Nyírvidék, 1898 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-26 / 26. szám
8 De hát ki kezdje meg! A munkásnép semmiesetre sem! Hisz csak nem kívánhatjuk azt, hogy a munkásnép csak azért szaporodjék el, s csak azért sajátítson el előre bizonyos technikai jártasságot különféle munkákban, hogy majd esetleg talán valamely gazdaságban megejtenek egy kísérletet ? A kezdeményezés a nagy birtoktestek tulajdonosainak hazafias és erkölcsi kötelessége — de még a saját érdekükben is áll! — Nekik kell törekedni egy belterjesebb gazdálkodási irányzat felé ! Igen ám, — mondják sokan — de ehhez mindenek felett sok és olcsó pénz kell s azután az állandó, olcsó munkáskéz! Tökéletesen igaz! Pénz és munkáskéz két fontos faktor a belterjes irány megalapításánál ! Foglalkozzunk e két faktorral sorban! Pénz kell igaz, de nem szükséges sok pénz ! A belterjes gazdálkodási rendszert nem kell egyszerre s nem is sok pénzt igénylő nagyszabású tervekkel, — de sőt ellenkezőleg apródonként, kevés pénzzel s több spekulativ szellemmel és ügy szeretettel behozni. Mert ne gondolja senki, hogy azok a mintaszerű külföldi gazdaságok csak úgy egyszerre lettek oly belterjesekké s úgy a munkásokra, mint a tulajdonosokra áldásthozókká; ott is volt primitiv, külterjes gazdálkodás, s csak apródonként, minden csekélynek látszó termelési ág felkarolásával, fejlesztésével és az állapotok consolidálásával kezdtek átmenni fokról-fokra a belterjesebb felé, míg végre oda jutottak, hogy mi azok jövedelmét majdnem mesésnek s közállapotaikat irigylésre méltóknak találjuk. Mert egyik tényező a másikat fejleszti, mig végre aj összes termelési és értékesítési faktorok, — teljes kifejlődésükben állanak előttünk! Az átmenetnek nem is szabad nagy tőkével megindulnia. Akárhány nagy gazdaságot ismerünk, melyek tulajdonosai nagy pénz-áldozatok árán külföldi gazdaságok mintájára rendezték be gazdaságaikat s végre szépeu belebuktak! Mindent az adott viszonyokhoz mérten kell cselekedni. Természetesen okos, körültekintő eljárással, sok türelemmel s ami fő: kitartással! Ez a mezőgazdálkodás lényében rejlik; itt természeti és erkölcsi érőket kell kihasználnunk; ezek bár lassan, de annál biztosabban érvényesülnek javunkra, vagy kárunkra. — Ez világos! Hisz pl. csak egy szép állat felneveléséhez évek kellenek. A pénz tehát olyan csekély mértékben kell az átmenethez, hogy alig jöhet számba. Eoglalkozzunk tehát a másik tényezővel, az intellectualis erőkkel és munkás kézzel. A munkás kezeket valóban nem nélkülözhetjük, s ennek elegendősége, olcsósága, valamint a munkásnép jelleme határozottan befolyással van arra, hogy mily irányban s mily rendszer mellett gazdálkodjunk! Lukovszkynak uem volt annyi barátja, mint Kozinszbynak. aki egy krakkóvidébi paraszt fia volt, s lassankint küzdötte föl magát. — A ki Lukovszky indiványa mellett van, emelje föl kardját! Csak tizenkét kard emelkedett magasba. — Le vagy szavazva! — szólt Kozinszky. — De most menjünk sietve. — Megállj! — Mit akarsz még? — Legalább a gyémánt keresztet a a többi rendjelet ad ide annak bizonyságául, hogy nem én vagyok az oka, hogy életét nem vettük. — Vedd ókét, nyomorult! Ezzel megrohanták a szerencsétlen királyt. Letépték rendjeleit, lánczát; elvették tárezáját, még zsebkendőjét is. — Csak a kendőmet adjátok vissza! suttogta a király. — Minek ? — Sebeimet bekötni vele. — Kozinszky kivette a kendőt a rablók kezéből, s bekötötte a király vérző fejét. Ismét lóra kaptak, s vágtattak tovább. Egy dombnál megállt a csapat. — Kozinszky, esküdjél meg, hogy megölöd a zsar nokot, ha élve nem hozhatod szállásunkra ! — kiáltott Lukovszky. — Esküszöm ! — Jó, most mi erre megyünk. Te menekülj az erdő felé. Az üldözők utánunk jönuek az országúton, mig ti azalatt könnyen szökhettek álutakon. Az erdőben a sebesült királynak is le kellett szál- lani lováról. A süppedő mocsárban elvesztette egyik csizmáját, az éles gályák megvérezték arczát s már menni is alig tudott. S épp e tekintetbeu hallani a legtöbb panaszt. Tény, hogy nálunk némely vidéken nincs elegendő olcsó munkáskéz. S az is tény, hogy a mi népünk jelleme elüt a külföldi munkásétól; a mi népünk apró- cseprő munkára nem igen szeret vállalkozni; az időszaki munkáknál, takarás idején páratlan munkás, bámulatos munkát képes kifejteni — de aztán a beállott közökben — és ki venné ezt neki rossz néven oly megerőltető munkák után? — pihen, tétlenkedik! — Azonban kérdem, honnan van a mi népünknek ezen sajátságos jellemvonása? Valamint minden élő lény magán hordja az őt környező természeti faktoroknak bélyegét, úgy van a mi munkásnépünkre is reá sütve a mi külterjes, időszaki munkákhoz kötött gazdálkodási rendszerünknek a jellege! — Külterjes gazdálkodási rendszer mellett csak kevés munkás kell; ezeket aztán a sokat igénylő időszaki munkáknál túl is kell fizetni. — A munkás ilyenkor sokat keres, de nagyon megerőlteti magát, mibő! kettő következik : 1. Kifáradva pihenni fog s a pihenés után — a megszokás törvényénél fogva — henyél s elsajátítja a henyéléssel járó hibákat is. Plane, ha a korcsmák utján még módot is nyújtunk rá! 2. Hogy egyszer gyorsan jutva nagy keresethez, utána nem igen vágyik kis kereset után s gyorsan szerezve pénzt, nem igen kíméli; könnyen jött, könnyen megy! Innen magyarázható a népnek csekély takarékossági és prédálási hajlama! Amint láthatni tehát, ismét egy circulus vitiosus áll előttünk! A tulajdonos nem megy át egy belterjesebb gazd. rendszerre, mert a munkásnép ilyen, meg olyan; a munkásnép pedig a mi külterjes gazd. rendszerünk mellett nem lehet más, mint éppen amilyen! Ki törje meg ismét e circulus vitiosust! Csakis a nagy birtokok thlajdonosai! Csakis ezeknek állanak rendelkezésükre a szükséges szellemi és anyagi eszközök! Már csak példaadás okából is a kisebb gazdáknak. ab. „NYÍR V I I> É K“ _____________ A nyirbátor—debreczeni vasút. Tisztelt Seerlcesztö úr! Nem Írok érdektelen dologról, midőn becses enge- delmével tudósítom a megyénk egy részén, a legközelebbi jövőben esetleg már átvonuló debreczen—nyírbátori helyi érdekű vasút egy részének közigazgatási bejárásáról, mely e hó 16-án Nyir-Adony községben eszközöltetett. Előző napon a küldöttség Debreczen városában végzé teendőit s a közigazgatási bejárást Debreczen, hajdumegyei Sámson község és szabolcsmegyei Tamási pusztán, 16-án folytatta azt Nyir-Adonyban és végezte Mihálydi, Gelse, Szalmád határain. A vállalkozók által készített munkálat módosítását kérte Nyir-Adony község elöljárósága annyiban, hogy a tervezett állomási helyet a község déli oldaláról az északira óhajtá áttétetni, még pedig azon — nem valami — Kozinszky! — szólt a király. — Vedd a lova mat 8 menekülj. Hagyj engem elveszni 1 — Nem. Együtt kell mennünk! Nem tudok tovább — szólt s leroskadt a sárba. E perczben csengetyü hang hallatszott a távolból. Kozinszky kivonta kardját s szúrásra készült. — Hallod, hallod Kozinszky ! — szólt Szaniszló király. —Engedj imádkozni! A viclányi kolostor harangja békét hirdet. A kimerült ember térdre emelkedett s kezeit ősz- szekulcsolva imádkozni kezdett. Kozinszky szeméből forró könnyár kezdett szakadni e megható jelenet láttára; kardját elejtette s maga is térdre rogyott. — Nem ! A király nem lehet olyan rossz, mint a milyennek mondják! Hisz ime imádkozik. Nem ölhetem, nem fogom megölni! Királyom megbocsátasz e nekem? — Teljes szivemből. — És teljesen fölmentesz bűnöm alól? — Teljesen! — Jól van! akkor parancsolj velem hova vigyelek? — A vielányi kolostorba, ha lehet. — Erősebbnek érzed magad királyom? — Igen, menjünk ? Ismét megindultak, de mielőtt elérhették volna a kolostort, a király eszméletét vesztette. Kozinszky kar ján vitte egy közeli vizi malomba, s ott a molnár ellenkezése daczára elhelyezte . . . így menekült meg az elrabolt király! Az összeesküvők, mint tudva van, orosz segélylyel leverettek. Lukovszkyt és Slraninszkyt felakasztották. De Szániszló nem örülhetett sokáig a koronának. Az orosz befolyás folyton folyvást terjedt az országban s 1773 ban megtörtént Lengyelország első földarabolása. nagy jelentőségű — indokból, mert a tervezet szerint építendő vasútvonal a lakosság egy részének kenderföldeit átmetszené; a mi eltekintve attól, hogy a lakosság kender-földet más helyen is készíthet s az a nehány száz aöl föld, mit a vasút elmetszene, alig ha tekintetbe vehető akkor, a midőn az állomásnak a tervezett helyeni maradását kívánja a Debreczen városának tulajdonát tevő Guli nagy erdőség és a gróf Károlyi Öméltóságának Tivorányi erdeje, a hol évente több ezer méter tűzifa szállítható vasútra, ha a válkozók majd kiszámítják, mi lesz rájok s a közönségre előnyösebb s a község kérelmét jegyzőkönyvezték. Vitát keltett volna, ha a miniszteri kiküldött a sok, hosszas beszédet meg nem akadályozza—a balkányi küldöttek kérelme. Ők a kormány által Debreczenből Sámson, Adony, Mihálydi, Gelse, Bogát, Bátorba engedélyezett vasútvonalat Nyir-Adonyból Balkány—Szakoly- felé óhajtanák vezettetni, annak meglehetős egyenes irányát átváltoztatni, magát a vonalat ezzel 8—10 kilométerrel hosszabbá tenni. E kérelem ellen mihálydii megbízott: Sipos Béla tb. m. főjegyző s ottani birtokos adta elő megjegyzéseit, nemkülönben Nyir-Lugos, Béliek és Sámson községek részéről ki lett jelentve, hogy e községek érdeke az eredeti terv fenntartását, azt kívánja, hogy az eredeti terv szerint Mihálydiban, a tervezett helyen teljes rakodó állomás legyen. Miután Balkány község 15 ezer holdat tevő határából nehány ezer hold a Perked, melynek vasúti állomása N.- Kálló, a határ másik igen nagy része az Aba puszta, a melynek egy része á közeli téglási állomást használja, Aba legnagyobb része pedig állomást nyer és igen közel Ny.-Adonyban, a 15 ezer holdból 5—6 ezer hold terület marad, melynek érdeke kívánatossá tenné a vasút 8—10 kilométerrel! meghosszabbítását, eigörbi- tését s igy az összes érdekeltekre nézve elvonását. Lehetetlennek tartjuk, hogy vállalkozók és a magas kormány Mihálydi, Gelse, Ny.-Lugos, Béltek, Encsencs összesen mintegy 34 ezer kát. hold terület, és az ezzel arányban álló népesség érdekét mellőzze s az engedélyezett tervezetet 5—6 kát. hold érdekéért változtassa. Éhez járul még, hogy Máté-Szalka mellett az Ecsedi láp szabályozásával 100 ezeren felüli ősi föld adatik át az ekének, a földmivelésnek, ez óriási terület termelésének nagy része búza és tengeri, a termékek piacza nem Nyíregyháza, hanem inkább Debreczen és Budapest, e 100 ezer hold termésének útját 8 — 10 kilométerrel meghosszabbítani, szállítási költségét magasabbra emelni, a Balkány által szóbelileg felajánlott 50 ezer írtért — a mely összegből vállalkozó a meghosz- szabbitandó vonal igen kis részét építhetné fel helyes calculussal — alig fogja. Egyébiránt értesülésünk szerint Balkány községe gyűlést sem tartott az 50 ezer frt felajánlása tárgyában, s miután ehez a Perkedi és Abai birtokosság a tartandó gyűlésen aligha hozzá járul — az egész ajánlat az, a mikor még egyetlen község sem tett ilyet, s arra még fel sem hivatott, olybá tűnt fel, hogy ezáltal a többi érdekeltek nagyobb áldozatra kényszerittessenek, a mi arra kell hogy indítsa a községeket, hogy ha az engedélyezett vonal az 50 ezer forintért elvonatnék — a vállalat segélyezéséről teljesen lemondjanak. Megvallom, helyén valónak tartottam volna ha e kérdésnél, a megye részéről jelen levő államépitészeti főmérnök felszólal s előadja, hogy a mint az köztudomású dolog, a Debreczen, Nyir-Bátor, Vásáros-naményi útvonal nemcsak a megyei úthálózatba van felvéve, sőt talán hadászati szempontból is fontossággal bir, igy ennek kiépítése vagy megyei vagy állami teendő — oly teendő, mit végezni kell, s csak úgy végezhető, ha ezen a vonalon épül fel a vasút; — e felszólalás a vitát hamar bezárta volna, igy ezt, a miniszteri biztosnak kelle tenni, azzal, hogy a Balkányi kérelmet felveszi jegyzőkönyvbe, de ő annak tárgyalásába kiküldetése határát át nem léphetvén, nem bocsátkozhalik — mit ezután folytatni nem engedve, végezte tulajdonképeni teendőjét, a közigazgatási bejárást, melynek eredménye szerint Mihálydi község nyerne állomást a tervezett helyen, a község keleti oldalán, ez állomást használnák Gelse-Szalmad, a közeli Szakoly és Nyirlugos, Nyir-Béltek, és miulán e vidéken 2 szeszgyár működik s állandó hizlalással foglalkozik, kérvényezte- tetett, hogy a mihálydi állomás marharakodó helylyel bővíttessék; megállóhely adatott Gelse-Szalmadnak. A küldöttség ezzel végezte munkálatát, s Bal- kányba utazott Gencsy Béla ur által ebédre hivatvatván, — további teendőit 17-én Nyir-Bátorban teljesítendő. Tudósításomat azzal végzem, miként biztosan hisszük, hogy vármegyénk az építendő vasút létrejöttét anyagi támogatásával éppen olyan mértékben fogja elősegíteni, mint tette azt a megyének más vidékein; hiszen majdnem télszázad alatt százezreket fizetett e vidék közmunka, majd útadó czimén és e százezrekből egyetlen krajczárt vissza nem kapott, egy talpalatnyi területen utat, vagy csak útjavítást sem nyert. Tudjuk mi azt, hogy sokak nézete szerint erős megyei központot kell teremteni, igy sokan vannak, kik minden oly vasutat, mely nem a központba vezet, helytelenítenek, támogatásban nem örömest részesítenek; elismerjük, hogy a Bátorból Debreczenbe vezető vasút Nyíregyháza érdekeit nem mozdítja elő, azonban azok, kik a megye virágzásának egyetlen módját nem a központosítás rendszereiben látjuk, valamint néni helyeseljük azt, hogy az állam a főváros érdeke mellett a vidék érdekeit háttérbe szorítja, megyénkben sem tartjuk e példát követendőnek és ha nem teszünk is előnyire a megyei központnak, de tesszük azt megyénk egy másik, egy történelmi nevezetességű ősi magyar városáért, Nyír- Bátorért, hol ipar, kereskedelem, mezőgazdaság terén örvendve látj uk a fejlődés minden lehetőségének feltételeit, és az a vidék, melyen az építendő vasút átvonul, szabolcsmegyei terület, lakosai Szabolcsmegye fiai — ha e vidék, ha e lakosság érdekében teszünk — megyei érdeket mozdítunk elő — úgy, hogy én teljesen hiszem, hogy a mikor arról van szó, hogy e vidék érdekeiért a megye is hozza meg áldozatát, sőt csak is arról lesz szó, hogy amit e vidék félszázad alatt közlekedési czélra fizetett, ugyan e czélra a fizetett nagy összegből juttasson, vármegyénk vezetői, ügyeinek intézői nem lesznek elfogultak — s igazságtalanok. X—Y,
