Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

„IN V I li V I t> É U" tít-kérdés a megyén. — Negyedik közlemény. — A második, megoldásra váró kérdés az, hogy váljon szándékszik-e a törvényhatóság közúti meglevő alapjából, — időközi jövedelmeiből, avagy az általa felveendő kölcsönből a községeket is segélyezni, — fenntartja-e e czélra szabad rendelkezésre közúti jövedelmeinek egy részét és mennyit, vagy a felveendő kölcsönből minő tőkerészletet akar e czélra felhasználatlanul hagyni. Törvényhatóságunk sem a múltban nem zárkozott el az elől, s bizonyára jövőben sem fogja azt tenni, hogy a községeket utaik kiépitése terén ne segélyezze; — hisz a dolog természetéből s közúti törvényünk szelleméből folyik első sorban a megyének, sőt másod sorban az államnak is azon kötelessége, hogy a községeket, — ha azok saját útjaik kiépitésére képtelenek lennének — segélyezze. Hogy pedig a községek e segélyre reá vaunak utalva, az kérdés tárgyát sem képezheti; mert eltekiutve attól, hogy a közmunka teljesítményekbe be nem tudható, épeu nálunk csaknem minden évben ismétlődő hó eltakarítás és árvédelem kötelezettsége már magában véve is súlyos terhet ró népünkre, merő képtelenségnek tartom azt, hogy a községek kézi és fuvar közmunka szolgálmányaikon felül, — közlekedési utaiknak műszaki kiépítése czéljából — még külön e czimü pótadóval megterhelhetők lennének. Ue a mai rendszer mellett, amidőu csak kivételképen lehet egy-egy nagyobb birtokos vagy bérlőre rá mutatni, aki a közmunka teljesítés kötelességének eleget tesz, s akkor, a midőn gyárteleppel birók és kereskedők, akik közutainkat leginkább veszik igénybe, csak a törvényben előirt kivételes esetben róvhatók meg külön hozzá járulással, — községi utaiuknak járható karban való feuutartásáról sem lehet szó, s annál kevésbbé azok kiépítéséről. Már pedig ugy az akadálytalan közlekedés, valamint a közegészség ügy szempontjai is azt követelik, hogy itt a régi bajon segítve legyen, s különösen a községek belterületén átvonuló fő közlekedési vonalak lehetőleg műszakilag kiépítve legyenek. Valamint azonban kétségteleu dolog az, hogy a f. érintett segélyezési vagy hozzájárulási kötelesség a megyét jövőben is fogja terhelni,— ép ugy méltányosnak tartom, hogy az a községek által csak a végszükség esetén vétessék igénybe, akkor t. i., midőn saját hatáskörében már minden törvényrendelte útat és módot e czélra felhasználtak és kimentettek, a mi csak akkor fog bekövetkezhetni, ha ugy a közmunka előírás, valamint lerovás a lehető lelkiismerettel foganatosittatik. s a legnagyobb szigorral ellenőriztetik, a hátrányos és fel nem használt munkaerő le nem iratik, hanem egy községi — bizonyos nagyobb — költségesebb útépítési czélokra szánt — közúti alap javára értékesíttetik. Egy ilyen részben megyei, részben községi közúti alap megteremtése lebegett szemeim hat apácza egy főnöknő vezetése alatt leány-növendékek tanításával foglalkozik. Ciaknew s folyosó végén nyitott fel előtte egy ajtót a főnöknő. Ott feküdt a beteg s mellette imádkoztak a többiek. Az asztalon égett a kis éjjeli lámpa, mely rózsaszín homályt árasztott szét a szobában. A szép haldokló aludni látszott. Hamarább el lehetett volna hinui felőle, hogy felülről szállt le, miat hogy csak még föl fog szállani. Valóságos igézet rejlett halvány irczában, melyre két rózsát ültetett a láz. Szétbontott aranyszőke haja nimbusznak látszott, minő a szentek fejét köríti. Nem ugy nézett ki mint más haldokló. Midőn fölvouta kék szemeiről azokat a kis szemfedeleket, oly nyugodtan nézett, mintha szokásos esteli álmához készülue. Halkan kezdett beszélni, de azou az édes lágy hangon már észre lehetett venni, hogy miként küzdi fel magát a lélek ereje a halál leheletétől hüledező test. fölé. Gryóűni kezdett, de azt nem tudta, hogy kinek. Elmondta, hogy van egy nagy bűue, csak egy, ez is azért van mert 'zeretett és nem más mint tiszta szerelme. Egy ifju birta szerelmét, kit azonban felsőbb hatalom az anya iránti szeretet és engedelmesség a földön elválasztott tőle de most érzi, hogy vigya teljesülében van, mert eljut oda, ahol a viszont látásra való várakozás sokkal könnyebb. Még suttogott valamit ajka, talán, hogy szánja és bánja bűneit, de azt már nem hallotta a fiatal káplán. Az sem vette észre mint szállt el egy mély sóhaj alakjábau a fölvágyódó lélek, csak azt hallotta és azt érezte, hogy köDnyei mint a nyári záporeső hullanak, ömlenek. Es a könnyek árán oszladozni kezdett az a sötét felhő mely szivét úgy összeszorította. Letérdelt és Imádkozott sokáig, áhítattal, majd fölállt egy btic.-ú pillantást vetett az aludni látszó szép szőke leányra, megtörölte szemeit és csendesen ne hogy meghallják, a fülébe fugta: Itt hagytál szép lélek követni foglak. Sólyom. előtt, midőn ezelőtt már néhány évvel azon javaslattal léptem elő, hogy ugy a thatósági, valamint községi természetű útvonalak eredeti fekvésük és méretük szeriut vétessenek fel, s azou szomszéd birtokosok, a kik ezen útakból foglalásokat eszközöltek, az elfoglalt útrészek vissza adására, vagy esetleg azok megváltására köteleztessenek. Én ugy gondolom, hogy ezen, törvényesség szempontjából alig kifogásolható eljárás megoldható lett volna együttesen a vármegye összes közútainak törzskönyvezésével és szép eredményt mutatott volna fel. Azon nézetem ismétlése után, hogy a ohatóságuak a községi útak- kiépítését tehát előmozdítani, sőt esetenként segélyezni is kell, átmehetünk azon kérdés tárgyalására, hogy váljon milyen vasúti politikát akarunk a jövőben követni, van-e módunkban uj helyi-érdekü voualakra áldozni, s ha igen, melyek volnának ezen vonalak 1 Én ugy gondolom, hogy e kérdésnek első részére a megye közönségének osztatlan nézete az, hogy ezután bizony eddig követett vasúti politikánkat mindenekben követni nem akarjuk — azon politikát t. i.. amely a közforgalmat Nyíregyháza helyett Debreczen felé irányította, a mely megengedte, hogy egy másik voualuak ne Nyir-Báthor, hanem Máté-Szalka legyen a végpontja, amely vasúti politika mit sem tett abban, hogy Nagy-Károly ne Mátészalkával, hanem Nyir-Báthorral köttessék össze, s a mely szerencsétlen irányzat utóbb kiépített alföldi vasútuukuál csak néhány község túlterhe Itetése és a vármegye igen uagy áldozata árán volt megvalósítható a nélkül, hogy a vármegye a legméltányosabb viszontszolgáltatás képen, ha mást uem is, a tiszti személyzet hivatalos utazása és a kőszállitásuál bizonyos előnyöket magának biztosított volua, — s a nélkül, hogy az eredeti vonal iránynak betartását követelte volua, a miből a vállalatra miudeueaetre előny, az érintett községekre azonban feltétlenül uagy hátrány, a vármegyére pedig, megeshetik, hogy több helyütt a vasúthoz vezető út kiépítésének kötelezettsége fog származni. Az azonban kétségtelen, hogy a vármegyének e tárgyú határozata, — ha egy időre le is moud a helyi érdekű vonalak segélyezéséről — e határozatnak és lemondásnak nem lehet állaudó — elvi jelentősége; nem pedig annál kevésbbé é^ nem ott, a hol másként a közúti viszonyokon segíteni nem lehet, s a hol mint legujabbau az alföldi vasútakuál — ennek kiépítésével több t. hat. utaink kiépítését helyettesitettük. Egy ilyen voual lenne a Nyháza — Vásáros—Naményi, egy előre Nyir-Baktáig kiépiteudő h. érdekű vasút vonal. Ez után sorban következnék a vámsorompók felállításának kezdése. Ugy emlékszem hogy 1894-ben valamely közigazgatási szaklapban olvastam Bars vármegye főispánjának a t. hat. közgyűlés előtt tett s a maga utjáu a m. kir kereskedelmi miniszterhez felterjesztett, ide vonatkozó indítvány át, a mely — előttem tárgyára nézve teljesen uj — de nagy jelentőségű indítványra a vármegye alispánjának ügyeimét kikérni el nem mulasztottam. — A mult évbeu pedig értesültem arról, hogy Békésvármegyében a vámsorompó rendszer már tettleg életbe lépett. További puhatolódzások folytáu megismerkedtem annak keletkezési módozataival — kiterjedésével és jövedelmezőségével, amely utóbbi valóban meglepő eredményt mutat fel — mennyiben Békésvármegyében egy év alatt 725,252 frt beépített tóke ntán uem kevesebb, mint 45,573 frt évi jövedelem, vagyis e tőkének kevés hijj au Gkamatja foiyt be. Ily eredmény náluuk is elérhető lesz, ha a vármegye közönsége támogatni fogja üdvös kezdeményezésében ügybuzgó alispánját, s ezen eszme végrehajtásánál tapintattal fog eljárni. Az eddig elmondottakbau kifejezést adtunk tehát azou nézetünknek, hogy 1-ör az állam segélyére számítani joguuk vau; 2 or, hogy a községeket saját közutjaik építése terére segélyezni kötelességünk; 3-or hogy, ha bár az ezután keletkező h. érdekű vasútak támogatásától egyelőre tartózkodnunk is kell — arról véglegesen le nem mondhatunk — s végre 4-er, hogy a vámsorompó rendszer létesítése mindenesetre előmozdítaná közúti költségvetésünk javulását. Vonjuk le már most a mondottakból a kelló következtetéseket. Kállay András. A szocziálista mozgalom ügye a közgyűlés előtt. Szabolcsvármegye közönsége az e hó 13-dikán, hétfőn délelőtt tartott rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a vármegye több községében fellépett szocziálista mozgalom ügyével. Vármegyénk knzkérdéseinek ez idő szerint e legfontosabbika érthető érdeklődést keltett és szinte izgatottá tette a tanácskozást. A hozott határozatok eredménye az a két felirat, melyet — Mikecz Dezső vármegyei főjegyző tollából — a kormányhoz intéz a vármegye közönsége a mozgalom elfojtása és az izgatások megakadályozása érdekében. A két feliratot itt közöljük: I. Nagyméltóságú m. kir. Miniszterelnök Ur\ Mai napon tartott rendkívüli közgyűlésünkben a vármegye földművelő lakossága köréhen napról napra nagyobb arányokat öltő szocziális jellegű mozgalom, az ennek magszüntetése, vagy ellensúlyozása érdekében szükségesnek látszó intézkedések felett tanácskozván: kerestük azon okokat, melyek előidézték azt, hogy ezen, népét tisztességes kenyérrel mindig eltartó föld szülöttei lelkében fogékony talajra talált a fővárosból főként hírlapok utján megindított mozgalom. Kutatva ezen okokat, eltekintve attól, hogy a műveltség alacsony fokán álló köznép könnyen hisz a neki tetsző dolgokkal hitegető ámitóknak, azon, már régóta érzelt körülményben kellett a mozgalom terjedésének egyik okat találnunk, hogy földműves népünk lakóhelyén i egy tanácsadóval, ki érdekeit szívén viselve, őt ügyesbajos dolgaiban felvilágosítással, útbaigazítással ellátná, ; nem rendelkezik. A régebbi időkben népünk ennyire magára hagyatva, a többféle visszaéléseknek védelem nélkül kitéve nem volt. Mint jobbágy az 1848-ik évet megelőző időkben földesurának felügyelete alatt állott; ez azonosította magát az ő érdekeivel, szolgált neki védelemmel, ut! mutatással. A jobbágyság eltörlésekor felszabadulván földesurának gyámkodása alól a földműves nép, papja és maga választott jegyzője lelt tanácsadójává. Az ujabbi évtizedek azonban a törvényalkotások szakadatlan lánczolatát tüntetik fel s oly halina/.a az élet minden jelenségét szabályozó törvényeknek alkottatott a törvényhozás állal, melyeknek ösmeretét megszerezni, abban kellő tájékozódást birni a liirei lelki világával is eléggé elfoglalt lelkésznek módjában nem állott s igy nem a nép bizalmának csökkenése, — hanem a viszonyok alakulása szüntette meg a lelkészeknek világi, jogi kérdésekben elfoglalt tanácsadói szerepét. A községi jegyzői kar sem teljesítheti ma már ezen tanácsadói hivatását. Hiszen aki a községi életet figyelemmel kiséri, annak látnia kell azt az óriási munkafeladatot, melyet az évről évre szaporodó és legalsó fokban a végrehajtásnál a községi elöljáróság hatáskörébe tartozó tőrvények a községi jegyzők vállaira halmoznak. — A kötelességét a lehetőséghez képest hiven teljesíteni törekvő jegyzőnek bizony alig marad ideje a néppel való közvetlen érintkezésre, panaszának meghallgatásara, de nem haladhat elfoglaltsága miatt a hivatásanak megfelelő önképzés terén sem előre. Ezenkívül ai összes közterhek behajtásával járó teendők teljesítése is a községi jegyzői kar feladatát képezrén, nem lehet csodálkoznunk azon, ha átlátjuk, hogy a nép azzal a hatósági közeggel szemben, kit legfőkérit mint köztartozásainak szigorú végrehajtóját lát, egy bizonyos fokig elidegenedett. Adjuk tehát vissza a községi jegyzői kart eredeti szép hivatásának, tegyük őt ismét a falusi nép bizalmának letéteményesévé, panaszának, peren kivüli ügyeinek lintézőjévé. kit ismét jó barátjának, tanácsadójának tekintsen az élet baj.ii közepette. Ezt legczélszerübben akként véljük elérhetni, ha egyrészt teendőinek egy igen jelentékeny részét, az öszszes kincstári tartozások kivetésével, nyilvántartásával és behajtásával egybekötött munkafeladatot vállairól levéve, időt engedünk neki a néppel való gyakori közvetlen érintkezésre és a szükséges önképzésre, másrészt épen ez által megszüntetjük s eloszlatjuk a bizalmatlan| ság egyik legfőbb kutforrását: a jegyzőknek a kincstári tartozások behajtásánál nyilvánuló végrehajtói szereplését. Ezen javaslatunk természetszerűleg csakis törvénymódosítás mellett vihető keresztül, ugyanazért teljes tisztelettel kérjük fel nagyméltóságodat, miszerint a fentebb felsoroltakat nagybecsű figyelmére méltatni s a községek rendezéséről szóló törvénynek küszöbön álló módosítása alkalmával a törvényhozás elé javaslatot méltóztassék tenni arra nézve, hogy az állami-adók s az ezek módjára behajtandó egyéb köztartozások kivetése, nyilvántartása és behajtása a községi jegyzői kar hatásköréből kivétessék s ezen teendők teljesítéséről valamely alkalmas módon tétessék gondoskodás. De földművelő népünk elégületlenségének indokát még egy más körülményben is kell találnunk. A fejlett közlekedési viszonyok a századvégi emberiség közt mindjobban kifejlődő üzleti szellemet már a legcsendesebb kis faluba is elvitlék, a gyors meggazdagodás vágya egyre jobban tüzeli az elméket s ezzel kapcsolatosan a visszaélések is gyakoribbakká válnak, folyton szaporodnak. A kis arányú üzérkedők visszaéléseinek legalkalmasabb czélpontja az egyszerű falusi földművelő, ki együgyüségében védtelenül áll a fondorkodóval szemben s még ha észreveszi is rászedetését, ritkán lép a törvényes megtorlás terére, mert az perköltséggel jár, a furfangos csaló pedig minden ügyességét felhasználja a büntetés alól való kibuvásra, vagy kiegyezik a panaszkodóval; ezért a többség némán szenvedi a fontolgatást és csak keserűsége növekedik a társadalmi rend és azon osztály ellen, melyhez az ő kifosztója tartozik. Mindaddig tehát, mig az uzsora és csalás bűntette és vétsége a hivatalból üldözendő cselekmenyek közé nem soroztatik, nem lesz megvédelmezve a földműves Folytutámi az I. melléklet®"