. 10 órakor a r. kath. iskola helyiségében tartandó gyülsére. Tárgysorozat. 1. Az 1898. évi deczember 29-én tartott választmányi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. Elnök időszaki jelentése az egyesület működéséről. 3. A f. évi rendes közgyűlés helyének, idejének és tárgysorozatának megállapítása. 4. Pénztáros időszaki jelentése. 5. Intézkedés az egyesület pénz- és könyvtárának megvizsgálása, a jövő évi költségelőirányzat megállapítása tárgyában. 6. Intézkedés a Magyarorsz. Tanitók Országos Bizottsága és az Eötvös-alap egyesület f. évi augusztus 20 -án tartandó közgyűlésén az egyesület képviseltetése ügyében.