Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-05 / 10. szám

a ..w K U Mű A nyíregyházi ferméuycsarnok ds a gazdák. A nyíregyházi terménycsarnok legutóbbi közgyűlése és különösen az ott előterjesztett titkári jelentés szolgáltat nekünk kínálkozó alkalmat arra. hogy vármegyénk gazdaközönségének figyelmét erre a testületre, annak működésére fölhívjuk — és hogy hangoztassuk újólag és nyomatékosau, miszerint vármegyénk gazdaközönségének — kis- és nagy gazdáknak egyaránt (mert hiszen kinek-kinek a maga jóvolta „nagy" érdek) — azon kivfil és azon tul, hogy birtokán jól és okosan gazdálkodik, folytonos figyeléssel kell lenniök a termény-kereskedés hullámzásaira, tudniillik arra az utra-módra, amelyen először is termését a legjobban tudja értékesíteni és — második sorban — közvetlenül figyelvén a termény-kereskedés irányzatait, hogy megállapitaui tudja a legközelebbi campagne czikkei kelendőségének esélyeit. Szabolcsvármegyében nag}

rou sok ősi birtok került uj gazda kezére. — Annyi legalább is, amennyi elég lenne a mai, az ősi ugarakon még megmaradt generácziónak — — — — okulásra. És mégis mit látuuk! Mondjuk meg azonban előbb, hogy hát tulajdonképen micsoda intézmény is az a „nyíregyházi terméuycsaruok" ! Pár évvel ez előtt még kizárólag a nyíregyházi terménykereskedők egyesülete volt, szervezve arra a czélra, hogy a kereslet a maga érdekeit összhangzatosan képviselhesse, és erre a czélra berendezkedett először is arra, hogy naponként 2—3 távirati értesítés jöjjön Budapestről a gabona árak alaku'ásairól, és aztán, hogy mint testület, a magi tagjai szállítási érdekeit istápolja. Nem zárkózott el azonban az elől, hogy az .üzletnek e titkait" megtudhassák a termelők is. Sőt ellenkezőleg. Az egészségesen fejlődő kereskedelemnek a legbiztosabb alapja lévén a becsületes megalkuvás, szinte mézes madzaggal hivja és csalogatja magához a gazdákat, a termelőket, hogy együttes erővel teremtseuek itt egy kifejlett, miuden szükségletnek megfelelő, élénk és lüktető termény kereskedelmet. A gazda-közönség meguyerése czéljából a nyíregyházi termény-csarnok mindenek fölött megfelelő helyiségről gondoskodott a Korona szálloda emeletén s azt kényelmesen berendezte. E helyiségben naponként háromszor érkező távirati értesítések állanak rendelkezésre a a termény árak alakulásairól való tájékoztatás czéljából. Gondoskodik azonban a terménycsaruok tagjainak s igy a belépő gazdáknak is egyéb igényei kielégítéséről is Hogy egyebet ue említsünk, már nagyon sokszor, termény és állatszállításoknál, azok gyors keresztülvitele érdekében vagy a fölmerült vaggon hiány pótlása tekintetében teljes sikerrel fordult a terménycsaruok távirati kérelemmel az illetékes faktorokhoz, jelentékeny előnyökben részesítve tou hiwbázlaai a csoluakot és nagyokat kaczagtam az öregek rettegésén, akik p dfal, agyonveróssel fenyegettek és a leghizelgóbbb kifejezésekkel illettek, de megmozdulni nem mertek, ami aztán engemet mindinkább bátrabbá tett. Midőn a tulső partra átvergődtünk, örültek ép bőrüknek, és megfeledkeztek arról, hogy a tiszta szívből ígért pofonokkal engem megjutalmazzanak. Másnap a personalis, — Szerencsy — több septemvir ős kir. táblai bírák lakásunkra jöttek és a p.rsonalis, az országgyűlésnek és a legfőbb bírói fórumnak elnöke hozzám fordult, mondván: — Andris! Apád és D3ry között tíz üveg pezsgőbeu fogadás történt, hogy kettőjük közül ki volt tegnap a vitézebb, vagy annak ellenkezője. Én Dőryt marasztaltam el, de megengedtem, hogy hozzád apptllálj^Dak, aki részes voltál az átkelésben. Szavát vettem apádnak és Dőrynek, hogy bármiként hangozzék is Ítéleted, abba kötelesek belenyugodni, és ha valamelyik bosszul merne állani, köteles leszel azt nekem bejelenteni, aminek 20 butella pezsgő lesz a büntetése. Silamon ítélete igy hangzott: .Mindketten rémülten szidtak, de még fejüket sem mertek hátra fordítani, tehát mindketten féltek. — Apám azonban jobban szidván engem, őt marasztalom el

u Ennek az lett a vége, hogy a tiz üveg pezsgőből nekem is jutott anuyi, hogy ekkor rúgtam be először és utóljára életeinben. Nem is iszom azóta bort tisztán, hanem csak savanju-vizzel. Miután egjszer már legfőbb birói széket töltöttem be, és hasonló magas szereplési kör többé nem kínálkozott, alárendelt birói állás elfoglalására nem áhítoztam, hanem nagyságom tudtta a politika porondjára terelt, a minek előzményei és utózmányai vauuak. Az előzményekh z tartozik az, hogy azon időben a latiu nyelvet alig tanították usyan, de mindenki megez által azon tagjait, kik ilyen irányban közvetítését igénybe vették. Részletezni amaz okokat, amelyek igazán kívánatossá teszik, hogy gazda-közönségünk és a nagyobb uradalmak megbízott gazdatisztjei a nyíregyházi terméuycsarnokba belépjenek — ez alkalommal nem kívánjuk, annál kevésbbé, mert hiszen talán nem szükséges bizonyítani azt, miszerint a termelőnek a kereskedővel és viszont kölcsönös érdekük az egymással való érintkezés. A mai nehéz gazdasági és súlyos megélhetési viszouyok között pedig bizonyára minden gazda és minden gazdaság rá van utalva arra, hogy a termények és állatok értékesítésénél teljes tájékozottsággal járjon el, s hogy ezt a tájékozottságot magának megszerezze, s hogy a szállításoknál megszerezze magának a lehető minden előnyöket és könnyítéseket, amikhez mint magán ember nem juthat hozzá, de egy testület, t. i. a terménycsarnok révén igen. A csarnok legközelebb tartott közgyűlésén előterjesztett és jóváhagyó tudomásul vett évi jelentést itt közöljük. Tisztelt közgyűlés! A míg más években jelentésünk az általános kereskedelmi és forgalmi viszony áttekintésével foglalkozott, addig a jelen esetben, tekintettel azon átalakulásokra, melyek egyletünk beléletében előfordultak, házi dolgainkat és egyéni törekvéseinket kívánjuk a tisztelt közgyűlésnek feltárni. Egy nem csupán tagokból, de a város kiváló társadalmi állású egyéneiből állott értekezlet, valamint az 1897 év folyamán megtarlott rendkívüli közgyűlés egyhangúlag mondotta ki, hogy a terménycsarnok egyesület azon intézmények sorába tartozik, melyet a közjó érdekében fenn kell tartani és a melyet jelen kereten belül fejleszteni nem csupán az egyesek érdeke, de közérdek is. Midőn a lisztelettel alulírott választmány helyét elfoglalta, az előmondott két kijelentés érvényrehozását lüzte ki czéljául s mindenek felett azon módokat kereste, melyek követése alkalmas arra, hogy a mig egyrészről a terménycsarnok eredeti jellegét t'entartva és mint ilyen hivatását betöltse, addig más részéről társadalmi uton is az érdekelteknek és érdeklődőknek az egyesület tagjai sorába felvétele és összegyűjtése által az érintkezést lehetőve tegye azok között, akike t a bárminemű közösség is egymásra utal. Az első czél elérése tekintetében a válaszlmány feladatát abban látja, hogy a kereskedelmi érdekekre különösen felügyel, nevezetesen a folyton alakuló és változó árakról sürgönybeli értesítéseket az egész éven át fentartja, a vevő és eladó felek közölt, felmerült peres kérdéseket választolt szakértő bíróság által gyorsan és olcsón elintézi, felügyel a vasúti közlekedés, posta, lávirdai ügyekre s a testület erkölcsi nyomatéka latba vetése melleit keres és nyujl orvoslást; a másik czél elérése tekintetében felhívást intézett a nagy közönség, de főképen a gazda közönséghez, a melyben a kölcsönös érdekek előtérbe helyezése s minden oldalról megvitatása mellet hangsúlyozta azt, hogy az egyesület színvonalának emelését és az érdekek megvédését csak ugy érhetjük el, ha társadalmi tekintetben is az egyesület azon tényezővé emelkedik, mely a kétségtelen létjogosultság mellet méltán megilleti. Hogy mindezek lehetővé tétessenek a választmány a tisztán kereskedelmi érdekek éber felügyeletét állandósította és egy uj egyleti helyiséget keresett, a mely az igényeknek megfelelő berendezése me'lett nem csak tűrhető, de kellemes tartózkodási helyül is szolgálhasson, ennek folytán lett megszerezve áldozatok árán a jelen lakás, amely szép, három ultzai termével csinos berendezésével, pontos kiszolgálattal alkalmas lesz arra, hogy taDult diákul. A német és fracczia nyelviek tanítása eszébe sem jutott senkinek. A magyar nyelvet tanítani felesleges volt, mert hiszen mindenki csak is magyarul beszélt és érzett is. Ezen korlátolt látkörü tanítási rendszer nevelte Kossuth Lijost, Deák Ferenczet, Széchenyit, Kazinczyt, Kölcseyt, Petőfit, Aranyt, Vörösmartit, s a többit, a kik közül a mai világban néhány még csak közigazgatási gyakornokságra sem volna képesítve. Érettségi vizsga nélkül érett eszű ember mai napon nem létezvén. Ne ócsároljuk a régieket, a kik önmaguktól let tek nagygyá, mig most a hivatásosok között tuczat emberek is lépnek előtérbe. Negyvenhétben Pozsonyban én a rhetoricát jártam, reggel nyoicztól tizig, délután kettőtől négyig. A keddi délután és az egész péntek kérődzésre volt szánva, valamint természetesen a vasárnap is. Hogy a rethoricában magasra emelkedhessen), soha sem mulasztottam el, hogy tiz órától egy óráig, a mikor atyámnál már a gyomornak beharangoztak, az országgyűlés karzatján, Kossuth, Diák, Szeutkirályi, a heves Beöthy ós a későbben megpuhult kemény Bónis Sámuel szónoklatait a leghálásabb figyelemmel végig ne hallgattam volaa, amiről megboldogult édes atyám persze semmit sem tudott. Azon időben nagy hivatást éreztem magamban a politikai pályára, és c upán a pár hónap előtt Dubreczen ben elhuuyt Reviczky Emil barátomnak róvom fel bűnül, hogy nem ülhetek most a miniszteri padok mögött — esetleg valamelyik piros bársony székben (az ördög nem alszik) mint folyton bólingató gypsz pagódli. Elmondom a reám nézve végzetes tragoediának történetét. Apámnak három jurátusa volt: Reviczky, Rizsos és Bölönyi, — előkelő családok ivadékai. Reviczky a három között legjobban aknázta ki fiatalságát. Nem tombolt, előkelő volt mind haláláig, tetszetős külsejével eloszlassa azon ellenszenvet, amely az eddig létezett egyleti helyiséggel szemben tagadhatlanul fennállott. A tagok szerzésének és gyűjtésének nehéz munkája is megkezdetett, a folyton mutatkozó tartózkodással szemben elmondhatjuk, hogy a hol a helyzet egyszerű feltárása nem győzött, a kérelem és rábeszélés is alkalmazva lett azon megnyugtató tudattól kisérve, hogy oly czél érdekében történt, amely az alkalmazott eszközök igénybevételét megengedhetővé tette. Örömmel jelenthetjük, hogy ma már egyletünknek 95 tagja van, annyi a mennyi régen nem volt, s tagjainak már nem csupán kere=kedők, de a társadalom minden osztályából kerültek ki, a mivel igazolva lelt az is, hogy az egylet közérdekű jellegét elismerik. Pénzügyi viszonyaink a czéltudatos és takarékos gazdálkodásra tul erősen szorítanak ugyan, de hiány nincs, a bevételek és kiadások azonban olykép állanak egymással szemben, hogy a tisztelt tagok li/.etési készségére határozottan számítunk s reméljük is, mikép az egyesület tisztelt tagjai méltányoscn elismerjék azt, hogy fennállásunk lehetősége első helyen a tagsági járulékok pontos befizetése állal lehel biztosítva. Tis-telt közgyűlés! A jelen választmány az egyesület fellendülése érdékébcn a nyomolt viszonyok között a lehetőt meglette, kétségtelen, mikép a t. tagok azon jóakaró közreműködése segédkezett, amely azokat, akik szemei előtt közös igaz czél lebeg, együtl találja; midőn a választmány ezen az iránta tanusitolt bi-.alomért az eddig kétségtelenül elért sikerért köszönetét nyilvánítja, örömmel jelenti azt is ki, hogy amennyiben Nyiregyháza város és vidéke kereskedelmi és közgazdasági érdekeinek fejlesztésénél (szolgálatában) bármi szerény mértékben lett a közjónak szolgálatot, az elismerés legcsekélyebb jele állal fáradsága teljes jutalmát azáltal már elnyerte. Gazdasági felolvasás Kemeesén. — AudrásBj Kálmán. — T. közönség! Szabolcsvármegye gazdasági egyesülelének megbízásából állok önök előtt, hogy a magyar gazdákat érdeklő s az ő javukra szolgáló gazdasági dolgokról, felolvasást tartsak. Hazafias örömmel s készséggel fogadtam el a megbízást s áldom istenemet, hogy szeretett magyar véreim boldogságáért, e téren is, valamit tehetek. Fogadjanak engem bizalommal, és tegyék fel rólam, hogy nincs más czélom, mint Önöknek használni, gaz- dasági ismereteiket gyarapítani. Három külömböző tárgyról fogok Önök elölt fel- olvasni. Egyik: a trágyázás; másik: a vetőmagvak kivá- • lasztása; harmadik: a községi hitelszövetkezetről. Ez alkalommal a trágyázásról s annak különféle * módjairól s hatásáról olvasok. Ez a tárgy megérdemli a magyar gazda legkomo- lyabb figyelmét. Taián fel is tűnik Önöknek, hogy én pap létemre, , ilyen gazdasági dolgokkal foglalkozom, s lalán némelyik i hallgatóm fejcsóválva gondolja magában: hogy fogok JÍ én tanítani egy magyar gazdát oly dologban, melyhez ő I c jobban érthet nálamnál. Hát meglehet, t. közönség, hogy nem fogok be- szélni minden ember szája íze szerint, de annyit tegye- f nek fel rólam, hogy nem fogtam a dologhoz hebehurgya i. módra, s mielőtt másokat tanítnék, magam is tanultam, i Mert a trágyázásról sokat lehet és kell is tanulni, ,i mert helyesen és okosan javítani a főidet, az bizony \ nem kis dolog, sőt el lehet mondani, hogy a nagy ter- mészét rejtett életének rejtett csodája. Mi látjuk ugyan n a trágyázás hatását, hogy a jobb földben szebb a ter- mény, bővebben mérhet a gazda, — de ezzel még nem sokat tudunk. Legfeljebb annyit, mint a gyermek, kinek ; különféle ezukrot adnak s egyiket édesebbnek találja, , mint a másikat, de hogy miért édes az édes? . . . erre nem is gondol. de bizony többször tért haza éjfél után mint éjfél Iá előtt, és gyakran kedvét lelte abban, hogy fejemet J térde közzé szorította, és ilyenkor szabadon maradt í testrészemet magyarosan szólván, élénken érdekelte. Nem szeretvén adósa maradni senkinek, egy \ alkalommal országgyűlési tanulmányaim után. gyomrom harangozására egy óra tájban haza érve, 8 Emilt bekó--c kusz-szappanyozott fővel találva, elérkezettnek láttam a a bosszúállás pillanatát. A könyveket összeszorító szijjat leoldva, ádázai; behurkoltam egyik bokáját, és tácezra hívtam, a tágas a? jurátus szobának nagy asztala körül. Szerencsétlenségére szemeit kinyitván, a szappanmarás éktelen dühre tüzelte. Megöléssel fenyegetett, de

r rémületemben csak akkor hagytam fel a táncioltatással, mikor az általam előmondott eskU formula szerint? a másik két jurátus megfogadta, hogy elpáholják Emilt* abban az esetben, ha ednyemért engemet bántani merészel. A vége még is csak az lett, hogy mosdás után kegyetlenül elpáholt. Mondják meg kérem, hogy helyzetemben mit tettek volna? Mit? A mit én tettem. Ujsbb bosszú! Másnap, mnlőtt iskolába mentem volna, a jurátus; szoba középkori mesterséges zárral ellátott ku'csát lehúzva, meg nem található helyre rejtettem. A jurátus szoba a második emeleten volt az udvai felé, nem rostélylyal, de >>lrü erős drótból készült vasrostával ellátva. E napon kellett volna atyámnak va'ami fontospert , eferálni. Igen, de az acták a jurátus szobában voltaki bezárva. Lakatos és az akkor még nem létező tűzoltók segíteni nem tudtak, engemet pedig fel nem találhattak a referáda tehát elmaradt.