Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

Melléklet a „ ftf y ír vidék" 1897. 41-ik számához. A város belterületén elhalt 54 egyén, ezek közül L. éven alóli volt 40, kik közül nem lett gyógykezelve2; 7 éven felüli volt 14, ezek közül nein lett gyógykezelve 1. A város belterületén elhalt 54 egyén közül tehát nem lett orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 27 egyén, kik közül 7 éven alól volt 16, ezekből gyógykezelés" nélkül elhalt 2, 7 éven felül volt 11, ezekből nem lett gyógykezelve i. a külterületen elhalt 27 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 4. Az összes 81 elhalt közül tehát 7 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri bonczolat nem volt. Orvosrendőri hullaszemle 3 esetben lett foganatosítva, és pedig egy véletlen lövés által kimúlt i 1 éves leány hullája felett, továbbá egy megbokrosodolt lovak által feldűlt taligán ülő nő hullája felett, végre egy törvénytelen ágyból származott l'uladási halált szenvedett újszülött hullája felett. Mindezen esetekben törvényszéki bonczolat lett foganatosítva. Orvosi látleletet nem adtam ki. Piacz és élelmi szerek vizsgálata alkalmával mintegy 5 liternyi tejfel lett elkobozva aludt tejjeli hamisításért, az elárusító csalásért lett feljelentve. A szikvizgyárakban semmi rendellenesség nein észleltetett. Nyiregyházán, 1897. október hó 7-én. Dr. Trajtlcr Soma, tiszti orvos-főnök. Az izr. iskola felavatása A vármegye, a város, az összes felekezetek, állami hivatalok, társadalmi egyesületek képviselőinek és a helybeli izr. egyház tagjainak inpozáns részvételével avalták fel a mult vasárnap délelőtt, az izr. egyház állal emelt díszes uj népiskolát. Megjelentek a többem között : báró Feilitzsch, Berthold főispán, Mikecz János alispán, Bencs László polgármester, Popp György kir. tanácsos penzügyigazgató. Eórdögh Dezső kir. tanfelügyelő, liartliolomaeidesz János ág. ev. érd. esperes, dr. Meskó László orsz. képviselő és Májerszky Béla, Verzár István r. k. esperes, Fekete Istián g. k. főrsperes, a jótékony nőegyletek küldöttei, stb., stb. , Az ünnepély az izr. népiskola növendékei hazafias kar-ériekével vette kezdetét. Azután Baruch Arnold hitközségi elnök a következő nagyhatású beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: Méltóságos főispán úr! Mélyen tisztelt ünneplő gyülekezet! Hálaimával kellene beszédemet kezdeni, hálát adni a Mindenhatónak, hogy erőt, kitartást adott ahoz: hogy egyházunk régi, legfőbb óhaját teljesedésbe menni szerény munkásságommal elősegítsem s az immár kés/, iskolát rendeltelésének átadni nekem megérnem engedte. Sokat, sok ellen kellett küzdenünk, mig elérhettük a mai ünnepnapot s elértük azt, hogy gyermekeink ma már díszes, tágas termekben tanulhatják meg tanítóiktól azt, hogy „féljed az egy igaz Istent, s szeresd a Hazát!" A mai napnak törlénete is van. Története, mely ha nevekből, számokból áll is, nem lesz talán érdektelen. Ennek statisztikáját jegyzeteimben röviden összefoglalva van szerencsém Önökkel megismertetni. 1860-ban alig 60 zsidó család lakja Nyíregyházát. Már ez évben látjuk nyomait a mozgalomnak, mit jobbjaink egy felekezeti iskola felállítása czéljából indítottak. Városunk egyik tisztelt polgára, felekezetünk érdemekben megőszült veteránja, Hoffmann Adolf volt e tekintetben az úttörő, ki a budai helytarlósághoz fordult a czélból, miszerint engedtessék meg az itt lakó zsidó polgároknak, hogy egy magyar tannyelvű, 2 os tálylyal biró felekezeti iskolát felállíthassanak. Onnét miért, miért nem, nem igen siettek a válaszszal, ugy hogy elhúzódott a reánk nézve nagyon fontos ügy 1867. második feléig, mikor már saját felelős közoktatásügyi miniszterünk, a nagyemlékű báró Eötvös József engedélyezte azt. Megvolt az engedély, megvolt a kivitelhez szükséges buzgóság is, csakhogy egy főtényező hiányzott: a pénz! Az akkori kis község helyzete, még az egyesek részéről hozott legnagyobb áldozatok mellett sem volt abban a helyzetbert, hogy építkezéshez foghasson. Sok fejtörés után végre 1868-ban egy az iskola czéljaira rendezett, moraliter és anyagilag is igen sikerült tániczestély jövedelme vetette meg a pénzalapot, az iskola építéséhez. Lehetetlen itt meg nem emlékeznem az akkori elöljáróság buzgalmáról. Schák Mór, Holt'mann Adolf, Friedlieber Sámuel, dr. Baruch Mór, élükön Szamuely Baruchhal mint elnökkel, soha nem csüggedő kitartással dolgoztak ugy községünk beléletének rendezésénél, mint az iskola létrehozásánál. Ezeknek köszönhetjük, hogy megyénk színe-java valláskülömbség nélkül részt vett az említett mulatságon s alig volt valaki, ki vagyoni körülményeihez mérten ne sietett volna adományával a nagyczél elősegítéséhez. 1400 forint, akkori fogalmak szerint órási összeg volt egybegyűlve, mikor Szamuely Baruch erélyes működése folytán az iskola rövid idő alatt felépült. Az iskolaszék organisálva lelt HolT.nann Adolf elnöklete alatt. Harmincz esztendő mult. el azóta, s csak az általános bírálatot tolmácsolom akkor, midőnazt mondom, hogy felekezetünk vezérférfiának, jó tanerőinknek ligyelme és az egész tanterv arra irányult folyton, hogy valiusunk hitelveinck ismertetése mellett, sőt mondhatom abból kifolyólag, hazánknak hasznos, jó honpolgárokat neveljenek, illetve ezen tan alapját, a mennyire 4 osztályú elemi iskolában az lehetséges, a gyermek szivébe mélyen elvessük, ugy hogy a további fejlesztést a magasabb iskoláknak, vagy az élet iskolájának megkönnyítsük. Harmincz év telt el azóta, mióta az iskola települt! Harmincz esztendő sok az ember életében, elég ahoz, hogy ami akkor hasznavehető, szép és jó volt, 3 évtized lefolytával hasznavehetetlen legyen. hitközségünk meghatszorozódott. i=kolás gyermekeink száma 60-ról 280-ra emelkedett. Bizony a Végi iskola rozoga kezdett lenni, szűk volt, a kor igénveinek sehogy sem felelt meg. Sőt mi tűrés-tagadás. Szabolcsvármegye tanfelügyelősége is átiratot intézett iskolaszékünkhöz, hogy iskolánk rövid idő alatt a törvények által előirt kellékeknek megfelelően alakittassék át, mert ott türhetlen állapotok vannak, veszélyeztetik az iskolába járó gyermekek egészségét, veszélyeztetik közvetve a tanítás sikerét is. Midőn az átiratot hitközségünk képviselete előtt felolvaslak, liogy hasonlattal éljek, olyas forma érzés vett lajiunk erőt, minőt csak azon szegény szülők érezhetnek, kik orvosuk tanácsát gyermekek gyógykezelésére vonatkozólag nem követhetik. Nem követhetik azon egyszerű, de súlyos okból, mert anyagi viszonyaink nem engedik, mert nincs reá pénzük. Fájt magunknak látni, fájt mástol hallani, hogy gyermekeink szellemi kiképeztetésüket te,ti fejlődésük rovására nyerik; s fájt nekünk a tehetetlenség mindezeken nem segíthetni azon egyszerű, de súlyos okból, mert anyagi viszonyaink nem engedik, mert nincs reá pénzünk. Községünk képviselete már évek óta foglalkozott az eszmével, hogy uj iskolát épitsen, szerénységem már 6 évvel ezelőtt pendítette meg az ügyel s gyűjtöttünk is néhány év alatt egy kis összeget e czélra, de az még telekvételre is kevés volt. Mikor már elodázhatlanná vált az iskola építése, összeültünk néhányszor, folyton tanácskozva arról, miképen lehessen pénzt előteremteni? anélkül, hogy az egyes hitközségi tagok ujabb terhekkel legyenek megróva. Mert akadtak egyesek, akik nem közönyből, nem roszakaralból, sőt talán nem is minden alapút nélkülözőleg azt vallották: a mi érdekünk a vnros, az állam érdeke is! Kell, hogy gondoskodjanak gyermekeink neveltetéséről. Nekünk minden bet vő falatunk culturális adóval is meg van róva; vallásos érzületeknek is csak bizonyos terhek lefizetése mellett tehetünk eleget. Szóval mi leroskadunk a nagy terhek alalt; ujabbakat nem vagyunk képesek s nem akarunk elviselni. Ezzel szemben azonban a képviselet többsége erélyesen kézbe vei le az ügyet; a tervezett hat osztályú iskolából egyelőre négy osztály felépítését elhatározta, s mint minden kitartással végzett munkának, ugy a mi fáradságunknak is meg van a gyümölcse. A mennyiben amil ezelőtt néhány hónappal álmodni sem mertünk: ilt áll! egy modern épület templomunk tőszomszédságában, melyet ma mi izraelita elemi iskolának szentelünk fel. S hogy az lehetővé vált, a köszönet első sorban Nyiregyháza városát és annak fejét, az általunk szeretve tisztelt polgárinestei t, Bencs Lászlót illeti, ki egész odaadással küzdött értünk, velünk a város képviselőtestületnél, mely csaknem egyhangúlag szavazott meg részünkre lliOUO korona segélyt. Köszönetet mondok a helybeli izraelita szenl-egylelnek, mely Friedlieber Sámuel elnöklete alatt a Halasi •János által néhai boldog emlékű dr. Heumann Ignácz nevére gyűjtött (ÍOOO korona alapítványt rendelkezésünnkre bocsátotta. Ebben az érdem oroszlán-része Halasi Jánost illeti meg, ki lelkes meggyőző beszédével azokat, kik kezdetben az összeg átengedését ellenezték, a megszavazásra bírta. Köszönetet mondok Leveleki Mayer úrnak s özv. dr. Baruch Edéné úrnőnek, kik egyenkint 1000—1000 koronával járultak az iskola felépítéséhez. Ügyünk gyors előrehaladását páratlan buzgalommal elősegítették még Eördögh Dezső kir. tanfelügyelő és Májerszky Béla városunk érdemes főjegyzője. Fogadják érte községem nevében hálás köszönetemet. A fenn elősorolt összegeken kívül felhasználtuk még a kezdeményezésemre létesített saját iskolai alapunkat, mely 4 600 koronát tett ki, s a helybeli takarékpénztár állal kamat mellett készséggel megszavazott 24000 korona kölcsönt. Végül hitközségem tagjai, nektek mondok köszönetet, kik filléreitekkel s munkátokkal egyaránt azon fáradoztatok, hogy e reánk nézve szent ügy mennél előbb befejezést nyerjen. És most tisztelt iskolaszéki elnök Úr! Önhöz fordulok, átadom a kulcsot Önnek. Hiszen jobb kezekbe — a tapaszfalt siker s az Ön ál al kifejtett fáradhatatlan, önzetlen buzgalmat tekintve — nem adhatom. Vegye át azon óhajommal: Vajha! megengedné a Mindenható, hogy az Ön és az iskolaszék mély belátásu vezetése melleit sikerüljön szakképzett jó tanítóinknak, imádott magyar Hazánk dicsőségére, zsidó vallással bíró, hű, hasznos polgárokat és hazafiakat nevelni. Tisztelt ünneplő közönség ! Már csak pár nap választ el bennünket, hogy egyik legnagyobb ünnepünk hozzánk beköszönt, nevezetesen az engesztelő nap. Traditiónk, hagyományunk, szentirásunk parancsolja, hogy e "szent ünnepnapon, királyunk és hazánk jóléteért fohászkodjunk. A inai ünnepélyes actus, a mostani perez sem kevésbé drága előttünk, szivünk sugallata szerint kiáltsunk tehát Élje«i szeretett imádott királyunk, Ő Felsége I. Ferencz József! Éljen a Haza ! Hatalmas éljenzés fogadta a hitközségi elnök hazafias lelkesedéstől athatott szép beszédét. Dr. Vadász Leó iskolaszéki elnök átvévén ezután az épület kulcsát és ezzel együtt annak és az iskola egész gondozásának felelősségét, nagyhatású beszédben vázolta azt a programmot, azokat a czélokat, amiket ez iskola maga elé tűzött és minden erejével megvalósítani kiváo. A szép beszédet helyszűke miatt sajnálatunkra nem közölhetjük. A magasztos ünnepély befejezése előtt még Stem Jenő a maga és testvére dr. Székely Miksa nevében 1000 koronát adott át Baruch Arnold hitközségi elnöknek, mint az iskola javára, általuk telt alapítványt. A közönség zajos éljenzéssel fogadtak e nagylelkű elhatározást. Az ünnepélyt ezután berekesztette az iskolás növendékek eneke, a melynek elhangzása után, a közönség a hitközségi elnök vezetese alatt a diszes iskolai helyiségeket, majd az ujjonnan berendezett es villáimnál világított templomot tekintette meg, ahonnan az uj egyháztanácsi terembe vonult, ahol Baruch Arnold hilközségi elnök latta vendégeiül villás reggelire a tarsaságot. A szép ünnepély 11 óra után ért végett. —

1——» Hegyaljaiak szürete — náluuk. A filloxera pusztításainak legelső idejeben, mikor a tokaj hegyaljai szóló hegyek még zöldek voltak ugyan és termettek, de évről évre mind sűrűbben és nagyobb terjedelmű foltokban c>euevésztek és pusztullak ki az isteui nedű', termő tőkék, néhai öreg Mezőssy László, akkor meg gyermek Béla tiának pazonyi birtokán, az ugyuevezett Kozma hegyen, körüibelól négy holdnyi területű szőiló ültetvényt letesitett, azzal a gondolattal, hogy látváu pusztulását tolcsvai szőiló területeinek, áttelepíti ide a Hegyalja nektárt termő sző ló-fajtáit » megmenti itt, hogy majdan — ha a Hegyalja szőllAhegyei újból való beültetesenek ideje elkövetkeaik — ott f ijzott szóllóveszszók álljanak rendelkezésre. A Tolcsvárról P. zonyba hozott, a filloxera által már elszut, haldokló szőllő tőkék, uj életre keltek a pazonyi Kozma hegy homok talajában s pár év alatt a furmintokkal és muskatálokkal beültetett szőllő olyan bort termett a pizonyi homokon, amilyenről akkor meg fogalma sem lehetett senkinek, hogy e» lehetséges legyen. Erős, ízes, színes k — különösen az első esztendőkben — illatos, zamatos bor. Ez a váratlan siker keltette föl azután néhai öreg Mezőssy Lászlóban ezt a gondolatot és érlelte meg a tervet, hogy fia birtokának ezt a futó homok részé: eladva az államnak, rávegye azt, hogy itt a roliauiosau pusziu'ó hegyaljai szölió fajták megmentésére szálló telepet létesítsen s kiosztván azt, a közben csaknem e.pusziuit Hegyalja szóllőmuükásai: a kapások között, megélhetési alapot adjon nekik, akik a Hegyalján muuka és — kenyér nélkül maradtak. Ez a története a pazonyi. ma már hatalmas szőllőtelep keletkezésének. A földet megvette az állam, de már a hegyaljai szőllő munkásokat ide telepíteni uem sikerült; hogy miért uem, — az nem tartozik ide, hogy bóvebbeu fejtegessük. Megtört a terv megvalósítása annak a népnek a kouzervativizmusáu, szülötte földjéhez való ragaszkodásán, és meg azon, hogy akkor még nem volt szervezve egy ilyen telepítési vállalkozás hiteligényeinek a kielégítése. A terület ilyen formán hegyaljai elpusitult szőllők birtokosainak a kezébe került, akik aztáu — megindulván időközbeu a hegyaljai szőllők felújításának processzusa is, beállították ezt a homokot, nem hegyalj,ii szőllő tőkékkel (azok most már megmaraduak a maguk talajában is), hanem létesítettek itt olyan, nyíri homoki szőllő-kulturát, amelynek produktumai, akár rníui csemege, akár mint bor-szőllő már is nagy keresletnek örvendenek, és épen ezért egész bizonyossággal elibénk állítják azt a valóságot, hogy a nyírségi homok hegyeknek az a rendeltetésük, hogy szóllőt növeljenek; olyan csemege szállót, amely minden versenynyel szemben megállja helyét és olyan bort, amelynek már ma is specialitása és neve van és biztos elhelyezése a keresKedelembeu. És termi a szőlőtt és ontja a bort, szinte csoda módon. És a pazonyi szőllő telep csemege szőllőit elkapkedják (egy-egy katasztrális hold több mint 1000 frtot hozouj, és a mustot (pedig három esztendős ültetésü szőllőn 30—35 göoczi hordóval termett kat. holdanként) 25 krajczárjával veszik és viszik a kereskedők. Ennek a 226 katasztrális holdnyi, öles magas tőkékre eresztett szőllő erdőségnek a megtekintésére nagy társaságot hívtak meg a mult vasárnap a hegyaljai szőllő telepesek, csaknem teljes számban fogadván ott szives barátsággal a meghívott vendégeket, családtagjaikkal. Egész koszorúja ugyanis zempléni szép aslzonyoknak, leányoknak telepedett át ide hozzánk a homokra — szüretelni és szívesen látni bennünket egy vlg szüreti mulatságra. A szőllő terület megtekintése a komolyabbik, de igazán tanulságos bevezetője volt a homokba jutott zempléniek és közöttünk való testvériség megkötésének. Teleky Lá9zló volt a tanulmányuti társaság ciceronéja. Ő maga is szőllős gazda a területen ós fő fő intézője a létesített paradicsomnak. És amint későbben kitűnt a telepesnek hála nyilatkozataiból, csakugyan az ő érdeme, hogy oly;<n óriási eredményt tudtak produkálni. Széles, csaknem három szekérnyomnyi utak választják el a különböző fajtájú táblákat egymástól. Ez itt rizling, más oldalon ezer jó, ez itt csemege szőllő, kövi dinka stbbi. Ezekre a széles utakra a szőllőnek nagy -züksége van. Mint a nagy erdősé,.nek, ahol a levegő járásnak irtással nyitnak széles bevágásokat. ,Ez itt két e ztendős ültetés", magyarázza Teleky László. Sötét rózsaszínű bogyóju kövi dinkával van beültetve vagy öt holdas tábla s a haragos szöld szőllő levél lombozaton át kicsillog a két esztendős szőllő tőkék csodásan bő termése. A szőllő táblák szabályos utain át egyszerre csak egy igénytelen pajta udvarára kalauzolt bennünket észrevetleuül a mi furfangos vezetőnk, ahol özv. Zvolínszky Brauyiszlávné űrnő és veje Kempínszky Ottó boroszlói és berlini bornagykereskedő és hegyaljai és pazony telepi szőlőbirtokosok, a zenpléni hölgyek társaságában bőséges villásreggelivel várták a társaságot. Az apetitorium hegyaljai törkölyből, 25 évvel ezelőtt főtt pályinka volt. A sonka szeletek, meg füstölt nyelvek elvezete után pedig féltékenyen őrzött pinczetítkok: szomorodnik és asszuk kerültek elő, a családi erekhék gyűjteményéből. A tanulmány-utnak ez volt az utolsó stációja, Innen aztán egyenesen a Sóstó fürdőbe vezetett az ut.