Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

XIX. évfolyam. 46, szám. Nyíregyháza, 1898. november 13. Megjelenik hetenkint egryszer9 vasárnapon. ^ Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . 4 forint. Fél évre..........................................2 „ Ne gyed évre...................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a' A lap szellemi részét képező küldemények, |----- r ■ * * - * - - - a szerkesztő csiine »litt kcr-tuek hehü'deui. i Bó rmentetlen levelek csak ismert kezektől Hirdetési dijak: Mimién négyszer hasábozott petit eor egyezer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében i kr. Kincstári bélyegdij fejében minden egyet hír- detés után 30 kr. fizettetik. A nyilt-tóri közleméuyek dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V„ Eckstein Bernét és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenslein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban: lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos ! fogadtatnak e könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ° A kéziratok csak világos kívánatra s az (Jánoszky ház) intezendok. j illető költségére küldetnek vtsssa. Hivatalos rész, —Szabolesvármegye alispánjától. Io9o. Koczok László kir. főmérnök az egyes törvényható­sági közutakon levő átereszek helyreállítása czéljából szükségelt tölgyfa padlók beszerzése iránt előterjesz­tést lesz. Határozat. A kir. főmérmök által tett előterjesztés és a 18027/98. K. számú batáfozattal már elfogadott költségelőirányzat alapján a törvényhatósági közutakon levő átereszek ki­javításához szükségelt tőlgyfapadlóknak az 582 frt 80 krt tevő előirányzat keretén belől nyilvános zárt ajánlati versenytárgyalás utján leendő beszerzése ezennel elrendel­tetik, az árlejtésre határnapul a folyó év november hó 25-ik napjának d. e. 9 órája a vármegyeház kistermébe kitüzelik, s az árlejtési hirdetmény és részletes feltételek­nek a vármegyei hivatalos lapban való közzététele mel­lett az áriejteni kivánók feihivatnak, miszerint ajánlatai­kat ide a hirdetményben meghatározott időpontig 53 frt 28 kr bánatpénz csatolása mellett annyival inkább beadják, mert a később beérkező ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Miről a vármegye gazdasági bizottság tagjai, a kir. állainépitészeti hivatal, s vármegyei hivatalos lap kiadó­hivatala az árlejtés! hirdetmény és részletes feltételek csatolása mellett, ezeknek is a jelen határozatnak közzé­tétele végett a jelen határozaton értesittetnek. Nyíregyházán, 1898. október 31. Mikccz János, alispán. 20480/1898. K. Irlejtósi hirdetmény. Szabolesvármegye törvényhatósági közutain fekvő fafelszerkezelü átereszek padlózatainak időszakonkinti javításához szükséges 30 drb egyenként 3.5 m. hosszú 10/30 cmes, 70 drb egyenként 3.0 m. hosszú 10/30 cmes 100 drb egyenként 3.0 m. bosszú 8/30 eines tölgy padló készletnek 532 frt 80 krban jóváhagyott költség- előirányzat alapján leendő beszerzése határoztatván el, ezen faanyagok vállalati utján Nyíregyházára a vár­megyei székház udvarára leendő szállításának biztosítása czéljából f. 1898. évi november hó 25-én d. e. 10 óra­kor Nyíregyházán, Szabolesvármegye székházának kis­termében zártajánlati versenytárgyalás fog tartatni. Felhivatnak vállalkozni óhajtók, miszerint az elő­irányzott összeg 10°/o-át tevő bánompénzzel ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött napon reggeli 9'/j óráig annyival inkább igyekezzenek benyújtani, minthogy később érke­zettek vagy távirati ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. A költségelőirányzat és részletes feltételek a vár­megyei levéltári hivatalban a szokott hivatalos órák alatt megtekinthetők. Nyíregyháza, 1898. október hó 31-én. Mikccz János, alispán. 20480/1898. K. Részletes feltételek Tekintetes Szabolesvármegye részére beszerzendő tölgy padló készlet szállítására vonatkozólag. 1. A versenytárgyalás csakis zártajánlatok mellett eszközöltetik s abban bárki részt vehet, ki jogérvényes ügyletek kötésére jogosítva van. 2. Az ajánlatban számmal és szóval kitüntetendő az ajánlati összeg, valamint, hogy az ajánlkozó az általá­nos és részletes feltételeket ösmeri, s azokat elfogadja. 3. Az ajánlathoz az előirányzati összeg 10%-a csalolandó bánoinpénzül, akár kt jzpénzben, akár óvadékul, elfogadható értékpapírokban, mely bánotnpénz az árlej­tés befejeztével a nem vállalkozóknak azonnal visszada- lik, a vállalkozóvá lett egyéné azonban biztosítékul visszatartva a megyei letéti pénztárba helyeztetik s csak is a szállítás teljes befejezte s kifogástalan átvétele után lesz a kereseti összeggel egyidejűleg a vállalkozó részére kiutalva. 4. Az árlejtés befejeztével a legjutányosabban ajánlkozóval a szerződés megköttetik, a mely reá nézve azonnal, a törvényhatóságra nézve pedig a vármegye alispánja által leendő jóháhagyás után válik kötelező erejűvé. 5. Vállalkozó köteles az előirányzat szerinti fa­anyagot a szerződés jóváhagyásától vett értesítés napjá­tól számított 45 nap alalt Szabolesvármegye székháznak udvarára beszállítani, s az ott kijelölendő helyre máglyába rakatni. G. Az egyes padlódeszkáknak feltétlenül 8. cm, illetve 10 cmtr vastagsággal, 30 cm széleséggel és 3'0 m. hosz- szal kell birniok, s egészséges jó minőségű sűrű rostu fiatal tölgyfából fűrészeiteknek kell lenni, parázs vén fa, veres szinü, korhadásfoltos, túlságosan görcsös, görcs lyukas, vagy csóka férges, valamint szilva jellegű domború részeket tartalmazó darabok el nem fogadtatnak, s ha ilyenek mégis elő fordulnának, köteles azokat vállalkozó azonnal elszállítani. 7. Az esetben, ha a szállítmány között egyes darabok az előirt 30 cmnél szélesebbek lennének, ami azonban csak is 3, az az három cmig engedtetik meg, ezen többletért vállalkozó a vállalati egységárak arányá­ban kárpótollatni fog, a vastagsági és hosszméretnél esetleg előforduló többlet azonban figyelembe vétetni nem fog. 8. A szállítás befejeztével az anyagot a vármegyei gazdasági bizollság megvizsgálja, megfelelő volta esetén átveszi, s a felveendő jegyzőkönyv alapján vállalkozó kereseti dijának kiutalása iránt intézkedik, mely alkalom­mal a jótállási összeg is kiutaltatik. 9. Mindennemű kincstári illetékeket vállalkozó sajátjából fedezi. 10. Netaláni peres kérdések elintézésére a nyíregy­házi kir. járásbiróság illetékes. Nyíregyháza, 1898. október 31-én. Mikccz János, alispán. J' Szabolesvármegye alispánja. 1 o5J o. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város pol­gármesterének és a községek elöljáróinak. Hivatkozva a folyó évi október hó 15-én kelt 21010. K. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Ptlirügy község közlegelőjén járó szarvasmarha állo­mányban előfordult lépfene elhullási esét folytán elren­delt zár f. évi október hó 29-én feloldátott. Nyíregyháza, 1898. szeptember 2. Mikccz János, alispán. A „NYIKVIJJEK“ TÁRCZÁJA. Mese a boldogságról. Szép volt a leány, mint a hasadó hajnal, szép, mint a fesló bimbó; Bzemében az égnek egy darab azúrja pihent meg, ajakát, amely ritkán nyilt szóra, megirigyelhette volna a legszebb eper. A leány akit Angyalkának hivtak, apácza volt az Orsolya-szüzek zárdájában. Ott nevelkedett gyermek kora óta s a nagyvilágból csak a zárdát körülvevő négy falat s fe­lette elterülő eget ismerte. Pedig e leány, kiben a szépség oly harmonikusan volt megtestesítve, nem ide termett e rideg, komor falak közzé. A nagy világ zajába vágyott, amelyből olykor-olykor egy egy hang áthallatszott a magas kerí­tésén, amelyről csendes csillagos éjjelen annyit álmo­dozott, amelyről csak annyit hallott: a világ nagyon rossz. És ó még is epedeit a rossz világ mán, tudni akarta, hogy milyen az élet e négy falon kivül, haj tóttá egy meg nem nevezhető, sajátságos érzelem, a mely egész valóját lázba hozá, a mely érzelem miben­létéről neki csak homályos sejtelmei sem voltak. Ri­degnek, kietlennek érzé benőt a zárdában az életet s az után, amit boldogságnak uevezüuk, a melyről eddig azt hallotta, hogy az csak a magányban lelhető fel ... . — Leáuyotn, te távozni készülsz körünkből? Kérőé a jóságos fejedelemasszony. — Igen anyám! Egy sajátságos vágy fog ol; tudni akarom, hogy milyen az élet odakünt, élvezni akarom fiatalságomat, boldog akarok lenni. — A boldogságot leányom — rnondá a fejedelem- asszoDy — nem találhatod fel a nagy világban. Ne menj el, mert csalódni fogsz. Őrizd meg szived nemes ártatlanságát s ne igyekezz tudni azt, ami e falakon kivül van, mert az mind rut salak. — És én anyám e salakot akarom látni, taposni akarok benne, hogy különbséget tudjak tenni. Niucs a gazdag előtt értéke a pénznek; nem tudja azt, hogy mi a boldogság, aki nem volt boldogtalan. — Jól van leányom, menj s kisérjen áldásom. De jól jegyezd fel búcsúszóm : Ha majd kifáradsz a küzde­lemben, ha azt látod, hogy a világban minden üres és hamis, ha abban fogsz csalódni, kiben legjobban hittél s ha reményeidben megtőrőtten nem lesz hová mene külnöd; jegyezd meg, hogy e falak mindég befogadnak. S most menj utadra, áldásom reád. S Angyalka elindult a világba, telve reménynyel s nem hozott belé egyebet, mint a boldogság utáni mohó vágyat s az ő gyönyörűséges szépségét. * * * Angyalka épen a varró iskolából jött ki, a midőn szembetalálkozott egy ifjúval. Az ifjú szép volt, mo­nokli csillogót szemén s a legdivatosabb kabátot hordá, amelyen ott diszlet az elmaradhatatlan szegfű. An­gyalka már már ki akarta kerülni az ót erősen fixirozó fiatalembert, de akkor eszébe jutott, hogy ó ismerni jött a világot, boldogságot akar hajhászni s bátran tartott az ifjú felé. Az ifjú, miután műértő szemekkel végig nézett a leányon és úgy találta, hogy az a világ legbájosabb teremtménye, mivel épen jobb foglalkozása nem volt, a leány után veté magát. — Nagysád, megengedi, hogy haza kisérjem? — De uram, az nem lehet én, én ... de akkor ismét eszébe jutott czélja s mégis elfogadó a fiatal ember ajánlkozását. A fiatal ember egész a lakásáig kiséré Angyalkát s ott barátságos kézszoritás s a vi szontlátás édes reményében váltak el. Angyalka az este álmában ügy látta, mintha meg jelenne előtte a fejedelemnő jó-ágos arcsa s vigyázatra iutené; de hiszen nincsen miért, gondold magában, midőn felébredt, mig belsejében valami sajátságos, szokatlant érzett, amelynek kifejezést adni nem tudott, amely azonban így ismeretlenül is édes melegséggel töltő át egész lényét . . . S az ifjú másuap is várt reá, de nem jött üres kézzel ajándékot hozott az ő csilb gának, amint Angyal­kát nevezni kezdó s újra elkiséré hazáig. Angyalka aznap már nyugtalanabbul eludt; várta epedve a másnapot s úgy érezte, hogy nem jól esne neki, ha a fiatal ember elmaradna. íme, gondoló ma­gában, még sem olyan rossz a világ, mint a milyennek a zárdában lefestették. Itt van egy férfi, akitől óvott a fejedelemasszony, pedig hát alaptalanul, hiszen ő olyan kedves, olyan jó. S mig Angyalka így álmodozott 6 szőtte a jövő terveit, a fiatal ember boldogan, de a mellett gentlemanokat jellemző diskrécióval adá elő barátainak, hogy a legjobb utón van, amely egy a világ legbájosabb leánykájának szive felé vezet. Es ezután sokszor, mindennap találkoztak. An­gyalka elérte azt amit kivánt: nagyon boldog volt. Szerette ezt a fiatal embert, szerette egy fiatal leány nemes, önzetlen szerelmével s a fiatal ember is szerette, — legalább ő szegény igy gondold. * * * A fiatal ember ott ült fent a leány szegényesen bebutorozott negyedik emeleti szobájában. A társalgás nagyon nehezen indult, mindketten érezték, hogy e pillanatok elhatározók égész életükre. A fiatal ember közelebb húzódott a leányhoz s beszélni kezdett neki édes, boldogító szerelemről, lágy, behízelgő hangon s a leány lecsukott szempillákkal hallgatta az imádott ifjút s az ifjú, aki a pillanatok kihasználásában nagy gyakorlattal birt csak beszélt szerelmesen. Majd meg­fogd a leány bársony puhi kezét s lassan magához voná s mialatt a leány érzé forró leheletének perzsa* lését, amely minden csep vérét arczába kergeté: el­csattant az első csók, amely után Angyalka annyira vágyott. íme álmodozók a leányka, itt van a boldogság, mily kietlen, mily zordon volt életem eddig, mig nem ismertem ezt a magasztos, felemelő érzelmet, aminek neve: szerelem. Ez a csók, mely szerelmük első záloga volt, úgy érzé hogy kárpótolja ót a múltért, amelyet a zárda falai között kellett töltenie. S ő is megfogd a fiatal ember fejét s visszaadd neki szenvedélylyel, ka­matosán a kapott csókot. Az első csók a férfitől, — óh milyen más volt ez, mint amilyet márvány hideg homlokára a fejedelem­nőtől kapott. Egy uj világot érzett megnyilatkozni, egy uj világot, a mely eddig el volt zárva előle, s Mai számunk ÍO oldalra, terjed,

Next

/
Oldalképek
Tartalom