Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-28 / 22. szám

a „IS T I R V I E> É: K.' vett föl — mintául jövendőbeli alkotásaihoz, hamisítatlan magyar motivomukul. S amiről ma olyan sokat beszélnek és irnak, s amit Bessenyei-ünneplésünk illustris szónoka: Beöthy Zsolt olyan klasszikus szépségű éa tökéletességű szavakban hirdetett, a nemzeti műveltségről — tudományban, írásban, mesterségben: nos, hát ez a mi régiségi muzeumunk, amelynek „ócska" tárgyait talán sulyuk és kurrens anyagértékök szerint veszi kezébe a mai — sivár mezőkön nőtt nemzedék, — el fog következni az idő, hogy jobb idők generációja áhítattal fogja nézni őstörténelmünk ez okmányait, megérti azokat, s valódi értékök megösmerése nyomán világosság gyul majd lelkében ez óstörténelmi források jelentősége és történelmi értéke iránt. A vármegyei régiségi muzeumot, mint ilyen jeleutőségü intézményt, igazán nyilvánossá kell tenni, hogy igazán kulturális, nevelő, tanitó, lelkesítő intézmény legyen, élő szervezete nemzeti fejlődésünknek. Ezért fájlaljuk, e nagyfontosságú érdek propagálása szempontjából, hogy muzeumunk hivatalos megnyitásának alkalmát eléggé föl nem használtuk arra, hogy e nagy értékű gyűjtemény kulturális jelentőségét, a megnyitás ünneplésének külső fényessége által is nyilvánossá tegyük és közönségessé, használván e szót régi igaz értelme szerint. És sajnáljuk azért is, mert muzeumunk egy folyton fejlődő intézmény lévén, a megnyitás hivatalos alkalmát a lehető legjobban föl kellett volna használni arra a czélra, hogy ez intézményünkről, annak — a megérdemlett ünneplés által kifejezett — jelentősége felöl vármegyénk lakossága minden rétegeiben tudomást vegyen, azt megértse, s ez által a lehető legszélesebb körben fölkeltessék az érdek és érdeklődés a fölszinre kerülő régiségi tárgyak megbecsülése s a vármegyei muzeumba való beszolgáltatása iránt. * * * Dr. Jósa András vármegyei főorvos ur a következő kérelmet intézi a közönségséghez: Kérelem. Két okból örülök, hogy a szőlő-ültetés áldott Nyírüuk terü'etén évről-évre fokozódó lendületet nyer. — Első sorbau azért, hogy a „borban a bú megbeiegszik, él a kedv." Tehát ha több borunk terem, jobb kedvünk lesz. Másod sorban pedig azért, mert a rigolirozás reményt nyújt muzeumunknak gyarapodására — Eddig a szélnek és az ekének köszönhettük őskori leleteinket, most pedig 70 cm. mélységben régiségi kincses-bányákat tárnak fel. De fájdalom, csupán Kállay András és Leveleki Béla urak ajándékoztak a muzeumnak ilyen módon fölszinre került érdekes leleteket, pedig biztos tudomásom van, bogy ilyen leletekre az idei rigolirozások alkalmával több helyen akadtak. — Tehát, ismétlem, a pálinkába álomport tesz Márja, még azt is tudom, hogy mit, ellenszerem is van hozzá, de hát magának arra nem lesz szüksége, meri ez tudva, reménylem, nem iszik belőle. No és most Isten vele; Náptye bane ! Ivon mélyen felsóhajtott és kőt forró könycsepp pergett le fürtös szürke gubáján végig. Keserű gondolatok szikráztak agyában és az alatt a c-attos tüsző alatt hevesen dobogott a csalódott sziv. Jobbra tekintett ós levett kalappal térdre ereszkedett ott, a hol a munkából hazatérő napszámosok hálaimát rebegnek a mindenhatóhoz. Mintha annak a rozsdás pléh feszületnek megmozdult volna jobb keze és az égnek mutatva ezt súgták volna pirosra festett ajkai: „bízzál és tied a győzelem"! Felemelkedett és utána bámu't a sötétben Lesz gyan Násztyának. Gyorsan utána sietett. — Héj, Násztya hé! Várjál csak egy kicsit! Látom, hogy jó lelkű asszony vagy, hogy nekem jó aka róm vagy, adj hát abból az ellenszerből egy kicsit, ne kérdezd minek hisz, talán sejted is. — Szívesen, Ivon, csak vigyázzon ne sokat igyék a pálinkából. A Nisztya lakásának vesszőből font kapuján várakozott Ivon, mig az kijö'.t. Valami sárgás színű port göngyölt egy kis füstös tarkarongybs és utuak bocsátotta Ivont, mormolva utána valamit, miközben háromszor megfordult egy álló helyében. • * * Násztya nem hazuiott, A szép Mirji szokatlan szeretettel és ragaszkodással fogadta, vacsorát tálalt és pálinkával kínálta fáradtan hizatért drága Ivonját. IVJO mosolyt erőltetve, szijihoz emelé a pa'aczkot és hátrahijtva fejét, meglátta a frissen furt lyukat ágya fdett. — Ijazad volt, Násztya, mormolta halkan. Most mir hiszem, hogy Á'gyelán is a padon van és várj i a pillanatot. Ennélfogva igen kérem vármegyénk ősmultja iránt érdeklődő művelt közöuséget, de különösen a szőló-telepitó urakat, legyenek szívesek, a tudomásukra jutott leletekről engemet pár sorban értesíteni, hogy kérésemmel az illetőket felkereshessem. Nyiregyháza, 1899 május 26-án. Dr. Jósa András. A vármegyei régiségi muzeum minden szombaton és vasárnap d. e. 10-12 óráig nyitva van. A vármegyei gazd. egyesület közleményei. I A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur 52501/III 2> sz. magas leiratával küldött a sertésvész elleni védekezésről a községi elöljáróságok és sertéstartó gazdáknak szóló utmulatás rövid kivouatát következőkben közöljük: 1 ször. Szigorúin ügyelni kell, hogy a beteg álla tok az egészségesek közé a bajt be ne hurczolják s igy a betegség terjedése meggátoltassák. 2-szor. Ismerni kell a be'egség tüneteit, melyek következők: A sertésvész kétféle betegség, az egyiknél a belek, a másiknál a tüdő van megtámadva. A belek be tegBége a sertés kolera, a tüdő betegsége és ez a sertésvész. Mindkét betegség sokszor egyszerre lép fel egy falkában. Mindkét betegség tünetei eleinte egyformák. A falkából elmaradoznak, keveset, immel-ámmal esznek, félre állanak a vályútól, vagy visszamennek fekvő helyükre, nem akarnak felkelni, s ha felkelnek egy helyben lehorgasztott fejjel állanak, némelyek remegnek, nem esznek, de a sertés kolerások roppant sokat iszuak. Az állat forró szemei csipásak. Az ürítés nehézkes és az állat aközben felgörbiti, az ürülék (bélsár) eleinte darabos, száraz, később folyékony é8 nagyon bűzös 8 gyakran vérágas; — az állat gyakran hány, a hányás nyúlós, nyálkás, világos vagy barnás sárga. A vékonyabb bőrrel bevont helyeken (hus állja, czombok belseje, hónaljak stb., veres foltoBak, némely helyen hólyagosak A sertésvészuél, köhögés, taknyoseág, s a takony genyessége és az orrlyukakra rászáradása a tünet. A lélekzés eleinte ugyan könnyű, de később fuldokló, hörgő. Az állatok első lábukra támaazkodva ülnek ós előre nyújtva fejüket hörögve lélegzőnek. Később állandóan feküsznek, s az erösebb köhögési rohamoknál feltápászkodnak, de újra elesnek. Az utolsó órákban a hátulsó végtagok a gerincz kereszttájától hátra felé teljesen elgyengülnek, majd megbénulnak, s a teljesen lesoványodott állatok végre eldöglenek; — vagy a légzés könnyebb lesz, a köhögés szűnik, a hasmenés gyengül, az étvágy lassan laBsan javul, az állat egyre élénkebb s végre meggyógyul. De ezen jelekből még uem bizonyos, hogy sertéskolera vagy sertésvész e a betegség, miért is legjobb egyet leöletni és felbonczolni és ha az állat bőrében, szalonnájában, a has belső részén levő hártyán és a mellhártya belső felületén sok apró vörös folt van, ha a betegség még uj a gyomor és a bélek élénk pirosak, ha pedig régibb a belekben gombhoz hasonló daganatok, a bélhártya belső felén pedig fekélyek vannak. (A sertés koleránál.) A sertésvésznél a tüdőkben különböző (vörös, barna, szürke, vagy sárga) szinü kissebb nagyobb, keményebb csomók vannak. Mindkét betegségnél a vesék sötétbarna vörösek, fekete vörösek vagy fakószinüek. A sertés orbáncznál ilyen tünetek soha sincsenek, de meg az orbánczban többnyire csak malaczok betegednek meg. — Igyál, egyel, drága Ivonom! — Ivon ivott és evett, majd kiment és midőn visszajött, ruhástól az ágyra vetette magát. — Pár perez alatt a prücsök csiripelésébe mély horkolás vegyült. .... Csoszogó léptekkel közeledett az ágyhoz Márja és az adott jelre lebocsátott kötelet páratlan ügyességgel és hidegvérrel illesztette hitvese nyakába, majd gyorsan kiosont és szeretője segítségére sietett, mert Ivon nehéz ember, ketten jobban birják. Vagy az álompor volt gyenge, vagy az ellenszer volt nagyon erős, mert tény az, hogy Ivon csak tettette az álvást s cs: k azt várta, hogy Márja kimenjen, a kötelet nyakáról levette és egy pillauat műve volt, hogy az ágy mellett felállított vonószék fejét a hurokba tegye. A következő pillanatban komikusan himbálózott a nehéz vonószék a levegőben, olykor nagyokat kop ptnva falábaival az ágy szélébe. Ivon megkönnyebült lélekkel ossant ki az országútra, egyenesen a biró házához sietett az esetről jelentést tenni. Früstök tájon a falu kondása lélekszakadva ro Uant be a faluba és azt dadogta fulladozva, hogy Máre pádúre (nagy erdő) egy korhadt bükkfájának hosszan kinjú'ó ágán egy női és férfi hulla fityeg élettelenül. A félelem halálba taszitá a lelketleneket. Nem harangoztak nekiek, csak ugy vittek ki czeremónia nélkül a temető árkába. Ugy mondják, hogy a vonószékből készítettek sirhalmukra fejfát. • * * Valóban ugy volt, sivító széllel köszöutött be azou nap hajnala és sivitásába valami különös síró, panaszos hangok vegyültek, olykor gúnyos kacz;jjal felváltva. Ivon eladta portáját, más faluba költözött és az uj vonószékben tovább faragja a keréktalpot és tölgyfa küllőket. A sertéskolera és sertésvész ragályos betegség melyet baktériumok (apró, szemmel csak nagyító üvegen át látható gombák) okoznak, amely gombák az állatok beteg szerveiben vannak, de megélnek az ólak piszokjában és a vérben és vérsavóban ii. A betegséget az állatok ezen gombák megevése, vagy megivása által kapják meg, mert a vizelet, trágya és t&kouy könnyen belekeveredhetik az állatok ételébe és italába, külöuöse a legelőn De a betegség az állat sebein is bejuthat. A betegséget tehát mindig betegállatok, vagy ezekkel báuó emberek vissik be mindig az egészséges állatok közé. Minél nemesebb a sertés, annál könnyebben kapja meg a bajt, s hamarább is Ut ki rajtuk a betegség, ami, ha már az állatok megkapták, öt naptól kezdve egy-két hét múlva történik, akkor, ha már a gombák a testben nagyon megszaporodtak. A beteg állatok néha már egy-két nap alatt elpuhulnak, de leggyakrabban hosszabb ideig sínylődnek, s ha meggyógyulnak csak lassan térnek magukhoz. Ha gyógyítani biztosan nem is lehet e betegségeket, de védekezni ellenök lehet, fertőtlenítés és elkülönítés által. Az elkülönítés abban áll, hogy tenyészetünket ugy idegen emberek, mint idegen állatokkal való érintkezéstől gondosan óvjuk meg. Oiy helyről, ahol a betegség meg van, állatot ne vegyünk. A szállított sertések levelét az elöljáróság vizsgálja meg, s ba az sertéBvészsze! fertőzött községből való, vonja be, ne engedje meg a lábon hajtást, vagy más állatokkal való érintkezést, s ha levágásra hozatott sertés, azonnal levágassék, ha megtartásra, akkor 30 napig állatorvosi megfigyelés alatt a tulajdonos költségén ugy zárassa el vagy őriztesse, hogy sem az őrző ember, vagy a tulajdonos, vagy az állat maga a többit be ne fertőzhesse. Az ilyen esetet is, de különösen, ha a szomszéd községben, vagy tanyában kiütött a baj, mindig ki kell doboltatni, hogy mindenki őrizkedhessék. Ha minden elővigyázat daczára a betegség tűneteit, csak egyet is valaki észre vesz, ezt azonnal jelenteni kell, mert aki nem teBzi, kondás vagy tulajdonos legyen bár az, 100 frtig lesz megbüntetve, ha meg bejelenti is, ki kell irtani a sertést, ha jelentette, megfizetik a sertés árát, ha meg nem, ezt is elvesiti. Sokan félnek attól, hogy ha jelentést tesznek ez nekik költségbe kerül, de ez nem áll, a vizsgálat költségeit a bejelentő soha sem köteles fizetni. Az elöljáró a jelentéit véve azt továbbítja a főszolgabíróhoz, aki állatorvost rendel ki, megvizsgálni az elhullott vagy beteg állatot, s egyúttal gyalogpostákat küld szét a tőszomszédos falukba, hogy vigyázzanak és tudatja, hogy a sertések lábon való hajtását eltiltotta. A dögöt őriztetni kell, hogy se ember, se állat, különösen czigány, kutya vagy macska és szarka hozzá ne férhessen, azután ki kell szállítani a dögtérre, a beteg állatokat pedig szintén ugy kell őriztetni, hogy senki hozzájuk ne férhessen. Ha gyanús megbetegedés fordul elő, s a többi disznó is fertőzés gyanús, azonnal ki kell hajtani az egészségeseket a betegek közül, de nem megfordítva, s az udvar vagy tanya más helyén kell elrekeszteni, hogy a baj csirájában elfojtható legyen. A községi biró kötelességei: 1. a gyanús udvaron lévő sertéseket összeiratja és az udvart zár alá veszi, megtiltva, hogy onnan sertést, takarmányt vagy trágyát kivigyenek; 2. ha legelőn lépett fel a betegség, a legeltetést azonnal betiltja, s elrendeli a sertések otthon tartását; 3. megtiltja a rédia kiadást sertésekre és a sertés tulajdonosoktól a náluk lévőt jegyzék mellett az esküdtekkel beszedeti; 4. a sertéseknek a községekből ki, vagy behajtását megtiltja s ha ez mégis megesik, a ki vagy behajtott sertést a tulajdonos költségére, addig is mig a főszolgabíró intézkedik, zár alá teszi; 5. megtiltja és ügyel, hogy a lezárt udvar vagy tanyáról vagy oda sertéseket ne hajtsanak. Ha az állatorvos a bajt megállapítja az előbb elmondottak mindaddig érvényben maradnak, amig a baj meg nem szűnik és a zárt a hatóság fel nem oldja. A sertés vásárok a betegség tartama alatt betiltandók. Ha pedig a község különböző helyein legalább öt udvarban vagy tanyán üt ki a betegség, akkor : 1 ör megtiltandó, hogy az egész község sertései egymással érintkezzenek és az egész község területéről, szénát vagy szalmát, és az egész határból trágyát kivinni nem szabad' 2. Az összes utakra a falu szélén őrök állitandók, akik megakadályozzák a sertés ki, be vagy áthajtását 3. Az elhullott sertéseket azonnal el kell a dögtéren temetni és ugy a döglött sertés fekhelyét valamint a gödiöt friss oltott mésszel kell beönteni. A hu'lát folyó vagy álló vízbe lökni, a legszigorúbb büntetés mellett tilos. A hulla szállításánál nagyon kell vigyázni, hogy se szalma, se széna, ee trágya, ue az állat vére el ne hulljon, s ha ez mégis megewk azokat is fel kell takarítani és a dögtérre kivinni, — s az egész állattal, szőröstül bőröstül a gödörbe temetendők, a gödörre pedig köveket, tüskét vagy bokrokat kell rakni s folyton ügyelni kell, hogy czigányok, vagy kutyák a dögöt ki ne ássák. Legjobb gyógyító szere a betegségnek az oltás a vérsavóval, amit csakis állatorvos végezhet, 8 az oltó anyagot a földmivelésügyi m. kir. minisztérium állategészségügyi osztálya ingyen küldi, de aki erre várni nem akar, az beszerezheti „Májer Lászlótól Eszékről* a fecskendővel együtt, mely darabonkint a szükséges tartalék részekkel együtt 7 frt 50 kr., »z oltó anyag pedig 10 köbezentiméterenkint 1 korona. Használati utasítás és megrendelési ivek a Szabolcsmegyei gazdasági egyesület titkári hivatalánál kaphatók.