Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-05 / 36. szám

„IN T í K V I D É K.« Észrevételeimet a következő pontokban összegezem 1. A gyakorlati közigazgatás megköveteli az abban közreműködő tényezők érintkezését 2. Szabályrendeleti, és ügyviteli tervezetek a községi és járási közigazgatási közegek meg­hallgatásával készitendők. 3. A törvényhatóságok, a gyakorlati alkal­mazásnál czélszerütlennek, fölöslegesnek, vagy körülményeink között végrehajthatlannak bizo­nyult törvéuy szakaszok módosítása iránt kérvé­nyezzenek az országgyűléshez s ebből folyólag: 4. Az alsóbbfoku közigazgatási faktorok­nak, vagy bárki másuak, a közigazgatás javí­tását czélzó javaslatai, avagy eszméi a tör­vényhatóság által komoly figyelemben réáze­sitendők. Ezek volnának észrevételeim a múltra és a jelenre nézve. — Hogy mit hoz a jövő. az — természetesen •— még ennek a titka. De hogy ezen észrevételeim aktualisak lesznek a — sokak által várva várt — jövő­ben is, arról meg lehet győződve mindenki, aki a készülő közigazgatási reformtervezetre vo­natkozó s itt-ott nyilvánuló jeleket figyelem­mel kiséri. Egy dolog bizonyosnak látszik és ez az: hogy a Hieronimy reform-tervezetét nagyjából átveszik az újba. Ez pedig eléggé bő tért hagy a várme­gyék urainak, hogy azon belől — a fentiek megszivlelésével — áldásosán működjenek. Még egy utolsó megjegyzésem vau, mielőtt czikkemet befejezném, és ez az: hogy várme­gyénk jelenlegi alispánja, a helyzet felismerésé­vel, az itt előadottakat már eleve is magáévá tette az által, hogy el nem zárkózva az alul­ról jövő vélemény nyilvánítások elől, nem tar­totta méltóságán alólinak az általa megtartott néhány értekezletre egy pár községi jegyzőt is meghívni. Moravek Gusztáv. Küzdelem a diphterii ellen. A .Nyirvidék" megemlékezett már arról az akció ról, melyet dr. Jósa András vármegyei főorvos a d pbté ria ellen való védekezés tekintetében a vármegye köz igazgatási bizottságában kezdeményezett. A közigazga­tási bizottság teljesen magáévá tévén dr. Jósa András főorvosnak ez irányban tett s lapunkban már közölt előterjesztését, a vármegye közgyűléséhez tette át az ügyet. A közgyűlés felirat intézését határozta el a belügyminiszterhez, melynek Sipos Béla tb. főjegyző által kidolgozott szövegét a következőkben közöljük: Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter úr! A mai napon tartott rendkívüli közgyűlésünkben vármegyénk főorvosának a diphteritis elleni vádoltátok eredményére ós a szérum oltás körül jövőben köve tendő eljárásra, s teen ő intézkedésekre vonatkozólag a vármegye közigazgatási bizottságához beadott, — s ez által 1202—1232 f. 97. Kb. számú határozattal hozzánk pártolólag áttett előterjesztését, — s a vár­megyei egészségügyi bizottságnak ezen előterjesztésre vonatkozó javaslatát tüzetes és beható tárgyalás alá vévén: 307/97. Bgy. szám alatt hozott határozatunkból kifolyólag tiszteletteljesen azon kérelemmel járulunk Nagyméltóságodhoz, uogy az államilag termelendő gyógyszerumnak kellő időben és kellő mennyiségben a vármegyék részére, — tekintet nélkül a betegek va­gyoni állására, — teljesen díjtalanul leendő kiszolgálta­Hát mibe kerül a Kossuth Lajos u'cza kiszélesítése, meghosszabbítása? hány millióba! Vagy hány millióba került az új Ferencz József hld, amit neki irányítottak az üres, lakatlan Gellért­hegy szikláinak! *) Vagy szükségesebb, fontosabb a magyarnak egy utcza vagy egy hid, mint a jövendő nemzedékek helyes nevelése? Erre nem is válaszolok. Csak annyit jegyzek meg illő alázattal: .vigyázzunk jól mi magyarok, nehogy igy folytatva, utczára — hidra kerüljünk, abban a leg­alázatosabb alakban, a kinek a ueve kéregető koldus." Vidéki egyetemre kell vinni a legjelesebb tanerő ket. Hadd vonzzák oda az ifjúságot. Egészséges helyre tegyék az egyetemeket a provinczián. Budapest a nagy­városok között is egyike a legegészsógetelenebbeknek. Tudja mindenki a statisztikából. Aggályokat hallottam ugyan már az iránt is fel­merülni, hogy Budapestet illetőleg sok adat szep ;tve volna. Higyjük boldogan, hogy uincs, és ne gondoljunk a választói lisztákra. Azonban ne botráukozzanak meg, kérem szépen, hogy ily „Tamás" módon beszélgetek. De ahol történhetik visszaélés választói lisz.ákkal, melyeket bárki ellenőrizhet, melyeken mindenkinek rajta a szeme, melyeknek óriási a politikai hordereje, ott bizony nem is mehetne nagy bűn számba, ha néhány száraz statisztikai dátumot — természetesen magasabb állami okokból — a zsebünkbe hazudnánk. Jó magyar városba kell vinni az egyetemet. Le­hetne bátran alapítani egy uj egyetemi várost is egészséges, jó int.ernátusokkal. Talán ez lenne még a legmegfelelőbb. *) Balra a hídtól a »ma< puszta, vadvues — Llgymányos, a megbukott Konstantinápolyijai. tása; — a praeventiv oltásoknak a diphteriával megtá­madott családokban, a 14 éves korig kötelező elrende­lése ; — az oltást teljesítő orvosoknak az idézett ha­tározatunkban megjelölt arányban az államkincstár ré széről eszközleudő külön díjazása, s végül a diphteritis elleni, vagy praeventiv oltásokról az egészségügyi bi­zottság véleményéhez képest — törzskönyvek vezetésé­nek elrendelése iránt, s lehetőleg mielőbb intézkedui méltóztassék. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy a diphteritis volt az összes heveny fertőző betegségek között a leg­utóbbi időkig az, — mely a legtöbb áldozatot szedte; s köztudomásu tény, hogy a diphteria által követelt ember áldozat nem csak az egyes családokra, de leg­főkép az államra is oly veszteség volt: melyet elhárí­tani első sorban az állam kötelessége. Az emberi élet megtartása reánk különösen nagy fontossággal bír; nemcsak magyar nemzeti, de az ön­álló államiság bíítositásáuak szempontjából is; mert hiszen a többi művelt európai nemzetekhez viszonyított maroknyi magyar nép, s a magyar önálló állam fenn­tartásának első alap elve az általános egészségügynek oly magas színvonalra való emelésének kell lenuie, melynek birtokában nem csak szaporodási feltételeinket biztosithatjuk, hanem tett erős és munkabíró nemzedé­ket nevelhetüuk az állam, a nemzet számára, s ez által biztosithatjuk ezen ezer éven át hányatott, de diCíőséggel fenu maradt magyar nemzetnek, s magyar államnak még további évezredeken való fennmara­dását. Az állampolgárok életének biztosítása és munka­bíró nemzedéknek az állam részére való nevelése még ezenkívül nemzetgazdasági érdek is, s ezt a humanitás magasztos fogalmai is követelik. A vármegye egészségügyi bizottsága ezen alap elveket javaslatábau igen szépen kifejté ; s tényleg lehet-é az egyeseknek, a társadalomnak, s az államnak magasztosabb törekvése, mintáz oly számtalan veszélyek­kel küzdő, de azér: a legnyomorultabb egyén előtt is legnagyobb becscsel bíró emberi egészséguek sajat em­bertársai, saját honpolgárai részére való biztosítása, s a mulandó emberi élet határáuak, minden az embernek megadott képesség felh isználásával, lehető legtovább való kiterjesztése. Ezen szempontok által vez Teltetve, hogyne ra­gadna meg az emberi véges elme ós erő, miut a viz beu fuldtkló, minden eszközt, mely az adott viszonyok között az egészség, az élet lehető feuutartására szolgál; — hogy ne ragaduáuk meg mi, kiknek ez az emberi törvények által elébünk tűzött feladataink és kötelessé­geink között legmagasztosabb. Mi előttünk csak két vármegyének adataijfeküsznek a diphteritis elleni védoltás eredmenyóról, mégis meg vagyunk győződve teljes mérvben arról, hogy ma a serum oltás a jelzett betegség ellen a legfontosabb, s ugy szólván egyedüli védeszköz; s meuynyivel jobban meg kell győződve lenni tehát erről Nagy méltóságodnak kinek erre vonatkozólag az egész országban szerzett adatok vannak birtokában. A midőn tehát erről meggyőződ'ünk, önként folyik meggyőződésünkből azon törekvés és kötelesség is, hogy a serum oltást minél szélesebb körre kiterjesszük ha'ályosabbá tegyük, s az ennek útjában állóa-adályo kat minden lehető, s rendelkezésünkre álló eszközökkel elhárítsuk. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy az úttörőnek fel adata igen nehéz, nagyon jól tudjuk mi azt, hogy a lábuuk előtt heveró sziklák elhárítása nagy nehézségek kel jiSr, de megpróbáljuk azok eltávolítását meggyőző­désünknek, s a jó és nemes iránt buzgólkodó szivünk bői eredő indokokuik felhasználásával. A magyar nép, annak nemcsak köznépnek neve­zett része, de még az u. u. középosztály is az egész­ségügyi ismereteknek, — sajnos! — még ma sincs annyira birtokában, hog} magának, vagy családtagjá­nak megbetegedése esetén orvoshoz fordulna, vagy pláne egészségének helyreállítása végett gyógyszert venue igénybe. Ma még Magyarországban a házi sze­rek a gyógyítás terén nagy szerepet játszanak, s nagy szerepet játszanak a kuruzslók, — s magukat művelt Azok a kevéssé irigylendő ifjak, ki k egyetemi éveik alatt irodákban kénytelenek dolgozni' hogy ma­gukat fentarthjssák, azt hiszem, továbbra is Pesten maradnak. Róluk keveset szólhatok. A lét feutartással kell küzdeuiök ádáz módou, szüntelen. A közügyekre uézve ők jobbára elvesztek, saját bajaikkal foglalkozuak a férti-korban is. Kemény iskolán mennek keresztül. Sok tévesztett existeuczia, szellemi proletár inneu kerül ki. Az egyetem némely karai valóban tul vannak tömve. Pedig egy jó iparos, kézműves, földműves tized­résznyi tanulással biztosabb, egészségesebb, boldogabb, függetlenebb létet teremthet magának, mint teszem egy szegény ügyvédbojtár.*) Productivabb polgárai az államnak is nemzet gaz­daságilag. M rt sok ügyvéded kívánni annyi, mint sok pert óhajtani. Erre pedig csak nem vágyódik semmi okos ember. Túltermeléssel állunk szemben a humános pályá­kon, ezért oly nehéz rajtuk a megélhetés. De hát nálunk „divat", ez a ni-.us, „sic fata tulerunt"! Odáig megy ez, hogy náluuk, azt kell hinnem, fajunk nemzeti iedáji, a modern nemzeti epos hőse: a uagy szónok, a nagy politikus. Nem ugy mint az angoloknál Nelson, az olaszoknál Garibaldi, az orosznál Suvarow, a lengyelnél Kosciusko. Nálunk nincs érzék a valódi hős, a katona iránt. Nem vagyunk katonák. Szomorú, hogy igy van. És a mig nem leszünk, „nem is vagyunk teljes nemzet." *) Angliában ninc3 az a szellemi munkás, nincs az a »cterk«, aki testét ne ápolná naponta pír órai mojgissal, aki valami sportot ne Uzue Ezért kedvelik irodákban az idegent, különösen a németet, a ki becsületesen elül egész nap, dolgozik szüntelen és korán tönkre teszi egész szervezetét, — jó cantiuentalia módon. egyéneknek tartó egyének nem restellik bevallani a házi szerek használatát, kuruzslók igénybe vételét, de sőt ezeknek propagandát is csinálni igyekeznek. — A kuruzsló előttünk még a místicismus ködébe van bur­kolva, ki szerintök, minden orvosi tudományt nélkü­lözve, egyedül az Isten által adott képességgel küzd az emberi betegségek ellep. A kuruzsló és hiziszerek igénybe vételét elősegíti még az is, hogy a kuruzsló reudszerint olcsón előállítható, házi szereket ajánl, vagy rendel, s a legtöbb ember még a közép osztályban is, részben fösvénységből, részben mert az általa ismert szerekben jobban bizik, — a gyógytárak segélyét még orvos felkeresése esetén sem veszi igéuybe. Hogy lehessen tehát a jelenlegi viszonyok közölt a gyógyszerum oltásnak gyors elterjedését biztosítani? hogy lehessen akkor, a midőn egy lakosság legnagyobb része eiőtt teljesen ismeretleu, s még a mellett oly gyógyeljárásról is van szó, — a melynél nemcsak az orvos működése, de maga a felhasználandó anyag is pénzbe kerül; — akkor a midőn az orvos- zer isme retlensége folytán a lakosság előtt még felelmességgel is bir. Ezen akadály leküzdésére első eszköz, a mint kérelmünkbeu kifejeztük, a gyógyszerumnak mindenki részére való teljesen ingyenes kiszolgáltatása; második eszköz a védoltast teljesítő orvosoknak az állam részé­ről való külöudijjazása. A szerumuak ingyen való kiszolgáltatása, mint azt az egészségügyi bizottság, de mi is a fentiekben kifejeztük, első sorban állami érdek, mely az államnak sokszorosan visszaadja mindazon kiadásokat, melybe az előállítás került; de nézetünk szerint ezen tekinte­teknek a nagy fontosságú egészségügyi szempontok mellett figyelembe sem szabad jőnniök, csupán azou feltétlenül kétségtelen eredménynek, bogy * szerűm ingyen való kiszolgáltatása, által az orvosszerekért pénzt kiadni nem hajlandó lakosságnak, a szerűm al­kalmazásának elterjedését gátló ellenkezést meggyön­gítjük, s az alkalmazás szélesebb körre való kiterjesz­tese által mindig több több egyént leendünk képesek megtartani a társadalomnak, az államnak. De ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a szerűm előállítására az egészségügyi bizottság javaslata szerint csa^ igen csekély értékű oly ló állomány szükséges, mely alkati betegségben nem szenved, s hogy az elő­áll itási költségeknek legnagyobb részét mindenesetre ezen magában sem nagy értéket képviselő anyagnak beszerzése képezi; — ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy a szérum oltásnak hova tovább szélesebb körre való kiterjesztése által a diphteritis esetek száma nem­c-ak csökkeni, de hihetőleg rövid idő alatt a minimumra redukálódni fog, — s igy az állam kiadása is ezen czi­men hova tovább kevesebb leeud; — s ha végül nem hagjjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a kezelésre nézve az egészségügyi bizottság által javasolt eljárás mellett a szerűm kiszolgáltatása több.-zörös ellenőrzés alá fog esni, s igy visszaélés teljesen kizárva leend: — nem hihetjük hogy á szérumnak ingyenes kiszolgál­tatását bármely nyomós indok gátolhatná. A második akadály a fentiek szerint a szerűm alkalmazásának elterjedésénél a lakosság egészségügyi ismereteinek hiányában keresendő, s ezeu akadály el­hárítására egyedül az orvosi kar képes és hivatott. Hogy az orvosi kar az, mely a legmagasztosabb feladatok megoldására van hivatva, — ketségtelen; — de ezen magasztos hivatás teljesítésének légköréből sokszor le kell szálluiok a megélhetéssel való földi küzdelem sarába. Hogy lehessen tehát várni ezfcn or­vosi kartól, melynek legnagyobb része az öufenutartás fáradságos munkájában kimerülve van, mely elótt áz elveszett idő szintén értékkel bir, hogy minden viszon­szolgálat nélkül, egy uj gyógymód életbe léptetése kö­rül missiót teljesítsen. A keresztyén vallás, a lélek ezen felséges eszmé­nyének terjesztése közzül nemzetek és nemzetek milli­ókat áldoztak és áldoznak: s igaz, hogy a költó szavai szerint az állam alapja a tiszta erkölcs, mely viszont alapját a tiszta keresztyéu vallás magasztos elveitől nyeri; de ketségtelen, hogy az állam alapja a tiszta Folytatása a mellékleten Katonai érzék, hadi erények é 3 illő hadi organi­satio nélkül pedig egy faj csak báb, amely a szomszéd nemzetek kényére-kedvére van bizva. Veszélyeztetve van mindig léte. Nincs is létjoga. — Nemzetközi viszo­nyokban a hatalom dönt, fájdalom, uem pedig a theoria nem a paragraphus: Le droit de la force. Igy beszél még a leggenialísabb socialista író Pro­udhon is „La Cuerre et la Paix" czimű művében, sót reudén is találja, hogy igy vagyon. Mi magyarok duplán vigyázzunk magunkra, mert kevesen vagyunk és a szá­mot kell, hogy pótolja a qualitás. A jelen viszonyok között mint egyetemi várost leg­inkább Kolozsvárt merném ajánlani a fényes ifjúságnak. Felméri Lijos kedvéért töltöttem is egy évet az ottani egyetemen. Feltétlenül a legmagyarabb város az országban, megvan rajta a régi civilisatio cachet ja. Lakosai fino­mak, műveltek. A kolozsvári nők legszebbek nemcsak náluuk, de messze földön. Elmehetsz délnek Rómáig, nyugotnak Angliáig, mig ilyet találsz. Még a vőn ko fák teintje is atfíle, mint Biusher amourjait festette. Ez­zel a képpel seukit nem riasztok el, ugy hiszem. Egészséges város is volt eddig, úgy tudtam Ko lozsvár. Valahogy azonban félre ne értsenek — Cicero pro domo — én nem beszélek. Szűkebb bérezés kis hazánk, szép Eidélyország, büszke fii nem vagyok. De szeretem Erdélyt ős jónak vélem, ha a magyar ember oda megy tanulni. Jó, változatos iskola. É i magam ott — nevessenek ki — sokat untam és tanultam. Most pedig igyekezem ítéletembe Bemmi érzelmet nem vegyíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom