Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-21 / 21. szám

„N T 1 R V 1 D É 14" Mig egyfelől löíkiiaujtreles munkánknak nem ka

Djuk meg kiérdemlett jutalmát, addig másfelől hidegen fogad, észre Bem vesz bennüuket - .mert hisz' csak tanítók vagyunk." .. ifi?",*, ía1, mely a tanilót a 'Irsadalom többi tényesőitől, illetve a társadalom többi tényezőit — a kik nem gondolják meg azt, hogy: .Mementó quia pulvis es, et in pulverem reverteris", a tanítótól elválasztja, még nem dőlt le. De a mint a közülmult és a jelen mutatja, annak óriási bástyáját maga a társadalom színe-java kezdi bontogatni. Hogy mikor döntik le, mikor szűnik meg a kaszt rendszer, nem tudom? Lehet, hogy akkor már mi is regen ott fogunk porladozni abban a csendes városban, a hol Papp Bertalan bátyánk aluszsza örök álmait, hosszas fáradalmai uUu Lehet, hogy a mi sirhalmunk felé is egy nemes szív kegyeletből cziprus ágat tűz, de őszintén megvallva — jobb szeretnők, ha az a chinai fal, mely bennünket a társadalom többi tényezőitől századokon át minden kinugyarázhatlan indok nélkül elválasztott — mái eletünkben porba hullana, a helyébe a tiszta szeretet harmatából oly összekötő csendes folyó származnék, melyen mi egymáshoz az éleinek miudennemü bajai, örömei, a vagy viszontagságai között enyhülés végett az egyetértés közös csolnakján gyakran átvezethetnénk. Igen! akkor elmondhatnók: „íme eljött már a mi országuuk°is." Nagyságos képviselő ur! öa szólott, (megemlékezett) egy halottról az élőkhöz. A halott egy érdemes, magát épen nyugdíjazni akaró idős tanitó. Most pedig öuhóz egy éló, (ki szintén tanitó), a ki ugyan 48-ban nem volt tüzér, de a kinek azért szivében ott ól a honszeretet tü«.e; eddig még 50 évig sem tanítóskodott, csak 15 ig, — szól és kérdi nagyságodtól, — ki ugy születésénél, mint tudomáuyánál és állásánál fogva is nemzetünk jobjai, nemesebbjei közé tartozik, — miért nem éreznek, miért nem cselekesznek, irányuukban ugy azok, a kik Nagyságoddal egy niveaun, egy magaslaton állanak? A vagy talán nem tudják, nem akarják kimutatni jóakaratukat a nemzet napszámosai iránt? Hiszen én ugy tanultamés.tanitom is, hogy: ,a hi>, jócselekedet nélkül megholt állat*. Vagyis ide vouatkozólag: ,a jóakarat, a szives indulat megnyilatkozás nélkül mit sem ér". íme Nagyságod szép jelét adta (a többinek pedig példát mutatott) a tanitók iránti jóakaratának, a miért bennünket örök hálára kötelezett. Nem is kések tehát igaz szívből eredő, hálás köszönetet mondani ugy a magam, mint — tisztem szerint — a felső szabolcsi evang. református tanitó egyesületnek nevében akkor és azért, a mikor és a miért Papp Bertalan kartársunk koporsójánál velünk érzett s érzelmeit véka alá nem rejtette. És midőn bálás köszönetünket nyilvánítjuk, egyszersmind kérjük a mindenhatót tartsa meg Nagyságodat fris eróben ós egészségben, hogy mint a törvényhozásnak egyik kiváló tagja hosszú, igen hosszú időn átmunkálhassa a nem'et, a haza javát; védhesse, előbbre vihesse az élő tanitók érdekeit. Lengyel József, ev. ref. tanitó. Színészet pártolás. Komjáthy János színtársulatával egy hét óta Nyíregyházán időzik. A társulat jól van szervezve, a tagok határozottan a vidék elsőrangú színművészei kőzze számithatók. A műsor változatos, benne jóval több az újdonság, mint az ismert darab. Az előadások, ugy az összjáték, mint a rekvizitumok gazdagságát tekintve kifogástalanok, közönség pedig — nincs. Az első három estén át telve volt a szinház, telve intelligens művészet szerető nemes közönséggel. Igen, az első hároin estén át Nyiregyháza intelligenciájának egy része elment a színházba és megtöltötte azt ugy, hogy az optimisták örömmel konstatálták, a szinügyre járó rossz idők elmúlását és bekövetkezését annak a most, mint a kisértetek a tönkre ment családi uyugalmukat keresve, kerülgetik nagy félénken a nádast. Arra fordultam meg, hogy ziháló lélekzettel szaladt valaki felénk. A kese'-bajuszu legény volt, a kondás. Látta a pásztortüzet s kitalálta hogy legalább is van annyi baj, a mennyi a tettenérésben rejlik. Ránk se nézett, hanem mindjírt elkezdte kifelé terelui a disznót a sárból; kurrogó, csettegő, csemcsegő hango kat hallatva, mint amikor a moslékos vályúhoz csalogatja röfögő jószágait. Csak amikor mind együtt volt s komoran össze röffenve indult meg a locspocsos csapáson a tanya felé, akkor szólalt meg a sunyi kölyök: .Ekkis dohánylr' vótam Cserepes Antiéknál; de csak ippen hogy elmen tem, hát nem kiszaladt mán ide, csigázni, az a kutya dísztó?!' Nem szólt a g zda egy árva szót sem. Jól tudta, hogy azzal jobban ijeszti a kölyköt, mintha mindjárt elintézi vele a lovagias ügyet. Csak hadd szepegjen ma gában, hadd féljen, hadd lesse, hogy mi lesz már ebből otthon. A legény elkotródott s kurrogva vonult a disznók után. Ott maradt a gazda a pásztortüznél s nagy veszódségben volt, hogy eloltogassa lassan. Szellő támadt s szelet igért ; ha igy marad a tüz, valami perje belekap a sok száráz nádba ; ha baj nem lehet abból, kár volna megriasztani a környék békességét. Még kisütnék, hogy szándékos gonoszság van a dologban, mert a tavalyi nádat nem neki adta el a község, hanem a vadászat bérlőjének, aki sem levágni, sem felégetni nem -engedte, hadd legyen jó búvóhelye a vadnak. — Van is, mondta az öreg fitymálva. Annyi a róka hogy majd megesz bennünket. Tessék csak kiülni a kis kertem sarkához, éjfélig akár féltuczatot lőhet a ténsur. Nem mutattam, hogy nagynak tartom a mondást. Inkább ugy tettem, mintha alig várnám, hogy ott üljek már a kis kert sarkánál. Viz ugy sincs a csizmámban, meg sem érzem az esti hűvösséget. — Jöjjön no .Péter bácsi mutassa meg hol az a tok róka. rég óhajtott periódusnak, a melyben nem panaszkodik deficitről az igazgató és nem produkál siralmas czikkeket a sajtó. Korai volt örömetek jámbor reménykedők ! Hallgassatok el hiszékeny optimisták. A szinház látogatók szivében nem a müvészet-imádás szentelt olaja égett, hanem csupán szalma, hirtelen lobbanó, hirtelen hamuvá esö szalma. A szinház azóta estéről-estére üres. Persze ti azt nem tudjátok hiszékeny optimisták, mert magatok sem jártok bele, oh jöjjetek és lássatok. A sajtó felemeli tehát szavát, mint azt mindannyiszor megtelte, mikor a szinügy p< rbaejtésével nagy erdekek veszélyeztetését látta. Beszél, mert reméli, hogy szava nem lesz pusztába veszett szo. Beszél mert reméli, hogy végre a művészetet és a közönséget sikerül egymás karjaiba vezérelni, megértetvén ez utóbbival, hogy egymásnak vannak rendelve. A művészetet táplálja a közönség elismerese; felébreszti bizalmát, elegyengeti előtte az utat a haladás számára. A közönséget pedig megnemesiti érzésben és cselekvesben a művészet, oktatja a szép megismerésére, a jó, a nemes megbecsülésére. Nem igy képzeljük mi a nyíregyházi színházat, üresen, unalmasan, hanem mint fejlődd városunk társadalmi életének pezsgő központját. Jobbra-balra állandóan bérelt páholyok. A Bessenyei kör állandó páholya mellett a törvényszék, a vármegye, a pénzügyigazgatóság, a kaszinó-páholyai várnák változó vendégeiket. A társadalom előkelőségei ügyvédek, orvosok, kereskedők igen megférnének a különben is szépen érdeklődő katonák mellett. Az erkélyen a főiskola fiatalsága, a kereskedőitjak egyesülete, az iparos-ifjuság tarthatna állandóan megszállva egy-egy sor széket. A karzaton a kisigényű és szegény színházbarátok és barátnők mellett a nép is lehetne ottan, hogy megtanulja a magyar szót, a mivel bizony-bizony nincs ma sem jó barátságban. — Nye pravda. Mi zme moczni magyart! Kiáltaná mellét megütögetve a Badur vagy Sóskút bokorból Farbaky 30,000 magyarjának valamelyike és mi elhinnénk neki erős magyarságát, sőt azt is elliisszük, hogy erős mivoltu magyarságának bizonyítására még a színházba is elmenne egyszer egy héten, mondjuk vasárnap délután. Nagyreményű Bessenyei kör! íme előtted a szent missió, találd meg a nyíregyházi nép magyar szivéhez az utat és utánad u magyar szó is könnyen oda talál majd. Nagy leszen a te érdemed, ha Szabolcs székvárosának népe ajkáról eltűnik a szláv mond ittördelő keserűség és helyébe népszínmű íróink tőről vágott magyarsága lép majd, melynek édessége édesebb az anyatejnél. Haladó városunknak kötelezettségei vannak a falai közölt vendégül tartózkodó színművészetiéi szemben; a miket ha nem fog teljesíteni,) indokolt szégyenletükben ki fognak aludni a villamos lámpák. Ez az ellentét nem fér meg egy kalap alatt|: proficiles villamos részvény-társaság és deficitté színigazgató A szellem és anyag haladásának együtt kell tartania. A baccalaureusi művészi koszorút soha sem tették tökfejekre. Ez nem maradhat igy. Remélhetjük, hogy végre lehetővé válik, egy színi évadon át egy derék színtársulat itt tartózkodása. Ez az indolencia egyértelmű lenne az elűzéssel. Eddig abban lelte meg a baj okát a kutató sajtó, a közönség hidegségének elfogadható magyarázatát, hogy a színtársulatok gyengek voltak, vagy gyengéknek tartattak. Ez most nem áll, a mit multi számunkban szini referádánk is bizonyított meleg tónusban bár, de nyugodt lélekkel. Mi történik? — Bizony van itt őlég. Oszt, a múltkor is láttam vagy hármat, mikor hazafelé jöttem éjjel a vásárról. (Hm, de hamar enged az öreg, lám ! Már ötven perczenttel apadt a róka-létszám.) — Miféle vásáron volt maga éjszaka ? kérdeztem csodálkozva. — Nem is éjszaka volt a vásár, hanem ugy volt az, hogy áldomást ittunk utána, s egy kicsinyest be is rugdacsoltunk. — Talán duplán láttak, azért volt akkor annyi róka erre. Rám nézett az öreg, feltolta a kalapját, gondolkodott egy lélekzetre valót s akkor azt mondta : lehet az — Mikor is látta a rókákat ? kérdeztem. — Most volt valamikor — szent Mihály nap körül. (Ezt monda két héttel Szent-György napja előtt. Epen egy tetejes félesztendő mult hát el a rókalátás óta.) Észrevett valamit abból, hogy zavarba akarom hozni, megcsökönyösödött. — Dejsz' ha én mondom, hogy van itt róka, akkor van itt róka, mondta hányaveti hangon. Fusson k a két szemem, ha nem láttam egyet az utolsó holdtöltekor is. — No azt az egyet hagyjuk hát meg magnak. Fogja még egy szivar Péter bácsi. Neheztelt egy kicsit az öreg, de a szivar ritka jószág erre, hát inkább utána nyúlt. Kezet fogtunk, elváltunk. Péter bácsi azt mondta, megyen megtudja, ott járt e a kese'-bajuszu azoknál a Cserepes Antiéknál. Én pedig elindultam megint a fehér tanya felé, amely az esti ködök közt már szinte libegni látszott, minha nem is a földön volna hanem felemelkednék a levegőbe. A pusztát befogta lassankint az éjszaka árnyéka s a langyos tavaszi fuvalom ugy bujdosott körülöttem, mintha azt lesné, mikor dőlök le fáradtan valahol a nyirkos lápi füre, hogy nyomban elaltasson. Bársony István. Nyiregyháza város oda fejlődött, hogy művészet pártolásról beszelhetünk benne, művészi érdemek elismeréséről, sőt e nemes város irodalmi kört alakit, melynek programmja röviden ebből all: pártoljuk a művészetet. De színházba mindazonáltal nem jár senki. Hiba, határozottan hiba! Csakhogy kinek a hibája ? A közönség, et a jóakarattal szaturált, nagy szándékokkal ékes közönség seminiesetre sein. Nem érdemlik meg a színészek, nyugtatják in >g magukat. Ekkor olvassak n szini referádát, melynek minden sora elismerés, minden szava dicséret. Lelkiismeret fardalást éreznek. Mi ez? Igaz volna? — Ah, ne üljenek fel neki — mucsai hangon van irva — nyugtatja meg a fesztmiőtel egy igon okos ember, a kinek a szavára a közöm is, ini is igen sokat adunk, da a ki ezzel a talán hirtelen taegilkototl szentenciájával mindazt lerombolta, a mit mi épiténk. Nagyérdemű közönség! Komjáthy János színtársulatával egy hét óta Nyíregyházán időzik. A műsor változatos, benne jóval több az újdonság, mint az ismert darab. Menjünk, nézzük me^ hetenként egyszer-kétszer, hogy mit csinálnak a szanyitrai templomban. At enyhe májusi levegőn olyan jól log esni a séta oda, vissza. Ugy-e nem nagy dolog ez, a mit kiváunak tőlünk. Menjünk el. Kis fáradsággal, viszonzott áldozattal, nagy eredményt fogunk elérai, megtöltjük minden est* a színházat és megmentjük villamos lámpáinkat az elalvástól. Akkor aztán talán enthuziaszta referensünk is belevegyit egy kis kritikai eczetet mucsai édességü borába. Páfrány. A vármegyei gazd. egyesület közleményei. I. Dr. Sippi Rodiczky Jenő, jeles irónk , Gazdasági Tanácsok a gazdálkodás különböző ágairól" czim alatt egy munkát adott ki. A munka gyakorlati értékre egyezik a főldmivelési kormány állal kiadott szőlőmivelési at mutatóval s meg vagyunk róla győződve, hogy a gazdasági egyesület kötelességet teljesít, midőn e műre a gazdaközönség figyelmét felhívja s annak beszerzését kötelességszerűig ajánlja. A mű ára 2 korona és 10 fillér, amely árért az egyesület titkári hivatalánál kapható. G. t. titkár. II. A Földmivelésügyi m. kir. miniszter ur az 1894. evi XII. t.-cz. 58. §-a alapján következő rendeletet adta ki: 1. §. Minden birtokos köteles a vértetü irtást a Nyirvidék múltkori számában közölt módon irtani. A mező és hegyőrök kötelesek a vértetü jelenlétét jelenteni. 2. §. Nyiregyháza város polgármestere ós Szabolcsvárrnegye összes községi elöljáróságai kötelesek megbízott tisztviselőkkel a hegy és mezőőröket, valamint a birtokosok gyümölcsöseit megvizsgáltatni. 3. § Ha a vértetü jelenlétét coastatálják kötelesek a birtokosokat az irtásra felhívni. 4. § Ha nem tudják megállapítani, hogy az észlelt rovar vértetü-e, kötelesek egy galyat levágni és az elöljáróság, vagy Nyíregyházán a gazdasági tanácsnok által az állami rovartani állomásnak Budapestre felküldetni. 5. §. Ha a birtokos nem irtja a tetűt, köteles a hatóság az irtási a birtokos terhére foganatosítani. 6. §. Az utak mentén lévő gyümölcsfákon az irtás az útfenntartó költségére foganatosítandó. 7. §. Az irtás 1899. évet kivéve mindig márczius hó 31-ig végrehajtandó. 8. §. Kötelesek a helyi hatóságok a működésük területén levő összes községi és magán tulajdont képező faiskolákat felügyelet alatt tartani és ha szükség* merül fel az irtást elrendelni vagy foganatosítani. 9. §- A vértetü jelenlétéről minden elöljáróság köteles a földmivelésügyi m. kir. minisztériumhoz jelentést tenni. 10. §. A megye alispánjának kötelességeit irja elő A g. e. választmány. Munkások segélyezése. A vármegye legutóbb tartott közgyűlése nagyfontosságú szabályrendeletet alkotott a mezőgazdasági munkások, cselédek és feles dohányosok segélyezésétől, melyet közérdekű voltánál fogva, egész terjedelmében itt közlünk; Szabályrendelet a mezőgazdasági munkások, cselédek és feles dohányosok segélyezéséről. 1. § Szabolcsvármegye törvényhatósága, egész területére kiterjedő hatáskörrel az alább megrendelendő források igénybevételével és az alább megjelőlendőkre kitér jedőleg segely alapot létesít, 2. §. A segély alapnak tagjai és részesei: a) A mezőgazdasági éves cselédek és dohányosok kötelezőleg. b) A segély alap tagjaiul és részeseiül beléphetnek a házi vagy belső cselédek és az 1898. evi II. törvény értelmében igazolványnyal ellátott mezőgazdasági munkások. Jövedelmek és segély források. 3. §. a) Az egyesületi tagok befizetése, b) Az 1898. evi II. törvény alapján kirótt pénzbüntetések és az elveszett igazolványok másodlatainak kiállításáért fizetendő dijak s (a mennyiben a hozandó uj tőrvény rendelkezésével megegyeznék, a cselédkőnyvek kiállításáért fizetendődijak is.) c) Az 1900 évtől kezdődőleg az 1904. év végéigterjedő 5 évi időtartamra kivetendő l*/»-os tőrvényhatósági pótadó mint vármegyei segély, d) A kormány évenkénti segélye, e) Adományok, f) Vegyes bevételek.