Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-05 / 49. szám
I. Mellékl et a „Wtfírvidék" 1897. 49-ik sxámához. azonban kénytelen vagyok beismerni, hogy csalatkoztam. A socialísmus itt van, a falvak forrongnak, a nép titkon gyűlésezik, kezd a hatósággal szemben daczos lenni, és bizony mondom, nem kell ide már fogalom, zavaros nyomtatványok és véres szájú agitatorok. — A gabona uzsora és a végrehajtó olyan nagyra növelik a socialismust, hogy törülhetjük utána majd szemeinket. A „Kis-Vardai Lapok" legutóbbi számában valóban niegszivelendő javaslatok vannak elmondva, en azonban azon hiszemben vagyok, hogy azoknak csak academikus értékük van, mert a tanacs es a cselekvés közt nagy időköz fdg elválas/.lani. — Hogy eredmény legyen, energikus kézre, türelemre és ügybuzgalomra van szükség. Nagyon scepticus vagyok, és az teljesen indokolt is, mert a nagyméltóságú belügyminiszter úr, a hozzá közvetlenül leküldött és a gabona uzsora pusztításait részletesen kifejtett memorandumot, azzal küldötte vissza a nemes vármegyéhez, hogy annak aláíróit hallga-sák ki és adjanak felvilágosítást. A magas kormánynak ezer alkalma, eszköze van a dolog velejére hatni, mert nem abban rejlik a kormány bölcseség, egy tényleg létező bajt homoepalice gyógykezelni, hanem alaposan és radicalisan a baj kutforrását kipuhatolni és tovaterjedését megakadályozni. "Ugyan mi történt ez irányban; épen semmi, és ha majd bevégzett tényekkel fogunk szernbeállani, előáll a nagyképüsködés és a nagy mosakodás. Rohamosan haladunk: a czivilisatió modern gúnyája talán nem illik reánk. Nos alkalmatlankodjunk a viszonyokhoz, szabjuk meg magunk ruhánkat, ha kell, legyen kivételes törvény, még ha be is kellene ismernünk, hogy a mi parasztjainknak oltalomra van még szükségük. Karból. A munkás-kérdés a várni'egyét)en. Nem kicsinylése a veszedelemnek, vagy épen talán tudatlanság volt az oka, hogy a „Nyírvidék" idáig következetesen elhallgatta, elnyomta, hogy hirt adjon azokról a mozgalmakról, melyek vármegyénk néhány községében, a — majdnem kivétel nélkül föld- és házbirtok nélkül szűkölködő — mezőgazdasági munkásnép körében észlelhetők. Az volt az álláspontunk, hogy ahol felvilágosításra, türelemre való intésre, a hatóságok minden telhető jóindulatában való bizalom-keltésre — e helyzettel szemben — szükség van, oda a mi nyomtatott betűink nem jutnak el. Se a czégünk, se az ábrázatunk nem olyan, hogy „vörös zászló" lehessen, mely, akár-milyen szellő hajtsa is — mennek utána a tömegük. És biztunk benne, hogy a vármegye alispánjának amaz előrelátó figyelmeztetését, amelylyel — a legutóbbi (októberi) vármegyei közgyűlés elé terjesztett jelentésében, e kérdésről szólván, — a birtokos osztályt is a legnagyobb méltányosságra hivta fel, komoly intelemként fogják elfogadni az érdekeltek, akiknek szólott. Pedig sokaknak szólott ez a ligyelmeztetés! A mai helyzettel szemben meg kell mondani az igazat. Azt az igazat, hogy a mi parasztságunknak, a föld és ház nélkül való földmives és napszámos népnek a helyzete ma, — a vele rendelkező birtokos, vagy bérlővel szemben, — nagyon sok helyen, sokkal súlyosabb, mint volt 48 előtt, amikor ez a szegény paraszt jobbágy volt: zsellér, És nehezebb és súlyosabb pedig azért, mert a birtokos és bérlő osztály egy része a megnehezült gazdasági viszonyok terhének egy részét rarakta ennek a szegény népnek a vállaira, amelynek pedig épen csak annyija volt a könnyebb viszonyok közölt is, hogy a legszűkebb igények melleit meg tudott élni. Arról a szocialismusról, mely vármegyénkben lármát csap és követelőzik: bogy micsoda követelései vannak, — nem lehet tiszta, meghatározott képet alkotni. fenyegetésével, gyanújával együtt. Hogy fog diadalmaskodni fölötte. Mégis csak gyarlók, tehetetlenek ezek a szegény asszonyok, goudolá, leves után leöutve a sherryt s fél szemmel kacsiutva Beatrix szép, nyugődt, de kissé halvány arczába, ki a szokott bájjal, kellemuiel vitte a társalgást. Eljön ma a sziuházba? — kérdé tőle az ebéd végeztével, aztán iróniával tette hozzá: Természetesen az operába ! . . . Beatrix grófné nem vette, vagy nem akarta észrevenni a guuyt s felelet nélkül hagyta férje kérdését, mialatt az nyugodtan szürc ölte fekete kávéját, diadalának fényes tudatában. Midőn mindketten kiszivlák Jenő gróf dohányzójában a szokott czigarette számot, Beatrix e hagyva be lyét, pár perezre a mellékszobába távozott. SzegéDy Beatrix, gondolá nevetve a gróf. Milyen szomorú. Bosszautja őt. tehetetlenségének ludata. Ekkor az inas lépett a szobába— A kocsi előállt, méltóságos ur. E perezben visszatért a gröfué kék bársony ékszertokkal kezében. — Ma nem megyek az operába, Jenő, de ezt az ékszertokot átadom önnek, vigye rendeltetese helyére. Ámbár én burkolat nélkül találtam a karpereczet, a mely benue van, de nem tartottam illendőnek ezt az értékes tárgyat tok nélkül vbsznadui. Bársony mezbe burkoltam a sivár meztelenséget. Köszöntse nevemben „Lujzát" . . . A gróf ugy állt. előtte, mintha villám sújtotta volna. Egyetlen szó s-em ju'ott eszébe, kalapját vette és elhagyta a szobát. A grófné uem diadalmasan hanem nagyon szomorúan nézett utána. * * * Az egykori Péter apostol árulásának nem volt, haszna, Marczell sem részesült semmiféle jutalomban, de Jenő gróf e naptól fogva mindig csak neje társasá gában ment az operába. A sérelmek közül kiválik azonban kettő, már tudniillik ott. ahol visszaélnek a helyzettel. Az egyik az u. n. taksás-rendszer, a másik pedig a harmados földekkel való visszaélés. Mi is az a taksás? Piégente bejárt a felesége az „udvarba* mosni, disznóöléshez, súroláshoz s leszolgált ;gy 40 napot. — Most nagyon sok birtokosnál és bérlőnél a legnagyobb munkaidőben, — amikor az a szegény taksás valamit kereshetne — tartozik ledolgozni 40 napszámot egy-egycsalid, holott három is lakik egy szobában; és ilyen módon többet fizetnek házbért, mint ha, — mondjuk — Nyíregyházán, vagy Debreczenben lennének szoba-bérlők Csirke és tojás járandóságok vannak még ezen felül is sok helyen kikötve. Es azután van űgy is, hogy egy községben csaknem minden ház a földbirtokosé. — Itt minden ember taksás és a legnagyobb napszám - 40 krajezár. Meg olyan is van, ahol a birtokos vagy bérlő raktárt tart subában, gubában, csizmában stbbi s ha a cselédje pénzt kér ki a béribe, vagy a dohányosa — előleget: megkérdi, mire kell. Gubára? — itt van; csizmára ? — ilt van ! — Lehet-é nagyobb föld-uzsora ennél?! Hát még aztán a rosta-alj kommenczió! A harmados földek kiosztása dolgában meglehetősen formulázva van a sérelem. Sokalják a négy napszám-rádolgozást (amihez még sok helyen csirke- és tojás-járandóságok is járulnak) és — ami már csakugyan hallatlan dolog, de tény és igaz — panaszolják, hogy nagyon sok helyen egy köblös — 1200 Döl — föld helyett 700—800 Dölet mérnek ki. Még egy részletet kell föstenünk a rajz teljességé- ! hez: és ez a falusi korcsmárosok, mészárosok és boltosok uzsoráskodása. Tudniillik: az a hitel, amit ők a szegény embernek terményeinek szinte hihetetlen árban való lekötése mellett nyújtanak. Az úgynevezett gabona uzsora ; is, amelyre az egész ország és a kormány figyelmét a a ,,Nyirvidék" közleményei hivták föl, tulajdonképen e kérdéshez tartoznak. Meg van a baj, amelynek forrását azonban nem az Apagyra került hat szál pestmegyei munkás agitációjában kell keresnünk. Hanem a valóságos viszonyokban. Az izgatók, a szociálista lázitó újságok szítják a tüzet, szervezik a mozgalmat s egész bátran őrültségnek nevezhető kalandos tervek- és követelésekbe uszítják bele az elkeseredett népet, de a forrása a bajnak a szegény földmives népnek nyomorúságos viszonyaiban fekszik. Es az orvoslást hol kell keresnünk ? Sok jó eredményt várunk — ha törvénynyé lesz — attól a törvényjavaslattól, melyet a földmives munkások és munkaadók viszonyának szabályozásáról, a földmivelésügyi miniszter legközelebb a képviselőház elé terjesztett, s a melynek egész terjedelmében való közlését épen ! ezért szükségesnek láttuk. E törvényhozási intézkedés azonban megkésett a mi viszonyaink számbavétele tehintetében. Ebből a szempontból mi a legelső sorban szükségesnek láljuk, hogy a járási főszolgabíró urak a legnagyobb erélyt fejtsék ki, értvén ezt az erély-kifejtést abban az irányban, hogy a törvény, az igazság alkalmazását ne bízzák egyedül a csendőrségrc, hanem minden lehetőség szeiint mentül sűrűbben jelenjenek meg járásuk községeiben s tegyék azt, hogy az ő illetőségük alá tartozó ügyekben a helyszínén tárgyaljanak és ítélkezzenek, j és — amire most már szükség van — a községi elöljáróságokat intézkedéseik és határozataik végrehajtásában személyes megjelenésük tekintélyével gyámolitsák. Mi nagy súlyt helyezünk arra, hogy a főszolgabíró, aki járása közigazgatási érdekeinek választott képviselője, ' e minőségben és ebből következő egyéni tulajdonságainak teljes fölajánlásával és értékesítésével őrt-álljon és fölvilágosítsa és lecsillapítsa a fölizgatott és félrevezetett népei; és hogy támogassa a jegyzőt és az elöljáróságot, ahol s/.ükség van rá, állása tekintélyével és egyéniségének bátor érvényesitesével. Kérdezzük azonban, hogy váljon a papok a szószékről és a tanítók, — akiknek befolyásuk van a népre — nem szólhatnának-é és tanithatnának-é, hogy: béke legyen! ? Nyugtassák meg a föld népét és tanítsák bizalomra hatóságai iránt. Ezt a veszedelmes kelést: a szocializmust el lehet oszlatni Szabolcsvármegyében, ha: 1-ször: a földbirtokos vagy bérlő az általános nehéz gazdasági viszonyok terhét viselni fogja maga és nem nyúzza meg ezen a czímen gazdasági munkásait; 2-szor: ha a hatóságok lehetőleg közvetlen és j gyors igazságszolgáltatást teljesítenek. Az első feltételhez szükséges — amit alispánunk már legutóbbi évi jelentésében hangsúlyozott — az okos méltányosság; — a második feltétel pedig csak úgy valósulhat meg, ha a főszolgabírók, lehetőleg közvetlenül, a hely szinén. és sok papiros fogyasztás és posta-munka nélkül szolgáltatnak igazságot. És hogy ha — ahol szűkség van rá — hivatali és saját egyéni tekintélyük lalbavetésétől se nem félnek, se nem kényelmeskednek. A panaszok megvizsgálása — az alispán intézkedései alapján — folyamatban van, s mi nagyon sokat várunk azok gyors és igazságos elintézésétől. Közöljük itt még Ujfalussy Béla urnák lapunk szerkesztőjéhez intezett levelét: Tekintetes Szerkesztő ur! Ez ideig csendes községi életünket a szomszéd Szakoly községből ide is áthatott szocializmus mozgalma kezdi zavarni; néhány nap óta minden estve alairási iveket hordoznak a félrevezetett apostolok, egyes házaknál összejöveteleket tartva. Ki lett adva a programm: semmiféle adót nem kell fizetni! nincs szükség drága jegyző- és Írnokra'! Nem kell pap (talan még a tanítót , is feleslegesnek tartják), idegen munkást a községbe neiu fognak beereszteni, a napszám téli időben 1—2 forint, nyáron 3—4 forint, — nyolez órai munkaidő ; — feles, különösen harmados földet senki sem vállalhat. Mindezeket — néhány napig más megyében lakó gyermekeimnél lévén — hazaérkeztenikor az uton hallottam községünk erélyes jegyzőjétől, ki ma e dolgokról ílletekes hatoságához jelentést tett, — s értesültem arról is. hogy a „szociálista párt" szervezése ez éjjel is munkában volt. — Mit fog tenni a ma figyelmeztetett szolgabiróság: — az eredmenyről értesíteni fogom a Tek. Szerkesztőséget s csudálkozom, hogy lapja utolsó számában a szakolyi hasonló dolgokról nincsen semmi közles, holott itt a Főszolgabíró ur — amint megjelent, intézkedett s az intézkedés eredményéről annyit tudunk, hogy egész Szakolyból harapódzott át e ragály. Teljesen hiszem azonban, bogy okos és helyes hatósági intézkedéssel az egész dolog "minden laz nélkül fog elmúlni. Midőn ezekről értesíteni, tisztelettel vagyok Mihálydiban, 1897. november 24. hű szolgája: Ujfalussy Béla, földbirtokos, s közig, biiotts. tag. Isten mindenütt jelenvalósága. Az ember istenisége. (Folytatás ) Ahány fő a világban, legalább is annyi megállapodási, vagy kiindulási pont a képzelet számára, melyek belsőleg összeköttetésben állanak egymással és eredetök kűlfejével. És egyek lévén Isteubei: látható bennök maga az Istenség. Llthatjuk tehát Istent mimagunkban, mint mimaizunkat a tükörben. Da láihatjuk ót Így a virágokban, füvekben, fákban és teremtett világ minden léuyében. Midőn a virágnak talán színe, illata vagy alakja, avagy az egészet jellemző kedvesség, gyönyörűség és megjelenés bűvös harmóniája megragadta ' lelkünket, annyira, hogy számol sem tudnánk magunknak adni az általa reánk gyakorolt hatás miben állásáról, csak érezzük azt: 8 mintha legyökereztek volna lábaink, nem tudunk eltávozni tőle, mert oly jólesik közelében lennünk és látnunk a teremtés e kiváló remekét. Mig e bűvös hatás tartott: emberi lényünk anyagi része pihent, csak lelkünk működött. Addig közvetleuül látta és érezte lelkünk az Istent. S e hatás nem űoik el nyomtalauul; mert innen távozva is, erőnket uirgujülva, magunkat üdének és boldogabbnak éreztük. Hol vannak hát és miben állanak itt a veszedelmes képzetek? Él mi ezekben megnem érthetó? SU ellenkezőleg, ha Istent, a mindenség öregének bármelyik, — de csak egy pontjában, határok közzé szorítva, akármily gyönyörben, hatalomban, jóságban és bölcsességben uralkodónak mondjuk is: önmagunkat fosztjuk meg az ő látásától s ügy járunk, mint aki megfordított végét illeszti szemeihez a távcsőnek t. i kissebbitett alakban látja a va'óságot. Ha pedig az egész vonalon felismerjük és látjuk a teremtettség teljes összefüggését, a Teremtőből és egymásból folyását, nem különben visszatérését; s miuden megjelenést csak látszatnak, tüneménynek tudunk venni. És e tüuemény szerző oka, az Istenség uyilatkozik meg előttünk a porszemekben, rovarokban, növényekben, az ásványokban és állatokban, az éj sötétségében, a gyönge mécsvilágbau, a villám és a nap vakitó fényáben, tehát miudenben ami létezik. S belátjuk azon tényt, hogy ezek közül a benünket közelebról érintőkre, céltudatos és alakitó hatást gyakorolni már mi is soktekintetben képesek vagyuuk: akkor nem felejtünk el hivatásunknak élni, sőt ennek csakis akkor felelhetüuk meg. Értékessé less előttünk a külömben nyomor és küzdelem-teljes élet. És mivel a legkisebb tüneményben is Őt, a nagy Istent látjuk: eltűnik előlünk a jelen. Csak a millt mintalap és a jövő mict czél uralja lényüuket s teszi gyönyörűségessé fáradozásainkat. Az Istenség, az erőnek és anyagnak független tulajdonosa. Az által hozza létre és alakítja örökké ujjá emezt. A láb és kezek az én tagjaim, mégis azok eltávolíthatók tőlem. A lélek ez által és Bemmiképpen tneg nem változtaiható. Csak az atomok társulása folytán alakult, nyilatkozási műhelye változik a léleknek. Amint pedig öntudatos vagyok én : ügy öntudatos és oly mértékben erÓBbbülő a központi erőnek, az Erőkerejének tulajdonsa, aminő mértékben összefutnak és találkoznak a mindenség erői és lelkei a főegységben De nem gyöngülhet ez a kiterjedtség által sem, mert része az egész létezőség. (Legyen szabad itt néhány idézettel élnem!) „Isten a nagy ember". (I: Emerzon. 79 lapján a Swndenborg szavait). Az ember: kis Isten. „A gyáva kételyek mekkora tömegére felelet az emberi élet!" (Emerzon 169 I) Beszél a szent, dicsó természet, De mi rágjunk tolmácsai ; A czív, amit titokban érzett: Tólünk hallja kimondani. • • * Ülilnk villám s tengerbabokra, Értjük virág nelió szarát Mi, az Úr égi csipkebokra, Jelentre általunk magát. (Tompa M.) „Minden tárgy olyan útmutatásokkal van elborítva melyek beszélnek az értelemhez". (Emerzon. 180 1.) „Az igazságot keresni, mindnyájunk kötelessége". (Paris Amerik: 57 I.) „A homályos Én átlátszóvá lesz az Első ok fénye által". (Emerzon. 25 ).) „Tehetségeink a végtelenre törnek s onnan térnek vissza hozzánk. Csak kis uton jelölhetünk meg: de abban olyan tény van, melyet nem szabad átugrani, mely elől szemünket bezárni öngyilkosság volna. Minden fokozatos, kezdjük akárhol: de haladjunk feljebb-fetjebb.
