Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-02 / 27. szám

„IV Y lt VIDÉK" hető már csak egyrészről az idő rövidségénél fogva sem volt. A kör korlátolt anyagi viszont ni ugyanis eleve Uizárták azt, hogy az igazgató válat-zlmány — jó lehet tanácskozásaiban igen sokszor foglalkozott nagyobb tervekkel — akár irodalmi pályázatok nyitására gondolhatott, akár műemlékek és történelmi jelentőségű helyek és tárgyak kutatásával, akár pedig népkönyvtárak felállításával, s a népnevelési intézmények gyámolitásával foglalkozhatott volna. S h.i ezen irányban itt-ott kezdeményező lépéseket tett is, még nem is lehetünk abban a helyzetben, hogy sikereinkre hivatkozhatnánk. Az igazgató választmány a lefolyt évben különös gondot fordított arra, hogy a kör a vállalkozásaival megnyerje tagjainak, s szélesebb körben a vármegye művelt közönségének rokonszenvét, ragaszkodást ébresszen önmaga iránt, s meggyőződést keltvén czéljának, s az ezt szolgáló tevékenységének becses erkölcsi hasznáról, megvesse állandóságának alapjait. E czélból a szakválasztmányok működésének ismertetésével kapcsolatosan beszámolásom tárgyául veendő estélyeinken kívül alig volt oly társadalmi mozgalom, a melyben körünk részét ki nem vette volna legalább oly irányban, hogy a saját hatásköréljen azokat népszerűsítse, s azok iránt tagjainál alkalmas készségét és közérzületet ébresszen. Ide vonatkozóan nem kerülte el figyelmét a szinészeti ügynek évek óta tartó rendezettlensége. Már a folyó évi márczius hó 8-án tartott igazgató választmányi ülésen képezte beható vita lárgyát az a tapasztalat, hogy a szinügy föllendülése társadalmi tényezők bevonása és ezek minél tágabb körű befolyása nélkül alig képzelhető. Eddig igen nagy akadályok állottak minden oly törekvés elé, amely a szinügyi viszonyok rendezését czélozta volna. Köztudomásu dolog azonban, hogy a színház épület a folyó év elején Nyíregyháza város tulajdonába ment át. Ezzel elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy a tulajdonos városnak javaslatot tegyünk a szinügy vezetése tárgyában. E czélból az igazgató-választmány Nyíregyháza város tanácsához átiratot intézett, a melyben ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nyíregyházi szinészeli viszonyok javulását hatósági jellegű vezetés mellett remélni nem lehet, s egyben azt a kérelmét terjesztette elő, hogy a város tulajdonjogának sérelme nélkül, sőt a városi hatósági támogatásával a szinügy vezetését engedje át körünknek, s az időközben városunkban alakult .Nemzeti szövetségnek." Ezen átiratunkra feleletet mai napig sem kaptunk. Az igazgatóválasztmány ez okból bármily irányban való cselekvésben feszélyezve volt, aminek a következménye az lett, hogy a május hó folyamán városunkba érkezett debreczeni színtársulat, a legbizonytalanabb és rendezettlenebb viszonyok közepette kezdette meg előadásainak sorozatát s tényleg a lefolyt színi évad első negyede tanúságot tesz a szinügy szervezésében — nem a körünk mulasztása okából mutatkozott pangás hátrányos következményeiről. Mindezek daczára a naponként ismétlődő üres házak arra indították az elnök ur őméltóságát, hogy a kör tagjaiból május hó 21-dikére egy értekezletet hívjon össze. Ezen értekezleten megállapított teendők foganatosítása valóban meghozta a várt kedvező eredményt, tanuságául annak, hogy Nyíregyházán megfelelő módon igen is lehet a szinügyet rendezni, s hogy közönségünk — felrázatván közönyéből — tud igazán meleg érdeklődéssel viseltetni a színészet nevezetes érdekei iránt. Ezen előzmények után joggal tápláljuk azt a reményt, hogy az igazgató-választmány akaratának teljesülésével e tekintetben elért még fokozottabb sikereinkről is módunkban lesz beszámolni. Tevékeny részt vett körünk a Nemzeti szövetség megalakításának munkálatában is. A sok tekintetben egy azon czél felé törekvő egyesület vezető testületében ott látjuk körünk sok kitűnőségét. Az események teljessége érdekében tartozom annak megemlítésével is, hogy a debreczcni „Csokonay kör" által a debreczeni színészet 100 éves fennállásának emlékére 1898. évi november hó 27-ik napján rendezett országos ünnepélyen körünk igazgató-választmánya három tagból álló küldöttséggel vutt részt, hozzájárulván ezzel a két testvér egyesület közötti intenzivebb érintkezés, s jó viszony megszilárdulásához. A küldöttség tagjai voltak. Somogyi Gyula, LefTler Sámuel, ig. vál. tagok, s a főtitkár. A lefolyt év történetének egyik legfontosabb mozzanata a .Bessenyei* szobor leleplezési ünnepélye »olt. Szabolcsvármegye alispánja 15852/1898. K. sz. határozatával körünket az ünnepélyen s annak rendezési munkálataiban való részvételre kérte föl. Igazgató-választmányunk az alispáni felhívásnak készséggel engedett, s néhány köri taggal működött közre a fényes űnnepely sikerén. A leleplezési ünnepély alkalmából elnök úr Őméltósága a kör nevében diszes koszorút helyezett a szobor talapzatára, s ezenkívül körünknek jelentősége abban is méltóan domborodott ki az ünnepély keretében, hogy az ünnepélyt bezáró beszéd őméltósága, mint a .Bessenyei Kór" elnöke által is lett tartva. Az ünnepély napján körünk állal a debreczeni színtársulat közreműködésével rendezett estély, valamint az azt követett kőzvacsora, méltó betetőzése volt a szép nap emlékezetes történetének. Az igazgató-választmány egy évi működéséről közlőm még a következő adatokat: összesen 8 ülést tartott, még pedig 1898. május 26-án, augusztus 22-én, október 19-én, november 19-én, deczember 30-án, 189!). márczius 8-án, május 8-án és junius 10-dikén. Az elintézett, s tanácskozásainak fontosabb tárgyait képezett ügyek száma 47. Az önigazság szolgállat is. Csend van ismét, mint az erdőbea a vadászat u• áü. Az utolsó pisztoly lövés döreje elhangzott a levegőben, a viaszhang, melyet a lapokban keltett, eltilt és a párbaj megszüntetésére ismét nem történt semmi. Ujabb durranás és a szegény áldozat utolsó sóhaja újból életre keltik e hangokat, melyek puszta hangok lévén, nem lesznek képesek megszüntetni az önígazság szolgáltatás eme barbár nemét. Szép szóval, czikkekkel nem lehet kivenni a fegyvert az ember kezéből, hanem cselekedettel kell azt onnan kitltni. A cdkkezés elvégre megtette kötelességét, számos, helyes utat mutatott a baj localisálására. És ez voltaképen elég, mert ily mélyen gyökerező fekélyt ugy sem lehet egyszerre kiirtani. Hosszú és gondos kezelés szükséges és ez az a mi sajnos, elmarad. Ha a párbajozás seb a társadalom testén, ugy a tár adalomnak férfiként kell viselkednie és nyugodtan tűrni, hogy testéből ez undokságot kivágják, nem pedig a mű'étnek ellenszegülni. Az orvos pedig, legyen az a törvényhozás vagy más hatalom, kezelje biztos kézzel a kést és kezdje meg ott, hol a legjobban fáj. Bebizonyított dolog, hogy a legtöbb párbaj semmi ségekbol keletkezik és csak a legritkább esetben adja komoly ok a fegyvert az ember kezébe. Nézzük meg közelről a legközönségesebb és leggyakoribb esetet: a kávéházi összeszólalkozást. Csak példa az igaz, de egyúttal oly kaptafa is, amelyre tíz eset közzül nyolez ráillik. A játékszobában két társaság kártyázik. Az egyik asztalnál komoly, megtelt férfiak játszanak gond és unalom űzésből, a másiknál pedig fényes lakkezipőjü, kifogástalan nyakkendőjü ifjak kezelik a blattot hangos ének ós füttyszó kíséretében. Megesik, hogy az egyik komoly ur, a ki megelégelte a lármát, átszól a másik asztalhoz és nyugodt, udvarias hangon csendet kér. Biztosak lehetüuk, hogy a másik asztaltól pökhendi Innen a török templomba az úgynevezett Moshőba mentünk bejelentettük magunkat az Imámnál; a tem plom előcsarnokában értésünkre adták, hogy a templomba czipóben bemenui a török szokások tiltják, s igy tehát uem volt más mit tenni, mint czipőinket lehúzni s hirisnyába vezettek be a templom belsejébe. Lábuuk alatt a csodás puha perzsa szőnyeget uem is találtuk nagyou kellemetlennek. A török Moshé egészen egys-erü, sziaes keleti ablakain kívül semmi feltűnőt nem találtunk. Középen a szószék, mely fö'ött ott volt a félhold; a karzaton kívül semmi egyébb. Két török imádkozott ott arc.ukat a főidre hajtva s f.ilytou bennünket figyelve idegeneket. A Imáma templom csarno kábau várakozott reánk s búcsúzáskor mély meghajtással tisztelt meg bennünket. Megnéztük még a román újonnan épUlt görög keleti templomot is. Innen egy közeli hotelbe tértünk be ebédelni, hol elhelyezkedve az étlapot vettük kezünkbe, hogy valamely ismerős étnemet fedezjünk fel,de ez nem sikerült s Popescu kapitányra biztuk a rendelést. Ö tehát a keleti konyha egy pár tpecialitásával akart bennünket megismertetni. A „csorba savanyu leves" utána „kara katicza* étnemet szolgálták föl, amely polyp olajban sütve; ezt hallva s e rémes állatott gyomromba képzelni, csaknem fölsikoltottam, a borzalomtól. A második fogás a „piláf" kagyló a benne élő kis állattal, rízszsel és apróra vágott hal vegyülókkel; erre sem határoztam el magam, hogy megízleljem. Itt a „maszling"; olajba főtt gyümölcs; „stok fisek' stb. A férfiak látszólag jó étvággyal fogyasztották el a mi adagainkat is s ezen hősies elszántsághoz kedélyesen gratuláltunk. Popescu kapitány jelzi, hogy csomagoljunk. Az indulás órája következik; a palyaházhoz siettünk, ahol Küstendse összes notabilitásait és consulait egjültesen volt alkalmunk megfigyelni, kik az onnan távozó térparaucsnok tábornokot kísérték ki ünnepies díszben Még egyszer bucsut veszünk a tengertől, amelytől nem birunk megválni, merengéseinkből vonatunk éles fütyölése ébreszt föl; coupéukba fölszálva, feledhetlen emlékekkel távoztunk a Fekete tenger partjáról. Küstendsét elhagyva Dobrudsa kopár halmain merengtünk, hol egy érdekes episoddal találkoztunk; egy néhány török nő dolgozott kinn a szántó földön h vonatunkat észrevéve hirtelen a földre feküdtek, arezukat elrejtve a profán szemek elől; mosolylyal fogadtuk a kelet eme naivitását. Az éjjet Bukarestben töltve a reggeli vonattal tova utaztunk kis társaságunkkal és Popesen kapitány kíséretében, ki Sinaiáig elkísért bennünket. Sinaián tehát ki szállottunk; a pályaház csak pár pereznyire van. Az előttünk elterülő s a poétikus szellemű román királyné Cirmen Sylva Édene, az első látvány, amelylyet a bájos fekvésű Sinaia nyújt, megragadó *zép. Előttünk a hatalmas Bucscsi hegység egész fenségében, amelynek lábánál terülnek il a százféle stylben épült villák, amelyek valóban művészi kivitelűek; nem tudunk választani közülök. Maja ezt, majd amazt tartjuk styl tekintetében kiválónak, de határozatra nem bírunk jutni. Járunk — kelünk, sétánkat a Strada Cirmen Sylva állé felé irányítjuk, egyenesen a királyi nyaraló felé. Előttünk áll a művészi alkotású, német renessaince stylben épült királyi pilóta; szemben vele a palota őrség, várrom utánzatu laktanya; kis távolságra egy bájos vadászlak a lassan csergedező Peles pitak mellett. Elragadó kép ez, amelyet csak egy költői lelkületű királyné Carmen Sylva képes magának megalkotni, egyedül az ő phantasiája teremthette meg est a teljes harmóniát. A királyi palota egész elkülöoitve áll a komor Bucses tövében. Merészen emelkedik fölötte az örökös hóval födött csúcs a Cirajtnan övezve fenyvesek sötét koszorújával a Peles csörgedező patak. ! . . Mindez oly megragadó szép, nem c<oda, hogy itt szállja meg a költői ihlet Románia királynéját s itt nyilatkozik meg költői lelkülete. Merengéseinkből a fölvonuló disz őrség dobpergése ébreszt föl s fájó szivvel távozunk Carmen Sylva földi paradicsomából Körültekintve észre vészük, hogy Sinaián a saesone még nem nyilt meg; a hotelek zárva az éttermek nincsenek még fölszerelve; szállónkba térünk vissza, nem lehetne e ott valamit megrendelni; itt azonban egy fojtott levegőjű teremben találjuk magunkat. A pénzügyigazgató fölszóllitja a szálló tulajdonost nem váltai érkezik, melyet már nem lehet felelet nélkül hagyni. Ez azonban ismét nyugodt és udvarias lesz és mo't meglehetünk győződve, hogy ti ifjak legvérmesebbike olyan gorombaságot fog visszavágni, a mely as illető felszólaló urat, a mii fogalmak szerint kall, hogy becsületében sértse. Azt mondom, hogy a mai fogalmak szerint, mert el fog jönni az aa idő is. mikor egy üres fejű ficikó, ostoba sz&jaskodásával nem gázolhat igazi bec<Qletbeo. Sokan e helyen fejőket fogják rázni és megjegyezni, hogy ez most is igy van. Bocsánatot kérek, ez tévedés. Legyünk eaak tovább láthatatlan tanúi a jelenetnek. Felteszem, hogy az illető komoly ur nem reagál a 8tájaskodó uracsra, egyszerűen azért, mert az nem képes őt becsületében megsérteni. Eszti a dolog bevolna fejezve, ha a körülötte lévők nagy réize ugy gondolkoznék mint (. De annyira még nem vagyunk. Az ifjak nagy hemzsegve beszélnék el az esetet fűuek-fáuak és talán a jelen volt jóbarátok kösött is akadna egy, ki adandó alkalommal ssemére vetné emberünknek a történteket. £* itt a baj. Becsületünk tisstaságával első sorban nem magunknak, hanem a társaságnak tartósunk és ha azt akarjuk, hogy ez a társaság továbbra is megtűrjön körében, ugy meg kell verekednünk egy oly becsület repirálásáért, mely szemünkben csorbát sem szenvedett. Ellenkező esetben pedig megesik, hogy kigolyósnak a kaszinóból, egyes urak megtagadjak jobbukat és mis hasonló kellemetlenségek történnek, egyszerűen azért, me t olyan elvet vallottunk, melyet most még száz közül talán öten vallanak. Tegyük fel a másik esetet. Az illető megBértett ur kihívással felel. Segédei ugyan olyan komoly emberek mint ő, a kik ebből nem úznek sportot, mig ellenfele hasonszerü ifjanezokat kér fel ügye elintézésére, kik roppant fontos képpel látnak munkához, de kiknek ez az egész dolog csak „heczcz*. Ez utóbbi urak, lévén az ő bőrük biztonságban, viszik a dolgot annyira, hogy fegyveres elintézésre kerül. A párbajban az ifjancz megvágja ellenfelét. Ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szeriut el van intézve. A társaság nyugodt lehet. X urat megsértették ugyan a kávéházban, de ó az ellenfele vérével mosta le a gyalázatot? No azt épen uem, sőt kapott a sértés mellé egy vágást is, hanem azért minden rendben van. Az ifjú és barátai vérszemet kapva folytatják garázdálkodásaikat. Mi is állná útjukat? A tudat talán, hogy ők is pórul járhatnak? Korántsem. A krakéler ha emberére talál, még jókor visszavonul és segítői nagyon ügyesen tentába fullasztják az egészet. A törvény ? Oh a mostani formájában távolról sem. Az a párnapi kedélyes államfogház nem riaszt vissza senkit, sót ellenkezőleg igen csinosan beleillik a hőskölteménybe, melyet az ifjú magáról énekel. A társadalom vállvetve a törvényhozással van arra hivatva, hogy a párbajt kiküszöbölje. Egyletek, klubbok, casinók vezetői vegyék kezökbe az ügyet és hassanak oda, hogy tagtársaik körében as uri verekedés megssünjék. A fekete golyó helyett találkozzék társai elismerésével azon bátor férfiú (ma még ehez kell a bátorság nem a viaskodáshoz) ki a párbajt visszautasitva, azon fórumnál keresi az igazságot, melyet magunk helyeztünk magunk felé, hogy felettünk bíráskodjék. Itt a megtorlás legalább nem lesz problematikus. A törvény pedig büntessen drákói szigorral. Nem a kihivó a hibás, hanem as a ki a kihívást elfogadja, mert legtöbb esetben ez a kikezdő is. A segédeket, a kik semmit lovagias ügygyé fújnak fel, holott az egész egy csepp higadtsággal és jóakarattal békésen elintézhető lett volna, zárják el lehetne e itt ablakokat fölnyittattatni, mivel a levtgő itt tűrhetetlen sürü, mire a legnagyobb indigaatióval felelt: az urak talán jobb levegőről jöttek?' ,Itt jobb levegővel nem szolgálok" Ezen párbeszéd alatt jött be Popescu kapitány, ki kérdőre vonta a szálló tulajdonost e durva válaszért. Az egyenruhát látva, amely ugylátszik nagyon imponál neki, egyszerre térdre ereszkedik és összetett kezekkel kéri a bocsánatot; .Ne bántson engem kapitány ur, hagyjon engem ugy élni, ahogy eddig éltem' 1 Általános derültséget kellett e kis incidens. Astán egy csinos kis éttermet fedestünk fel a közelben fenyő ágakkal decorálva, hol a tulajdonosnő elibűnk siet, magyarul köszönt s értésünkre adja, hogy pozsonyi születésű; és magyar ételekkel szolgál kiváns&gunk szerint. fDe itt jelenleg munkások vannak — mondja ő — a villany vezetésen dolgoznak,' nem feszélyez-e ez bennünket? mivel ezek is itt étkesnek ét épen es időben. Épen nem, de hogy mi sem savtrjuk őket, incognitóra gondolkodtunk: „Mondja nekiek kérem, hogy egy átutazó színész társaság tagjai vagyunk?'Ez pompás eszme s valamennyiünk között derültséget keltett e gondolat; azán megtesszük a megrendelést: leves, sertés karéj káposztával, rostélyos, bárány pörkölt. Leirhatlan az az étvágy, amelyet hazai ételtink okoztak. A német munkások kissé távolabb foglaltak helyet, végtelen figyelemmel kisértek, találgatva vájjon melyik a primadonna ? A régen nélkülözött hazai ételek ét incognitónk oly jó kedvre hangoltak, hogy alig tudtunk magválni e kedves kis helytől Az éjjet még a „hotel Trayán'-ban töltve, s reggel fölébredve a megválás parczei következtek s valóban érzékeny buesut vettünk mindanyian Popescu kapitánytól, meghiva őt vendégszerető házunkhoz t a mielőbbi viszontlátás reményében váltunk el. Utunkat hazafelé folytatva ugyanazon az elragadóan szép uton, amelyen jöttünk s megérkezve kedves otthonunkba mindig élni fog emlékünkben a Fekete tenger csodás, tüneményes látványa és mindig örömmel gondolunk vissza a jól eltöltött húsvéti ünnepekre.