Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

N Y í K V f D ft KA nyíregyházi g. kath. templom főlszentelésének az ünnepe az, melynek alkalma a munkácsi g. kath. pöspököt, egyházmegyéje e jelentős helyére, ide szólította. Mély hódolat, az üdvözlésnek igazi őszintesége s a hazafiúi érzésben egybeolvadt szívek mélységes szeretete fogadja a nagynevű főpásztort közöttünk. Legyen meggyőződve róla, hogy Szabolcsvármegye közönsége — ismervén eddigilhazafiui tevékenységét — mint a magyar nemzeti eszme egyik hatalmas apostolát üdvözli őt itt — a székvárosban. Mély hódolattal és tisztelettel, mint főpásztort és lelkesedéssel mint nemzeti törekvéseinknek egyik hatalmas bajnokát. És tőle várjuk, hogy egy elsóhajtott, de elhangzott óhajtásuuk megvalósulhasson. Nagyon nehezünkre esik nekünk, — szinte már nem is akarjuk tűrni, — hogy ugyan akkor, amikor — bár fájdalmasan — kéuytelenek vagyuuk megnyugodni abban, hogy magasabbnak hirdetett, nagy nemzeti szempontoknak is felibe állított érdekek kedvéért a magyar nyelvnek, tiszta magyar g. kath. egyházakban való térfoglalását az egységes egyházi ruthén nyelv javára legmagasabb egyházi 9zóval perhorreskálják, — hogy. ugyan akkor, a magyar állam és a mi népünk anyanyelvével szemben és a g. kath egyházi nyelv egysége ellenére, még itt-Szabolcsvármegyében is, lehetnek ugyancsak g. kath. oláh egyházak és — ez egyházak — egyáltalán nem nemzeti törekvéseit és czéljait előmozdító iskolák. Szabolcsvármegye kérte, hogy ez a néhány g. kath. hitközség, mint ilyen' a nagyváradi g. kath. püspökség területéből — mint közigazgatási természete és uacionáléja szerint is oda nem tartozó, a munkácsi g. kath. egyházmegyéhez csatoltassék. Ebbep az óhajtásban már ki volt tejezve, nem csak a bizodalmunk Méltóságod iránt, de a meggyőződésünk is, hogy a nyiradonyi és a többi eloláhositó processzust csak is ezen a módon lehet gyökerében keresztül metszeni Megujitjuk most, hogy Méltóságod itt vau közöttünk, ezt az óhajtásunkat. Azokat a nagy érdemeket, amelyeket Méltóságod az egyházmegyéjéhez tartozó, igazán ruthén népnek, a magyar államhoz való hűségében való megerősítésében szerzett, mi — mint magyar állampolgárok — mély hálával koszoruzzuk. És tudjuk azt is, hogy Méltóságod ismeri azt á

J fentarthatatlan helyzetet, amely — most hogy itt van közöttüuk, még élesebben kidomborodik szemei előtt, hogy egyházmegyéjének szabolcsi hívei hallják, olvassák, tudják, hogy nekik, g. katholikusokuak magyarul iuiádniok Istent — tiltva van, de — ugyanakkor hallják, olvassák, tudják, hogy Nyiradonyban, NyirAcsádon és Szent-György-Ábrányban, szintén csakis Szabolcsvármegyében, Magyarországon „Mi orvosok, — igy mond Duchátelet Parent — a nőt nem magyarázhatjuk meg; betegségei, melyek közül némelyek reá nézve jellemzők, előttünk titkot képeznek, melyet objectió okoskodás soha, de subjectiv eszmetársitás igenis le fog leplezni." Ha a nő abban bizik, hogy a férfi fogja őt megmagyarázni és meggyógyítani, ugy tört nádra támasz kodik. Sőt még többet,az elmondottaknál! A uó részéről ép oly csalóka tévedés azt hinni, mint a férfiről, hogy csak az orvos dolga őt meggyógyítani. Elleukezóleg! Sokkal nagyobb mérvben gyógykezeli önmagát a beteg, mint az orvosa, ha tudja, hogy a gyógyszer, melyet gépiesen önt le torkán „egészségére válilc". Ezért tehát minden felelőséget az orvos nyakára háritani oly baj, mint szalmával tüzet oltani. A nemek mindegyikének kötelessége egymás irányában objectiv gondolkozással viseltetni. Igy a gyógyászat terén is, eddig csak a férfi tárta fel gondolatait a nőről, a nő azonban sohi eem mert gondolkozni a férfiért. Ezt az egyszerű, de igaz motívum hiányát az életnek az emberiség erkö esi világában érezni meg legjobban; mivel a nő, „a férfihez való viszony" tekintetében uem ismeri önmagát, és pzért ő előtte — sajnos! — minden férfi egyenlő. Innen van az, hogy a nők bírálata a férfiakról soha setn következetes és a férfiak felől hozott ítéletükre — pardon! — édef-keveset kell adnunk, mert ez inkább csak veszélynek, esetleg jó, avagy rossz szokásnak minősíthető. Ezek után ama kérdések merülhetnek föl, hogy nem indittatik-e a nő szive sugalata folytán arra, hogy kedvesei szenvedéseinek és haláláuak láttára, valamivel több legyen a betegszobában a pohárnoknál? Nem érezteti vele a mély és igaz szeretet, hogy vanu: k a ter mészetben titkok, a nnlyek megfejtését c-ak ő eszközölheti és melyek az ő buvárlata és szorgos utánjárása nélkül veszve maradnának? Nem ösztönzi mind ez őt arra, hogy dolgozni kell neki is az emberiség, de különösen szeretettjei érdekében, nem törődve a laikus nép szabad, lehet, de muszáj — uem az egységes ruthén nyelven, nem is a szülötte anyanyelven, hanem oláhul imádkozni és tisztelni Istent. A „Nyírvidékinek kötelező ígérete van arra, hogy ezt a kérdést minden kínálkozó alkalommal fólujitja. Ezt a nagy és nevezetes alkalmat — midőn itt, nálunk üdvözölhetjük és ünnepelhetjük a muukácsi g. kath. püspököt — e fogadalmunkhoz híven egy alázatos kérelmünk előterjesztésére használjuk föl: Informáltassa magát Méltóságod e kérdés iránt, most és itt, ahol közvetlenül szerezheti meg a szükséges megfigyeléseket a tenuivalók iránt. S ha meggyőződik arról, hogy territoriális, t. i. az egyházmegyei adminisztráció érdekei szempoutjából és azután — igazán és valósággal magyar nemzeti szempontból is arra szükség van: Kérjük, vegye érdeklődése körébe ezt a a kérdést és újítsa föl vármegyénk közönségének azt az óhajtását, hogy vármegyénknek az a néhány községe, melyeknek g. kath. egyháza kivételként a nagyváradi g. kath püspökséghez tartozik, a munkácsi g. kath egyházmegyéhez csatoltassék. •* * * A munkácsi g. kath. egyházmegye püspökét mély hódolattal üdvözöljük Szabolcsvármegyében! E^yetinás szabolcsi archeológiai dolgokról. Irta : I)r. Jósa András. II. Ha már épen Uj Guienára hivatkoztam, a hol még a ma is gyermekkorban élő embertársaink körkorszakot élnek, érdemes Biró Lajos hazai tudósunknak a ter mészettudomáuyi közlöny hasábjain hónapok óta folytatólagosan közlött leveleinek egyik pissussánál kissé megállapodni. Azt állitja ugyanis többek közöt*, ho^y ott majd minden falubau más-más nyelvet beszélnek; a mi bizonysági annak, hogy egymástól félnek, gyermekek módjára egymással harezbati vannak, nem elegyülnek, államot nem képezuek. Hiszen még ma is a tizenkilencedik század végén S/.abolcsvármegyében is van község, a hol az alvég a felvéggel még néhány év előtt is folyton harezbau állott, és & világért sem házasodtak volna össze. A községuek nevét elfelejtettem, és csak az maradt meg emlékemben, hogy ott az emberek káuikulában is kifordított juhász bundában járnak tömegesen templomba. Az ősembereknek kő, csont, bronz eszközeik, anyag-edényeik miud az öt világrészben annyira hason litanak egymáshoz, miszerint valószínű, hogy életmódjuk és szokásaik is fővonásainkban nem sokban tértek el, a mai korban élő, és a műveltségnek legkezdetlege sebb fokán álló nép-cskéknél tapasztaltaktól. Valószínű, hogy a Nyírnek őslakói sem képeztek kivételt, és ezek is gyakori harezban állottak szemközt egymással. Ezt látszik bizonyítani azon körülmény, is hogy el tekintve Szabolcsvárától, és talán az enuél jóval kisebb besztereczi földvártól, többi földváraink oly kis terjedelműek, hogy azokban csak néhány család találhatott menedéket, tehát nem népeknek, hanem csak apróbb törzseknek szolgált vé elmi helyül csudálkozásával és meglepetésével, kiknek kaczja és gúnyja csak hamar imává, forró fohászszá változnék át. Mind eme lélekemelő és sokat mondó kérdésekre egyedül az Önök tiszta és nőies lelke felelhet meg, mely után, bár lathatták soraimból mennyire támogatom — mind e mellett némileg ellenzem is — Önökre nézve eme terhes, de még is humánus pályát; társadalmi érdekünket szem előtt tartva, azért azt tanácsolnám hogy : .Legyenek orvosok! * Most pedig végig futva a megirt sorokon, egyéniségegeranek is különösnek tűnik fel azon álláspont, amelyre jelen czikkem bekezdésében helyezkedtem, Beismerem, hogy mondókáim közepette nem nyilatkoztam határozottan a felől, hogy legyenek, avagy ne legyenek Önök is orvosok ? De ezt azért nem tettem, mivel ezt az elhatározást minden némber saját belátására bizom, mind az által egyet még sem mulaszthatok el, elmondani azt, hogy ezen szép hivatás következteti „némileg" a nőt nőiességéből, kinek oly szép ós magasztos hivatása van a családban," az anya személyében, kinek tudom nincs szive az egyik nem feslett emberéivel és saját nemének vétkeivel érintkezésbe lépni. De mind ez — tegyük fel — nem volna baj, ha meg nem kellenne tamlnia, hogy itt minden ember egyenlő, ha meg nem kellenne barátkoznia ama merész gondolattal, hogy semmi és senki elől vissza nem szabad rettegnie, hogy mindenkit szeretettel és tisztelettel kell tekintenie egészen függetlenül tetteitől, mert ebben áll a test orvosának igazi jelleme, hogy senkit sem szabad gyűlölnie, hanem mindenkit szeretnie kell és egyik fő kötelességének tartozik elismerni, hogy önfeláldozóan fog hurczolni egész életén keresztül „a tiz ige" eme pontja mellett: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!* Ezek után majd meg válik, hogy Önök közül kik, hányan ós milyenek lesznek — a női orvosok?! Kótségteleu, hogy a népvándorlást megelőző történelem előtti időből származnak, mert területükön történelem előtti, bronzkorszakra való, jellegzetes, kivül feketére csiszolt cserepedény töredékeket ós obsidián szilánkokat találunk. Durva cserépedény darabok is akadnak, melyeket kőkorszaiaknik tartanak ugyan, de a melyek nálunk uem csak migánosan, hanem a legfinomabb broizkorszaki edényekkel együtt egy fészekben találtatnak, sőt a honfoglaláskon lelhelyeken nálunk nem is akadunk más-féle edényekre, mint olyanokr§, melyeket másutt kőkorszak-belieknek tartanak. Ilyen apróbb földvárak tudtommal a Nyirben a pócs petri határban az Ercsi vár, az orosiban a várhegy nevű nagyobb terjedelmű homokdomb aljában elterülő mocsárban felhalmozott, sánczal körülvett, névtelen föld • vár, a tuzséri, t.-dobi, és demecseri földvár. Az utóbbit pár hét előtt néztem még, és jelen alkalommal erről akarok röviden referálni; a többiekről ha azokról jegyzeteket tehetek, más alkalommal. Ezen földvár Demecser községtől az északi iránytól kissé nyugot felé ót és fél kilométer távolságban fekszik, egy oly északról dél felé vonuló mintegy 1000 lépés hosszú és 100 lépés széles, természetes homok magaslatnak közepe táján, mely a tisza szabályozás előtt a Rétségnek nevezett — Kisvárdától Berczelig terjedő — sok négy szög kilométernyi, csaknem állandóan vizzel borított, mocsaras nádas ártérnek, pelikánok és más vízi madatak millióinak tenyész helyét képező vadonnak, állandó szigetét képezte. A térképen Várhegy neve van. A nép azomban Tündérvár-nak Leányvár-uak nevezi. Mint mindeu feltűnőbb helyhez, ugy ehez s hagyomány, vagy monda fűződik Nemes Imre községi jegyzi ur beszélte nekem, hogy egy Szilágyi nevü kéki gazdaembernek, sok év előtt igen magas korban elhalt atyja, fiatal korában, Dábreczenben járván, ott egy világtalan 100 év körüli hegedősnek meséit hallgatta, ki ezekkel kereste kenye rét, és midőn megtudta, hogy hallgatói között rétközi ember is van, elkeseredve panaszolta, hogy me

övakulásának története a demecseri Llnyokvárával van össze függésben. Ugyan is a 17-ik századnak végén a törökvilágban mint ifju, egy urnák szolgálatában állott, kinek a Kacsavár volt tanyája, mely a pátrohai határban néhány kilométer távolságra fekszik a demecseri vártól, és szintén egyik szigetét képezte a rengeteg rétközi mocsaraknak, és a mely kőt vár csak csolnakon közlekedhetett egymással. A Kacsavárnak ura a törökök által szorongatva kénytelen volt leleségével, szép leányával ós kincseivel az erósebb demecseri Llnyok-várába menekülni. Az öreg hegedős volt a csolnakos, s mikor már közel voltak a demecseri menedékhez, az űr mindkét szeme világától megfosztotta, és a vizbe dobván, életét is elakarta emészteni, nehogy az ő, és kincseinek hollétét elárulhassa. Valahogy azonban megmenekült, és mint hegedős tengette hosszú életét. Mi ebben a mese vagy igazság? egyikünk sem tudhatja. Annyi azonban bizonyos, hogy hozzá fórhetetlene'ub helyet mint ezen terjedelmes iugoványban épült várat vidékünkön találni alig lehetett volna. A vár kerülék alakú; öt—hat méter magasra emelkedik ki a szigetnek legmagasabb pontjából. Tetejének közepetája kincskeresők által kissé homorúvá van vájía. Fensikjáuak hossza délről északnak 40 nagy lépés és 26 lépésnyi széles. ^— Nyugoti oldala egészen meredek, a keleti kissé lejtős. — Északi- és déli végét sáncz árok szegélyezi. Az ezekből kikerült földtömegnek egy része kifelé hányatott. Az északi félkörben futó-árok kevésbbé van elmosódva, mint a déli. A keleti oldalou egy 2 méter magas, és másfél méter széles párkány vonul végig. A várnak fensikján sok tégla töredékeket találni, bizonyságául annak, hogy itt hajdan épület emelkedett, csakhogy ezen magaslat sokkal régibb időből származik, mint amikor már téglákat használtak, mert itt nem csak számos őskori durva cserépedény töredékeket, de határozottan bronzkorszakra valló fekete, —kivül fényesre csiszolt, —díszített edénydarabokat ig találtam. A vár körül is hasonló tárgyak vannak a felületen szétszórva. Ugyaninnen két hosszúkás nagy diónyi átlyukasztott háló súlyt is ajándékozott Nemes Imre űr muzeumunknak. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye szeptemberben. A folyó év szeptember havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adatait, jóval kedvezőtlenebbek voltak, mint a mult év megfelelő havában. Az elmúlt év szeptember havában elhalt 66, addig ez év szeptember havában a halálozás 81-et mutat, több tehát 15-el. Nem szerint elhalt fi 39, nő 4-2. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 50, földmíves gazda 12, iparos és kereskedő 16, értelmiségi 3. Ezeken kivül halva született 3, kora szülött volt 5. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 1. Törvénytelen ágyból származó elhalt 7. Élve született 108, és pedig: 17 fi és 61 nő, ezek közül törvénytelen ágyból származik 11, és pedig 5 fi, 6 nő, az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 27-el. Házasságot kötött 7 pár. Vallásra nézve elhalt: róni. kath. fi 15, nő 6 = 21, ág. evang. ii 17, nő 16 = 33, helv. hitv. fi 4, nő 6 = 10, gör. kath. fi 3, nő 12 = 15, izraelita fi —, nő 2 = 2. Éleikor szerint 0—1 évig = 40, 1—5 évig = 16, 5—7 évig = —, 7—20 évig = 2, 20—30 évig = 1, 30—40 évig = 5, 40—60 évig = 7, 60-80 évi? = 9, 80 éven felül 1; összesen 81. Folytatása az I. mellékleten