Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
0, XIX. évfolyam. 38, szám. Nyíregyháza, 1898. szeptember 18. VEGYES TAETáLmü HETILAP. szabolcsvArmsgts hivatalos lapja. A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. A lap szellemi részét képező küldemények, szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni postán vagy heí^ben^házhoz ’hordva : elo^äesl, pénzek, megrendelések s a Egész évre . . ...... 4 forint. laP szetlmldese tárgyában leendő felszo- i ... , ,, . . , , Fél évre...........................................................2 „ támlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos.-í fo “d“®er Negyed évre............................1 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , . ... ... A k özségi egész évre j (Jánószky ház) intézendők. illető kö“ffe külLtnek ?v"ssza & ' “ Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után HO kr. fizettetik. A nyilt-térí közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Barnát és Általános Tudósitó által Budapesten, H íasenstein és Vogler irodájában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Erzsébet királyné. Ott nyugszik immár, a Habsburgok ősi temetkező helyén, a kapuczinusok bécsi sírboltjában a nji királynénk. S gyászba van borulva egész Magyarország. Angyali nemtője, ki az elnyomott haza sötét egére először hozta meg a remény sugarát s a kéts'gbeesett nemzetet fölemelte lesújtott helyzetéből, Magyarország bálványozásig szeretett királynéja nincs többé. Az ő szenvedése véget ért, de a mienk csak most kezdődik s az idők növekedésével nem hogy enyhülne, de még inkább nőni fog. Mert ki fogja őt ueküűk pótolni. Annyi század után az első királynőt, akiért az egész nemzet egyforma lelkesedéssel rajongott. Az első királynét, aki minket olyan nagyon szeretett. Mennyi reménynyel néztünk egykor a jövőbe, mikor még a fiú is közöttünk járt, s mennyi fájdalommal néztünk a bánatában megtört anyára, mikor közös reményünket, egy országnak és egy édes anyának ezt a legdrágább kincsét elvesztettük. Felejtettük a magunk bánatát, hogy ő miatta aggódjunk, s nem kértünk vigasztalást a magunk, hanem csak az ő fájdalmára. Ma már ő neki nincs fájdalma s tni sirathatjuk mind a kettőt. Ebben a bánatban nemzet és király köny- nyei összefolynak. Ötveu évvel ezelőtt mint ellenségek állottak szemben egymással s ötven év múlva közös fájdalomban sírnak együtt nemzet és királya. Mennyi sötét felhő, mennyi verőfény ez ötven év alatt, melynek kezdetén az ifjú országok sorsának intézésére vállalkozik s melynek folyama alatt gyakran és a befejezésnél is tapasztalja, hogy a királyok sorsát is egy magasabb hatalom intézi. És annyi gond, annyi csapás és veszteség között ez ötven évnek legfényesebb része az, mikor e fejedelmi szívben életre kél a szerelem s népeinek nagy lelkesedése mellett oltárhoz vezeti, szépsége által is trónra született bájos aráját. És múltak az évek s az elnyomott magyar nemzet mindig nagyobb és nagyobb bizalommal tekintett a trón felé. Lelkének titkos sugallatával megsejtő, hogy az ifjú szív melegen érez a magyar uemzet iránt. És múltak az évek s az elnyomott magyar nemzet szivében mindig nagyobb és nagyobb lett a reméuy, hogy a sötét éjszakára ismét fényes hajnal fog következni, s hogy a fényes hajnalt annak az angyali léleknek fogjuk köszönhetni, ki arra született, hogy ne csak feLéges urát, de népeit is boldogítsa. És mikor beköszöntött a fényes hajnal, mikor örömmámorban úszott a magyar uemzet, széles e hazában egy ima szállt fel az •égbe: „Áld meg Isten a magyarok királynéját.“ Miért, hogy ez imának nem volt foganatjai Miért, hogy aki boldoggá tett milliókat, annak boldogság helyett szenvedés jutott osztályrészül I Ki tudna erre felelni! Gyászban van a magyar király, gyászban van a magyar nemzet. Mindketten azt veszítették el, ami szivüknek a legdrágább volt! Az ő bánata, az ő szeretete elpihent, de a mienk megmarad örökre. Századok fognak el- mului, de mig magyar lesz e földön, emléke élni fog közöttünk. Legendák képződnek majd alakja körül, s palotákban, kunyhókban, pásztor- tűzek mellett róla fog szólni a rege, a tüudérszép királynéról, a ki a magyar népet olyan nagyon szerette. Gyászba van borulva Magyarország. Hiszen olyan kevesen vannak, akik minket szeretnek s e kevesek között olyan kimagasló volt ö, hogy hozzá hasonlót alig fogunk találni valaha Sirassuk és gyászoljuk őt, mert bizonybizony nagy okunk van mindkettőre. A vármegye közgyűlése. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 15-dikén rendkívüli közgyűlést tartott a végből, hogy kifejezést adjon a riemzpti nagy csapás felelt érzett fájdalmának s megállapítsa az országos gyászban való részvétele módozatait. A rendkívüli közgyűlésre a törvényhatósági bizottmány tagjai —mindnyájan feketében — igen nagy számmal jelentek meg. Főispán úr őméltóságaa meghatottság némaságában várakozó közönséggel telt teremben megjelenve, a rendkívüli közgyűlést megnyitotta, és fájdalomtól remegő hangon hozta tudomására azon Felséges Urunkat, királyunkat, a felséges uralkodóházat és nemzetünket a legmélyebb bánatba boritó gyászos eseményt, melyet a m. kir. belügyminiszter távirati utón hozott a törvény- hatóság tudomására, mely szerint Magyarország védő szelleme: Erzsébet királyné 1898. évi szeptember hó 10-ikén Genfben gyilkos merénylet vérlanujaként nemes lelkét kilehelte. Eme, lelkünket elzsibbasztó fájdalom érzetének kifejezése és a gyászesettel kapcsolatos intézkedések megtétele czéljából hívta össze Szabolcsvármegye törvényhatóságának mai rendkívüli közgyűlését. A főispán úr Öméltósága ezután székéből fölállva folytatta beszédét, melyet a közgyűlés néma csendben, állva hallgatott meg. A beszédet következőkben közöljük : Tekintetes törvényhatósági bizottság! A magyar nemzetet mély gyászba boritó, a kormányzatomra bízott Szabolcsvármegye közönségének raiuden egyes tagja által mély megilletődéssel és fájdalommal fogadott esemény tette kötelességemmé rendkívüli intézkedéssel a mai napra a megye közönségét közgyűlésre összehívni. Ezen intézkedésemről a tekintetes törvény- hatósági bizottságnak jelentést téve, s intézkedésem tudomásvételét kérve, a rendkívüli közgyűlést megnyitom. Jelentem a megye tekintetes közönségének, hogy folyó hó 11-én érkezett hivatalos értesítés szerint Erzsébet királyné 0 Császári és Apostoli Királyi Felségén egy anarchista által tőrszúrás ejtetvén, Ő Felsége e hó 10-én Genfben meghalt. Erzsébet királyné Magyarország rajongásig szeretett Nagyasszonya, nemzetünknek balsorsában védangyala, tehát nincs többé, a kérlelhetleu sors az emberi érzésből kivetkőzött és az emberi társadalomból számkivetett alakok egyikébe rejtőzött daemon által kioltotta Felséges életét, a magyar nemzetnek és Felséges hitvesének, Urunk és Királyunknak mérhetetlen fájdalmára, bánatára. Tehát elvesztettük őt, a rajongásig szeretett Királyasszonyunkat, elvesztettük örökre. Mennyi fájdalom, mennyi bánat, mennyi keserűség fogja el szivünket e szomorú valóság tudatában, vegyülve a megvetés és kiolt- hatatlan gyűlölet érzelmével, az alávaló undok tettessel szemben. Elvesztettük örökre, elvesztettük, mert az az elvetemült rosszaság ördögies szelleme egy pillanatig győzelmet vívott az örökkévaló jóság és igazság felett, elvesztettük, mert végtelenül szerettük, imádtuk, s ezért a rossznak szelleme irigyelte tőlünk. Édes magyar nemzetemnek nincs egyetlen tagja ki ne tudná mennyit vesztettünk el beuue, mégis vétenék Felséges Királyasszo- uyunk emléke ellen, ha e pillanatban, midőn Szabolcsvármegye közönségének, a nemzet testének, a veszteség felett érzett őszinte, mély fájdalmát tolmácsolom, legalább futólag nem idézném fel azon boldogító emlékeket, melyek a köteles alattvalói hódolat és hűségen felül, a nemzet szivét Felséges királynénk szivével egybeforrasztották. A mi szivünket is érte e tőrszűrás, mely fennkölt lelkét teremtőjéhez felemelte, mert elvesztettük benne a nemzetnek jó sorsban tündérét, balsorsban védangyalát, a nemzet érdekeivel és igazaival magát azonosítani tudó Felséges királynénkat, elvesztettük benne a legelső magyar nőt, ki nemes gyöngéd szive sugallatának és vonzalmának engedve hazánkat :s magyar társadalmunkat szivébe zárta közöttünk élt, velünk érzett. Bátran mondhatjuk: Ő a mienk volt! Uralkodói és női erényei, szellemének és női szépségének varázs ereje, lelkületének finomsága és nemessége s mindenek felett a magyar nemzet iránt érzett vonzalma és szeretete, az immár a történet magasztos körébe emelkedett Felséges alakját, legenda-szerű varázs-körrel fogják felruházni, és néki örök életet biztosítani a nemzet szivében. Az Istenbe vetett hit és reméuy, az ősi erénybe helyezett bizalom s nemzetének szeretete pedig nyújtson Felséges Urunk és Királyunk bánatának vigaszt, fájdalmának enyhülést. Ezek után, ösmerve azon imádattal határos ragaszkodást melylyel minden magyar ember s igy Szabolcsnak minden fia a legdicsőbb fejedelemnő iiánt viseltetett, azon módozatokra vonatkozólag, melyekkel az Ő, sziveinkben örökre élő emléke csekély erőinkhez képest meg- örökittessék, indítványozza, hogy : 1. Szabolcsvármegye köztörvényhatósága és közönsége kifejezést adva Felséges királyunknak a magyar nemzetet mély gyászba boritó elhunyta felett érzett fájdalmának, Felséges király-asszonyunk iránt érzett hódolatteljes alattvalói hűség, a minden igaz magyar ember szivemélyén fakadó tisztelet, szeretet és hála igaz kifejezéseként Erzsébet királyné Ő Felségének boldog emlékét jegyzőkönyve lapjain örökítse meg ; IVKai számunk 8 oldalra, terjed.
