Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

XVIII. évfolyam. 28, szám. Nyíregyháza, 1897. julius 11. VEGYES TARTALMÜ HETILAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZA.B0LCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkiint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 forint Fél évre 2 Negyed évre 1 A községi jegyző és tanit, • uraknak égés évre csak két forint. Az előfizetési pénzel;, megrendelése1; s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám (Jánószky ház) intézendők. A lap szellemi részét képező küldeményeit, a szerkeszti czime alatt kéretnek beküldeni Hirdetési dijak: „. ... , . , , . , Minden négyszer hisáboiott petit sor enysí r Bérmentet eii levelek csak ismort kez ktol köilése S kr.; többszín közié, eltében 1 kr logaaiatnaK el. Kincstári bélyeg ij fejé en. mind -n egye< i irA ké/.iratok esik világos kiv onatra s az de;és után 0 kr. fizette ik. illető költségére küldetnek vissza A nyiít-tárl közlemények dija íoronkint iű kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskoüTutclTs-ik^ám) ;~továbbá: Go'dbe-ger A. i^sToirT és "Q'l^jBecsben, Pr.igaban és Budapesten, valamint t^imlország és Sveicz fővárosaiban és Do n & Conp által Hamburgban. Hivatalos rész. 10754. K. „ . , , • tgg- bzabolesvarmegye ahspanjatol. A községi elöljáróságoknak. Felhívom a községi elöljáróságokat, hogy a megyei pótadók kivetése s kezelését szabályozó 180/1887. Bgy. számú szabályrendelet 2. §-a értelmében a f. évre kivetett vármegyei pótadók kimutatását külön-külön, azonban községenként egy összegben hozzám legkésőbb julius hó végéig terjesszék be. Megjegyzem itten, hogy betegápolási pótadó czimen 4

0/

0, railleniumi pótadó czimen 1'/,%, vármegyeház alapra 3%, jegyzői nyugdij-alapra \i"/o vetendő ki. Nyíregyháza, 1897. junius 2í». Mikecz János, alispán. S/ölö-, gyümölcs- és boi-kiállitá*. Múlt számunkban értesülhettek olvasóink a szőlő-, gyümölcs- és borkiállítás rendezőbizottságának közzétett jelentéséből, hogy mi készül a Nyírség metropolisában: Nyíregyházán. Egy nagyobb szabású, speciális természetű vásár: szőlő-, gyümölcs- és borkiállítás. Nem tudok hova lenni a csodálkozástól, hogy Szabolcsvármegyében csak ily későn kezdenek ébredezni a vezető egyéniségek. Holott több, mint egy évtized óta, sokkal, de sokkal kisebb jelentőségű gyümölcs-termelő vidékek bebizonyították már, hogy egy-egy gyümölcsészeti kiállítás mennyire fel tudja lendíteni azon a környéken a termelésnek ezt az ágát. Yagy úgy? — Egy gyümölcskiállitás még egy-magában nem

1!! Hát nem! De igeuis a vezető egyéniségeknek a kiállítás uyotnában járó lelkes agitációja. Tizenkét esztendeig voltam egy alföldi nagy városban szem- és lültanuja: mit képes A „NYIBVIDEK* TARCZAJA. Anya és menye. A külváros egy sztik uic^ác kájában a kapu előtt állott az asszonynép és tanakodva kérdezgette egymás tói: „Jönuek e már? Vájjon milyen lesz a fiatal asszony? Azt mondják, roppantul előkelő és gazdag; igazán csoda, hogy nein restelti meglátogatni Bárányué asszonyomat, a ki utóvégre is csak egy szegény szabómester leánya, még ha százszor is az anyósa neki! II i meggondolja az ember, hogy ennek a szegény, öreg asszonyuak ta nár fia van! Ilyet bizouy nem látuuk mindennap, miut ma, és ilyen megtisztelő látogatásban nekünk soha se le?z ám részünk!" Az annyira irigyelt özvegy asszony ezalatt nem csekély izgatottsággal járt-kelt szobácskájában, tízszer is kiegyengette a kávés asztalra teritett, bófehér asz talkeudőr, összerakosgatta a két aranyozott, rózsákkal befestett, czifra és egy egyszerű, fehér csészét, a ezukor tartóról és a süteményés tálról elhessegette az alkal matlankodó legyeket; változatosság kedvfé-t végígsimi tott szürke gyapot -ünuep'öjéu és megigazgatta a szalagokat fejkötőjén, mely jó, öreg, ránezos aiczát körülveszi. Számára ez a nap uagy fontossággal birt. Egyetlen fia, szemefénye és büszkesége, a ki rendkívüli tehetsége és fáradhatlan szorgalmától támogattatva, tekintélyes állást és nevet szeizett magának a társa dalomban és a tudósok körében, dr. Bárány Eudre ta nár, ma mutatja be neki, édes anyjának, két éves házasság után ifjú ntjót, egy előkelő, uri családból szár mazó, szép úrhölgyet. A jó öreg asszony, félénksége és álszemérme által félre vezettetve, vonakoditt megjelenni fia menyekzőjén, és mivel fii egy külföldi egyetemen működött, később se látogatta volt meg, az utazás fi radilmaitól rettegve. Az öreg asszony szive hangosan dobogott, midőn a lépcsőn a léptek közeledtét hallotta: egy férfiisat, létrehozni e téren a vezető egyéniségek komoly akczióba lépése! Pedig az az alföldi város a Tisza —Duna közt, a gyümölcstermelési üzem hegemóniáját markában tartó híres Kecskemét tőszomszédságában (sett Tizenöt-húsz év előtt ínég Halas 112 ezer holdnyi határában is csak arra való volt a venyige, hogy egy pár őszi hónapon át helyettesítse a kotut, meg a tőzeget — Ma már a nemes fajú halasi vesszőket az egész országban széthordj ák dugváuyozásra. Akkor még csak azért szűrték le a buezka levét, hogy meglegyen a nagyobb igényű alföldi napszámosnak délben, este az ő iteze bora. — Ma már szüret után két héttel, aki ott helyben bort akar venni, annak vissza kell hozatni a halasi borkereskedő küldeményét a berlini, müncheni, vagy éppen tán a szentpétervári útról. Aki az ősz és tél folyamán Budapesten megfordult, észrevehette, hogy a híres duuaparti. gyümölcs-piaczovi zala- vas- és sopronmegyei vadalmát árultak; azokat az apró, fanyar, — kos.irat nem érdemlő, — törődött és selejtes, tafota és fűzfa-almákat, amit a halasi ember „kivető" nek híj és a csávába hány. Minden ujság-olvasó ember tudja e jeleuség hübnerét: tavaly ilyenkor a Dana—Tisza közét pocsékká verte a jég. A budapesti jó közönség nyakra-főre kereste az ő kecskeméti és halasi szép almáit, de innagnak valót se talált belőlök. Kapta magát a kofa, ráfogta a budakeszi-i vadókára, hogy kecskeméti „Kormos". (Nem is ismerik a Duna—Tisza közén a kormos almát.) És a jó közönség pusztáu a czím kedvéért elkapdossa. erélyeset, a melyet azonnal megismert, ámbár évek óta nem hallotta volt, és egy másik, könnyed lépést. Nagy zavarában a kopogás utáu alig tudta kimondani a „szabad" szót; végre belépett az ifjú pár: egy erőte jes, okos, nemes arczkifejezésü férfin és egy elegáus, előkelő magatartású úrhölgy. „íme ez a feleségem, anyám," szólt a tanár. Az öreg asszony kissé ügyetlenül bókolt, ma szo kása ellenére uern merte megölelni a fiát, mivel a hi szontalan ,olyan idegenuek tüut fel" előtte a szép ide gen mellett. „Isten hozott, kedves fiam," szólt az anya és szégyenkezve fogadta fia csókját. „Isten hozta, nagy —" még idejében vette észre fia integetését ős igy j ivitotta ki magát: „édesem. I^záu örvendek, hogy megtisztel a a látogatásával. Higy van kis Károly fii?" „Köszönöm, kedves mama," szólt a menyecske barátságosan mosolyogva. ..Mikor elmentünk hazu'ról, a legjobb egészségnek örvendett. A c elődjeink p?dig igen megbízhatók." Zavartan, kezeit dörzsölve vezette azután Birányné asszonyom a vendégeit a kávés asztalhoz, előhozfa a konyhából a kávés és tejas kannákat, s megtöltötte a a csészéket, miközben megkínálta gyermekeit a kalácséval, meg a süteményeivel. Aztán kö'csöuösen tudakozódtak egymás hogyléte felől, beszélgettek az u'azás ró), melyet az ifjú pir anyjuk meglátogatása czéljából tett; szőnyegre kerüt végre az „időjárás" miudenkor hálás és soha ki nem fogyó th^mája is, — a beszéd fonala azonban minduntalan megszakadt. A tanár titok ban megfigyelte anyjá', a ki ma épenséggel nem tette reá a szokott, jó benyomást, és lehangoltságában megütközött a diszfókötőn, mely diszmű külön e napra készült; a menyecske idegenkedve tekintett kö'ül a szobában és e környezetben nem igen érezte migát otthonia san; az öreg asszony pedig lopva, félénken nézegette menyét és fiát. A tauár végre órájára tekintett és fel kelt az asztal mellől. „Lujzának tudomása van róla, hogy egy kartársamat kell felkeresnem. Nálad hagyom Nos, és mi hozta meg aunak a vidéknek ezt a jó hírét-uevét? — Semmi más, mint a vezeto-egyéuiségek öntudatos és lelkes akciója. Illusztráczió kedveért megint azou egy városhoz kell visszatérnem, melyben e gazdasági processzusnak közvetlen tanúja valék. Mit csináltak ott? A miénkhez hasonló ázsiai állapotból hogyan lehettek képesek rövid 10—15 év alatt európai állapotokat teremteni? Hát ők így kezdték. Először is megválasztottak város fejévé egy agilis embert. Ez azonban hamar észrevette, hogy az a bizonyos restauráczionális hat esztendő előbb-utóbb letelik. — nos. hát szembeszökő érdemeket kell szereznie. — Megvan! Az árokpartokon már a történelem előtti idők óta buján tenyészett a meggy: er„

ro, itt gyümölcsterinő talaj van; — csak keresni kell olyau embert, aki érti, micsoda gyümölcs kedveli a homokos talajt. Vagy csupán Isten tudja azt experimentum nélkül? No, hit itta város alatt egy jókora darab kutya-tej telep: embert bele és oltváuyokat. így született meg a városi minta-kert. — Lehet, más városok mintájára; de hát azzal nem kevesebb aunak az egyénnek az érdeme, a ki idegeu intézmények közül ki tudja válogatni a haszuosakat. Denique a halasi mintakert húsz év óta teljesiti kötelességét Megállapította először is, minő gyümölcs fajoknak alkalmas talaj a homok. Aztán e fajokból óriási faiskola telepet létesített. Az oltványokat 20—25 krajczárjával osztogatta vasárnaponkiút a parasztok közt. Hasonlag a uemesebb fajú szőlő-vesszők ezreit potom áron. — E közben a helyi lap szerkesztőjével összeköttetésbe lépett az ősz polgártehát Lujzát, kedves anyáin, egy óra múlva ismét itt leszek." A fiatal asszony szemei kérőleg pillantottak Eudrére: „Vigyél magaddal!" ez azonban alig észrevehetőig rázta a fejét annak jeléül, hogy nejének e néma kérését nem hajlandó teljesíteni. Endre eltávozott és magukra hagyta a két nőt. Az ifjú hölgy zavartan tekintett körül és görcsösen iparkodott a szobában felfedezni valami tárgyat, a melyhez beszélgetést fűzhetett volna. Azonban nem talált semmi különöset: a fiion kép se volt. „Nem bir mama egy fényképpel Endre gyermekéveiből?" kérdé végre. ,Nem," válaszolt az öreg asszony. „Ilyesfélére sohi te volt péuzünk. Jó férjein, kenyérkere.sőnk, korán halt meg, Endie akkor még csak két esztendős lehetett; s mennyi ruhát, meg czip'it lesz tönkre ilyen kis R)ntó Pál, mig felcseperedik, azt el se tudja képzelni, a kinek nincs gyereke. 0 yan szegényes háztartásban pedig, miut a milyen a mienk volt, mellőzni kell a hiábavaló kiadásokat. II i öanek, édesem azonban örömet szerezhetek Eadre gyermekkon emlékeivel, szívesen szolgálok egy — s mással." Ezzel elővett a szekrényből egy kis pléhdobozt. „Mindezt gondosan őriztem meg máig, kérem, tekintse meg." A fi ital asszony sorba nézegette a tárgyakat, uem azért, mintha figyelmét valami nagyon lekötötték volna, hanem inkább, hogy a beszélgetésben minduntalan beálló szüneteket illő módon kitöltse. A doboz nem tartalmazott semmi különöset: többé-kevesebbé gyermekes kézírással teleirt irkákat, füzeteket, tankönyveket, melyeket a jó anva gondos keze ismét összevarrógatott, néhány olcsóbbfajr.a játékszer és Madách „Ember tragédiája." — „Szeretett, kedves anyámtól 1884 évben karácsonyi emlékűi", olvasta Lujza asszony halk hangon. „Ezaz e-jya'lea olvisíköayv, melyet tiimnak ajándékozhattam," szólt az anya, a szobában fel- s aláMai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. I