Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-28 / 22. szám

XI. évfolyam. 22, szám. Nyíregyháza, 1899. május 28. IDÉK. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA A SZiBOLCSVARálEGYEI KÖZSÉGI JEGÍZOK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. >lecrjelenil£ liotenUint egyszer, vasárnapon. A lap azellemi réazét képező killdeinények, simu il ut ker I i-k bekQ d<-ni. Hirdetési dijak: Előfizetési feltételek: , ... . . poatán vagy helyben házhoz hordva : Az előfizetem pernek, megrendelések s a . fcgé.z évre 4 forint, lap szétküldése tárgyiban leendő /e^ . V 'T M.nden légy.i.r hiiáboxoít pitit wr i|yim Félévre 2 . lamlások Jóba Elek kiadó-tulaidonos 1 # B é™ e» l« Uen leíelek c s* k ,nKr t iWw 5 hr. : Ubb.iiri kta.». .-.értbe., 4 kr. Negyedévre 1 „ ÍT i . tulajdonos fogudutnik e . Klioilárl bél,ra<q fejében mmden egyei bir­A községi jegyző é. Uniti uraknak egés, évre "^n JOmdájáhoi iskola-utcta 8. szám \ kéziratok wak világos kívánatra . a. deié* .Un 30 kr fcuetik. caak két forint. Egy szám ára 10 kr. (Janoszky ház) intézendők. illetó költőére kaidéinak vi.rii. A ayllt-téri közlemények dija toronkiot 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utTza 8-ik szám); továbbáT Goldberger A. V~~Eckstain Bernát és Altalános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp által Hamburgban Hivatalos rósz, 3684—99. K. Pályázati hirdetmény. Szabolcsmegye dadai alsó járásába kobelezett Pol­gár nagyközségben a jegyzői állás megüresedvén, arra ezennel pályázatot hirdetek. Felhívom mindazokat, kik ezen állást elnyerni óhajt­ják, hogy az 1883. évi I. t.-cz. 6. §-ában körülírt elmé­leti képzettségüket, gyakorlati jártasságukat, életkorukat és erkölcsi magaviseletüket, igazoló okmányokkal felsze­relt folyamodványaikat hozzám folyó évi junius hó 20-án d. e. 12 óráig annál is inkább adják be, mivel a ké­sőbb beérkezőket figyelembe venni nem fogom. A választást f. évi junius hó 21-én d. e. II óra­kor, fogom Polgár községházánál megejteni. A jegyző javadalmazása a következő: 1. Évi fize­tés 800 frt készpénz. 2. 4 s^oba, előszoba s mellékhe­lyiségekkel ellátott szabid lakás. 3. 28 hold (1166 • ölével számított) föld haszonélvezete, melyért az adót a község fizeti. 4. Anyakönyvi tiszteletdíj 100 frt. 5. Me­gyei szabályrendeletben megállapított magánmunkálatok­ért szedhető dijak. Megjegyeztetik, hogy az elöljáróság 2221 —1899. száinu jelentése szerir.t ezen pályázat alatt levő jegyzői fizetés a képviselőtestület által módosíttatni szándékoltatik. Tisza-Lök, 1899. május 24. Dobos Imre, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjától. 15143. K. 1899. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város pol­gármesterének és a községek elöljáróinak. Tudomás végett az 1899—900. évben Munkácson megtartandó utóállitásokra szóló tervezetet közlöm. Nyíregyháza, 1899. május 18. Mikecz János, alispán. (Másolat.) Utóállitási tervezet az 1899 — 1900. év­ben megtartandó utóállitásokra. Junius 20-án, julius 5 — 20-ig, augusztus 5-én, szeptember 5—20-ig, október 5—20-ig, november 6—20 ig, deczember 5—20-ig, január 5—20-ig, február 5—20-ig. Utóállitási hely Munkács. A „NYÍRVIDÉK" TÁROZÁJA. 7} Bízzál és tied a győzelem vagy: A vonószék végzete. (Oláhvidéki történet). Nyugvóra szállott a nap, pirosra festette az ég boltnak magas hegyek gerinezót szegélyező párkányát. — Szeles idó lesz holnap, jegyzó meg fejbólintva a pap napszámosait krumpliszedósból hazavezető öreg béres. Mindnyájan az égre tekintettek, Itt-ott egy egy sóhaj tört fel, hogy: hej, hej, pedig de nehéz dolog a sik mezőn a hideg őszi szélben krumplit szedni. Ha szembe állunk a széllel és ugy haladunk a sorokon végig könnyeket sajtol ki szemeinkből; ha hátat fordí­tunk, kéjesen oson be vékony ruhác^kánk alá, csak ugy borzong bele munkában görnyedő derekunk és vactog a fogunk: ilyenkor csak a szilaj munka meiegiu fel az embert, gyorsabban halad a munka, gyorsabban telik a zsák. — No az igaz, hogy a domnu párintye (oláh pap) egy ilyen jól végzett munka után a hidegtől didergő szegény napszámosokat barinkával (pálinka) szokta megtraktálni, a mi pedig nincs a napszámba kikötve. ­K csapat egyik nőtagja Leorgyán Násztya babonás komolysággal szól társnőihez. — Tudjátok-e, hogy ha nagy szélfuvás van és a szól keserves, panaszos sirást hallat, az rendesen vala mely közel bekövetkezendő szerencsétlenségnek a hír­nöke. Nem ritkán öngyilkosság, vizbefulás, tűz, vagy akasztás szokot történni, vagy már megtörtént a faluhan vagy szomszédjában. — Ugy. ugy, — tódítja Zvunka Párászka, azt én is hallottam. ... .. , A menet megállott, mert az öreg béres jobb oldalra tekintett és áhítattal emelé le kalapját, miközben térdre^ Régiségi muzeumunk. Bessenyei ünneplésünk fényességeiből alig­alig hogy egy kis vékonyka sugár jutott a vár­megyei régiségi muzeum hivatalos megnyi­tásának. A szobor-leleplezés igazán nagyszabású ünuepe mellett az időből se tellett már, hogy vármegyénk e nagy jelentőségű kulturális in­tézményét a megérdemlett és megfelelő külső díszszel nyissuk meg és adjuk át a nyilvános­ságnak. Nagy kár, hogy így történt, csalódásuukra nekünk is és mindazoknak, akik azt hitték, hogy a Bessenyei-szobor leleplezésének és a vármegyei régiségi muzeum megnyitásának ünnepségei egy ugyanazon napon, együtt meg­tartva, egymást fogják megsegíteni értéköknek, jelentőségüknek a köztudatban való megerősí­tésében. A Bessenyei-szobornak ezt az értékét, je­lentőségét a leleplező ünnepség belső tartalma és külső disze teljesen kidomborította Akik ma elmegyüuk e hatalmas és szép szobor előtt, tudjuk, érezzük ét mcg'rtjük azt az eszmét, amit az a szobor — Bessenyei — képvisel: magyar műveltség! Mert hallottuk a magyar tudomáuyos akadémia küldöttének: dr. Beöthy Zsoltnak a beszédét, a mi müveltségüuk ma­gyarságának első apostoláról, és láttuk hódo­latát a király testőreinek, akik ezt a szobrot megkoszorúzták. Es a muzeum ! Ugyan akkor azt is megnyitottuk és át­adtuk a nyilvánosságnak. De az ünneplés fényéből és — pedig szük­séges — külsőségeiből, e jelentőséges aktusra ereszkedve keresztet vet magára és hálaimát rebegnek ajkai a megfeszített Jézus Krisztus szent keresztje előtt. Cselekedetében utánozzák a fáradt munkások. Csend lett és rövid ima után mély sóhajjal, de meg­könnyebbült lélekkel emelkedtek lel és u'jokat tovább folytatták be a faluba. Ott haladtak el a Bojczán Ivon csinos portájának czifra kapuja előtt. A kapuban varrottas inguju, czifra ruhában, csipőre tett kezekkel állott a ház asszonya, néha visszakiáltott arra az udvarban ugató kuvasz kutyára, a mely olyan kísértetiesen vonított. — De Csúnyán vonit az a kutya, — jegyzé meg L?orgyán Násztya és odatugat valamit a Párászka fülébe; hm, hm, száráku Ivon, száráku Ivon. • • * Bojczán Ivon a módosabb oláh gazdákhoz tartozott. Tisztességes kerékgyártó mesterséget folytatva, a mezei áldásthozó munka mellett, mint a község lelkiösmeretes iparosa is igyekezett vagyonát gyarppitani. Lrtelmes, okos paraszt volt de . . . mint ő maga is gyakran emiitette, esztelen dolgot követett el, hogy koros ember létére fiatal menyecskét hozott a házhoz. Sokan mondogatták is neki, hogy a Botyizán Márja hamis leány és nem őszinte szivből, de előre megfontolt gonosz szándékból megy hozzá feleségül, hogy a házas élet leple alatt szabadabb életet folytathasson. Hja, de a szivnek parancsolni Ivon sem tudott. Első neje is szép volt, de jó asszony is volt, igazi mester asszony nyugodjék békével. Ugy vélte tehát, hogy a kékyzemtl Márja méltó lesz első nejéhez. — Csalódott Ivon . . . » • * A szomszéd faluban járt Ivon valami régi köve­telése után. Este volt midőn falujába visszatért. A nagymalom pallójánál Leorgyán Nasztyával találkozott, ki a lisztes zsákot leemelve a válláról, halkan meg­szólította ót. vajmi kevés jutott. Idő sem tellett (delet rég beharangozták már), és — biányozv&u a dekó­rum — a megérdemlett érdeklődés is. A féle házi üunepünk volt ez, amelyen (folytatásképen) résztvettek a Bessenyei szobor­leleplezés vendégei is, holott pedig annak a régiségi gyűjteménynek, ahogy ma a vármegye protektorátusa alatt, mint intézmény szervezve van, az örök és igaz tanitó történelem tudo­mány szempontjából nagy jelentősége van. A Bessenyei-szobor, hogy ott áll immár Szabolcsvármegye székvárosának főterén, fényes tanúbizonysága kegyeletüukuek és áldozatkész­ségünknek. És annak az érezszobornak, hiába öntötte bele lelke ihletét a művész, hogy — rendelte­tése szerint — tanítson és lelkesítsen, szüksége volt arra a fényes ünnepre, amelyet leleplezé­sére szenteltüuii. Az a szobor most már ól. És élni fog. Lelkesíteni és tanítani ezután is, utánunk kö­vetkező generációkat. A nemes rozsda, mely ellepi majd, olyan, mint a ráncz a vén ember homlokán: tisztelet gerjesztő, mert történelmet jelent. A mi vármegyei régiségi muzeumunk foly­ton fejlődő és gyarapodó kulturális intézmény. Azok a kőbalták, bronz és vaskardok, sarkan­tyúk, urnák, edények, pánczélok é» a többi, mindannyija innen Szabolcs vár megye földéből kerülve napfényre, nem csak dokumentumoa ősrégi történelműnkhöz, de — együtt, mint gyűjtemény — kell, hogy hatalmas kulturális intézményt alkossanak. Kallós Ede, a Bessenyei-szobor alkotója, megnézvén muzeumunkat, annak honfoglalás­kori gazdag gyűjteményéből nagyon sok rajzot — Hej, Ivon, ugy-e mondtam magának, hogy Márja rossz asszony. Ivon keserűen felsóhajtott. — Tudom, jó asszooy, ne keseríts, ne tedd még gyötróbbé átkos helyzetemet. — Csak annyit akarok magának mondani, hogj vigyázzon magára, mert életére törnek. Ivon halálsáppad lett. — Bészéljen, jó asszony, mit hallott, mit tud? — Hm, hm, hát, hát a pörge bajuszu Argyelán! — Oh, a nyomorult, hát ő volna?! — ken, ő ... De hallgasson csak, minő csel­szövés ! Előre Í9 mondhatom, hogy életbenmaradáaát nekem köszönheti, majd csak ügyesen járjon el. — Hagy halljam háti — Márja, a maga szép neje, akarja magát Argye­lánnal fölcserélni, fel akarja magát akasztani. — Engem felakasztani?! Hogy lehessen az?! — Várjon, itt következik. — Kihallgattam, — hogy hol, azt ne kérdezze. — A maga ágya felett czáráku Ivon, egy lyuk lesz fúrva a pad deszkájába, melyen keresztül a padról egy kötél lesz lebocsátva. A kötelet a drágueza Mária fogja hurokra a maga nyakába akasztani akkor, mikor maga a legmélyebben alszik és miután ezzel készen lesz, a ptdra siet Argyelán Gyargye segítségére, mert ugy határozták el, hogy a maga nehéz testét ketten könnyebben felhúzhatják. Ivonnak e hallottakra nehéz cseppek hullottak alá homlokáról és gödreiből kidülledt szemei lázban égtek. — És ez ma fog történni ? — Igen, ma. — Ds hallgasson tovább. — Magát Márja ma különósen nagyon fogja szeretni. Jó vacso­rával, finom pálinkával fog kedveskedni. De az italban álompor lesz. — Ah ... ez rettenetes ! Ilyet kifőzni! Ilyen gazságra vetemedni! . . . Mai számunk ÍO oldalra, terjed.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom