Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-12 / 11. szám

a A vidéki sajtó. Gyakran hallottam már, kfllőnb»n az értelmiséghez tartozó férfiaktól, hogy voltaképen semmi szükség sincs vidéki újságra, mert ami az országban, az egész világon is érdekes történik, mindaz megtudható a fővárosi lapokból, ami pedig közvetlen helyben vagy vidéken történik, azt rendesen úgy is megtudják az emberek, még mielőtt a vidéki újságokban olvashatnák. Ozikkek és tárczák dolgában pedig már anyagi okoknál fogva sem teheti a vidéki lap magát nélkülözhetlenné, a fővárosi sajtó mellett. És mégis . . . Arad, Pozsony, Nagyvárad, Debreczen. Győr, Temesvár, Miskolcz stbbi már több napilappal birnak. A vidéki heti lapok száma szinte megszámlálhatatlan. 8 úgy hamarosan legfeljebb ha az örökifjú Szinyey bácsi tud ná megmondani: széles e haza hány városában, tartja örökös rettegésben tollbuzogáuyával a nagyérdemű közönséget a vidéki sajtó. Meglehet, hogy e tekintetben talán sokkal is bit •unk a jóból, s a kevesebb tényleg több huné — aunyi azonban bizonyos, hogy a vidéki sajtó virágzik, s a virágzás mindég életnek, fejlődésnek a jele. A vidéki sajtó lfezik, tehát szükség vau rá. S ha néhol igen primitív, talán komikus alakban látjuk is nagyképüsködéssel megjelenő néhány oldalát: még ez is csak a mellett szól, hogy ott is szükségét érzi a vidék, akár egyesek, akár a közönség nagyobb részének alakjában, hogy neki külön lapja is lehessen, a melyben a maga házi ügyeit minden megszorítás nélkül tárgyalhassa. Mert bármily érdekes, szellemes, oktató és szórakoztató is a budapesti 16—32 oldalas 4 kros napilap, a vidéki dolgok abban csak akkor tárgyaltatnak részletesebben, ha valami szenzáczióról van szó. Különben pedig egy vármegyei vagy városi gyűlés is csak néhány sor keretébe szorul. Mi „vidék" a mi helyi ügyeinkkel, panaszainkkal, vágyainkkal, terveinkkel nem igen fordulhatunk a budapesti sajtóhoz, mert egy rövid hír vagy szerkesztői üzenet talán mégis csak kevés azok , ^ -.^éléséhez; a fővárosi sajtó pedig, már W/,"

1, okokból s m foglalkozhatik minden viV&í aSKuaén egyes dolgával, hiszen ez esetben »'gy-egy budappsti lapnak terjedelmes vastagságban kellene megjelenuie, s mert egy kötetnyi újságot egy nap alatt senki el uem olvas: czélt még sem érue, a legtöbb vidéki dolog még csak figyelmet sem keltene. A fővárosi sajtónak igaza van; sok vidéki ügy, talán a legtöbb, teljesen helyi érdekű, épen ugy, miüt ahogy egyes családok élete háziügy, mely az otthon keretében lesz berendezve, intézve, gondozva, biztositva; — de A fotográfusnál járt, először a fórja nélkül, hogy megsürgesse a Mama születés napjára rendelt képeket. A fotografia már készen is volt s várakozáson felül si került. 0:t álltak karonfogva szorosan egymáshoz si múlva a boldogság modern megtestesülése. Nelli ott ült a kis fehér Íróasztal mellett s melegen gratulált az uj mamának. Leírta aztáa kimondhatatlan boldogságukat, Kálmán kifogyhatatlan gyön gédsógét, figyelmét, s a uaiv gyermekes felkiálltással végezte levelét: Mert hiszen ő a legszebb, legjobb, legtökéletesebb férfi a világon! A kis mahagóui óra a falon hetet ütött. Nelli türelmetlenül ugrott fel: „Hol maradhat Kálmán olyan sokáig? Az ablakhoz futott, az eső még csepergett, de a felhő már megrepedt s látni engedett egy hosszú kék sávot az égből. A hold kibujt a templom háta mögül s csúfondáros arczcial nézte a a kis város el hagyott sötét u'czáit. A fiatal asszony csalódott arcz czal hagyta ott a szobát. Szemrehányást fogok neki tenni, annak a rossz embernsk, gondolta, bogy egész dó'után magam voltam! Kedves gondoskodással készítette elő a teás csészéket, dobottt egy néhány hasáb fát a kandallóba, aztán leült a pattogó tűz elé s bele nézett a vereses lángokba. Ezalatt megnyomták odakint a csengőt, hallani lehetett az alügyész könnyed lépteit, amint fele sége szobája felé tartott. S-orongva lépett be abba aj ártatlan fehérségű kis szobába s -egészen megkönnyebült, hogy Nelli helyét az Íróasztal előtt üresen találta. Leült a kis fehér bársony karosszékbe s szeme hirtilen az itatós mappán heverő rózsaszínű levélre esett Szemei uíohóu nyelték a gyönge uói irást s végére érve megsemmisülten ejtette ki kezéből. Ez az egy szerű szivből fakadt vallomás jobban nyomta lelket a legsúlyosabb vádnál. Az erős férfi megrázkódott, kezei közzé temette fejét, meghajlott, megkellett hajolnia ennyi női feuség előtt. Megalizta ót egy naiv gyermekes asszony tántoríthatatlan hite, iránta érzett csodá latfl STfirfí) mp ' Másnap eltűnt az ékszerész kirakatából a hölgyek által általánosan megcsodált aranybafoglalt gyémánt solitair Az asszonyok sáptdozva mesélték a délelőtti korzón : Miklóssy vette meg a feleségének. Boldog asszony,. G ak Ti Id i nem szólt semmit, hirtelen felnyitotta a sötétkék „en tout cas

a-t, mert bántotta a nap a sze inét! . . . Bé,,

eahogy sok család alkot egy nemzetet: sok vidék képezi az országot, — s minél több a boldog család: annál boldogabb a nemzet, — minél töob a boldog vidék, annál boldogabb az ország. lebát a mi országos zsurnalisztikái szempontból talán jelentéktelennek látszó ügyeink részletes megbeszélésére, vitatására, elintézésére igeu is szükség van. Nem arra, hogy X úr V. úrral összeveszvén, a ,Nyilt-tér"-ben aztán kisütik egymásról, hogy az egyik abból él, hogy ezüst kanalakat lopkod, a másik pedig már teljesen megérett a fegyházra ; sem arra, bogy a kenyéririgység a szerkesztő uradat annyira elragadtatta, hogy egymásnak nem csak az előfizetőit, hanem becsületét is letagadják; — de igen is legyen a vidéki lap hú, tisztán mutató tükre a vidéki életnek, elóharczosa a vidéki érdekeknek, s védelmezője ugy a köznek, mint egyeseknek. Vau abban valami kedves, családias vonás, mikor .lapunk előfizetője* a ma^a jelentéktelen ügyével-hajával hozzánk fordult s mi ezt az ügyet-bajt tanácsosai, esetleg utánjárással is elintézzük. Vau abban valami vonzó bizalmasság, kedélyes közlékeuység, mikor a vidéki lap kisebb mulatságokról is részletesebb tudósítást közöl s szóvirágokat halmoz azokra, akik amúgy is virágok: a nőkre, s csinos kaczér tükörben mutatja be a vidéki életnek szórakoztató jeleneteit is. Igen: legyen a vidéki lap a szó teljes értelmében vidéki. A komoly társadalmi és politikai érdekeket tárgyalja illó komolysággal, erős lokál-potriotizmussal, — éa jobb, ha minél kevesebb a politika, s minél több a megyei és városi érdekek istápolása Rendszerint áldatlan harcz, melyben a helyi érdekek küzdófelei a politikának torzképét mutató szemüvegén át tekintenek egymásra, s a politikai zsivajba belefúl a vidéki érdekek mellett fólhangzó igaz szó. Nem az lesz a kérdés, hogy mit mondanak; de az, hogy ki mondja, s az igazság szép. sima arczával szemben csakhamar felüti torzfejét a romboló dacz, a csökönyös akaratosság, mely a világért sem pártolná a jót, ha azt a — másik oldalról ajánlják. S a vidék igazaiért, jógáiért, föllenditéseért való lelkes, férfias bátor harczra bizony nem a fővárosi sajtó hivatott, hauem a vidéki, amelyet már annyi gúny ért. Amelyet gyakran megmosolyogtak szeréuy ruházatáért, pedig ez uem az ő szégyene; de legalább is hibája, közönye a vidéki értelmiséguek, mely ruházata miatt jelentéktelennek, figyelemre nem méltónak tartja az ó érdekeinek önzetlen harczosát. Nagy félreértés ez, melyet magának a közönségnek áll legfőbb érdekében mielőbb helyrehozni. A vidéki értelmiség érdeke, hogy sajtója minél hatalmasabb, tekintélyesebb legyen. A fejlődésre, virágzásra hivatott vidéknek éreznie kell, hogy szüksége van egy hatalmas kürtre, melynek tiszta csengésű hangja elhangozzék föl a központba is, ahol az ország ügyeit intézik. Tudnia kell, hogy ez a kürt közös kiucs, melybe mindenki: Gazdag, szegény, hatalmas és gyámoltalan beleszólhat, ha — igaza van. És, hogy annak a kürtnek s/ava annál ineszszebb hangzik, minél tartósabb, szilárdabb, nemesebb anyagból való. S hogy ez a kürt ne csak szólani; de sújtani is tudjon, s ekkor se repedhessen meg, de igenis pattantsa szét az igazságtalonságot, a haszoutalanságot, az önzés rútságait, a szellemi vakság hályogát. Tenyész apaállatok megvizsgálása. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Ön tudja legjobban, hogy ha nekem olykor-olykor az a háládatlan eszmém támad, s c becses lapok terén soraimnak helyet kérek, irok közügyeinkről — soraimban minden lehet — helyes és helytelen, okos és oktalan gondolat — egy azonban nincsen: a személyeskedés; mindig igyekszem megmaradni a tárgyilagosság határai közt; és még is félre értettem, félre értett Kertész István bizottsági tagtársam, ki soraimból azt .következteti*, — tehát nem kiolvassa, hanem .következteti', hogy én a megyei tenyészállatokat vizsgáló küldöttséget lelkiismeretlen eljárással vádoltam volna. Illedelmi kötelességem kijelenteni, hogy tisztelt tagtársam következtetésével tévedett, nekem ily vádlási szándék eszem ágában sem volt, es nincs ma sem, — hiszen hajdanában magam is voltain ily megyei küldöttség tagja és végeztük teendőiuket legjobb belátásunk szerint, — akkor még dijazás nélkül, s ma is van nekem számos kiküldetésem úgy megyém, különösen pedig egyházam részéről, — így nálamnál nem tudja, nem erzi senki jobban — hogy az ily kiküldetés megtiszteltető* — és mert az, mindenik küldöttség igyekszik megbízatásit jól, korrektül végezni. Kertész István b. tagtársam tévedését mindjárt előmutatom. Én miről irtani? Klzségünk 1898-iki állapotáról, mit Sipos Endre szolgabíró úr a legnagyobb alapossággal megvizsgált. 189!) január 14-én írtam soraimat. > vizsgalat utáni napokon, luuár azok e lapban februárban jelentek is meg, — nek-m tudomásom sem volt a Kertész tagtarsam sorai olvasásáig arról, bogy a tenyészállat vizsgáló küldöttség 1899. jsnuár 28-án hol és fog e valahol mdködni, — én a multat nem a jövőt kritizáltam, már pedig az tény, hogy Mihálydi községben az egész 1898-iki tenyész éven át olyan apaállat volt, a minőt leírtam, — ezért alliUrn, hogy ha egy községben ily apaillat lehet — akkor az egész tenyészállat vizsgálati rendszer nem ér egy pipa dohányt, — nem hogy megérné azt a költséget, a mibe kerül. Hogy pedig ez a híres apaállat olyan volt, a minőnek én leírtam, — igazolja a Kertész István tagtarsam által csatolt j-gyzőkönyv — ki ic mustrálták, tulajdonosai, a .nemes gazdakózóaseg* pedig el is adta azt Katz Jakab helybeli lakosnak 39 frtért. — Mar nuga ez az ár mulatja, minő lehetett az nz apaállat — a inely egy éven át 50—60 drb tehén csordában apáskodott. Most e birtokosságnak még ilyen állata sincs — van 39 frtja, — de ennyi sincs — mert ez a vizsgálat költséges dolog; tizet ni kell a vizsgálatért — a mint a községi bíró mondja, 4 frtot — fltetni kell legalább 2 hajcsárt 50—CO krjával, illő dolog, hogy a viisgalandó allatot a tulajdonos birtokosság egy megbízottja bekísérje — ennek napi és fuvardíj kell — ez is legalább 2 Irt — aztán kísérők ez utat egy kis hivatalos költség, — pálinka nélkül lehetetlen hogy megjárják, — szóval egy ily vizsgálat az illetőknek legalább 7—8 frtjokba kerül — igy marad nekik uj apaállat vásárlására 31 frtjok — minő lessz az, mit c pénzből vehetnek

9 De mert 1898ban megtörténhetett, a mi történt — 1899-ben is lessz olyan apaállatuk, a minő 1898 ban volt, —mig azt 1900. január 28-án a küldöttség bizonyosan ismét kiselejtezi. De kérdem, mit ér ez, ha ily apaállat lessz ismét egy éven át — és ha ilyen lehet, mire való az egész vizsgálat — miért az évi nagy kiadás erre? Tudom, hogy a vásárlandó apaállatot meg kellene vizsgáltatni és behajtani azt oda, hova a küldöttség rendeli, és a küldöttség kijön azt megnézni — de az a szegény község, ki 39 forintos apaállatot tart — miből fizeti ez ujabb költségét? Nem személyeskedés — hancui a nálunk előfordult concrét eset vezette az én tollamat — s ma is azt irhalom, hogy a tenyész állat vizsgálata felőli intézkedés nem így lenne végrehajtandó. Nevezetesen elégnek tartanám, ha végezné azt a megyei állatorvos maga, a kinek különben is minden tavasszal meg kell jelenni minden községben, a ki bizonyosan szakértő e téren — és a ki a vizsgálatot ingyen köteles volna végezni — igy a községeknek bizonyosan lenne éppen olyan apaállatjok, a minő van jelenben — sőt jobb, értékesebb lehelne — mert a vételárt pótolhatnák az éventei néhány frt vizsgálati költséggel is. Ezeket tartottam szükségesnek előadni s kérem Kertész István tagtársamat és lapunk többi igen tisztelt olvasóit, legyenek meggyőződve arról, hogy ha valami ügyben irok — soha nem személyeskedés — de csakis a közérdek vezet. Teljes tisztelettel Ujfalussy Béla. * * * Ujfalussy Béla ur szóban levő nyilt levelére vonatkozik a következő fölszólalás is : Tekintetes Szerkesztő Űr! A „Nyirvidek" folyó évi 8-ik számában Ujfalussy Béla urnák nyilt levele éles éllel irányul a törvényhatóság által a mult évben szervezett .Faiskola felügyelőségek" ellen. Engedje meg, mint azon járás .Faiskola felügyelője" melyben Mihálydi község fekszik, de kartársaim nevében is néhány szóval válaszoljak a t. levélíró urnák reánk s ténykedésünkre vonatkozó közleményére. Van igaz abban, hogy van .faiskola felügyelő" azonban faiskola nincs, például Mihálydiban. Én azonban ugy tudom volt, még pedig egy ottani köztiszteletben álló nagy birtokos ur ajándékából. E faiskola terület több mint '.gy hold — az iskolához közel fekvő szőllőkertben volt, talaja, fekvése, közelsége folytán alkalmas is volt czéljára. Azonban néhány év előtt elcteréltetett egy domb ormon fekvő szél hordásos puszta szőlőterülettel, mely meleg fekvése, szélhordásos volta miatt faiskolának nem alkalmas. Különben ezeket a t. nyilt levél író ur talán jobban is ösmeri mint én, ki csak itt-ott hallott erről. De aztán ott, hol a járási .faiskola felügyelő* ha javasol valamit ily választ nyer: .Minden lehetőt elkövetünk a faiskola felállítása ellen* — bizony, bizony nem is hamar lesz faiskola. Én megvagyok győződve arról miként szakolyi kartársam ügyes kertészkedő ember, de arról is, hogy azon néhány darab egy éves szemrészel nemesitett oltványát mit főként azért állott elő, hogy a kertészeti ismeretekből e könnyű s legjobb nemesitési módot tanítványainak gyakorlatilag bemulassa — eladja mindig 10—15 kron, detiál 1 éves nemesitvény értékelhető e magasabban. Nagy szálka szemében a t. levelező urnák a „Faiskola felügyelő*, ki e/y nap öt—hat községén átutazik, busás dijakat szed föl s ezt leszi mikor eszébe jut. No hát méltóztassék tudomásul venni miként nem egészen igy van, mert őszi s tavaszi látogatásának idejét az országos felügyelőség állapítja meg, neki utazási tervezetét a járási főszolgabíró úrral kell jóváhagyatni s egy napon két községnél többet meglátogatni csak akkor lehel ha pl. három község egymáshoz közel fekszik de ezt is kivételesen. Am azok a magas látogatási dijak, kőzségenkint 2 frt 16 kr fuvarátalány kilométerenkint, mely némely községnél a mult egész évről hálrálékban van, ez nem irigyelhető. De hát a .Faiskola felügyeld" személye, kit oly szépen oda soroz a kanális őr után, ki szerinte oly drágán irja meg nemleges jelentéseit, ezen is el kellett a port verni, de vájjon kérdem tisztelettel mivel szolgáltunk erre, azzal hogy mint tanítók — mert véletlenül azok vagyunk mindannyian — működési körünkben iskolai munkánkon kivül, fáradságot nem ismerve