Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

aebb tagjai egy gyönyörű emeletes tiszti lakás­ban találtak úri kényelmet, úri kiszolgálást, a többiek is mindnyájan a legnagyobb körülte­kintéssel és minden szükségesekkel ellátva he­lyeztettek el. Kimosdva, felfrissülve a központi szálloda éttermében reggelihez gyűltünk, mely­nek elköltése után, Veres Pál intéző ur veze­tése mellett, megkezdtük a látnivalók tanul­mányozását, ott a központi telepen, amely te­lep különben Mezőhegyes nagyközség, állandó 7000 lakossal, községi tisztviselőkkel, templom­mal, iskolákkal, heti vásárokkal, pompás vá­sárcsarnokkal, remek épületekkel, sétányokkal, parkokkal és kertekkel. A tejtermelés és tehenészet kötötte le elsőben is figyelmünket. A mi szükséges, hasz­nos és czélszerü e fontos mezőgazdasági ágnál, mindazokat megvalósulva láttuk. A simentháli keresztezés szolgáltatja a bő tejet, melyből nem­csak az összes tiszti- és szolgaszemélyzetet látja el naponként a szükséges mennyiséggel, hanem azonfelül jut borjú nevelésre és az aradi piaczra, hova kellő lehűtés után ólomzárolt cziukan- nákban viszi reggelenként a vonat. Tágas, szel- lős, tiszta istállóban vannak elhelyezve e pom­pás tejelő jószágok, mindig a legszebb és leg­alkalmasabb példányok hagyva meg továbbte- nyésztési anyagul, az eredő helyről is szállitva apaállatot, amely azonban már némi tekiutet- ben hátrább maradt a mezőhegy esi fajnál, s inkább tőlünk lehet kifelé szállítani tenyész- anyagot. S mintha érezné is e büszkeséget az a 12 mázsás bika és 8 mázsás bikaborju, mely ugyan bárányszeliden engedi magát simogatni, de egész testtartása mutatja kiváló nemes ere­detét. Van is beesők a vidám bikaborjuknak, ha dobra kerülnek s bizony egy darabot nem tudnék megszerezni egész évi fizetésemből; pe­dig hát nem tartoznék a lehetetlenségek közé, hogy ilyenfajta tehenészetet jómagunk is ösz- szehoznánk viribus unitis. A takarmányozás okszerűen van összeállitva, — a mi a növen­déknél növelésre, a felnőttnél fenntartásra, a tejelőnél tejkiválasztásra szükséges és elégsé­ges. Czifraságnak, pazarlásnak semmi helye. — Takarmányát, ivóvizét ott az istállóban találja meg a tehén; a hosszú márvány-jászlok végén egy csapkereket kell csak megfordítani s öm­lik a friss viz, melyet járgányos szivattyú szál­lít a külömbözö helyiségekre. Ugyanezeu jár­gány egyúttal szecska vágót is hajt s a csala- mádét kis mezei vasúti kocsikon szállítják a tágas vágó-helyiségbe, honnan ves3zőkosarakban osztják szét szükséglet szeriut. Következett a sőre-istálló. — A szükséges anyagot külföldről vásárolják, leginkább Gali- cziából, Tirolból s más hegyvidékekről, nagy­testű hizékony ökrök, melyek kéjes nyugalom­mal, tükörtisztára kefélve, heverésznek a puha alomban s érnek — a mészárszékre. Ezeknek már nincs márvány-jászlok s inni is kijárnak egy elromlott kazáncsőből készült praktikus nagy itatóválura. 3_________________________ _______________________________ ho l az ajtóban elszedik Útleveleinket s meg vizsgálják podgyászainkat. A vizsgálat elég udvariasan ment vég­hez; de a számos utazó miatt a bosszantásig hossza- dalmas és kimertő volt. E tortúrán átesve, egy mellék terembe (restauráczió) vezettek, hol egy sok tagból álló doktori bizottság fogadott, kik tudtunkra adták, hogy egész kényelmesen vacsorázhatunk, mivel külön vonaton utazunk a lehető legnagyobb kényelemmel. Ezt ujongó örömmel fogadtuk az orosz vendégszeretet itt vette kezdetét. Elkezdődött az étkezés: vacsoráztunk. Az orosz doktorok oly szívélyesek, oly barátságosak, a nők iránt oly udvariasak voltak, hogy csakhamar főimeleged'link, látva mindeu oldalról a szívélyes arezokat s a valódi vendégszeretet megnyilatkozását. — A vacsora végez­tével elfoglaltuk helyeinket a kupéban. A bizottság tagjai oly szívélyesek voltak, hogy minden egyes kupét megvizsgáltak, hogy az Utazók elég kényelmesen vau nak-é elhelyezve? Elindulva. Kiew felé haladtunk. Mindenki kényei mesen megkapta a maga helyét; me;jegyzendő, hogy 3—4 egyént helyeztek egy kupéba, s a kupék éjjelre fUggő ágyakkal vannak berendezve. De ehhez szokni kell. Hanem akit a helyzet nem zsenirozott, az még aludni is tudott; — én mentői kevesebbet. A kora reggeli órák már csaknem minden utazót ébren találtak, s végre megpillantottuk a számtalan nyaralót, melyek egy nagyobb város közellétét enged­ték remélni — s pár perez múlva megláttuk a távol­ból Kiewet, az oroszok Jeruzsálemét. A sok színes, zöld, vörös tetőzetű ház, a számtalan aranyos kupolás temp­lom a valódi orosz jelleget árulja el. Az állomáshoz érve, a nőket egy hölgy bizotttág fogadta. Ezen hö'gyek azonnal a kupékhoz siettek, hogy bennünket, az idegen nőket, szívélyesen Isten hoztá val fogadjanak. Beszéltek hozzáuk francijául és és németül, ki minő nyelven értette meg őket. Mint minden nagyobb állomáson, ügy itten is egy külön iroda volt felállítva, hol orosz növendékek mindennemű felvilágosítással szolgáltak. A nők előzékenységükkel s figyelmükkel halmoz­tak el bennünket, s mindannyiunknak átadták a város „N Y f B V I P é K-“ Különféle gazdasági szerszámok megtekin­tése után, betértünk egy közös konyhába, hol a tót napszámosoknak főztek nagy üstökben ebédet és sütötték a halom kenyeret. — Tisz­taság, rend, egybevágó működés mindenütt. — A napszámosoknak kiadják a heti adagokat minden anyagból s ők maguk egytömegben ké­szítve el, sokat megtakarítanak, melyet a ke- zelőség pénzen visszavált s a nyári keresetet midőn ősszel hazamennek a munkások, postán utánok küldik. Ily módon 80—150 írtig visz­nek haza személyenként s más tavaszszal újra kezdik. , A kísérleti telepen végighaladva, külöm­bözö növényeken láttuk a művelési és trágyá- zási különféle módok eredményeit. Fűfélék, kalászosok, kapásnövények, kertitermények, rost­növények, elkülönített táblákban, de egymás mellett, s egyhangúlag kiáltják, hogy kellő trágyázás és kellő művelés adnak eredményt. A szeszfőző nem volt üzemben de azért keresztül mentünk rajta. Czukor-gyár, szesz­gyár, később jönnek majd működésbe, de gaz­dasági eredményüket láthattuk, részben az állatnevelésnél, amennyiben a gyárból kikerülő répaszeletek elvermelve, ha 4—5 év múlva ke­rülnek is elő a föld alól, vegyítve darával, szecskával, kitűnő hizlaló takarmányt adnak s haszon nélkül nem vész kárba semmi sem. Bármily élvezetes, tanuságos volt minden látnivaló, az éjjeli álmatlanság után tikkasztó hőségben órákon át megtett gyaloglás pihenőre hajtott. Ebédig kissé lenyugodtunk. Néhányan azonban, még ebéd előtt, ked­ves kötelességül, tisztelegtünk az igazgatóság­nál és a ménes anyag fóvezetőjénél, gróf D’Orsay Olivér ezredes urnái. Igazán lekötelező szives fogadtatásban részesültünk, valamint Kállay kapitány ur részéről is, kinek sok fá­radozásáért és kimerithetlen türelmű magya­rázataiért saját lakásán fejeztük ki hálás kö- szönetünket. Ebédünk kitűnő készítésű és kellő mennyi­ségű volt. Mondanom sem kell, hogy az ellá­tás teljesen ingyenes volt; a ki azonban a szükségesen felül a bőségre és kényelemre is kívánkozott, kitűnő sört, bort, ételnemüt kap­hatott mérsékelt árban. Általában az egész el­látás mintaszerű és szives volt s minden elis­merésre és köszönetre érdemes. Délután pont 3 órakor előállott 20 kocsi s a távolabbi tanyákra, legelőkre vitt. Előbb azonban a délezeg ménekben gyö­nyörködtünk. Egyenként vezették elő a telivéreket, Nóniusokat, Gidránokat. Kállay kapitány ur magyarázta származásukat, jellemöket, Majd jött maga az ezredes gróf ur, s a mi még cso­porttal sohasem történt, maga vette át a ma­gyarázatot, és fáradbatlan részletező buzgóság- gal, sziporkázó szellemmel, a falusi gazda ész­térképót. Vizit kártyáinkat elkérve, egyúttal meghívtak bennünket a sétahangversenynyel egybekötött bankettre, a melyet a congressusi tagok tiszteletére rendeztek, — s fölhívták figyelmünket a kiállításra. — Szívességüket megköszönve, kocsira ültünk, s kis társaságunk együtt- tartva robogott be a város rossz kövezetén a Hotel Belvue-be. Amikor a kocsikon kettesével elhelyezkedtünk, akkor vettük észre, hogy ezek oly szűkek, hogy a leg­nagyobb veszélylyel jár két jól megtermett egyén el­helyezésére; egymásba kellett szorosan fogódzni, nehogy a zökkenős ütőn valahogy kiessünk; s láttuk is, hogy itt mindenki, különösen nő féifival egymást átkarolva ül. Én meg is jegyeztem, hogy itt a házasfelek csak addig lehetnek rossz viszonyban, mig a kocsira föl nem ülnek; a kibékülés a föl üléssel azonnal megkezdődik. A kocsik orosz specialitások; ilyen járművel egész Oroszországban nem találkoztunk többé. Az egyfogatúnak támlája nine-:, azért oly veszélyes az elhelyezkedés; a rüd kettes, mint a mi taligáink­nál, a ló feje fölött járomszerü fa alkotmány van, mely a kettős rúdból képződik. A bérkocsikat „izlovcsik'nak nevezik oroszul. A hotelünkbe szerenc-ésen bejutva, elhelyezked­tünk; toillettünket kissé elrendezve, egyenesen a ki állítás területére hajtattunk. A Kiewben hasonnevű és szomszédos kormányzóságok épen ez időben mezőgaz­dasági és iparkiállitást rendeztek. A kiállítás egy ma­gaslat oldalán, eléggé kopár, befásitatlan területen fe­küdt. Felfelé villanyos vonat köziek:dett, s azon men­tünk mi is fel. A pivillonok többnyire faalkotmányok voltak, de igen Ízlésesek és keleti színezetűek. Egé­szen eltérő a berendezés a mi többi európai kiállítá­sainktól. Az idő rövidsége miatt nem tanulmányozhat­tuk tüzetesen, de amit láttunk, az mind igen kielégí­tette várakozásunkat. Sok specialitással találkoztunk; szép tatárbotokat láttunk, bámulatraméltó réz- s elefántcsont berakásokkal; sok dísztárgy volt és sport dolgokat állítottak elő ezen berakási munkálatból. Pár órai ott időzésünk alatt nem győztük eléggé megfigyelni a sok orosz specialitást. De a hőség a magaslaton minden egyes állatot úgy lefényképezett, kül­sőleg, belsőleg egyaránt, hogy maguk a vezető tiszturak nem győztek eléggé bámulni ez oda­adó türelmen és lelkes előadáson s nekünk is különös örömünkre és büszkeségünkre szolgált, hogy mi Szabolcsiak tudtuk megnyerni az ez­redes ur megkülömböztető nagybecsű hajlamát. Lelkes hangulatban kocsiztunk az első mé- ueshez 1—2 éves csikók állottak előttünk, hi­hetetlen uagysághan és kifejlettségben és bá- rányszelidségbeu. Mint beczézett kalitka-mada­rak, simultak hozzánk e pusztai csikók, szinte szólva, szinte kérve valamelyes csemegét; fe­jőket az ember vállára fektették, a simogató- hoz simultak, összekeveredve ember és állat, mintha együtt nőtt volna fel. Aztán jöttek sorra az 1 éves, 2 éves, 3 éves magyar üszők, bikák, mindannyi remekei fajuknak, fejlettségben, testtartásban, szelídség­ben. Igazi iskolázott, nemes faj. az okszerű ki­választás, gondozás oklevelei valamennyien. Paradicsomi állapot: bárány a pusztai orosz­lánnal együtt legelész és egy kis gyermek őrzi! Valóban gyermeki szelídség és kedély kell hozzá, igazi pásztori türelem és szeretet, hogy ily eredmény álljon elő. A csikók min­den estve akolban, tető alatt hálnak, ugy- szinte a borjuk is. Akol előtt tágas, bekerített helyiség. A pihent állatok reggel futógyakor­latot végeznek s úgy vonulnak a legelőre, mintegy kifárasztva, hogy ne a legelőt gázol­ják erre-arra szaladozva, hanem nyugodtan le­geljenek. Nyugvóra hajlott a nap. Megállottunk még egy hatalmas elevátor előtt, vele összekapcsolva egy hat emeletes magtár, a hol 24.000 méter­mázsa termény helyezhető el s e rengeteg mennyiséget egy 10 lóerejü gép forgatja, tisz­títja, szállítja le és fel a tartókba. Az elevá­tor tetején, 35—40 méter magasságban, messzi­látó van, honnan majdnem az egész gazdasá­got belátva, gyönyörködtünk az esti pírban rezgő messze vidéken. Aztán .... habár a lélek még kész volt, de a test erőtlen. A szives, magyar vendég- szeretet kedves, otthonias pihenőt készített mindnyájunk számára, és mi egy szép nap em­lékeivel és tanúságaival hajtánk nyugalomra fáradt fejünket. Andrássy Kálmán. Gyiimölcsteuyésztés Nyíregyházán. (Vége.) A gyümölcstenyésztés felkarolásával együtt még nagyon üdvös és gazdasági szempontból is komoly figyelemre méltónak találom a szőlőmivelés felkarolását oly formán, hogy a községi faiskola területén legyen egy fél, vagy egy hold területű szőlőtelep is, továbbá a faiskola kerítése mellett szőlő-lugas oly czélból, hogy a szőlő munkálatok minden neme külön, a metszés kü­lönféle módozatai gyakorlatilag is bemutattassanak a szőlő munkával foglalkozóknak. E czél megoldását úgy vélem legsikeresebbnek, ha a faiskola kezelő egyszersmind a szőlészet és borászatból is képesített legyen s mint miuden árnyók nélkül annyira ellank&sztott, hogy szinte tűrhetetlen volt ott a további tarkózkodás; azonban némileg csillapúit a hőség, midőn igen jó bé- hűtött pilseni sert ittunk egy gyár által igen elegán­san berendezett pavillonban. Ugyan-e helyen mutatott be nekünk Ferenczy Ferencz egy szent pétervári gaz­dasági akadémiai tanárt, aki tanulmányozás végett tartózkodott a kiállításon és tudósítója volt egy szent­pétervári szaklapnak. — Sajnos, a nevére nem emlék­szem, de e pereztöl fogva oly szívélyesen viselkedett irányunkban, hogy az egész kiewi ott időzésünk alatt kalandozott, s neki köszönhetjük, hogy oly rövid idő alatt olyan helyesen lettünk mindenről imformálva. — Már az útban ismerkedtünk meg a két Dungerszky bácskai fiúval, kikkel egy hotelbe szállván, ők is tár­saságunkhoz csatlakoztak. A délutáni órákat a város megtekintésére hasz­náltuk fel, az orosz tanár kalauzolása mellett. Először a botanikus kertet, majd az ezeréves kapu-maradványt néztük meg, mely még őseink kiewi csatározása idejé­ből származik, s reánk, magyarokra a legérdekesebb részlet volt. Aztán a templomokat néztük meg! — A legfőbb nevezetességét képezi Kiewnek a Lawra. Ez egy búcsújáró hely, hová több száz kilométerről is el­zarándokolnak a buzgó oroszok. Magas dombtetőn fek­szik, körülvéve templomokkal és számos épülettel, me­lyek helyiségei a főpapok ős papnövendőkek lakásául, szent könyvek nyomtatására szolgáló nyomdául, — szent képek festésére mű’érmekül, — viasz gyertyák készítésére műhelyül a zarándokok részére étkező és szálló helyiségül, — szent tárgyak elárusitására bolto­kúi szolgálnak: szóval egész búcsújáró hely. A temp­lomok telve drágaságokkal s milliókat érő kincsekkel. De mindenütt tapasztaltuk e nép vakbuzgóságát, mely elhozza utolsó fillérjeit a Mária mennybemenetelének szentelt templom oltárára — és szaporítja a templo­mod túlhalmozott kincseit összetakarltott kopbkjeivel. Még nehány nevezetesebb templomot néztünk meg, — 8 aztán az esteli koncertre és bankettre készülendő, hotelünkbe hajtattunk. Este nyolez órakorjérkeztünk a koncert- és ban­kettre, melyet Kiewnek legszebb mulató kertjében tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom