Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

„IN Y t It V I U É 11" mester és ő maga szolgáltatta számunkra az adatokat; ő maga adta szánkba az eszmét; tényekkel szolgált, melyeknek publikálásával majd a legindolensebb birtokosok figyelmét is a gyümölcs termelés üdvös és „hasznos" voltára irányithatjuk. Igy, emlékszem, egész czikksorozatok jelentek meg a lap hasábjain, melyekben uagy apparátussal bizonykodtunk a mellett, hogy a homok kiválólag gyümölcstermelésre alkalmas talaj — és hogy a rozsnál sokszorosan több hasznot hajt. Pld. 1600 katasztrális hold minden tiz négyszög ölére egy almafát számitva, ez 160 almafa. Ennek nagyon gyenge középtermése is két véka; csak forintjával is 320 frt. — Ig^

z ugyan, hogy az almafa csak 7 — 8 évre hozza meg az első rendes termést; de addig jól elfér a közein egy-egy kajszi baraczk. Ez pedig már három évre terem és haszua megközelíti az almáét közép termés idején. Ugyancsak a mi halasi lapunk hasábjain jelentek meg azok a mintakertésztől kapott statisztikai adatok, melyek hű tükörként mutatták be a homokos talaj termelő képességét. Hogy pedig a fokozott termés nyakán ne maradjon a lakosságnak, meg hogy a biztos piacz kedvet adjon a szegényebb sorsú embernek is földje befásitására: személyes összeköttetésbe lépett a polgármester a Köztelek vezető egyéniségeivel; az ottani gyümölcs kiállításon minden évben részt vett; Halason minden 3—5 évben kiállításokat rendezett; megkereste a külföldi gyümölcs kereskedőket — — és ma már, mint a példa mutatja, a halasi gyümölcs mintaszerű, ára és piacza vau; a közönség bizalma teljes, — ugy, hogy ma már a város határában tízezer hold szőlő és gyümölcsös vau; és ugy tudom, a városi hatóságnak szándokában van még nagyobb homok területeket gyümölcs telepekké átvarázsolni s ez által a lakosság jövő gazdagságát jó előre biztosítani. Ha ezt a mesés dolgot egy város megtehette, mért ne egy megye, illetőleg anuak gazdasági képviselete: a gazdasági egyesület -- és ép az a megye, a melyik jobbau rá van szorulva, mint egy alföldi gazdag város. — Mert megdöbbenve kell észrevennünk, miut szegényedik ez a nép. — Egyetlen keresetforrása a földművelés, az pedig az alacsony gabona árak mellett alig biztosítja a családokat az éhen hálás ellen Barom és baromfi tenyésztés alig több a semminél. Kilátás arra, hogy itt valaha gyártelepek létesülhessenek, nincs. Mi mással lehetne hát lendíteni a közgazdasági állapotokon, mint hogy az anyaföld termő képességét a talaj minőségének megfelelő ujabb termelési ágak kultiválásával kihasználjuk, fokozzuk. Mindenki látja, hogy ez a gyümölcsészet és bortermelés; de aaért nem áll a dolog élére egy erélyes kéz se. Mert az még nem haladás, hogy Nyíregyházán a jobbmódu emberek nyaralókat rendezjárva. „Ezt a könyvet is akkor vásároltam neki, mikor hagymázban szenvedett. Mintha most is látnám, hogy megörült neki, mikor halálos betegségéből fölépülve megpillantotta ágyán ezt a könyvet . . ." ,Hát ez micsoda?" kérdé a menyecske, egy selyem papirba göngyölt, kis csomagot véve ki a dobozból. Midőn a göugyöletet szétvette, egy otromba ó divatú, ezüst zsebórát pillantott meg. „Ez az óra szintén Endre tulajdonát képezte? Míg egészen uj, ugy e bár?" .Igen, ét Endréuek szántam volt," szólt Bárányné asszonyom némi habozás után, és meny -nek egy kérdő pillantásától felbátorítva, folytatta: ,Látja kedvesem, Endre már egyetemi hallgató volt, és még mindég csak az az egy ócska, rossz zsebórája volt, melyet atyja is ugy örökölt a nagyapjától, olyanforma szerszám volt az, mint egy vajas bödön." Az anyóka jót nevetett az ötletén. „Ekkor igy gondolkoztam: ez igy nem maradhat tovább, Endrének kell hogy egy tisztességes, dívatos zsebórát vegyek és azon kezdtem tanakodni, hogy s miként takarítsam meg az óra bevásárlásához szükséges pénzecskét? Fiam többé nem szorult anyagi tá mogatásomra, ő ösztöndijakat élvezett és leczkeórákat adott gazdag emberek gyermekéinek, igy tehát már csak jómagam szükségleteit kellett megnyirbálnom, a mi nem esett nehezemre; csakhogy ez is igen lassan ment: sokat nem tudtam magamnak egyszerre megtakarítani. Idővel azonban mégis öisze birtam kupirgatni azt a pár forintocskát és megvehettem az órát, melyet már rég kinéztem volt magamuak az órásnál. A szün időre hazavártam a fiamat és ugy terveztem, hogy a foga dására az órát odateszem az asztalra virágok közé. (Na gyon szereti a virágokat.) Fiam azonban egy nappal korábban érkezett meg, mint a hogy nekem megirta volt, és ez mindkettőnknek jól volt igy, mert a mint a vacsoránál kedélyesen beszélgettünk, hát Endre fiam egyszerre csak előveszi a zsebóráját, a mely sokkal szebb és értékesebb volt emennél, s arauyozott fedéllel volt ellátva, és midőn nigy meglepetésemben majd a fiamat, majd az órát néztem, Eadre jóizütt kac.agott csodálkozásomon és elmondta, hogy az egyetemen egy tudományos kérdés helyes, irás beli megfejtéséért első tek be maguknak a szőlőjükben. Az is kevés eredmény, hogy egyes nagyobb birtokosok a szőlőtermelést nagyobb arányokban bevezették gazdaságukba. Majd az lesz a haladás, ha tnegyeszerte belátja a lakosság, hogy a szőlőskert nem csupán kellemes nyári tartózkodási hely, hanem nagy hasznot hajtó gazdasági ág is. — Csakhogy ehez áldozat szükséges. — A paraszt ember sohase fog nemes fajú oltványok és dugványokért pénzt adni, — de még ingyen oltványokkal se dugja tele a földjét, ha csak kézzel fogható bizonyítékot nem tárunk elé, hogy abból nagy haszna lesz. No, hát ezt czélozná a gyümölcs- és borkiállítás, ha az úgy sikerülhetne, amint kellene. — Rövidnek tartjuk azonban azt az időt, mely a kiállításban való résztvevés bejelentésére kitűzetett A julius 15-dikéig kitűzött terminustalán elegendő arra, hogy néhány nagyobb termelő a kiállításban résztvegyen, bejelentését megtegye; de hogy szélesebb körök figyelme e kis idő alatt a kiállítás iránt felköltessék: szinte lehetetlen. Nagyobb agitációnak kell megelőzni a kiállítást. Megnyerni az eszmének papokat, tanítókat és jegyzőket, — annak az eszmének, t. i., hogy a szegény emberek minél nagyobb számban gyűljenek be portékájukkal a vásárra — és aztán itt bent meg gondoskodni róla, hogy minél jobban adhassák el majd áruezikkeiket Ez esetben van rá remény, hogy a nép bííni fog a gyümölcs és bortermelés jövőjében — és a futó homokok idővel benépesülnek. A Az engedelmességre való nevelésről. Nandrássy D. Aurél, ev. tanító. II. Az engedelmesség a gyermek akaratának alárendelése egy más jogosult akarat alá, azaz oly akarat alá, mely nem szeszélyen és szenvedélyen, hanem etzességeu alapszik. — Joguélküli akarat az, mely harag-, változó kedély- és erélytelenségból kifolyó. A gyermek legtöbb engedetlensége a szülők észszerütlen eljárásában, — a parancsok ellenmondásában, a gyermek vétségei iránti nembánomságban, — vagy azok helytelen büntetésében, leli okát. — Maradjunk mindenben következetesek; mert ha ellenmondásba keveredünk, akkor a gyermek ezt azonnal észre veszi s adandó alkalommal parancsunkat nem fogja szentnek tekinteni; aziz: engedetlenné válik. „Ila valami parancs egyszer ki van mondva: nem szabad azt visszavonni égető szükség nélkül. — Ebből tehát az következik, hogy ne osztogassunk parancsot, parancsra; mert ahol sok a parancs, ott rendszerint sok a vétség is." Ne követe'jünk a gyermektől olyat, a mit teljesíteni kép'.elen; inert akkor nem a gyermek a hibás, — ha nem teljesítette is, — hanem az, ki a helytelen, a hibás parancsot kiadta. — Jól fontolják meg a szülők, mit parancsolnak gyermekeiknek, nehogy a tanító parancsaival homlok ellenes helyzetbe jussanak ; mert akkor az ártatlan gyermek lélek a szülők által lesz megicditva; vagyha még, ami napjainkban úgy mondhatni mindennapi, a tanitó intézkedéseit a gyermek jelenlétében bírálgatják, becsmórlik; akkor vége neked szent engedelmesség. Nem elég csak törvényeket szabnunk; hanem azok pontos dijat nyert,— a drága,okos fiu! és az összeg egy részeért vásárolta azt a zsebórát." „És mi történt ezzel az órával?" kéidé Lujza. .Semmi se," felelt az öreg asszony egyszerűen. .Meg se említettem a fiam előtt, hiszen nem is lett volna se értelme, se czélja." „Da miért tartotta meg magának a mama ?• „Egyrészt azért, mivel restelltem az órát vissza adni annak az órásnak, a kinek annyit beszéltem a nagy örömről, melyet fiamnak az ajándék által szerezni véltem. De főleg azért nem akartam megválni az órától, mivel nagyon megszerettem. Öa nem is hiheti, édesem, mily nagy örömem telt minden csekélységben, melyet egyetlen gyermekem ifjúságából félretehettem magamnak, és milyen boldog voltam, valahányszor vásárolhattam neki valamit! E«t az órát itt napjában tízszer is az asztal közepére raktam, és elképzeltem magamnak hazatérő fiim csodálkozását és örömét az ajándét megpil lantásánál. Ej persze dőreség volt részemről, de ez még nem volt minden. Ez az óra megmondta nekem akkor is, miut a hogyan megmondja mostan, hogy az idő eljár, figyelmeztet arra, hugy elmúlt az ideje unnak, mikor édes fiamnak segítségére lehettem mindenben, hogy védő szárnyaim alól kirepült, elhagyott engem és elment messzire, oda, a hová nem követhetem soha. JM esik a szivemnek, ha láthatom ezt az órát," folytatta az öreg asszony remegő hangon. „Mert tudja, édesem, különös érzés fogja ám el azt az anyát, a ki egyetlen fiit, ki, legalább kis gyermek korában, egészen az övé volt, egy^ribe egy teljesen idegen nő oldalán pillantja meg ós el kell mondania: fiid most egészen ezé." A jó öreg asszony eközben sürgött-forgott a szobában, helyére rakott mindent, s igy folytatta: „Önnél ez majdan egészen másként lesz. Ön szép, előkelő, eszes úrhölgy, és ha az ön kis angyalkájából idővel férfi lesz és bemu tatja öunek egy napon menyaszszonyát, akkor ez bár mily uri házból származzék is, boldogan és büszkén fog feltekinteni önre, mint választottja édes anyjára . . ." Az ifjú hölgy még mindig kezében tartotta a zseb órát, kezei reszkettek a belső felindulástól. Zavartan végrehajtásáról is kell gondoskodnunk. — Némely szülő annyi mindenfélét parancsol gyermekének, hogy sem ő, sem gyermeke nem ludja mit kell és mit nem kell tennie. — Mi a következménye? Az, hogy sem a szülő, sem gyermeke nem törődik a parancs teljesítésével s a szülők csak akkor büntetnek: mikor a véletlen viszi őket rá. Csak akkor parancsoljunk, ha szükséges. Óvakodjunk hízelgés, vagy Ígéretekkel édesgetni a gyermeket az engedelmességre; mert habár ez által érvényt szerzünk is akaratunknak; de engedelmessé nem tesszük a gyermeket, hanem inkább fel költ jak benne az önzést; s igy ő nem a mi szavunkra, hanem az ebből kifolyó haszonra hallgat. Nyerjük meg a gyermek föltétlen bizalmát, akkor ő önkénytelenül hallgat reánk, — az engedelmességet annyira megszokja, hogy vajmi kevés parancsolni — s eltiltani valónk lesz. — A parancs nem teljesítését vagy a tilalom áthágását ne nézzük egykedvűen, bármily csekély legyen is az, mert kicsiről nagyobbra megy a gyermek. A mint a gyermek értelme és akarata erősödik, a bánásmódot változtassuk meg, igy: a gyermeknek parancsolunk, a fiúnak törvényt adunk s az iijunak tanácsolunk. Jegyezzük meg végre, hogy a mily ferde eljárás a gyermeket szabad fékre ereszteni ; épp oly téves, ha azt örökké felügyelet alatt tartjuk; — mert h.a minden lépése elő van irva, soha sem tanul meg önnállóan gondolkodni, következtetni, határozni: hanem csak vak gép marad, — tehát csak akkor parancsoljuuk, ha más fegyelmezési eszközeink nincsenek. Valamint az engedelmesség, úgy az engedetlenség okai is egyrészt a gyermekben, másrészt a nevelőben vannak. Ha a gyermek engedetlen, ugy annak valami okáuak is kell lennie; mert c>ak az okból lehet az okozat, ezen okok pedig leggyakrabban a következők: Feledékenység a leggyakrabban előforduló mentsége ez : „Elfelejtettem, hogy nem szabad"; vagy: „Nem tudtam, hogy igy meg ugy stb."; pedig dehogy is nem tudta; hinem csakugyan megfeledkezett a kis gonosz. Könnyelműség: némely esetben adomány; de leg iukább szerencsétlensége az embernek. Utánzási ösztön: „Ez vagy az is tette." Az újonnan érkezett növendék rendesen azt teszi, a mit a többitől lát; ez alapjában erény számba megy u^yan; de gyakran megesik, hogy helytelent lát s ezt utáuozza, vagy azért teszi, mert másutt látta. Ezért kérem a szülőket, óvjik gyermekeiket a rossz példától. Az eddig felemiitett három eset aránylag ártatlan természetű; de a következők már az önérzetben gyökereznek; rosszabb természetűek. Indulat: „Hiragos voltam; ezért vágtam rá néhányát." Nagy szerepet játszik ez a törvényszéki tárgyalásoknál is;\amennyiben a megsértett önérzet nem ritkán emberölésre is ragad. Rosszakarat a játszó vagy tanuló társ iránt: Ide tartozik a gyermekek azon szokása, hogy mások hibáját vagy máshitüségét szemére vetik, — vagy a hogy jobban ismerjük, csúfol űznek egymásból. Rosszakarat a nevelő iránt :Vannak, gyermekek, kik ha csak szerét tehetik, szeretik nevelőjüket felbosszantani,természetesen előre jelentik be társaiknak, mi fog történni s jól is viszik szerepűket annyira, ha az ember át nem lát a szitán, ki fognak rajta. Ilyenkor tapasztalatom szerint a legjobb orvosság a ciipős guny. Velem történt meg egy felső népiskolai tanulóval, ki minden áron felbosszantani akart, kezdetben ugy tettem, mintha nem venném észre, később még kihívóbban viselkedett s égy csipős gúny megtette hatását; — elértem azt, amit tán a legszigorúbb büntetéssel sem lettem volna képes elérni. Folytatása a mcllékloteu keresett szavakat érzelmei helyes kifejezésére s végre félénken igy szólt : „Én igen korán vesztettem el édes anyámat s még sokkal rövidebb ido óta vagyok anya, sem mint kellőleg fel tudnám fogni az ön fájd almát. Da ha Isten éleiben tartja fiicskámat, akkor majdan ő is el fogja hagyni a szülői házat, csakhogy nekem azu'án nem lesz az a jogom ós vigasztalásom, miut most neked van, édes mima, hogy öazés nélkül feláldozott fiam emlékezetében találjam boldogságom. Oh, te drága, jólélek, mily gazdag vagy te, hogy ily kincset tudtál fiadra pazarolni!" Az utolsó szavakat Lujza zokogva mondta el az öreg asszony keblén. „Istenem, ki ludja, mit hoz még a jövő!" szólt az auya, könyeit törölve. „Hisz' én csak az anyja vagyok Endrének, és ön — bocsánat — te az ő imálott, kis felesége vagy, a kinek kitűnő, jó szivéről csak e pillanatban győződtem meg. De kérlek, ne sírjál, mit mondana Endre, ha benüuket sirni látna! „Engem soha se látott sírva fakadni." Midőn a tanár jóval két órai távollét u»án sietve nyitott be a szobába, a két nőt vidám beszélgetés közt az asztalnál ülve találta. E'őttük állott az emléktárgyakkal megrakott doboz. „Feleséged mindent jól megvizsgált, Endre fiam," szólt az auya, „s addig uem nyugodott, mig oda nem ajándékoztam neki az első pár czipődet." „Ugy van, é<i a te számodra is van egy ajándékom," szólt a menyecske, s lopva pillantort férje anyjára, miközbe q ridic ile ébe rejtette a hajdan meglepetésnek szánt zsebórát, „"gy ajándék, melyet neked ma este, ha egyedül leszüuk, fogok átadni, mivel anyád igy akarja. Akkor fogod csak belátni, te gondtalan fiu, milyen kincset birsz édes anyádban." „Ugyan, kérlek, ne túlozz," szó:t az anyja nevetve, és a tanár ur gyöngéden megölelte a jó anyát, forró csókokkal árasztotta el áldott kezeit és boldogan igy kiáltott fel: „Na, hála Istennek! Most ismét rád ismertem! Az imént mintha ki lettél volna cserélve!" Fliegl József.