Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-05 / 36. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 36-ik sz

á

mához. egészséges emberiség és a fenntartás kritériumait magában hordó népesség is, igy szintén ép oly kötelessége az államnak az eunek érdekében tzükséges kiadá sokat megtenni, s az ennek érdekében missiót teljesítő kart, áldozatkész munkájukért kellőleg honorálni. Ha tudja és látja ez orvosi kar, hogy az állam, a köz érdekében kifejtett tevékenysége kellő recompensá tióban részesül, a nőp egészségügyi ísinereteiuek terjesztése s a gyógyszerum általános alkalmazását gátló balfelf)gás és hiedelem leküzdésében oly tevékenységet fog kifejteni, mely tevékenység áldásos következményeit az államnak rövid idő alatt meghozandja. Szükségesnek tartjuk harmadszor azt is, hogy a diphtheriával megtámadott családokban, a líötelező védoltás, a 14 éves korig elreudeltessék. E törvényhatóság az 1895-ik évi február hó 27 én tartott közgyűlésében 19/95 Bgy. szára alatl hozott határozatából kifolyólag, Nagyméltóságod hivatali elő déhez felterjesztett feliratában kifejtette már azon in dokokat, melyek a roncsoló toroklob elleni védekezés tárgyában szintén Nagyméltó >ágod hivatali előde által 94955/1894. szám alatt kiadott rendelet végrehajtását meggátolják. Kifejtette azt, bogy a belegek elkülönítése, a nép alsóbb osztályában, teljesen keresztül vihetetlen; a betegeknek az u. n. járváuykórbázba való helyezése, s minden ott előirt óvreudszabályuak, a mai általános elszegényedés, roi-z munka C-s gazda-ági viszonyok kö zött teljes szigorral való végrt hajtása oly utópia, mely eredményezné azt az állapotot, mely ma, midőn a szocializmus az országban már is nagy mérvű elterjedést uyert, csak ezen szavakkal volt kifejezhető: bellum omnium contra omnes. S ime: hála a folytonos tökéletesedés felé lörekvő emberi ősz hatalmának, sikerült a diphtéria ellen egy oly védő eszközt feltalálni, a mely az eddig legcagyobb részben végrehijthatatlau hatósági reudszabályokat kizárva, a még nem fertőző tekre nézve is, az eddigi adatok szerint csaknem teljes biztosítékot nyuj'. Vármegyénk területén, egészségügyi bizottságuuk orvos szakértő tagjai számtalan praeventiv oliásokat eszközöltek, a nélkü

1, hogy valaha káros következmény mutatkozott volna. Akkor tehát, amidőn csekély, vagy semmi koczkázattal szemben, a legnagyobb egészségügyi ereduaéuy éretik el: nincs és nem lehet akadály, mely a praeventiv oltás elrendelését kizárhatná, nem lehet különösen akkor, a midőn ezetí eljárás nem csak a más egyéb és a népre költséges óvrendszabályokat részben kizárja, másrészt az államnak a vérsavó kiszolgáltatása körüli kiadásait csökkenti, mert hiszen minél több a praeventiv oltás, minél kevesebb^a diph teritis eset, s annál kevesebb gyógyszerum használtatik fel. Kérjük végre Nagymíltóságodat, miszerint a szé rum ós praeventiv oltásokról, — a himlőoltási törzskönyvek mintájára, — törzskönyv' k vezetését elrendelni méltóztassék; mert mig egyrészről ez által az államra nézve oly fontos statisztika megbízhatóbb leend, más részről a gyógyszerum kiadásának és felhasználásának ezen törzskönyvbe való kitüntetése által, a szerűm ki szolgáltatás körül, a törzskönyvi kivonatok évenkénti bekivánása felülvizsgálása mellett, - minden visszaélés kizárva leend. Annak tudatában, hogy Nagyméltóságod ezen nemzedékről nemzedékre kihatással biró javaslatokat gon dos megfontolás tárgyává teendi, s vőgyrehaj hatóvá teuni törekedni fog, — feliratuukat ismételve nagy becsű fiigyeimébe ajánljuk. Kelt Szabo'c vármegye közönségének az 1897. évi ju'ius hó 24 én Nyíregyházán tartott rendkívüli közgyűlésében. A vármegye közönsége nevében: Mikccz János, alispán. E^yetmás szabolcsi archeológiai dolgokról. Itta: l)r. Jósa András. A Német-fracczia háború óta mindenfele rémképek feltüntetése folytán európai járványnyá fokozódott az általános és kölc.önö, fogvxsoritás. Hiraplsra azonbau hála Istennek sor nem kerül, mert oz érdekelt felek még győzelem esetén is tartanak attól, hogy bőrüket kitalálják lyukasztani. Békét élvezünk tehát, drága békét, a mely kime rűléssel fenyegeti anyagi erőnket. Még az én emlékezetem szerint is igaz volt .-z, hogy „°xtra Hungáriám non est vita, sí est vita non est ita".

;Dj még akkor is a Huigaria helyett Betuliát tettem volna. Csak hogy „Nem ugy van most mint volt régen, más csillag ragyog az égeu". Viszonylagos értelemben a „Nyír" ma is a leg megelégedettebb vidékek közzé tartozik, a hol bőséget ugyan nem, de az Ínséget sem ösmerték soha. 1817-ben, 1863-ban és más Ínséges években tízezrével menekültek ide az éhenhalás elölj a aii? alföld lak^i, a kikuek zászlójára az volt írva, hogy ,Egyszer hopp, máskor kopp.* Büszkék is vagyunk, lngy misokra edlig nem szorultunk. Szeretjük is szűkebb hazánkat lelkünk egész melegével, és higyományossainik tartjuk magunkat honfoglaláskori őseink örökének, a kiknek, hogy a Nyírben volt fóhidi szillá-uk, bizouyitani látszik azon körülmény is, hogy az eddig ösmert 61 honfoglaláskori leihely közzül 11 S'.abolcsmagye terü'etéu van. llinfig laláskori kengyel p;dig széles Magyarországból eddig 48 ösmeretes, és ezekeu kivül 28 a mt vanmgyjukből került. Politizálásra hivatással és érzékkel nem bírván, csak constatálni kiváuo n azt, miszerint az u olsó évti zedekben is kitűnt vármegyénk azzal, hogy őseink által vérrel szerzett jogaink felett ezen a vidéken nem alkuszunk, és ragaszkodunk göröngyeinkhöz valamint az azokhoz tapadt jogokhoz is mind halálig, a mit talán azon körülményuek is lehet bűuűl felrónni, hogy a nyiri vinkó fegfeljebb derült kedélyt okoz, de nem bódít. Az ősidőkben élő és a mostaniaknál igen sokkal szerényebb igényű népek egész Migyarországban sehol netn találtak kedvezőbb életfeltételeket miut éppen a „Nyírnek" ezernyi kisebb uatiyohb haldús tavakkal, vadlakta erdőkkel bővelkedő, fakampókkal is könuyen művelhető, homoktalsju területér. Hogy ezen feltevés nem légből van kapva, bizonyítja azon körülmény, hogy nincs vármegyénknek minden községében létező, vagy a Nyirvizszabályozás előtt még létezett egyetlen tökörnyéke sem, a hol az ós emberek által késnek, nyílhegynek, bőrvakarónak, sat. használtatott oksidián vagy kova múkészitményeket és őskorból származó cserepedény töredékeket ne talál nának olyan sürün, miut az országnak más vidékéu sehol sem. A tisza-füredi, vagy helyesebben jelezve Tariczka Eudre féle muzeumbau számos szarvasa^ac-ból készült eszköz van, mely csak is földmivelésre használtathatott. Nekünk ilyen csak egy példány van, a Kállay Ödön féle gyűjteményben, és az sem Szabolcsmegjéből hauem Dömsődről került. A mi homok talajunkat könnyebb fa kampóval művelni, mint T. Füred vidékének agyagos talaját a minden Ciout félék között legkeményebb és az idő rombolá-ának leginkább elleuálló szarvisagaucsból készült eszközzel, melyekből ott számos példány őriz tetik. A régészeti tudomány kétségen felől kiderítette, hogy földrészünket már az érezek öcmerete előtt részben föidmivelö népek is lakták, mert kü'öuö->en Helvétiában tavakban czölöpökre épített, és lű'.vész folytán vízbe omlott faluknak helyén csupán kőből ké zült eszközökkel együtt, megszenesedett, tehát elnem rothadhatott buza, len, köles, alma, körte stb. magvakat találtak. Nálunk eddig még ilven leletre nem akad'ak, de nem is akadhattak, mert homokos talajunkb in a leve gőnek vizjiek minduntalan változó behatása foly án a korhadás aránylag gyorsan megy véghez. Csupán Gáván akadtak az idő behatá-a folytán elszeuesedett rossz szemekre, melyek olyan cserép kályha fiókok társaságában találtattak, melyek a Kr utáni I-IV. század közepéig terjedő időszakból származnak, és a mely tárgyakat Fiankel Sama ur ajándékozott muzeumunknak. Annak bizonyítékát hogy vidéküaket nem évezredek, de már századezredek előtt is emberek laktak, a t. füredi Tariczky muzeumban találtam meg. Ugyanis a t. füredi vasúti híd alapozása alka! mával mint egy 10 méter mélységben a Tisza feneke alatt, kők agyag rétegben ős-lény csontokra akadtak. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a Tisza medrében csak is ezen kék agyag rétegben fordulnak elő ős-lényc-sontok, a me y azonban nem mindenütt egy színvonalban találtatik. Némely helyen alacsony vízállás alkalmával a víz szine felett találjuk. A tokaji vasúti híd alapozása a kalmával pedig az ős-lénycsontokat tartalmazó kék agyag réteg 28 méter mélységben volt. Síját szememmel láttam az ounan kikerült őslénycsontokai, és a melyeket csak azért nem szerethet tem meg uiuzeumuukuak, mert állítólag a miniszter rendelete folytán azokat a nemzeti muzeumnak kellett volna beszállítani. Meg törtéut e ez vagy sem? Nem tudom. Ezen kitérés után vissza megyek a Tarczky mu zeumb , a hol egy olyan műeszköz őriztetik, a mely a Tisza feneke alatt az emiitett tiz méter mélységben ta.áltatott, még pedig Elephas an'iquus maradványaival együtt, bolygatatlan rétegben. Mielőtt azonban ezen ős-lénycsontból készült műeszközi röviden leirnám, a lelet relatív korának felde ritése, és vidéküuknek a mérhetetlen régi időkben való lakottságának bizonyítása végett, meg kell említenem, hogy két fajta ős elefántot ösmerünk.|Elephas antiquus és elephas primigeniust. Az előbbinek agyara kard alakú hajlással bir, mint a mai elefántoké, az utóbbié pedig vissza hajló kunkorgó. Az előbbi a tudósok véleménye szerint csak meleg éghajlat alatt élhetett, mig az utóbbi hosszú szőrű volt, és az állítólag ezelőtt föld részünkön mintegy 12.000 év előtt létezett jégkorszakban a magas északon most is élő iram szarvassal együtt tenyésztett. Franczia országban, Belgiumban és még Morva országban is biztos nyomaira akadtak annak, hogy ós lényekkel együtt már emberek is éltek. Magyarországról először Dr. Hermanu Oi'.ó bizonyította be azt, hogy a dilluvium korszakábau már emberek is éltek de állítása általánosan elfogadva még nincs miután véleményének nyilvánithatására hit a ge

o~ lógusok engedélyét kinem kérte, Dr. Hermann Miskolezon dilluviális rétegben tehát olyan rétegben, melyben csak ós lénycsontok fordulhatuak elő, paleolyth az őskorszaki (nem az ujabb csiszolt kőkorszaki) rendkívül nagy dárda hegyeket talált. Scepticusok mindig voltak és vaunak ma is, de Hermán Ottó leletével szemben már fuldokolnak. A Tariczky muzeumbau van egy őslény csontokkal a Tisza feneke alatt mintegy 10 méter mélységben talált barna, súlyos, nem csiszolt őslény csontból készült műeszköz, melynek mindkét vége ki vau hegyezve, a késsel való faragásnak (kókés) félre nem ö^merhető nyomaival. A kihegyezett végek közelében egy egy lyu'< hatol át a csonton. Ezen eszközt Tariczky véléllőnek t. i. szövő szerszámnak, Dr. Hermán Ottó pedig háló k. cze-sulynak tartja, a mi azouban lényegtelen nézeteltérés. Akár amaz, akár emez legyen igaz, kétségtelen, hogy emberi készitméuy, még pedig a legősebb elefántok idejéből, a mely csak tropikus éghajlat alatt, a jégkor szak előtt élhetett, mig egy másfajta elefánt az elep h 's primigenius, a jégkorszak után lakhatta vidékünket, de a mely állatnak nyomaira eddig nálunk még nem akadtak. Az elmondotta* után jogosultan merem megkoczkáztatui azon véleményt, hogy már a törté lelem előtti legősebb időkben is vidékünket emberek lakták, iné. pedig inkább mint hazánknak bármely védékeit azért mert halászatra, vadászatra, könnyű főldvüvelésre előnyösebb terület nem kínálkozhatott ezen a Magvar sik-ág felett magasan kiemelkedő, s igy legelőbb lakhatóvá vált Tisza, Szamos, Kraszűa, Beretyó kűiömbözo irányban bömpöygött folyamai közölt képződött örvényben leülepedő homokzitony felett. Az örvény ben keringő áramból a súlyosabb nagyobb szeti esés homok lerakodott Nyirüukön mi" a sokkal kisebb agyag szemcsék tova sodortatott és'a Nyirt környező lapilyban ülepedtek le. A kinevetés félelme nélkül ugyan ki merészkednék évszámokbin megállapítani azt, hogy mikor települtek vidékünkön először emberek. Azt azouban a fentebb elmondottak uiáu biztosan lehet állítani, hogy a Magyar síkságból legmagosabban kiemelkedő, az ősemberek igényeit leginkább kielégítő Nyir előbb vált lakha'óvá a Magyar síkságban miut a többi részek. Az eddigi kutatások azou általánosan elfogadott uezetét eredményezték, hogy kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszik, és ezeknek időközi határai némely helyen megközelítőleg, másutt — Szabolcsban is — ez idő szerint meg nem állapithatók. Uj Gueniában ma is kókorszakot élnek. Ai ifjú nemzedek amerikai legfinomabb ácséiból készült eszközöket használ, mig az öregek most is kőbaltákkal faragják bálványaikat, művészi díszítésű csolnakjaikat s a többi. (Folytatása következik.) Tanügy. Értesítés. A nyíregyházi államilag segélyezett alsófoku iparos tanoncziskolába a tanköteles tanulók beiratása f, é. szeptember 8 ik napjától szeptember 12 ig tartatnak, a tauév ünnepélyes megnyitása pedig szeptember 19 én d. u. 3 órakor a róm. kath. iskolák egyik tantermében fog megtörténni. Midőn erről a t. szülök és iparos mesterek tisztelettel értesitetnek, egyszersmind (elhivatnak, miszerint az 1884' XVII t.-cz. 62 és 82 ik pontjai ertelmébeu tanköteles tanonczaikat azonnal a tanév elején beíratni, " tauórákra rendesen eljáratni, őket kellőleg ellenőrizni és a tanóra mulasztásokat írásban indokolni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1897. évi augusztus hó 30-án. Pazár István, iparos tanoncz-iskolai igazgató. Előleges színházi jelentés. Tisztelettel értesítem Nyíregyháza város és vidéke nagyérdemű közön-égét, miszerint folyó 1897. évi szeptember hó 13 áu 20 előadásra nagyrabecsült városukba érkezem. — Aíon szives fogadtatás, melyben tavaszi ottlétemkor részesíteni szívesek voltak, arra enged következtetést, hogy ez alkalommal is szívesen látnak becses körükbeu. Bérelni lehet: Jakabovics Fanny kisasszony szivartőzsdéjében, a következő feltételek mellett: Tizenöt előadásra: Páholy 60 frt, I. támlás 15 frt. II. támlás 12 frt. Szii re kerülnek a következő darabok: l.Muianna (újdonság) 2. Trilby (szinmű, újdonság). 3. Borm szerelem (színmű újdonság) 4. Szabadulás (újdonság). 5. Gyimesi vadvirág (újdonság). 6 Míria bátyja (újdonság). 7. I) p'omá-s kisasszonyok (újdonság) 8. Trilbyk (paródia ujdouság). 9. Arthur kalandjai (újdonság) 10. Kék asszony (operette újdonság). 11. Májusi bor (operette újdonság). 12. Paradicsom (operette újdonság). 13. Péntek este (újdonság) 14. Két Kohn (újdonság). 15. Trapezunti herczegnő. 16. Kisasszony feleségem. 17. Durand és Durand. 18. Nagyzás hóbortja. 19. Graot kapitány gyermekei. 20. Gascogoei nemes. Tisztelettel kérem a nagyérdemű közöuséget, hogy előjegyzését mielőbb eszközölni kegyeskedjék, mert ebből látom meg, hogy Nyíregyháza város nagyérdemű közönsége óhajtja e ezen előadások megtartását, melynek ellenkezője, esetleg elhatározásomat is megmásíthatná. M ramaros-Sziget, 1897. augusztus 30. Kiváló tisztelettel Komjáthy János, a debreczeni színház igazgatója. ÚJDONSÁGOK. — A szabolcsi iinnep. A szabolcsi földvárban emelt milléniumi emlékoszlop leleplezési ünnepélye, ininden eddigi jelek szerint, a vármegye közönségének impozáns részvételével fog végbemenni. Nem csak a törvényhatósági bizottság tagjai, de általában véve a közönség soraiban igen nagy az érdeklődés a magasztos ünnep iránt. A szomszédos törvényhatóságok közül idáig Hajdú, Zemplén, Ung, Ugocsa, Szatmár vármegyék és Debreczen városa jelentettek be, hogy küldMtek által képviseltetik magukat az ünnep jlyen, akik hétfőn, az ünnepély előtt való nap érkeznek Nyíregyházára s innen másnap a külön vonattal (indul 8 óra 50 perczkor) jönnek Rakamazra s onnan kocsin Szabolcsra. Híjduvármegye és Debreczen város küldöttsége. Debreczen város négyes fogatán érkeznek. Mikccz János alispán, dr. Jósa András, Szikszay Pál, Koczok László, Kallay Rudolf és Mikecz István kíséretében a napokban kinnt járt Szabolcson, hogy az ott vegbemenendő nagyszabású ünnepély zavartalan lefolyása érdekében minden intézkedést megtegyen. Rakamazon, mint az tudva van, a reggel 9 óra 50 perczkor oda érkező különvonattal jövő vendégekre