Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-02 / 27. szám

Y f K V I D É K." Nyilt levél Fülep Károly kótaji jegyző úrhoz. Igazi örömmel és lelki gyönyörűséggel vettem azon tudósitást, hogy Kótajban a községi hitelszövetkezet megalakult, és igen szép kilátások közt indult meg a munka. Egy perczig sem kétkedtem abban, hogy Kótajban a hitelszövetkezeti működéshez alkalmas talaj kinálkozik. Az én Sipos Mihály lelkész társam, már évekkel ezelőtt foglalkozott e termékeny eszmével, de hát a viszonyok még akkor nem voltak alkalmasak. Minden dolognak rendeltetett ideje vagyon, — így tanit bölcs Salatnon. Mert bár Kótajbau nem hiányzik az értelmiség, sót igen magas fokban és számban található, úgy egyházi, mint polgári téren, mégis a községi élet összetartó központja nélkül, bajos, bármily üdvös dolgot dűlőre vinni. Jól esik hinnem, hogy ezután másként lesz Kótajban is s a közügyek menete, értelmes és lelkiismeretes vezetés mellett, a társadalmi közboldogulás elérhetését biztositandja. Mert komoly megfigyelésen alapult meggyőződésem, hogy a községek közboldogulása a községi jegyzőkön fordul meg. Nem mondom, hogy nincsenek más tényezők is. Sőt a magam hivatalát is, hivatását is, eredményét is, sokra becsülöm és fgyik fótényezőnek tartom. A rátermett tanitók működése is valóságos Istenáldás. Az értelmes uri osztály befolyását kinek jutna eszébe kicsiuyleni. De mindezeket elismerve, mégis azt tapasztaltam, hogy a községi jegyzők befolyása döntő, jobbra is, balra is. Különös hivatal ez a jegyzóség. A községi élet talajából, mintegy észrevétlenül nőtt ki s emelkedett nemcsak a községi, sőt az egész államélet döntő faktorává. És sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy ma már nem is annyira a községi, mint az állami élet alap-tényezője S ebben áll a helyzet visszássága. Állami hivatalnok lett, állami önbecsérzettel, magas ambiczióval és — kevés községi javadalmazással. Innen van aztán, hogy minél nagyobb egy községi jegyzőben az önoecsérzet és ambiczió, annál kevesebb kötelék fűzi községéhez és községe érdekeihez. S ez aztán nyilt veszedelem, nemcsak a községekre nézve, hanem magukra az ambicziózus jegyzőkre is. Mert a hutnáuus érzésnek és művelt gondolkodásnak nagy mértéke kell ahoz, hogy egy községi jegyző azonositsa saját érdekét, községe érdekével. Hogy ne csak fizetett hivatalnoknak tartsa magát, hanem szüntelen lelkébe csendüljön a költő szózata: ,Ilt élned, halnod kell!* Vármegye, adóhivatal, biróság, tanfelügyelőség s a hol a különféle magasabb érdekek keresztülhajtására sikeres eszközre vau szükség, mind a községi jegyzőben keresi és találja meg hivatott emberét s zaklatja is a maga módja szerint. így aztán a szegény községnek alig jut valami időből is, tehetségből is s ha előállunk valamely közdologgal, majd mindig az A „NYIRVIDÉK" TÁROZAJA. Romániai utániból. Sütő Jóasefné, (Vége.) Óra számba kerUl elvőtve látni e végtelen síkon egy kis tanyát vagy a távolban néhány házból álló kis falut. A mi hortobágyi pusztánk még változatos képet nyújt e kietlen sik láthatárhoz képest, a mely megérdemelné az indusztriát, mert foldjak kitQnő fekete buza termő. Egyszerre vonatunk éles fütytyel jelzi, hogy a Duuáhos értőnk s a Károly hídon robogunk keresztül mely Sivigny a hid építőjéről nevezett állomáson végződik s benn vagyunk Djbrudsába. A völgyben látjuk Csernavoda várost elterülni. Utunk egész Dobrudsán keresztül minden változat nélkül unalmas-egyhangu. Este hét és nyolcz óra között jelzi vonatunk, hogy czélnál vagyunk. Itt vagyunk Konstanzában, a Fekete tenger partján. A kupéból kiszállva alig haladuuk néhány lépést, egy közeli hotelbe szállunk be, a hotel Centrálba, hol poggyászainkat elhelyezve, első utunk a Fekete tengert megcsodálni, a csillagok és holdfény teljes pompájánál. Láttam már a tengert 0 asz- és Oroszországi utunk alkalmával, ünnepi díszben, fényárban ussni, de igy mint most a hold és csillagok teljes fényénél! .... ennek leírásához gyöngének érzem tollamat. A parthoz sietünk s elmerengünk egyszerre valamennyien ez égi tünemény megcsodálásában. A hold ragyogása kékes zománczczal csillogott a tenger risére, melyből a gyöngéd ha'lámzás kicsalta a tenger tüzí játékát, melynek pompája meghaladj i az égi szivár vány utólérhetetlen szépségét. Mintha a távolban a tenger nymfái csodás szemkápráztató fátylaikban előttünk lebegnének; de egyszerre a viz fodrát vidám szél gyári be és ismét elereszti s tovább mozgatjia tenger rá a felelet: szép volna biz az, jó is volna, de hát nincs rá időnk! . . . Pedig hát igazán és valójában, az államélet fundamentuma, a községi élet. S ha a községi élet tengelye a jegyző, ennek működése a legnagyobb figyelmet érdemli. A mi ügyeinket nem Budapesten és nem Nyíregyházán intézik, hanem itthon falunkbau, azon egyének, kiknek kezébe magunk helyeztük. A többiek fentebb már csak reparálnak, fokoznak, többetkevesebbet a szerint, a mint itt helyben nem jól végezzük. S minél rosszabbul végezzük itt lent, annál több baj van odafent, a nélkül, hogy eltudnák végezni. Kótaj is kitűnő példa erre, mennyit vesződött ön is, tisztelt barátom, s vesződik ma is, hogy a multak mulasztásait és hibáit lehetőleg helyrehozza. Majd ád a jó Isten erőt és belátást, hogy lelke — szive tehetségét községe javára szentelje. Mert ez önnek legmagasabb hivatása Ön ismeri az emberi életet, különösen a szegény magyar földműves ember ezerféle bajait és szükségeit. Önt nem a 6 gimnázium bevégzése és egy jegyzői vizsga alapján képesítettéit a jegyzői hivatalra, hanem maga az élet komoly tapasztalata, megszűrödött gondolkodása s miként hajdan a nagy római Cincinnátust az eke mellől hivták el a haza megmentésére, ugy Önt is, az eke mellől választották a kótaji jegyzőségre. Ez az ön dicsősége, nagyobb mindeu társaié fölött. E dicsőséget növeli Ön, ha nemes egyszerűséggel, tűrő lélekkel, kitartó bizalommal, minden tehetségét arra használja, hogy községének anyagi és erkölcsi előhaladását munkálja, őszinte egyetértésben azokkal, kik más téren ugyan, de szintén közügyet szolgálnak. Mert csak igy végezhetuek eredményes muukát s csak igy lesz munkájokoa Isten áldása s a jövendőié^ hálája. S remélem, nem veszi tőlem rossz néven, ha mint régi jóakaró barátja, egy és más dolgot becses figyelmébe ajánlok ily nyilt uton, a hogy a közdolgok felett eszmét cserélni érdemes is, hasznos is. Nem tudom eléggé lelkére kötni, hogy minden tehetségével munkálja a legáldásosabb egyetértést községi papjaival és tauitóival. E/;en egyetértés : a siker kulcsa Fájdalom, ezen kívánatos egyetértés, ritkásig számba megy manapság, s ha a fehér asztalnál meg is van ugy ahogy, de már a zöld asztalnál nagyon érzékeny a mérleg. Emlékezzék csak a ramocsaházi látványosságra, mely nemcsak Ilamocsaháza közügyére hátrányos, sőt az egyszerű jóizléssel is annyira ellenkezik, hogy nevelt emberek a nagy közönség előtt személyeskedjenek. Mai napság bizonyos beteges nagyravágyás szűrődött be az emberek lelke fenekére s ebből származik a legtöbb rossz. Sokszor, a leghasznosabb közdolgok rovására, a felett perelünk, ki a külömb legény s művelt emberhez méltó nemes tények helyett, véuasszonyos mendemondákkal és üres szóharczokkal ütjük agyou belsejét, a mely dühöngve csapkodja hullámait a szirt tövéhez szerteszét s eltűnik a kép, — illúzióink szétfoszlanak, a tenger zug, háborog tovább s mi nem birunk a csodás látványból kiocsudni; de végre is elhatározzuk, hogy reggel meg néz;ük 8 tengeren a nap felköltét s ezen reményben megváltunk e tüneményes látványtól. Vacsorázni mentünk egy csemege kereskedésbe, amelyet Popescu kapitáuy be akart mutatni mint a román tisztek találkozó helyét. Itt elhelyezkedtünk; a férfiak azonnal a keleti ételek specialitásaival kívántak megismerkedni. A tengeri halak különböző fajai voltak itt kaphatók, de gyomrunk nem volt képes a keleti konyha készítményeit megízlelni. Megpróbálkoztunk az ürű czomb nyárson sült szeleteivel, s ez valamennyire élvezhető volt; de nekem még a szaga is borzadályt okozott, igy csakis a teára voltam egyedül utalva. Hotelünkhöz siettünk s utunkban a törökkávéházba tekintettünk be, ahol egy csoport tőrök, fejőkön iezzelalacsonyan körben ült, kezökben csibukkal, mohón olvasta egy főnnhangon a napi lapot, amely a török görög háború kitöréséről hozott épeu az nip hirt. Reánk nézve valóban érdekes látvány volt; még egy pék üzlet előtt vezetett utunk, ahol épen a kenyereket dobálták az u'czára néző kemenczébe. Szállónkhoz érve elhatároztuk, hogy holnap tüzetesen körül nézzük Kustendsét, e reánk nézve érdekes uj világot, keleti szokásaival és lakosaival. Szobínkba vonultunk s kellemesen lepett meg, midőn a fö'szolgáló szoba leány „jóestét* köszönt a legtisztább magyarsággal; kérdést intéztünk hozzá, honnan jött ide és hogyan? — Erdélyi vagyok — felelt s aztán — balsorsom ide vezérelt — s valóban látszólag nagyon örvendett nekünk magyaroknak. Riggel fölébredve szomorúin látjuk az ablakon kinézve, hogy a nap fólkeltét elaludtuk, s csak a pínzügyigazgató tért már vissz* a tengertől, ki ezen a közdolgokat. Itt a bajok forrása. Holott mi, mint közhivatalnokok, arra vagyunk hivatva, hogy legjobb tudásunkkal, legnemesebb emberszeretetünkkel, kiki a neki adatott tehetség mértéke szerint, épitsük a közboldogság templomát. A tanitó a gyermek szivébe alapot rakosgat, a tudom íny és erkölcs drága köveiből; mi papok épitjük tovább s a vallás-erkölcsi nemes érzés tiszta lángját gyújtogatjuk, élesztgetjük a szivekben, hogy kiki tisztán láthassa kötelmeit s nyerjen lelki erőt és magasabb ihletést kötelmeinek teljesítésére. A tanitók és papok erkölcsi működését segitik a jegyzők, anyagi eszközeikkel s igy hármasban, hármonikusan fejlesztik a köztevékenységet s létesíthetik azon kiv natos közállapotokat, hol élni jó és kellemes, mert az emberek egymást megbecsülik, támogatják. Bizonyára ilyen összhangzatos működés mellett kevés dolga akad szolgabírónak, járásbirónak, vármegyének a nem kellene minduntalan személyzet-szaporításról gondolkodni Hol mindenki megteszi a magáét, ott megy a dolog, mint a karikacsapás. De megverte Isteu azt a községet, hol nincs közérzelem, közakarat, közjó iránti érzék, hanem önző, neveletlen torzsalkodás emészti a magán és közéletet A községi hitelszövetkezet, egyik hatalmas eszköze, a községek anyagi és erkölcsi elóhaladásának, de az emiitett tényezők összhangzatos közreműködése nélkül, sem tartós életre sem áldásos sikerre nem számithat Elengedhetlenül szükséges, hogy a jegyző mellett, papok és tanitók, tevékeny és önzetlen működést tanúsítsanak a szövetkezetek körül. Együtt ismerik a szövetkezeti tagok lelki és testi állapotát, szükségeit s igy együttesen állapithatják meg az igazi segítség eszközeit. Mert a pénz csak akkor segítség, ha helyesen használja fel az ember és némelyik emberen akkor segítünk ha nem adunk neki pénzt. A hitelszövetkezet nem a részvények jövedelmezőségét tartja szem előtt, hauem a község köz előhaladását, mely erkölcsi tekintetek nélkül nem eszközölhető. Hiszem és remélem, hogy Ön, tisztelt barátom, érzi az elmondottak igazságit s ha Kótaj községe Öune'c tisztességes kenyeret ad. ön ezért szive —- lelke tehetségét adja cserébe s igy lesznek egymás által boldogok. Kótajban sok művelt, értelmes, tisztességes ember van ma, a kik Önt támogatni fogják minden jó munkájában s bizonyára a jó munkát megáldja Isten is. Áldja is meg mindnyájokat! Andrássy Kálmán. A Bessenyei körről. Dr. Prok Gyula fótitkár jelentése. II. Ezek után m. t. közgyűlés áttérhetek a kör végleges megalakulása óta, mind e mai napig kifejtett működésének lehető rövid vázolására. Már előre is meg kell itt jegyeznem, mikép az a feladat kör, amelyet alapszabályaink megállapítanak, teljes egészében felőlellátványban gyönyörködött. Programmunkhoz híren elindultunk tehát megtekinteni a régi török s jelenben a románok tulajdonába jutott városkát. Küstendse a miénktől egészen elütő uj világot tárt fel előttünk. Az ehő benyomás megragadó éa szokatlan képjt nyuj'ott; a távolból szebbnél szebb villák s nyaralók néznek le a tenger tükrébe, többnyire keleti stylben építve; lakosai a régi törOkök, tatárok és görögök; ruházatok fejükön fezzel, vagy turbánnal és törökös kaftánban. Sok török nőt is láttunk török kosztümökben és lefátyolozva. Ovidius szobrához mentünk, mely a város főterén díszlik, melyet a románok állítottak fel, hogy római származásukat ezzel is igazolják mert tudvalevőleg Ovidius a KQstendsetől két órányira fekvő Kigyó szigetén töltötte száműzetését. Innen a ezukrázdába mentünk reggelizni; nagyon primitív fogalmai vannak még Küstendsének a ezukrázdára vonatkozólag. Itt fogalmaztuk s küldtük széjjel barátainknak képes levelező lapjainkat. Innen a tengerhez mentünk egy kirándulást tenni a partokra. O.t találtunk egy épen útra indulandó olasz tengeri hijót, amelyet barátaink tüzetesen átvizsgáltak; reánk nézve nem volt már újság, mi már többször utaztunk tengeren huzamosabban is. Gyönyörű csendes idő volt; a láthatáron csak a tenger biro dilmi mutatkozott, amely folyton háborgott és csapkodta hullámait szerte-'zét, mert a Fekete tenger egyike a legháborgóbb tengereknek. A hajó hidon megállottunk s a csendes idő daczára egyszerre a tenger a hullámokat a szó szoros értelmében fejünk felet csapkodia keresztül, s veszélyesnek találtuk ott a további tartózkodást; a partra menekültünk, hogy a tengert a nap fényénél is megcsodáljuk. Csodás rózsaszínben láttuk előttünk a tengert, kékes zöld hullámait be aranyozta a nap fénye bíbor színeivel; gyermekes hingulattal szedtük össze a szebbnél szebb kagylókat és csigákat, melyet halomra gyűjtöttünk össze s emlékül hoztuk haza a Fekete tenger partjáról.