Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
XIX. évfolyam. 33. szám. Nyíregyháza, 1898. augusztus 14. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. szabolcstArmbgts hivatalos lapja. A SZ ABOLCS 7ÁRMEG YEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. MecrjeleniU hetenldnt eeryszer, vasárnapon. -'S5K0 Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . . 4 forint. Fél évre............................................................2 „ Negyed évre.................................................1 n A községi jegyző és tanifcí uraknak égés/, évre csak két forint. Az előfizetési pénzele, megrendelések s a A ,al' szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- , a szerkesztő czime a,att kéretnek bekülJeni támlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos 1 fo^dutnak^k'' ‘CVelek C9ak Í8m'írt' kM ktÖ‘ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. Hirdetési dijak: Minden négyszer h.isábozoít petit sor egyszer közlése 5 kr.; többszöri közles esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejé en, minden egyes bir, A kéziratok csak világos kivinatra s az detós után :0 kr. fizette ik. I illető költségére küldetnek vissza | A nyi!t-térí közlemények dija soronkint 30 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát Ó3 Á'talános Tudósitó által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Becsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. 1 Hivatalos rész. 15852. K. —jggg---- Szabolcsvármegye alispánjától. Pály ázati hirdetmény ódára. Szabolcsvármegye közönsége a „Bessenyei György“ érezszobrát a folyó évi október hó első fel 'ben fogja leleplezni, mely ünnepélyes alkalomra egy a Bessenyei György érdemeit dicsőítő ódát kivánván Íratni, 10 darab 20 frankos aranyat tűzött ki e czélból pályadijul. Pályázati határidőül a f. évi szeptember hó 8-ikáuak délutáni 5 órája állapíttatott meg, a pályázni kívánók kötelesek ez idő alatt irodalmi színvonalon álló abszolút becsű s szavalásra alkalmas műveiket idegen kézzel írva, zárt jelige levél mellett hozzám annyival is inkább beadni, mivel a később érkezett pályamunkák figyelembe vétetni nem fogunk Nyíregyháza, 1898. évi augusztus hó 3-án. Mikecz János, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A nyírbátori járás főszolgabirói hivatalától 6882. szám alatt beterjesztett alábbi pályázati hirdetményt közhírré tétel végett közlőm. Nyíregyháza, 1898. augusztus 5. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 6882. K. 1898. Pályázati hirdetmény. Szabolcsvármegye nyírbátori járáshoz tartozó K.- Léta nagyközségben a község-jegyzői állás lemondás folytán üresedésbe jővén, arra ezennel pályázatot hirdetek. Javadalmazás: 1. Fizetés 400 frt. 2. Irodai átalány 30 frt. 3. Fűtés és világításra 40 frt. 4. Terrné(3-2) 16117. K. 1898, szetbeni lakás, hielléképületek és kerttel. 5. Két katasztr. hold föld haszonélvezete, melynek adóját a község lizeti. 6. Anyakönyvvezelővé történendő kineveztetése esetén tiszteleldij 100 frt. 7. Anyakönyvi helyiség tartásáért 2 öl fa beszállítással, vagy értéke. 8. Anyakönyvi irodai átalány 10 frt. A választás határidejéül folyó évi augusztus 31-ik napjának d. e. 10 óráját K.-Léta község házához tűzöm ki s felhivorn a pályázni kívánókat, hogy képesítésüket, életkorukat, szolgálati idejüket, ' igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényüket az 1883. évi I. t.-czikk 6. §-a értelmében f. évi augusztus 30-ika d. u. 5 óráig hivatalomhoz annyival inkább nyújtsák be, mivel a később érkezettek figyelmen kivül fognak hagyatni. Nyir-Bátor, 1898. julius 27. Yay, főszolgabiró. ——Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A kisvárdai járás-főszolgabirói hivatala által 7549. K. 1898. szám alatt beterjesztett körözvényl közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1898. augusztus 3. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. 7549. K. 898. Körozvény. Berlhóti Benjámin kisvárdai lakos egy drb 2 és fél éves sárga szinü kancza, homlokán csillag jegyű csikója Kis-Vardából a folyó évi julius 28-án elbitangolt. Kis-Várda, 1898. julius 31. Koczogh, szolgabiró. —Szabolcsvármegye alispánjától. I o9 o. Értesítem, hogy a sertésorbáncz betegség L.-Petri község sertésállományában járványosán fellépett s ez okból e község sertésállománya további rendelkezésig zár alá helyeztetett. Nyíregyháza, 1898. augusztus 4. Alispán helyett: Mikecz Dezső, főjegyző. Nyílt levél gróf Pongrácz Jenő úrhoz, mint a szabolcsvármegyei gazdasági egyesület elnökéhez. 1. Nagy méltósága Gróf, Elnök úr! Bátorkodom, egész tisztelettel, némi beszámolót adni a mezöhegyesi tanulmány-utról s Nagy méltóságodhoz intézni azt, tiszteletteljes hálaképen azon kegyességért, melyből kifolyólag e tanulmáuy-utat nekünk lehetővé tette; s egybeu köszönetét mondok Siraitska Endre titkár urnák is, a közbenjárás fáradozásáért s óhajtom, hogy az alábbi sorok némi tanulságul és talán buzdításul is szolgáljanak. Múlt hó 26-án Királytelken 16-an ültüuk vonatra, Bujról, s Nyíregyházán, Gégényböl és Dombrádról, Vas Mihály lelkésztársam vezetése alatt 48-au csatlakoztak hozzánk s így együtt 6l-en indultunk a tanulmány-utra. A tervezők közül többen elmaradtak, az igazán égető mezei munka miatt. Debreczeube érve 8 óva felé volt annyi időnk, hogy a városba ránduljunk, legalább lámpafényuél. némi ismeretet szerezni e hires városról, különösen azoknak, kik még uem látták. Az éjszakai utazás elég tisztességesen ösz- szezavarta ugyan idegeinket, azonban az alföld friss hajnali szellője s a kíváncsiság elevenítő izgalma némileg rendbehozott, midőn 7 óra után nehány perczczel megállóttunk a mezőhegyes! állomáson. Az uradalmi állomás hívogató idilli környezete s a ránk váró tisztek nyílt magyar szivessége, villanyozó derűt támasztott mindnyájunk szivében. Egyszerre otthon éreztük magunkat. A társaság iutelligenA „NYÍRVIDEK“ TÁR0ZÁJA. Oroszországi útamból. — Sütő Jóísefné. — Múlt óV április havában egy nagyszabású kirándulást. tettunk Erdélyen keresztül Romániába, onnan a Feketetenger^ partján KUsdtendsóbe, a románok tu lajdonába jutott mai Constanczába. Ilazajövet az isteni Sinaján keresztül, melynek szépségétől elbájolva, alig pihentük ki ez út fáradalmait, midőn május hó egyik napján férjem azon hirrel jött haza, hogy egy kellemes meglepetést készit számomra, de amit jelenleg ; még nem közölhet velem azon okból, mivel annak megvalósításához pár hétre van szüksége. A pár hét eltelt, s akkor elómbe tárta az oroszországi út tervezetét, a melyet az orvosok congressusa alkalmából más tudományos téren foglalkozó egyének is tenni szándékoznak, kik oly loyalisak, hogy nem kifogásolják a hölgyek odautazását, sót egyenesen felszólítják őket arra. En szeretek útazni lelkem egész hevével, de Oroszországba, a dynámitok hazájába, a barbár nép országába menni, — no ez már vakmerő vállalat. Rémképeket láttam magam előtt, s minden nap, mely az elutazás megvalósításához közelebb hozott, csaknem úgy éreztpm magam, mint a ki biztos halálos ú ra szánta el magát; — mig végre nap-nap után közelgett a kitűzött határidő. Da ekkor eszUukbe jutott, hogy jó lenne az utazó egyének lajstromát körUluézni, ú'aznak e nők ezen útirányban, és kik? 8 kitűnt, hogy a közelből ú rakelnek dr. Bruckuer Ernő ős nejo Debreczenból, dr. Némethy Samu nejével Ugocsából Nagy Süllősről, továbbá Ferenczy Fereucz gazdasági akadémiai tanár ős Tóth Béla gyógyszerész, szintén Debreczenból. Útirányunk Lembergen átinenve Kieven, Moszkván, Szt.-Péterváron, Varsón Krakkón keresztül a Kárpátokon haza. Augusztus 14-őn tehát ezen társaságbaan indultunk el Nyíregyházáról. A kölcsönös bemutatások után egyszerre össsze tettunk lánczolva, s mentői távolabb mentünk szeretet hazánktól, a kapocs annál szorosabban fűződött össze közöttünk. A csapi vonaton Munkácsot elhagyva haladtuuk előre a Beszkidek vadregényes bérezel között. Festői szőp vidék ez! Bár egy Ízben már utaztunk ezen a vonaton a lembergi kiállítás alkalmával, de a vidék szépségeivel még most sem biriunk egészen betelni. Zakatolva kapaszkodott föl vonatunk a holdvilágos éjszakában a magas Bjszkidakre, s szivünk egyszerre elszorult, midőn az els), 225 méteres alagutat értük el, utána a második rövidebbet, 15 pereznyi út után — óriási magaslaton, fenyvesek között haladva — érjük el a harmadikat, mely 1941 méter hosszú. Itt a Beszkidek legmagasabb pontján vagyunk, melynél egy zöld lámpa pislogó fénye adja tud unkra, hogy elértük szép hazáuk határát. — Egyszerre elfogódik szivünk s leirhatatlan érzés hatja át az egész valónkat. Búcsuesókot intünk édes hazánknak; Istenhozzádot rebeg ajkunk az édes viszontlátás reményében — s egyszerre benn vagyunk Lengyelországban. Lavocue állomáson szálltunk át az osztrák vasúti kocsikra, még mindig a festői szép vidék behatása alatt Alig vettük észre, hogy az éjjel semmit sem aludluuk, s a kimerülés vett ruj'.uuk erőt. A kupik oly zsúfoltak voltak, hogy csak virradtkor vettük észre, hogy három olasz doktor is utazik velünk, kik ép oly kimerülteknek látszanak, mint mi, de sokkal porosabbak, s ruházalukoo látható a több napi utazás. Ekkor jött tudomásunkra, hogy olasz ütitársaink közzül egyik dr. Lombroso, a hires elmegyógyász. — Egyszerre a reggeli napsugár övezte körül a láthatárt. Fél tiz órakor érkeztünk Lembergbe, s podgyá- szunkat elhelyezve a vasu-i pírtáénál, kocsikra ültünk és az egész társaság berobogott, a várost körül nézendő. Lembergbe érve úgy éreztem magam, mint egy régi ismerőssel szemben; örvendezni kezdtem a viszontlátáson. Minden a régi szinben tűnt fel előttem úgy, mint három évvel ezelőtt volt; — de egy hiányzott: az impozáns kiállítás, és a lengyelek lelkes ovácziói. Még mindig a fülembe csengnek a kedves gyermek hangok, midőn a lelkes hazai dallamokat felharsogták a kiállítás területén; meglátszott a gyermekek s nagyok arczán a mély fájdalom, mely lelkűket emészti. Én szimpatirozom a lengyel néppel, és látva őket, meg tudom érteni bensőjükben a mérhetetlen fájdalmat: bár hazájukban élve, még is hontalanok ők. A városban először megreggeliztünk, s dicsérettel kell felemlítenem a pompás kávét ős süteményt minden czukrászdábaD; a jó illatos vaj species sok tekiutetben hozzájárul a kitűnő s Ízletes sütemények elkészítéséhez. Innen egyenesén a Zaudbergre hajtattunk, boanan madártávlatból látható Lemberg. Szerpentin utakon följutva, csinosau parkírozott helyeket és szőuyeg partikat találtunk. A férfiak megfürödtek, mi pádig az Udo, jó levegőt szivtuk teljes tüdővel, s csakhamar éreztük annak üdvös hatását. A Zandbergről lejövet, a városban tettünk séta kocsizást. Lemberg befásitott utc/.ái igeu jó benyomást tesznek az idegenre, de különösen az úgynevezett Ring, Lemberg leghíresebb tere, sok szép monumentális épülettel és templommal. A város rövid áttekintése után siettünk ebédelni a Hotel Csntralba, amelynek első emeletén vannak bereudezve a diszes éttermek, melyek a legnagyobb világvárosba is beváltaik. luneu gyorsan kihajtattunk a pályaházhoz, ü'unkat folytatandó Oroszország falé. Elfoglalva helyeinket a kupéban, az út, truly innen tova visz, egyhangú, t ualmas. KörűibeIőI 6 órakor este érkeztünk meg Podvolocykába ; ez az osztrák határállomás. Itt egy jó fél óráig várakoz'unk, hogy a kitár- kártyát. (Grenzeu-karte) kiválthassuk, melylyel azonbrn csak Wolocyskáig, az első orosz állomásig mehettün (. Egy vashídon érjük el a hatalmas Orosz birodalom határát, hol egy kivont szüronynyal őrt álló katona fogadja az átrobogó vonatot, s beléptünk Oroszországba. Mély lélegzetet veszüuk, s még mindig az előítéletek hatása alatt szivünket összeszorulni érezzük. Félve tekintünk ide s tova a kupék ablakaiból, s mintha más világrészben éreznék magunkat, ügy lépünk ki a kupéból a tágas perronra.hol orosz nemzeti öltönyt viselő férfiak fogadnak. A perronról hatalmas terembe lépünk, Mai számunk 8 oldalra, terjed.
