Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-13 / 11. szám
N Y f B V I D É K.“ 4 szintén a szerződések megkötésénél való közreműködés oly nagy munka, hogy arra a mezőrendőri ügyekkel együtt legalább is egy teljesen különálló, megtelelő képesítéssel biró egyén — jegyző — szükséges, annál is inkább, mert a mostani aljegyző különben is túl van terhelve a saját jegyzői teendőin kívül az iparügyekkel. — A városi tanács a héten szerdán délután tartott ülésében foglalkozott ezzel a kérdéssel s miután belátta, hogy egy uj aljegyzői állás rendszeresítése elkerülhetetlenné vált, ilyen irányú előterjesztést fog terjeszteni a képviselőtestület elé. Addig is azonban, mig az uj állás szervezése a maga rendes utján keresztül vihető lenne, hogy a már életbe lépett törvény végrehajtásában fenakadás ne álljon elő, ideiglenesen az iparügyek ellátására szükséges munkaerő sürgős alkalmazását fogja kérni a képviselő-testülettől. A III-dik jegyzői állás rendszeresítésének kérdésében az e hó 18-dikára összehívott képviseleti gyűlés fog határozni. — Kinevezések, A főispán ur Öméltósága Sárkány Zsigmond tisza-nánai okleveles állatorvost a nyírbátori járásba, ideiglenes minőségű állatorvossá kinevezte. — Popp György kir. tanácsos pénzügyigazgató Kohn Jenő nagy-kállói lakost a nagy-kallói kir. adóhivatalhoz díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — A tisza-polgári Ínségesek táplálására s fel- segélésére alakult segélyző bizottság márczius hó 4-én gyűlést tartott, melynek tárgyát 45 egyénnek kenyérre egyenként 5 forint kölcsön nyújtása iránti kérvénye képezte, s melyen a némi vagyonnal is bírók, de a kenyerei most nélkülözőknek kenyérrel mikénti ellátása tárgyaltatott. — A kérelmezők hivatkozván arra, hogy ők — mint némi vagyonnal bírók — a népkonyhára nem mehetnek, arra kérik a bizottságot, eszközölne ki részükre pénzbeli segélykölcsönt momentan szükségleteik fedezésére, vagy kenyérnek valót és vetőmagot. A kérvényt Virányi főjegyző személyesen bemutatva az alispánnak,' s kikérve a főispán Öméltósága pártfogását a kormánynál, már márczius 8-án a bizottság kezéhez érkezett a lelkes alispán következő sürgönye: „ínségesek részére kölcsönként holnap 100 mm. gabona, holnapután 100 mm. tengeri vasúton érkezik Polgárra. — Termények beszállításáról és elhelyezéséről goadoskodjék; árpa később szállítható. — 500 frt kölcsönt kiutaltam. Alispán. “ Valóban kívánatos volna, hogy a törvényhatóság főtisztviselőjének ezen nemes ténykedései s a főispán lelkes érdeklődése mennél szelesebb körben közludomásra jutnának. — A szocziálisták és földosztók nagyobb arczultísapást nem kaplak, nemesebben desavouálva nem lettek még soha. íme egy községi elöljáróság hónapokon át gondoskodik szegényeiről, százakat élelmezve naponkint oly alapból, melyet észrevétlenül hangya-szorgalommal a semmiből létesített; sa törvényhatóság első tisztviselője és a kormány bizalmasa lelkes pártfogásukkal kormánynál, megyénél, egyeseknél kieszközölnek segélyeket, melyekkel nemcsak az éhezők mentetnek meg az ínségtől, hanem gondoskodva az uj termésig kenyérről, vetőmagról. Ha párhuzamba állítjuk a haszontalan agitátorok által elcsábított tudatlan emberek féktelenkedéseit azokkal a nemes s megindító, örök hálára kötelező ténykedésekkel: elszomorödunk az emberek szemtelen hálátlanságán ; —, ,de viszont remélnünk kell, hogy ahol oly nemeslelküen fogja fel hivatá át a község s ily nagylelkűséggel támogatja nemes törekvésében megye, kormány s annak hivatott közegei, ott gyorsan fel kell ébrednie a félrevezetettek józan eszének s belátásának és undorral kell elfordulnia lelketlen izgatóitól. — A főgimnázium! 1000 forintos „Kossuth“ alapítvány 50 forintnyi évi kamatját a gimnáziumi tanács két pályázó közül Vietórisz István Vili. oszt. tánulónak ítélte oda. Dicséretre érdemesnek találta azonban a tanács a másik pályamunkát is s ezért kimondotta, hogy annak szerzője, Deák István szintén Vili. oszt. tanuló, az iskola pénztárából 25 korona jutalom- dijban részesittessék. A jutalmakat a gimnáziumi fiatalság márczius 15-iki ünnepélyén fogják átadni az illetőknek. Érdekes, hogy a két kitüntetett tanuló közül az egyik: Vietórisz István, az ág. ev. egyházi gondnoknak, a másik: Deák István, az ev. ref. egyházi gondnoknak a fia. Följegyezzük még e helyen, hogy Vietórisz István, a „Kossuth“ alapítvány dij nyertese, megnyerte az ugyanez alkalomra a főgimnázium állal kitűzött alkalmi szónoklati pályadijat, valamint az ifjúsági „Bessenyei“ kör által márczius 15-iki ódára kitűzött pályadijat is. — Köz kórház, Nyíregyházán. A vármegye közönsége által Nyíregyházán emelendő közkórház építésének biztosítására e hó 12-én tartották meg a zárt ajánlati versenytárgyalást a vármegyeháza kistermében. Összesen 15 ajánlat érkezett, 5 az egész munkálatra, a többi az egyes részlet-munkákra. Az árlejtés számszerű eredményét közölni még nincs módunkban, de minden valószínűség szerint a legkedvezőbb ajánlatot a Vojtovics és Barzó helybeli jóhirü építész ezég tette. — Szabolcsvármegye községi és körjegyzői egylete márczius hó 19-én délelőtt 10 órakor, Nyíregyházán, a vármegyeháza kistermében, —- az alábbi tárgysorozattal — rendes közgyűlést tart, a következő tárgysorozattal: Egyleti pénztárnok 1897. évi számadásának felülbírálása s a felmentvény megadása. — Felfolyamodás a községi elöljárók érdekében: a kényszerbehajtások alóli felmentés tárgyában. — A jegyzők álláspontjának megvitatása, — a vármegye területén fellépett connnunista mozgalommal szemben. Egyéb, netalán — törvényes időn belül — beadott indítványok tárgyalása. — Vidéki jó barátainkhoz. Lapunk levelezőit és jóbarátait nagyun kérjük, hogy a vidéken végbemenő márczius 15-iki ünnepélyek lefolyásáról lapunkat értesíteni szíveskedjenek. — Vallástanári állás a fögymnasiuinban. A helybeli ág. ev. főgymnasiumnál újabban rendszeresített valástanári állásra meghirdetett pályázat iránt nagyon élénk érdeklődés nyilvánul, amit bizonyít az a körülmény is, hogy — noha a pályázati határidő csak márczius 31-én jár le, mégis idáig már 8 pályázat érkezett be. — Képviseleti gyűlés. Nyíregyháza város képviselő testületé e hó 18-án d. u. 3 órakor közgyűlést tart, a melyen legelső sorban elintézik a múlt ülésről fennmaradt ügyeket s azután határozni fog a képviselet a harmadik jegyzői állás rendszeresítése ügyében is. — Elitéit szocziálisták. A helybeli kir. törvényszék a héten tartotta meg a végtárgyalást a hatóság elleni erőszak és izgatás bűntettével vádolt leveleki szocziálisták ügyében. A tényállás a következő: A nyir- baktai csendőrség 1897. évi októben 23-án azt jelentette a nyir-bátori járás főszolgabirájának, hogy Levelek községben id. Lengyel János és iij. Pupp János, szoczi- alista eszméket terjesztenek éjjelenkint kázról-háza járnak s a lakosokkal egy kötelezvényt iratnak alá, mely szerint ulolsó csepp vérig nem hagyják egymást. A főszolgabíró a jelentés folytán okt. 24-én Levelek községben kiszállott, hogy a közigazgatási előnyomozatot megtartsa. Kihallgatta a községi elöljáróságot és az egyik terhelként szereplő id. Lengyel Jánost. A midőn ifj. Papp János második terheltet akarta kihallgatni: az bejött ugyan az irodába de pár perez múlva ki ment a községháza udvarán már gyülekező tömeghez és csakhamar mintegy 20 --25 egyén tolakodott be az irodába a kik nagy zajjal kárhoztatták és fenyegették id. Lengyel Jánost a miért a nyomozatról felvett jkvet aláírta s követelték a jkv. kiadását. A főszolgabíró felakarta őket világosítani és lecsendesiteni, de eredménytelenül a tömeg mind közelebb nyomult hozzá és egy pillanatban Badarán (Madaras) István kikapta a főszolgabiró kezéből a jkvet s azzal társai által követve az irodából kifutott. E miatt, de meg azért is, mert a tömeg hangulata izgatott volt, egyesek, különösen id. Tóth István, Badarán István, Kovács N. György, Kínál Miklós és Popovics Mihály a tömeget izgatták — a főszolgabiró a nyomozatot nem lolythatta és székhelyére visszatért. A vádlatosságot dr. Perjéssy Mihály kir. alügyész képviselte, a védelmet pedig dr. Járossy Sándor ügyvéd. — A, kir. törvényszék szerdán délután G órakor hirdette ki az Ítéletét, melylyel id. Tóth István, Madarász István, ifj. Pap 1 János, Popovics Mihály, Kovács N. György, Kocsák Miklós, Tóth Mihály, Uzsindovszky József, Zajácz János, Zsurkay Mihály, Tokár János, Bacsó András, Balog János, Ignácz, Fodor János, ifj. Tóth János és Jetták Ferencz vádlottakat a büntetőtörvény 165. §-ába ütköső s a 168. §. első, illetve második esete szerint minősülő hatóság elleni erőszaknak a 92. §. felhívása melletti vétségében mondotta ki bűnösöknek, s ezért a id. Tóth Ltván, Popovics M'hály és Kocsák Miklóst 8—8 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre, a többieket pedig 3—3 havi börtönre s ugyanolyan tartamú hivatalvesztésre Ítélte. Az Ítélet ellen úgy a kir. ügyész, valamint az elitéltek is felebbezést jelentettek be. — Adakozás. Özv. Zoltán Jánosné szül. Bay Amália úrnő, apagyi földbirtolcosnő, jelenleg debreczeni lakos, az apagyi ev. reform, egyház építkezési ezéljaira 50 (azaz ötven) forintot adományozott. — Vallásos buz- góságáról, kegyes jó szivéről tett tanúbizonyságot a nemes keblű úrnő, akkor a midőn ez adományával egyrészről a jelenlegi nyomasztó anyagi viszonyok súlyával küzdő apagyi ev. ref. egyház híveinek terhét köny- nyiterti, másrészről szintén szegénységgel s anyagi bajokkal küzdő apagyi ev. ref. egyházunk előbb menetelét előmozdítani kegyeskedett. Ugyancsak ezen czélra Man- del Károly ur és családja Magyról 6 (azaz hat) forintot küldött. Isten, ki szereti a jókedvű adakozókat, az ő kegyelmének és áldásának kiapadhatatlan forrásából pólólja ki sokszorosan a kegyes adakozóknak e szent ügy érdekében hozott áldozataikat. Fogadják szívesen, hálával telt szivünk őszinte köszönet nyilvánítását. Az apagyi ev. ref. egyház nevében: Szabó Aladár ev. ref. lelkész. — „Nem fizetünk!“ Úgy látszik, csakugyan igaz az a régi közmondás; „semmi sem uj a nap alatt.* Vas Gereben, Jókai es mások igen szépen megírták műveikbeu a 30-as 40 es évek mozgalmait, amidőn a nemesség egy része a „fizetünk“ más része a „uem fizetünk“ jelszó hangoztatása közben kész volt egymás fejét beverni, vérét ontani. És ezek a jelenetek mintha most ismét felujulnának. A cucilisták, (akiket nagyon találó m haliunk „cokilusták“-nak is nevezni), legközelebb, a b. keresztúri Mátyás-vásár alkalmából arra az állá-pontra helyezkedtek, hogy hát „nem fizetünk.“ így történt az eset: Rakamazról egy csapat cueihsta B.-Kereszturra hajtott a vásárba egy csapat szarvas marhát és lovat. Eddig nincs a dologban semmi különös. Hanem amint a tokaji hid végéhez értek, a vámos zsidónak azt mondták: „Mi nem fizetünk vámot, mert cucilisták vagyunk!“ Úgy is lett. Ott hagyták a vámost a faképnél s mennének a vásárra. Visszafelé jövet, az eladott jószág árából kissé bepityizálva, már nagyobb volt a kurázsiok. A város másik végén, a kövezetvám sorompónál, megint csak erősen hangoztatták a „nem fizetünk“ jelszót s készek voltak érte vért is ontaui, mert a kirendelt városi rendőr kezéből kiverték a kardot, őt magát a földhöz teremtették, a „krajezárzsidó“ leányának pedig a fejét, kezét, hátát botokkal s nem tudom mivel, ügy megtapogatták, hogy több folytonos- sági hiány véraláömlés és többféle méretű seb észleltetek, rajfa a „vizireport“ fölvétele alkalmával. A „cokilusta“ virtuskodásának folytatása következik a a törvényszéknél; az esetnek hire terjedt ugyanis gyorsabban, miut jár az emberi láb és a városháza előtt (ott kellvén Rikamaz felé elhaladniok) már ott várta őket az egész tokaji rendőrség, s három főkolompost bekikisért a rendőrségre, ahonnan személyazonosságuk igazolása s neveik feljegyzése után ismét útra keltek. Azt hiszem, majd fizetnek ők e miatt keservesen és „dufl mosau.“ — Halálozás. Gsikszentmártoni Gergelyffy Mihály — az összes rokonság nevében is — fájdalomtelt szívvel tudatja megboldogult felejthetetlen kedves feleségének szül. milotai Milotay Erzsébetnek, folyó hó 7-én, éjíéli 12 órakor, boldog házasságának 35-ik, életének 53-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. — A kedves halott földi maradványai f. hó 9-én délután 3 órakor tétettek örök nyugalomra az evang- ref. egyház szertartása szerint a nyir-bogdányi * sirkertben. A béke angyala őrködjék felette! — A bud-szent-iniliályi bűnper. Az 1897. évi deczember hónap folyamán az egész ország érdeklődése mellett tárgyalta a nyíregyházi kir. törvényszék azt a szenzáeziós bűnesetet, amelynek áldozala Domb- rádi Zsuzsánna és kis gyermeke voltak. A Szimon Anna tragédiájára emlékeztető bűneset akkor Ítélettel befejezhető nem volt, mert a bíróság pótvizsgálat megtartását látta szükségesnek elrendelni, s ezen felül a bünper egyik fontos szerepet játszó tanúja: Romics Mátyás ellen dr. Kardos Samu ügyvéd bűnvádi feljelentést tett, azt kívánván azzal elérni, hogy Dombrádí Zsuzsánna gyilkosa nem a vádlott Schwarcz, hanem Romics Mátyás. Az ezen irányban folytatott nyomozat azonban egyetlen terhelő adatot sem produkált Romics ellen, nemcsak, de sőt teljes büntetlenségét derítette ki. A pótvizsgálat is befejeztetvén, az iratok visszakerültek a kir. törvényszékhez, amely az újabb végtárgyalás megtartását e hónap 14. és következő napjait tűzte ki. — Szerencsétlenség. Dr. Trajtler Soma városi orvosfőnök kocsisa egy szekér trágyát akart a héten szerdán délelőtt 9 óra lájban gazdája udvarából kiszállítani. A szügyellőhöz nem szokott katonalovak azonban nem akarták a nehéz szekeret megindítani. A kocsis ekkor az egyik ló zaboláját megfogva vezetni akarta a lovakat, amire azok nekirugaszkodtak még pedig oly hirtelen, hogy a kocsist felbuktatták. Az egyik ló is felbukott s oly szerencsétlenül esett az alá szorult kocsisra, hogy annak mind a két lábszárcsontja eltört. A szerencsétlenül járt kocsist beszállították a kórházba. — Mit akarnak a földoiztók! A múlt szerdai hetivásáron Nyíregyháza egyik sörhazában ott ült így falusi gazdaember két iparos mesterrel. A gazda pörköltet rendelt s ahogy odatették eiébe a párolgó tányért, beszélgetés közben azt mondja az egyik asztaltársának : — Hanem hát még is csak bolond világ van ám, mi? — No már az igazi — Mit is akarnak azok ab .............i atyafiak, nem értein Ho gy akarják megcsinálni a földosztást? — Nem érti? — felelt az egyik iparos — no hit majd én megmagyarázom I Azzal fogta a pörköltet és a tányérból a felét odakotorta a saját tányérjára. — Látja, komám? kérdezte a gazdától — Látom hát 1 A demonstrátor pedig aztán a pörkölt másik felét odatette a másik iparos elébe és megint megkérdezte: — Látja komim ? — Látoml Erre a két iparos elkezdte falatozni a pörköltet-, a gazda pépig csak nézte a dolgot, mig aztán az iparos folytatta a magyarázatot: — Lássa, komám hát ilyen ab.................-i földosztás is 1 Ar ra a gazda elgondolkozva pödörgette a deres bajuszát, aztán egyszerre megszólalt: — Hogy a mennykó csapjon a földosztásukba 1 — Az elzárt népkert. Lapunknak egy helybeli előfizetője ez utou kért a polgármester urat, hogy a uépkertuek az Ér kertek és a vasúti pályaház felőli kapuit nyittassa ki ós tegye lehetővé, hogy a vasúthoz, vagy onnan a városba igyekvő közönség a vasúti üt fullasztő porát elkerülhesse. E kérelmet mi is melegen ajánljuk a polgármester ur figyelmébe. — Felhívjuk olvasó közönségünk figyelmét ifj. Czukor Má ton utóda kereskedő ezég lapunk mai számában található Mautner Ödöu-féle kerti vitág, luczerna és lóhere magvak czimü hirdetményére. — A Petőfi-Album. iránt Magyarország határain túl is él nk érdeklődés mutatkozik. Egy bécsi irodalmi folyóirat megemlékezvén e diszes műről, az irigység hangján szól arról, hogy Magyarországon mily irodalmi vállalkozásokra nyílik alkalom. „Az Athenaeum r. t. patronatu-sa alatt — úgymond — a Petőfi-Társaság a nagy népköltő dicsőítésére albumot ad ki, mely a magyar könyvkereskedelem dísze, a magyar tipográfia valóságos klenodiuma s a magyar könyvipar kincse lesz. Egy Jókai Mór, Bartók Lajos, Szánná Tamás, Endrődi Sándor stb.-ek lobogója alatt egy sereg művész sorakozott, hogy Petőfinek oly irodalmi emléket állítson, amely párját ritkítja. Többet e műről nem árulhatunk el, de konstatálnunk kell, hogy oly művek, a minő a Petőíi-Album, mely diszkötésben csak 6 frt, csupán ott keletkezhetnek, a hol a kiadónak megvan a biitonság érzete s meg vau a garancziája, hogy a lelkes és kegyeletes közönség pártolja hazafias vállalkozását.“ — Földosztás a Rákóczy-szabadságliarcz le- vevetése után. Az „Athenaeum“ í’-társaság kiadásában megjelenő „A Magyar Nemzet Története“ czimü tízkötetes nagy munkának (milleniumi kiadás) nyolezadik kötetéből, melynek czime: „A restauráczia kora“ (1712— 1815.), most újabb három és pedig a 145., 146., 147. számú füzet került a könyvpiaczra. A kötet jeles Írója Marczali He'nrik ezekben a füzetekben épen Magyarország belső állapotainak leírásával foglalkozik a Rákőczy- szabadságbarcz leveretése után. A fejedelem és hívei száműzetésbe mennek. Minden néven nevezendő jószágaikat lefoglalja az államkincstár. A királypártiak erőszakkal betolakodnak az elhagyott birtokokba, a melyekre a kincstár teszi rá a kezét. Ezekből a konfiskált birtokokból bőven kitelik a királypártiak tántoríthatatlan hűségének megjutalmazása, Legnagyobb igénynyel lépnek fel természetesen a német urak ős a. Rákóczy elpártolt vezérei. Azt lehet mondani, hogy az urak újból felosztják maguk között Magyarország uradalmait. A külföldiek a földosztás tekintetében körülbelül olyan módon járnak el, mint Kolumbus utáu az éhes és kincsszomjas spanyolok a felfedezett Amerikában. Minden füzet ára 30 kr. Kapható minden hazai könykereskedésben. — A magyar nép múltja és jelene. Irta Benedek Elek. Forrong a földnépe, veszbirek száguldozzák be az országot. És azok, a kik nem merültek el a múltak krónikáiba, uj jelenségképen bámulják a történőket. Pedig régi dal ez ... lm előttünk Benedeknek köoyve. A mint olvasunk, olvasunk benne, egyszerre csak úgy rémlik, mintha nem is rég letűnt századok történetét beszélné írója, hanem a jelen bajairól és nyomorúságairól szólana. Ep igy forongott a földnek szegény népe és ép igy száguldoztak a vészhirek . . . Ismernie kellene minden magyar embernek a forrongások és lázadások történetét a múltban, hogy akkor, mikpr orvoslásra kerül a sor, ne kapkodjunk idegesen.
