Nyírvidék, 1899 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-05 / 10. szám

..N T 1 R y I D É K* lik a levelekbe, uiinl egy spőr-konyhába, hogy ott a napfény tüze átfőzze s igy a megfőtt táplálék, a hajszál-rostokon, mint megannyi vér-ereken, vissza indul, ős>ze vissza a növény testében, hogy táplálja, fejlessze, gyümölcsözesre hajtsa, — emberek és áltatok hasznára, gyönyörűségére. Meri a természetben, minden test körforgást végez; a nagy is, a kicsiny is, bennünk is. kívülünk is, fent az ég üregében egymás körül kerengő napok, holdak és csillagok s lent a lábunk porában láthatatlan elemek. Minden oda tér vissza, honnan kiindult, hogy uj alakban ismét kiinduljon s ismét visszatérjen. A vegeden tengerekből felemelkedő párázat a szelt k szárnyain száll a határok felelt s áldó cseppenkínt hull alá. Megtermékenyítve az anyaföld kebelét, ennivalót visz a növény gyökeréhez s mini a ki dolgát jól végezte, kis erekbe, kis patakokba, majd folyammá dagadva, oda tér, honnan kiindult s aztán újra felszáll. Ha nem igy volna, mit csinálna a kemecsei gazda-ember elvetett magvával, midőn betakarja a föld porába s többé vele nem tehet semmit! De tehet az isten s ha az él-tcsira megindul u növény magvában, kész táplálékra talál, mint a megszületett gyermek édes anyja keblen. S igy nő, igy lejlik tovább; kövéren, buján, ha elegendő tápláléka van, — soványan és kínnal, ha nincs mit ennie. A levegőben is, a földben is, elegendő táplálékot talál a növény, ha rá van bizva, hogy olt nőjön, a hol ő akar. De az ember beleszól a dologba s olyan növényeket termel, melyek neki hasznosak. S itt tűnik már ki világosan, hogy táplálkozik a növény és hogy különféle eledellel táplálkozik, mert ha egyfolylaban egyféle terményt velünk huzamosan, felemészti a földben levő táplálékát s azután csak sovány, ritka terményünk lesz s miniha éhes gyerekek inódjara gyenge karjaikkal eledelért rimánkodnának. Adni kell nekiek enni, — inas szóval: trágyázni kell a földet. T. közönség! Gyönyörű tudomány, a természet életét tanulmányozni! Miként változik a csúnya trágya, ízes, puha kalácscsá; miként alakul a ronda, bűzös rothadok, szines illatos virággá! A tudósok, vizsgálódva az ő nagyiló üvegeiken, elbeszélik nekünk, hogyan örvénylenek azok a kimondhatlan apró részecskék: a lógeny, a széneny, a foszfor, a kálium, a inágnezium, a nátrium, a vas, a kvarcz, — hogyan örvénylenek az élet csira körül, mint növelik lassan-lassan, mig k üli lejét a rög közül és szinte mosolyogva sütkérezik a tavaszi nap sugarában. — De én nur.i beszélek inár tovább a tudós emberek tudós dolgairól, hanem megállok egy gazdaember udvarán és szélyelnézek a trágyarakás körül s elmondom arról, a mit tudok. Örömmel látom először is, hogy jó bőven almoz és nem raggatja marhája szőrére a 1 ragyát, mert a marha oldala, ezombja nem szántóföld, azt nem kell meglrágyázi, hanem levakargatni, lekefelgetni szépen, mert ez igy dukál a rendes gazdának. Igy kevesebb takarmányozás mellett is jobban birja a jószág, a kenyeres kosár is jobban telik. Hanem azt már nem helyeslem, hogy a hamut, pernyét, utczára, árokba, krumpli-répahalinok tetejére hordták; mert a hamu, pernye szintén kiváló trágyakeverék s ha kellő gonddal kihűli a gazdasszony és növendék-marha, sertés alá hintik, a mellett, hogy állugozódva, növeli a trágya értékét, még azt is elérjük vele, hogy a növendék marha nem férgesedik el, a mi szintén nyereség. Bizony rossz és káros szokás az sok helyen, hogy a hamut, pernyét, külömböző hulladékokat, nem használják fel, vagy tudatlanságból, vagy restségből. Németországban, Angliában, még az ulczai hulladékokat is összesepregetik, kiszárítják, megdarálják, csont, szőr és bőrhulladékokkal vegyitik és kila számra adják el a boltban. Mert a mi csúnya, piszkos, undorító, egészségrontó, az utczán es udvaron, az drága — szép aranybánya kint a mezőn. Minden a maga helyén szép és hasznos. Tehát csak gyűjtsünk össze mindenféle hulladékot, szemetet, takarosan összerakva egy trágya-halomba, valamely félreeső árnyékosabb helyre, kissé lejtős, dombos részén az udvarnak, mert az már nem jó, ha az eső, zápor megáll a trágya-gödör alatt, mert átáztatja a talajt és a javarészét leviszi a föld alá. Mert ugy van a dolog L közönség, hogy a trágyatelep kezelése, annak értékére nézve, felelte fontos. Mint az ember táplálkozásainál is, hi a háziasszony nem fordít gondot a kamarára, annak tisztaságára, száraz, szellős voltara, hal könnyen megromlik az eleség, megavasodik a zsir, megpenészedik a kenyér, megdohosodik a főzelék s igy már nem lesz jó a koszt. Igy kell gondot viselni a gazdanak, a növénytaplalék kamarajára : a trágya-telepre. Sok próba és tapasztalás után, ugy találták legjobbnak, hogy a friss almos trágyát, mintegy 17. meter magas szarvasba rakjak, jol meggázolják s igy érni, rothadni hagyják. Igy lalt.im Mezőhegyesen is, midőn az elmúlt nyáron eme gyönyörű magyar gazdaságot meglátogattuk. A rothadás, forrás, érés közben bomlik alkotó elemeire az aloinszalma, s mintegy kovász-keppen működik a marhán keresztülment takarmány, mint annak trágyája. Mikor aztán felbomlásban van, akkor legértékesebb és leghasznosabb szétterengetni a földön s ha csak lehel, ininel hamarább I tszanlani. Természetes dolog, hogy a trágya jóságára, a takarmány és alom jósága, nagymértékben befoly. llolmi giz-gazon kínlódó marhának trágyája is keveset ér, ha aztán uiég rosszul is almoznak alája. Alomnak legértékesebb az őszi szalma, keveset éra reli csálé, háromélű sás, melyeket jobb felfűteni, mint marha ala tenni. Azt is figyelembe kell venni a gazdának, hogy a különféle dudva-inagvaktól tisztán tartsa trágyáját. Sok gazda, ugy cséplés idején, a roslaból kikerült dudva* magos törekel, vagy a marha alá szórja, vagy azonnal a trágya-telepre rakja s mikor aztán földje elgazosodik, bezzeg van panasz és bosszúság! Miután pedig igy uiegbeszelgcttük a trágya-készítés módozatait, az a további kérdés, hogy milyen veleinrny ala és hogyan trágyázzuk a földet és pedig a különféle föld természete szerint. Nézzük először a föld természetét. Csak megemlítem, hogy általában háromféle természetű földet szoktak megkülömböztetni: u. m. agyagos homokos és laza turfás talajt. Ezekben aztán különféle mértékben van meg a növény-táplálék. Mi a magunk homokjáról beszéljünk csak. A homokban, minél lilkább, annál kevesebb a táplálék s igy annál többet kell pótolni. Meg az a rossz tulajdonsága is van, hogy hamar elbocsátja a tápláló elemeket, s igy gyakori trágyázást kíván. S éppen azért, mert könnyen elbocsátja a tápláló elemeket, hiába trágyáznánk vastagon, soká ugy sem tartana s igy kívánatosabb vi knyabban és gyakrabban trágyázni, ez által állandó erőben tarthatjuk földünket. Már most azon kérdésre, hogy milyen vetemény alá legczélszerübb a trágyázás? — megint csak az itteni viszonyokat véve fel, általában figyelembe voendő a vetés-forgók módja. A hol nyomásos gazdálkodás van, olt nehezebb az eligazodás. Így tavaszi vetemenyül leginkább krumplit, tengerit termelnek, ez az általános szokás, krumpli alá trágyázni nem valami jó, mert a felbomló trágyában tóbbielo árlalinas fergek támadhatnak, melyek meg.tnrcTiatják a termést. Meg aztán a (krumpli nein is igényel nagyobb kövérségét; laza talaji kellő nedvesség mellett, elég jól terem. Tengeri alá iVerobb a trágyázás. Meg jobb zab, vagy árpa alá, k^jhösen őszi szántásra jó felérett trágyát s tavaszszal nem mélven alászántani. Mindeneknel jobb ugar alá, a késő tavaszi gazos trágyát, lehetőleg ugarlás előtt elterengetni. hogy minél hamarább föld alá kerüljön. Itt csak az a baj, hogy bármint vigyázzon a gazda, a tavaszi szelek hamar kiszárasztják a trágya-csomát, midőn a legértékesebb tápláló részek elillanak. Műveltebb allainok kisgazdái — nagygazdái még jobban — ugy segítenek a kiszáradás ellen, hogy az istáló-levet hordóba, vagy vízhatlan gödörbe fogják föl s vízzel vegyítve, időnként azzal locsolják a trágya-csomát. Keresni, kutatni valaminek okát, — erre törekszik az okos ember, hogy igy megismerje annak természetet, eredményét is. Az okos, szemfüles gazda ember nem elégszik meg azzal, hogy a télen összegyűjtött trágyarakást szekérre rakja, földjere kihordja, csomóra vagy szélteringetve hogy aztán tavasszal alászántsa, hanem" tovább figyel s keresi a természetes összeköttetést a trágya és növénv között. 3 Igy jövünk aztán arra, hogy a trágya nem egyébb mint a növény tápláléka. ' De ez csak kiindulása a mi tudományunknak ; mint ha a magunk táplálkozásáról csak annyit tudnánk, hogy a főzelék, a hús, a zsir, a víz, a só és a többi, emberi táplálékok. — Ebből bizony még meg nem élnénk, ha helyesen és Ízletesen meg nem tudnánk készíteni, főzni és sütni. Első igazság tehát, melyet bátran kimondhatunk, hogy minden élő valóság táplálkozik és kellő táplálék nélkül csak nyomorog, sőt elpusztul. A növény is élő valóság, mint az állat, mint az ember, úgyannyira, hogy a tudós emberek vizsgálódása szerint, a kezdődő élelcsira mind egyforma és ha nagyiló üvegen nézünk egy paszuj-csirát, azután egy tojás-csirái, vagy egy állat-csirát, - nem tudják megkülömböztetni egymástól, annyira egyforma mind a három. Egy végtelenül csodás isteni bölcseség indítja útnak az élet-csírát, az szabja ki kitejlődéset, az határozza meg alakját, természetét s egész életfolyamatát. Tehát a növénynek táplálék kell. Mi a növény tápláléka? Egyiknek egy, másiknak más, — épen mint az embereknél. Van olyan táplálék, mely nélkül egy növény sem élhet meg. — Van aztán olyan táplálék is, melyet egyik jobban szeret mint a másik. Éppen, mint az embereknél. Például a jófajta magyar ember kitűzik a töltött káposztán, túrós galuskán, míg a német belehal. Legalább igy mondták apáink. Szükséges növény-táplálék a víz, a szén, a légeny, a foszfor és kálium. (Ezektől az idegen nevektől ne tessenek megijedni, mert hát úy nevezték el a tudósok, mint a rétest rétesnek nevezték, a kolbászt kolbásznak és a többi, — igy a növények ételét elnevezték légenynek, foszfornak, káliumnak, szónenynek.) Elég az hozzá, hogy a hol ezek a táplálékok nincsenek, ott növény nem élhet. De jó az isten, gondoskodik a mezők füvéről s helyébe viszi táplálékát; — mert a virág nem épit viczinálist, hogy olcsón szerezhesse be táplálékát, neki helyébe kell vinni s a hova a jó isten nem vinné, oda vigye el a gazda, ha azt akarja, hogy növénye megéljen. Azt nézzük most már, hogy honnan szerezhető be a növények tápláléka? Két helyről is, u. m. a földből és levegőből. S az mar a csudálatos dolog, a hogy a növények táplálkozni tudnak. Ha ezt a gazda megfigyelné, búvárolná, vizsgálná, minden gazda egy-egy pap lenne, hirdetője az isten nagy dolgainak; minden kicsi virág egyegy diszes oltárrá változnék előtte, s mély megindulással és alázattal zengené a költővel: Öh nagy Felség! hova tekintsek, Hol ne lássam hatalmadat! A fényes napban s a porszemben Te megdicsőíted magad. Égen és földön . . . mindenütt Dicsőséged lángfénye süt . . . Bámultam a végetlen tengert S fűszálon függő harmatot, Hozzám a husult meny dörgése S a méhe-dongás, elhatott, Néztem a vulkán égő poklába S a fénybogárkát simogattam Hallám a vihar szárnyát zúgni S az ért kalászt zizegni halkan . . . S teremtő isten . . . földön, égen, Léted kiáltá minden nékem. (Tompa.) Ez az igazi, értelmes gazda, igazi gyönyörűsége, midőn a kis dolgokban is feltalálja a legnagyobbat, mindeneknek okát, gondviselőjét s megnyugvással szemléli a bölcseséget egy kis fűszál levelében, virágában, a mint látja, hogy a gyökerein feltörekvő táplálék, hogyan gyüEltelve bosszuérzetem kielégítésének örömétől, Myörószve tértem haza egy órakor az országgyűlésből, Mely nálam nélkül csonka lett volna. Máté inas örömmel vette tudomásul, hogy Kossuth Lijosnak e^yik legszebb szónoklatát élveztem, de ugyan azon pillanatban fejemet térdei közzé fogta: atyám pedig nadrágomat egy nád pálczával kegyetlenül kiporolta, a mit pedig c*ak azórt restellettem, mert maisam is a nadrágban voltam. Ezért és csupán ezért ment el kedvem a politikai szerepétől, és ezért nem vagyok én most miniszter, vagy legalább is napidijjas a "király személye körüli minisztériumban. Szomorúan kellett tehát tapasztalnom, hogy ezen a téren sem boldogulhatok, daczára ez irányban törő atnbicíióranak és — amely tulajdonságomat bizonyár* Önök is jól ismerik s ami egész életemben vezércsilla gom volt — stréberségemnek. \ A katonai pályára szántam tehát magamat. A milym fényesen kezdődött, olyan szomorúan végződött ez a szárnypróbálgatásom is. Nem okos dolog futkosni eszmények ulán ! „Köd előttem, köd utánam." .Vaknak az alamizsna." Ez a reális értékű ,ólef philosophia. Bírói pályára lépni önérzetem "tiltotta, mert — ha bár mint egy pünkösdi iirály csak néhány perctig de mégis a per sonalis felett állotta ja. Ugyan kinek nem derogált volna előbb jurátusságra- toirálni, hogy később az igazságügyi miniszterség ugorkafájára kapaszkodhasson, a mely későbbi és ujabb tapasztalatok szerint különben is szappanynyal van bekenve, melyről igen könnyen vissza lehet csúszni. Da meg a jurátasság 46—47 beu nem is a legjobb hirben állott. A pesti utcza gyerekek, kiknek diszes soraiban óu is állottam és a suszter-pubok. ha valakit kitüntetni akartak „Tu betiár, tu jurát epithetonokkal illették. Igy muzsikáltuk őket végig a pesti utczákon. Politikus sem lehettem már, mert a babér leveleket melyből, koszorút fonhattak volna számomra, vé letlenül nem nadrág zsebembe dugtam, hanem olyan helyre, hol azt a nádpílcza porrá zúzta, és már csak bepáczolásomra volt. alkalmas. Az én gyermek koromban még nem ölték az embereket tudományosan halomra. A katonáskodás még nem volt szaktudomány. Az előtt csak kontárok űzték ezt a mesterséget, mint Himilkár, Hsnnibal, Scipió, Julius Ciesar, Nigy Sándor, Atilla, Napoleon, és számtalan más töoieggyil kos, a kiknek áldásos működése nélkül talán már el sem férnénk ezen a kis földgömbön. Az én gyermekkoromban még általános volt azon nézet, hogy ha valaki semmire sem alkalma, jó le*? katonának vagy gazdának. Bilátván, hogy elegánsabb vérben, mint trágyában gázolni: nem gazdának, hanem katonának szántam magamát, a mir<J a szabad^ágharcz kitörése kedvező alkalmu kínálkozott; és miután akkor is helyesnek tartottam alólról kezdeni, 14 éves koromban 48-ban beállottam — mint qutsi kadét, Pjsten gróf Károlyi G) örgy ?zázadj ibj nemzetőrnek. A száz dnak még két gyermek ifjú volt tagja: herczeg Odeschalchi Arthur és gróf Klrolyi Gyula, nálam azonban egy évvel idősebbek. Minden kedden ós péntekeu délután gyakorla' volt a Károlyi pilóta udvarán, amelyről csak a beteggé esett vitézek miradtak el, mert a száraz torok akkoi is sok mindenre csábította az embert. Ejy vén szomorú fűz körűi egy nagy vályúban itatták a legéuységet eg) órai gyakorlat után engedélyezett szünet alatt eg* negyed óráig, és a másik óra után ad libitum. Takarmányról pedig az alsó kőrvályuban sóskifl alakjában bőven volt gondoskodva. SzalmatQzról tebá szó sem lehetett, mert a sóskifli nem szalma. A dobosunk igen beteges volt, és i?y ciak nagy ritkán jelent meg a gyakorlaton; miután pedig éa mái ikkor is rendkívül zenekedvelő voltam, és a dobos mesterséget csakhamar eltanultam, a századnak tutajdouképen én voltam a büszke dobosa. Azért zárt udvaron való szereplős azonban nem elégítette ki ambitiómat. Magasabbra törtem. Megakartam uutatni utczagyerek társaimnak, hogy mennyivel magasabban állok felettük. A Dorottya utcza szögletén, a Magyar Király fogadóval szemben, (akkor még hotel vagy szálloda Magyarországon nem létezett), egy nagy Üres telek sarkán, egy rozoga földszintes épület éktelenkedett, az u n. harminc ad hivatal, amelyben akkor a fóvártu auyázotr. Előtte egész hosszában egy lábnyi széles tölgyfa palló vonult, hogy a silbak a sárba ne fu'jon. Ezen a pallón fegyveresen sétálni volt akkor vágyaim netovábbja, és sikerült is mindég kimódolnom, -hogy akkor, midőn ami századunkból kellett oda vártára kivonulni, én soha ki nem mar&dtam. Siibaki méltóságom megkövetelte, hogy a palló nagasságáról áhítattal és kaján irigységgel reám bámuló utczagyerek társaimat a íárgafö dig lenézzem. Nem hiszem, hogy vaUhi egy győzedelmes hadvezér büszkébben lépdelt volna, min', én akkor a haruinczad előtt; é< csak szégyenből nea s rtam, ha a felváltás órája közeledett. Katonai életemnek ezen fénypontját a 48-diki nyári napok ragyogták be. Engedjék meg, hogy ezen időtájból e,ty epizódot mondjak el, amit pedig már egyszer a Nyirvídékben feltálaltam. Akkor a Czukor utcza és a Magyar utcza sarkán, vagy egy házzal errébb laktam, egy első emeleti szobában. Vörösmarti Mihályt azon szerencse érte, hogy f> is ugyanazon házban lakott, földszint, velem szemben. A szé es ablakpárkány volt kedvet.cz iró asztala, amelyről költés alkalmakor, mely rendesen a délutáni órákra esett, soha sem hiányzott a savanyu viz, meg a vinkó.