Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
XIX. évfolyam. 51, szám. Nyíregyháza, 1898. deczember 18. VEGYES TAKTALMU HETI LAP, SZABOLCSTÁRMEOTE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . -.4 foxint. Fél évre............................................................2 „ Ne gyed évre..................................................1 ' » A községi jegyző és tanít*» uraknak egész évre csak két forint. ______ Az előfizetési pénzele, megrendeléseié s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézfendők. A lap szellemi részét képező küldemények», a bZ-jrkesztó c íiuie ultit kér *t i*;k l»e»(üiiieui. i Bérmeuletlen levelek csak ismert kezektől I fogadtatnak e . A kéziratok csak világos kívánatra s az. i lető költségére küldetnek visasa. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincslári bólyegdij fejében minden egres hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-tóri közlemények dija soronkin 30 kr. Hirdetésük elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza S-ik szám); továbbá: Goldberger A V„ Eokslein Bernét és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. .által Hamburgban Hivatalos rész. 1950 1098”— Szabolcsvármegye főispánjától. Pályázati hirdetmény. A kormányzatomra bizott Szabolcsvármegyébe bekebelezett Nyíregyháza rendezett tanácsú városnál megüresedett rendőrkapitányi állásra, amely állás jelenleg 1100 forint évi fizetés, s a járlatlevelek kiállításáért befolyó jövedelem '/3-ad részéből álló jutalékkal van javadalmazva, ezennel pályázatot nyitok. A pályázni kívánókat felhívom, hogy törvényes minősitvényüket, életkorukat, valamint eddigi szolgálataikat igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hozzám az 1899-. év január hó 10-ig, mint záros batáridőig nyújtsák be. (2 — 1) Nyíregyházán, 1898. deczember hó 10-én. Br. Feilitzseli, főispán. A tél nyomora. A szegény ember már fázik, ha csak említeni hallja is, hogy itt a tél! Mert a meleggel együtt kitelt az ideje a vékony nyári ruhának is s akinek módja vau, beszerzi idején a jó meleg téli gúnyát a maga, családja, gyermekei számára. Ámde mennyi a szegény, akinek nem hogy ruhára telne, de, hogy fűtőre adja-e ki nehány garasát, vagy éleimet vegyeu belőle, a fölött kell gyötrődnie. Sokszor láthatni reggelenkint, amint egy- egy szegény, ugyancsak vékony gúnyáju kis fiú, összezsugorodva a hidegtől, siet az iskola felé, hogy meggémberedett tagjait az iskolai kályha melegénél fölengesztelje. És ilyenkor aztán, nem törődve a hőmér- sék hirtelen változásából származó veszélyekkel, megrohanják a hőséget erősen sugárzó kemencéét, s nem ritkán arezukat, kezüket égetik össze. Elrongyolódott czipőjük oldalán a hidegtől megvörösödött lábujjak néznek ki, melyek A „NYIRVIREK“ TARCZAJA. A üu. — Irta: Páfrány. — Nincs teljes boldogtalanság. A kit a balszerencse üldözött, szegénysorsban élt, kta és gyötrődés öldöste uapjiit, nem mondhatja, hogy életének nem voltak soha boldog perczei. Mikor az az üldözött baj-zolctest elfoglalja éjeire nyughelyét, a szem bezárul az agy működése megszűnik, ellepi az embert az a nehéz bódulat a mi előlege az örök pihenésnek — behegednek a lélek sebei. Ez az édes mély öukivület, ez adja meg a kereszt hurezoláshoz az erőt, ez tengeti a lélekben az egyensúlyt; ez tartja vissza az őrülést. Ezek a pillanatok a teljes boldogság pillanatai, mikor az ember nem tud magáról, belevósz a nagy mindenségbe, elalszik benne az a nyomorult skorpió is, a mit léleknek neveznek. Mikor megérkezik az álom, a nyugalomnak, az abszolút boldogságnak vége. A nagy denevérszárnyu fantom üstöködbe ragad és keresztül kasul hurezol emlékeidnek mezején. Alá csonyan repül veled, ha a mezőn kövek hevernek, vagy egv egy fejfa mered ki a hantok közül, hozzáütődöl, hogy bőröd megrongálódik és csontjaid meghasadoznak belé. Ha feljajdulsz? Megsajnál. Visz, visz magával túl a képzelet égboltján és onnan feutról lehajlt és te zuhansz lefelé mint a meteor, melyet elrúgott magától valamelyik üstökös. * * * Együtt laktam a fiúval; nagyon árva volt és nagyon poéta. Miudég az árvaságát siratta. Borongás verseitől az egész hazában fáztak az asszonyok. természeteseu gyakran el is fagynak. Vékony ruházatuk foltból és lyukakból áll — Eledelük egy kis darab barna kenyér, mely egy kis rongyos zsebkendőbe kötve, reggelijüket és ebédjüket képezi. Ilyen szomorú képek jelennek meg a tanítók előtt télen, midőn az iskolába lép, köuy- uyező szemek, szenvedő arczocskák, s a lábmozgás zaja miatt elnézésért esengo tekintetek megújulnak. De nézzük, kik ezek a szegény gyermekek? Legnagyobb részük azon szegény, beteges, napszámból élő embereké, kik míg egészségük engedte, szolgálatunkban állottak, vagyoni gyarapodásunkat kezük munkájával előmozdították Találkoznak azonban köztük olyanok is, kiknek apjok munkaképes ugyan, de népes családját csekély keresményéből nem láthatja el elegendő étellel, meleg ruházattal és fötütt lakással. Ezekhez tartoznak — s talán leginkább szánalomra méltók — a szegény özvegyek árvái., kiknek sem védője'., sem kenyérkeresőjük nincs, s legfeljebb ha istenben bízva tűrik a nyomorúságot s várják keserves sorsuk jobbra fordulását. Ezek azok a gyermekek, akiket itt fölsoroltunk, akik a legjobban rá vannak szorulva a segélyre. Ezeknek az érdekében hívjuk föl a jólelkü emberek figyelmét, hogy beállván a tél, a maga szigorúságával, adakozzanak és gyűjtsenek a szegény gyermekek segélyezésére. Ki-ki, ahogy telik, s pénzbeli adományok mellett egy-egy viseltes ruha, egy pár ócska czipő vagy csizma, egy használt sapka vagy kendő, mely talán már a lomtárban hever, milyen igen-igen jól fog esni ezeknek a szűkölködő gyermekeknek s nekünk magunknak semmi megerőltetésünkbe nem kerül. Nagy néha engem is megénekelt. Rám fogta, hogy embertelenül szeretem, hogy becsületes vagyok mindenben, még a szerelemben is, józan vagyok még az ivás- ban is. Ahogy mondta hitte is, uagyra volt velem. E verseiért kapott tiz-husz forintot, más keresete nem volt. Nálam inkább akadt pénz. Volt egy csomó csendélet megrendelve nálam a milliomos Kameti dining roomji számára, hát nem ismertem a gondot. A múltat meg elfeledtem. Az atalieren kívül három szobánk volt meg egy fürdő kabin az első emeleten. A fiú a kert felőli kis szobában gunnyasztott, ha nem kószált én meg a képeimen pepecseltem naphosszat. Alkonyaikor pedig, ha a fiú nem volt oda hangulatot hajhászni, összeültüok a nagy cserépkályha mellé és hallgattunk nagyokat. Hallgatás közben együtt gondolkoztunk. Azt a társalgást senkifii meg nem értette volna, mi köznttünk folyt, héb s hóba egy szó ha esett, aztán ümm-gettünk nagyokat. A fiú mintha üvegből lett volna keresztül világított, vagy sötétlett rajta minden érzelme. Kérdezés nélkül tudtam mi a baja, ha sö ét volt. Rosszul honorált vers, támadó szerelem, vagy csak a rendes rezigoáczió. Azt nem szerettem, ha a szerelmet emlegette is. Amilyen keresztül-kasul szív volt könnyen megárthatott volna neki. Ha éreztem, hogy a baj környékezi, igyekeztem kiáb'ánditani. Sikerült mindég; el is keresztelt „illúzió hóhér“ nak. * * * Érdekes vendégem volt. Vékony szőke lány, mágnás familia sarja. Le kellett festenem. Megörültem a váratlan portrait megrendelésnek. Siettem kijelenteni, hogy teljesen rendelkezésére állok, ülhet amikor jön és annyit amennyi tetszik. Ne forduljunk el közönyösségből* ezektől a szegény, szenvedő iskolai gyermekektől. ’ hiszen — mint a hogy az írás mondja — aki a szegényeknek ad, Istennek ad. Szomorú időket élünk. Sok a szegény közöttünk. Hisz másban sem gyarapodunk, csak a nyomorban. Sok embernek szomorú lesz ez a tél. S a tündérfény, m ily egy hét múlva, ka- rác-soukor beragyogja majd a világot, hejh sok zugot hagy sötéten csak városunkban is. A lehulló morzsákkal, fölöslegünk csekély részével is nem egy szegény permetező köny- nyeit száríthatnánk föl. Van városunknak elég szegénye, árva iskolás gyermeke. Ezekről, most a télen, gondoskodni kell a társadalomnak, különösen a közeledő karácsony szent ünnepe alkalmából. Hadd érezzék ők is a Megváltó jöttének örömét. Váltsuk meg őket, ha rövid időre is, a szükségtől, halavány arezukra varázsoljunk mosolyt s csüggedt lelkűkbe egy kis életkedvet. Jó emberek! kiket az Isten tehetős móddal áldott meg, gondoljatok a télen, különösen pedig a karácsonyi ünnepek alkalmából a szegényekre is. Fogyasztási adók reformja. A helybeli kir. pénzügyigazgitóság a következő közérdekű hirdetmény közlésére kérte föl lapunkat; 1. Az eddigi szesz italmérósi, ezukorfogyasztási ős söritaladók 1898. évi deczember hó 31 -ik napjával megszüuuek; ennélfogva 1899. évi január hó 1-ső nap jától kezdve égetett szeszes folyadékoknak, ezukoruak, ezukorárúnak és sörnek a zárt városokba (Budapest, Pozsony) való behozatala, s nyilt helyeken való eláru- sitása és beszerzése alkalmával a most említett adók nem fizetendők úgy mint eddig, zárt városokban a fogyasztási adóhivataloknál s nyílt helyeken az,.adószedésre jogosítottnál (községnél, bérlőnél). Az egyes városok által a fenteuuiteU czikkek fogyasztása vagy A fiú költeménysorokban beszélt az elragadottság- tól, mikor elment a szép vendég. Enthuriazmusát megtartotta azutánra is állandóan. A kép készült lassacskán. Közben a flu meg a modellem egész megbarátkoztak. Ah, nem jól fejeztem ki magam, barátságnak csak a lány részéről lehetett neveznem a közeledést, a fiun, a mint azt előre láttam, a szerelem összes szimptómái jelentkeztek. A rezesoru tniszsz, aki a lányt kisérte rosszat sejtett, mert sürgette a képet, de az nem ment olyan könnyen, késleltette az, hogy uem birtam eltalálni a haja szinét, mindennap más ős más volt egy nüánszszal. mig végre megtudtam, hogy azért nem találhattam el, mert pouderezte hol jobban, hol gyengébben. A miszsz rezes orra jól érezte a veszedelmet. A szép szőke lány nagy arányokban szerelmesedett bele a fiub . Soha sem láttam még, hogy az a veszedelmes láng ilyen gyorsan beborított volna két fiatal szivet, akár a praire tűz. A fiun nem csudálkoztam, de a leány ! . . . A maga, büszkeségtől száraz, légkörében mipden- esetre meg voltak a hódolói és azok között biztosan meg volt az egy, „az a bizonyos“ egy. Mégis már a harmadik találkozásod! megdöbbentő bizalommal beszélgetett a fiúval, látszólag hatott rá annak az a határtalan rajongása. A miszszel kétségbeesett tauácstalanságban álltunk a teljes pompájában virágzó szerelem és a befejezett kép előtt, A következő napon a szőke leány könnyed alakja helyet, magas öreg úr jött fel a lépcsőn; a leány apja. Megdicsérte a képet, át adott ötven aranyat', egy hideg pillantást vetett a kétségbeesett fiúra, ázzál eltávozott. A fiú odafordult az ablakhoz. Homlokát a hideg üveghez szorította és nézett, nézett az ákáczfa kapaszMai számunk ÍO oldalra, terjed.
