Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

NYIRVIDÉ K" A vármegye faiskolái. Midőn Szabólesvármegye törvényhatósága 316/97. Bgy., 12615/97. K. számú határozatával a vármegye területén a járási faiskola felügyelőségek szervezését elrendelte, s ezen állásokat népiskolai tanítókkal betöltötte, azon remény vezette ezen intézkedésében, hogy a községek elhanyagolt faiskoláinak ügyét rendezze, ezzel a jövőbeni közgazdaság és közvagyonosodásnak, mondhatni alapját vetette meg. Mily állapotban vannak a faiskolák, kitüntette e lapok 45. számában Sándor Albert faiskola felügyelő, hogy a vármegye többi járásaiban teljesen hasonlók a nyir-bátori járáshoz, az nemcsak feltehető, de szomorú valóság, s jelezhetem, hogy a felügyeletemre bigott n.kállói járás községeiben csekély eltéréssel hasonló állapotok vannak. E lap 46. száma hozza Halászi Gesár úr közleményét, mely a szabolcsvármegyei faiskolák elhanyagolt állapotát abban találja, hogy a népiskola ez időszerint elemi iskola, vissza kell azt adni eredeti rendeltetésének, gazdasági alapra fektetni, ne legyen az továbbra is a középiskolákra előkészítő iskola. Hogy czikkirónak ebben igaza van, tagadhatlan. Azonban a népoktatás irányát egyenesen megváltoztatni nem lehet, de nem mondható az sem, hogy e dologban intézkedés nem tétetett, mert a gazdasági ismétlő iskolák ép ez irányt vannak hivatva követni, melynek kiegészítő része a faiskola. Jogosan kérdhető azonban, hogy lehessen olt mezőgazdasági irányban vezetni a népoktatást, hol a faiskola terület ugyan meg van, de az mindenre másra használtatik, csak faiskolának nem; legtöbb esetben azonban még erre szolgáló terület sincs. E jelenségek mindenesetre nem alkotnak kedvező képet a vármegye faiskoláiról, hozzávéve még azt is; hogy van eset, midőn alkalmas szakkezelő hiányában lesz a faiskola elhanyagolva, de vannak esetek arra is, hogy a faiskola terület hitközségi lévén, a községek maguk csak az ellenőrzést gyakorolják, azonban sem egyik, sem másik illetékesnek nem tartja magát annak kerítése felszereléséről gondoskodni, természetes aztán, hogy ily terület vagy haszonbérbe adatik, vagy a tanítónak a talaj minősége szerint krumpli, vagy répa földje lesz, megteremti a folytonos súrlódást a község és az iskolafentartó hitközség, ez utóbbi és a tanitó között. Sok esetben van rá példa, hogy van a községnek faiskolaterülete azonban, a tulajdonjog fentartása melleit faiskolai czélra átadja az iskolafentartó hitközségeknek, melyek a községben vannak, egyenlő vagy szátn arányban. Kivételes eset aztán, hogy ily körülmények mellett a czélnak megfelelő faiskola létesíthető legyen, mert a hitközségek befektetést, önként érthető, ily területre nem tesznek, az vagy parlag marad, vagy ha kertészettel foglalkozni szerető tanitó művelés alá veszi, nem tölti be czélját, mert ha arra törekszik, hogy mennél lőbb hasznot szerezzen magának belőle, rendszertelenül lévén kezelve, csakis ott működéséig van biztosítva az iskolafentartó, hogy faiskolája van. E mostani állapotnak mindenesetre változni kell. Reményt lehet fűzni ahhoz, hogy a változás óhajtott eredményre is vezet, mert törvényhatóságunk vette kezébe a faiskolák rendezésit, s mint tapasztalható, közegei által arra törekszik, hogy fáradozása sikerre vezessen Minthogy a faiskolák vármegyénk legtöbb községében most létesülnek s vétetnek üzembe, alkalomszerűnek látom egy a törvényes követelményeknek megfelelő faiskola czélját, felosztását s kezelési rendszerét ismertetni, hogy ez a faiskola fentartók és kezelők által a faiskola kezelésnél irányadóul szolgálhasson. A faiskola czélja kettős. Első, hogy a vidéken jol díszlő és termő gyümölcs nem a fajokat a lakosság részére a szükségletnek megfelelő mennyiségben előállilsa, a selyemtenyésztéshez szükséges szederlakat tenyéssze, megyénk viszonyai a szőlőtenyésztésre utalják lakosságunkat, néhány kiválóbb bor és csemegefaj szőlőt bemutasson, azt a lakosságnak bemutassa s terjessze, második, hogy a tanköteles ifjúságot a gyümölcs, eper vi— Eszter húgom, kezét kérem — szólt miiden bevezetés nélkül, gavallérosan összeütve bokáit. Erre már Józsa Gyuri, Keglevich Miklósés a többiek is beléptek, velük jött maga a háziúr is, magyaros szívességgel látva a kompániát, mig a hajdú hozta már a dormitoriumot, foszlós kalácsot és finom verpelétivel töltött tajtékpipákat. Bónís Ferencz Eszter atyja előtt is ismételte a leánykérést és rövid idő múlva csakugyan oltárhoz vezette Papszász Esztert, akinek kikérő násznagya a hatalmas tapsifüles volt. Az ötvenes esztendőkben híresek voltak a csákói agarászatok, 1851-ben Wenkheim B>Va báró kezdeményezésére alakult, meg az Alföldi Vadász-társulat, melynek Batthyányi Liszló gróf ajánlott föl csákói pusztáján istállót és vadásztanyát. Ezek a vadászatok október 20 ától kezdve oezá rólag deczember 3 ikáig tartottak. Hetenként kétszer volt agaraszat, és az évad kimagasló pontjii a Hubert napi vadász ünnep és az ugratóverseuy napja voltak. A svájezi stylben épült vadász-tanyán estén ként aztán vígan voltak az urak. és Bunkó itt húzta azt a szomorú nótát, a Károlyi Gyuri nótáját, hogy: Végig mentem az ormódi temetőn . . . Károlyi Sándor, Keglevich Béla, gróf Andrássy Aladár, BDIZU Stefi, a gentryből Prónay József, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Kárász Imre, Iukey Zsiga, mind itt űzték a gyorslábú nyulat, ravasz róka komát, és esténként, jól bezárt ajtó mögött, egy egy kicsit a a geográfiai fogalommá lett hazáról is esett szó. Ilyenkor aztán ráhajoltak a gavallérok egészen a hegedűre, és Bunkó, mintha csak álomban húzná, olyan halkan, nagyon halkan zendítette rá: Megvirrad még valaha . . . szonyaink között az okszerű szőlőtenyésztés ápolásba bevezesse. Kérdés, milyen faiskola felelhet meg e kettős czélnak? Jellegére mindenesetre legjobban a községi, mert a község a faiskolát czélszerü kerítéssel, kút s más felszereléssel anyagi helyzetére való tekintetből jobban képes ellátni, mint pl. az isk. fentartó hitközségek. — Az évonkint földforgatáshoz szükséges munkaerőt a községi közmunkából elvonva kiszolgáltathatja, a tanítót, vagy tanítókat, mint kezelőket méltányosan díjazhatja, a faiskolaban előállított lakat saját czéljaira felhasználhatja. Oly községekben, hol több iskolafentartó hitközség van, teheti a község, hogy a faiskolát kezelő tanítókat külön felekezeti iskolákból vezeti, sőt ezt tennie is kell, hogy a tankötelesek mindnyájan nyerjenek gyakorlati oktatást, de ez esetben ne a szokásban levő módon járjon el, hogy a területet feldarabolja s külön mindegyiknek átadja, de az egységes faiskola kezelést vegye üzembe, tehát az évi művelés alá vett részeket ossza meg, ha máskép nem lehet sorokban, melyet különben a felosztásnál bővebben fejtek ki. Így eléri azon czélt, hogy a faiskola rendszeres kezelésben lesz, de az iskolafentartó hitközségek igényei is minden tekintetben kielégítve vannak. A faiskola felosztása rendszeres üzembevétel végett igen fontos, e munkánál tekintetbe kell venni a helyi viszonyokat s ezek a mérvadók arra nézve, miként járjunk el. Van azonban általános szabály is, melyet tekintet nélkül nem hagyhatunk, különösen vármegyénkben ez az: hogy a faiskolában nem csupán gyümölcsfát kell tenyészteni, de a selyem tenyésztés meghonosítása végett szeder-eperfát is, sőt a mi vármegyénkben, melynek immúnis homoktalaja szőlőtenyésztésre alkalmas, igen czélszerü, ha a faiskolában néhány kiváló csemege és finomabb borfáj anyatő foglal helyet, csekély helyet egy gyökereztető iskolának is hagynak, végül megfelelő mag és csemete iskolahely van s ezeknek tenyésztésére fordítandó terület nemes faj tulajdonságaiknak megfelelő évi időközökben kerül művelés alá, valamint úgynevezeti anyafák részére is jusson a területből. Legyen a terület bármilen alakú, szabályos négyzet v. téglány, melyek felosztása legkönnyebb, szabálytalan három v. sok szög csonka v. hegyes kup, belőle egy szabályos négyzet v. téglányt kell alakítani, úgy, hogy a szögek elessenek. A kimaradt rész alkalmas lesz mag és csemete iskolának, míg a kihasitolt szabályos terület teszi a tulajdonképeni faiskolát. Most tekintetbe jön, minek tenyésztése szükségesebb, lágymagu v. csontár gyümölcs v. szederfa. Ha talán lágymagu gyümölcsnemre kellene nagyobb terület, úgy erre több fordítható, legczélszerübb azonban a területet egyenlően megosztani a lágymagu, csontár és eperfák között. Vegyünk egy faiskolát 1200 Qöl területtel, téglanyalakkal, rendszeres felosztása lesz: almafák tenyésztésére 200 • öl, körtefák tenyésztésére 200, ugyanennyi csontároknak és átülteteti eperfáknak, 200 Qöl utakra, 200 dől mag és csemete iskolának. A lágymagu alma és körte 5—6 éves oltvány korában legalkalmasabb kiültetésre, mert ez időre erős törzset, szép koronát fejleszt, tehát az ezek termesztésére Iordított terület 8 reszre osztandó, melyből minden évben 1 — 1 rész ültettetik vad fával, mi azon évben oltás alá is jön. Az 5—6 éves fa kíadatik, egy-két évig pihen, konyhakerlészeti czélra szolgál, míg ismét ültetés alá jön, esik így felosztva I —1 évre 25 Döl, melyet nevezhetünk forgónak. A csontáros gyümölcsfa 2—3 év alatl elég magas, erős törzset s rendes koronát szokott fejleszteni, azért 2—3 éves korában állandó helyre kiülletésre legalkalmasabb. Az ennek tenyésztésére forditolt 200 •öl öt egyenlő részre osztva évi, beültetendő rész 40 •öl, e területben szintén pihen az évi forgó 2 évig. Magágyból álültet2tt eperfa 5—6 év alatt szokott 180 cm. magas s méternyi magasságban 4 cm. átmérőjű vastag törzset és koronát fejleszteni, az ennek tenyésztésére szánt 200 •öl szintén 8 részre osztandó, évi beültetés alá 25 •öl esik. — A fennmaradó 200 QÖ1 fele magiskola 3 éves forgóban, másik fele évadcsemete .skola, melyből néhány öl elszakítható a szőlővessző gyökereztetés bemutatására. Itt tnost inár Álom is volt az még akkor. Hiszen Magyarország védőangyala, aki a korona szivét felénk hajlította ott játszadozott még a possenhofeni park árnyas fái alatt, rózsát szakgatva, himes szárnyú lepkét kergetve Egy régi, 1857-ből való levél van birtokomban, amely elmondja, hogy akkor november elején igen rossz idő járt, a talaj száraz, fagyos volt, aztán szakadatlanul hullott a hó. Végre, mikor november 16-án megállt a hóesés, ezen a nnpon tartották meg az akadályversenyt. Három angol mértföldi távolságon tizenhat különféle akadály álíott és délelőtt, tíz óra tájban hat ló indult el. A levél emliti azt is, hogy a lovak minő sorrendben érkeztek be: Batthyányi László gróf Irne-boy-a elsőnek, másodiknak Simonyi Lajos Vaudáji., harmadiknak Wenkheim Rudolf gróf Ilká-ja, végül pedig Prónay József Bibor j i. A lovakat többnyire tulajdonosaik lovagolták, csak Wenkheim I'káját ülte Beníczky Ferencz, és Batthyány Liszló Irne-boy át Batthyány Géza. Ugyancsak az ötvenes években híres volt a felsőmagyarországi vadász-társaság is. Ez a társaság 1856 ban pompás Hubert napi ünuepet tartott Velejtén, gróf Andrássy Aladár kastélyában. A mulatságot fényes hajtás előzte meg, melyre a társaság a kelecsényi malomtól indult ki. Emelte az urak kedvét, hogy a vidék szép asszonyai is eljöttek és gróf Karolyi Edéné, gróf Andrássy Manóué, Csáky és Nyáry gróf kisasszonyok kocsikról nézték a hajtást. A parforcj lovasokkal lovagolt gróf Forgách Kálmánné, aki oly bravúros amazon volt, hogy majdmegjegyezni tartom szükségesnek, hogy az évi forgó osztandó meg több tanitó közölt, de a faiskola feldarabolva nem lenne. — A 200 •ölből középre 1 ,öl széles főút, 50 Oöl, melynek két oldala szőlő redély lenne, ennek hosszában mindkét oldalon 1 '/jöl széles téren az anyafák foglalnának helyet. Az igy beosztandó faiskola következő képet mulatná: " w "OS • <s. o © • — "Ö Ok <T> s (O TO RO O O O n n • P'. 5T Cf) £1 w 2.50 3 1 1 O' 1 A n y a f á k Főút 50 • A n y a f á k OÍ ST CU O ~3 —Í o ST o

5 P—s O r— (tT pr OQ CJQ f° o CH3 p oOpr oto tft. Oi Ö O' u u n o Oi o« 0 3 .a »' «J " rr o10 01 • o> Mint jeleztem, ha a terület szabálytalan alak volna, úgy belőle a szabályos négyszög kiveendő s a fennmaradt részeken helyezendő el a mag és csemete iskola. Dc szóljunk végül a kezelési rendszerről. — Ha a felosztás a fenti szerint lett megtéve, a kezelési rendszer önmagát ismerteti. Az első évben úgy a lágy és cspnt maguak és eperfák táblájából a megjelölt mennyiség tavaszszal oltás alá alkalmas 2 éves magcsemetével beülteltelik, ezek julius közepétől aug. végéig alvóra beszemeztelnek, az epercsemetéről az oldalhajtások lekurtittatnak, ha valamely vadcsemete oltás nem sikerült, az tavaszi oltással pótolható. — ősszel a magágy felerésze gyümölcsmaggal bevetendő, másik fele, 16 Döl, tavaszra marad eper mag vetésre. —Tavaszszal a táblákból már jelzett mennyiség ismét beültetve, nyáron oltva lesz. — 5—6 éves lágymagu oltvány kiadatik szintén a 2—3 éves csontár, az úgynevezett forgók két évig pihennek, aztán 60 cm. mélységű talaj forgatás után ismét ültetés alá jönnek. Az ültetésnél 80 cm. sor, 40 cm. távolság tartandó meg. Ha tehát a faiskola községi is, ily felosztás mellett, mint említve volt, rendelkezésére lehet bocsátani az iskolafentartó hitközségeknek is, s a kezelők, mint kartársak, testvériesen osztoznak az évenkint művelés alá vett területen, teljesíthetik a népiskolában a mezőgazdasági oktatást is, mert lulajdonképen a faiskolának főczélja nem az oltványok 1000 számra szaporítása, hanem inkább kevesebb, de szép és erőteljes fák nevelése s a tanköteles ifjúság által annak és a fa ápolásnak káros állatok elleni védekezési eljárásnak elsajátíttatása, ezt a község által gondozott és fenntartott faiskola ily rendszerű vezetés mellett betöltheti. Hogy valami nagy aggodalmat kelthetne az, miként híjában vagyunk szakképes kezelő tanítóknak, én nem tételezem fel, mert minden képzőintézet nyújt a leendő tanítóknak a kertészeli ismeretekből annyit, hogy kartársaink faiskolavezetésre képesek, szerintem inkább ügybuzgóság hiányzik, mert a hiányzó ismeretek pótlása általunk elérhető, bár elérhetnők s megvalósítani képesek lennénk mielőbb azt is, hogy megyénk minden köz. sége rendszeres czéljának megfelelő faiskolával bírna, mi, adja Isten, mielőbb bekövetkezzen. Dömötör Ferencz, tanitó, fai-kola f-Iiigyelő. Isten mindenütt jelenvalósága. Ax ember istenisége. (Folytatág.) Hiába való a hittani törvények minden tilalma is: hogy eddig és ne tovább: igy és ne másképp: az emberi elme, csak az önmaga által elért határvonalnál állapodhat meg; senki által nem korlátozható. Hiába mondja a hittan, hogy Isten lélek lévén: láthatatlan. Azért itt meg nem áll, hanem tovább kutat Folytatása a mellékleten nem mindig elől lovagolt és úgyszólván ő vezette a runt. A velejtei kastély pazar dinéjét táncz követte, s a hazatérő hölgyekel, lobogó fáklyákkal ürlovasok kisérték haza. Csáky Tivadar gróf Eusíbio nevű pompás lován mindig előljárt, és ő mutatta feltartott fáklyával az utat. Sok tréfa, mulatság esett az ilyen agarász-ebédeknél, kivált ha uők nem voltak jelen. Nagy divat volt tréfás felköszöntők, rigmusok elmondása, és ebben ritkítja a párját egy, melyet Pálinkás János veteráu agarász tiszteletére mondtak egy nagy agarász murin. A vers nagyon hosszú s igy csak néhány jellemző sorát adom: «... S ha majd lóról végkép a halál leszállit, S elfújja feletted a végső halláiit. Legyen hozzád kegyes a seregek ura, S nyisson utat a tu'világi Kocsérra. Hol nyílik előtted végtelen vidásztér . . . S nem lesz agarad hurokvetó peczér. itt reád a Bojnyik, Szccskó és Huszárnak. Újra megifjodott alakjai várnak, S bárány felhő buezkák és manna tarlókbul Kél a positifts, jol trainirozott nyut Melynek útját el nem fogía bokor, csicska, Le nem veret Szunyogh, Reesky, Elek Miska . . .« A három utóbbi, Szunyogh Albert, Recsky András és pizonyi Elek Mihály az ország leghíresebb agarászói voltak, akikkel csak a bihari Nadányí és Gázsi Imre vetekedtek. E'multanak ma már ők is mindannyian és poruk elvegyült a buezkák homokjával. A kaputlan kúriák istállóiban nem nyihog a ló, nem szűköl az agár, c-ak a novemberi szél sikoltoz büsan omladozó falak közt és mesél régi mesét, régi vigasságról — régi urakról. D'Arfagnan.