Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

,,IN Y t K V 1 D É K.' kérdést, hogy e család állítólagos első ismert őse, a Salamon magyar király idejében élt legnépszerűbb hős „Bátor Opos" vérrokonságban volt-é a Péter ll-ik magyar király idejében hozzánk elszármazott svéd eredetű „Gutkeled" nemzetséggel, melyből a Báthoryak származtak? Pedig érdekes volna tudni, hogy az a három sárkány-fog miként került a Báthoryak czimerébe? A legenda szerint ugyanis amaz „Opos" nevü vitéz ütötte ki s vette magához győzelmi jelvényül e fogakat. A Báthoryaknak teljesen biztos törzsatyjuk a „Gutkeled" nemzetségből származó András, a kinek íia Bereczk (latinul Briccius) a sok háborúi viselt 4-ik, vagyis Kun-László királytól kapta hű szolgálatai jutalmául Bátort s innen kezdé magát Báthorynak nevezni. Ennek fiai az Árpád ház kihalta után Róbert Károly király pártjára állottak s innen Bátorból indultak ki az ő érdekében harczolni bel és kül ellenségek ellen s résztvettek ezen jeles királyunknak összes hadjárataiban. És míg ők a király és haza érdekében távol harczoltak, itthol hagyott jószágaikra bel-ellenségck támadtak, különösen Bátorra. Hiteles okirataink vannak arról, hogy az itthon maradt szolgák és jobbágyok nem adták meg gyáván magukat, hanem vitézül ellenállottak s ez alkalommal közülök 53-an elestek. Hálás volt mindezekért a (cirály. Ennek bizonyságául pallos joggal ruházta fel a család tagjait utódaikkal együtt, a lakosokat pedig örökre szabadokká tette s felmenté őket minden dézsma és közteher viselés terhe alól, kivévén természetesen a földesuraik zászlója alatt teljesítendő katonai szolgálatot, a minek hogy századokon át eleget tettek, világos bizonyítéka az, hogy a soknemü anyagi haszonnal is járó kiváltságokat egészen Il-ik Mátyásig majd minden királyunk megerősítette. Mélyen tisztelt közönség! Nékem úgy tetszik, hogy I-ső Károly király, midőn a Báthory család hűségét és a bálhori szolgák és jobbágyok véráldozatát megjutalmazta, tulajdonképen egy — hogy úgy mondjam — vérszerződést erősített meg a család és az immár szabadokká lett polgárok között! Mert ha ott látjuk ecsedi Báthory Istvánt, a szerencsétlen kimenetelű várnai ütközetben, kezében a Szent György zászlójával a haza védelmében a király oldalán elesni, bizonyosan ott voltak a felszabadított szolgák és jobbágyok is. Ott látjuk a másik ecsedi Báthory Istvánt a kenyérmezei ütközetben, a mint megsebesülve térden is harezol a bősz török ellen s ezek a felszabadított szolgák és jobbágyok saját testükkel fedezték és védték mindaddig, míg a nagyerejü Kinizsi Pál seregével segítségül nem érkezett, a mikor is egyesült erővel fényes győzelmet arattak. Álljunk meg itt kissé és szenteljünk pár perczet ezen Báthory István emlékének! Hiteles adataink szerint ugyanis e templomnak alapjait ő tette le s ő szándékozott felépíteni a kenyérmezőn az ellenségtől elvett zsákmányból azon győzelem emlékére s itt kivánt ő maga is nyugodni, hogy e győzelem emléke és dicsősége még sírjába is kövesse! E templom teljes felépítését nem eszközölhette, de befejezték azt utódai, névszerint Báthory György királyi főlovászmester, Báthory István, akkor még az alsó részek kapitánya és Báthory András, akit legelői kellett volna említenem, mert ő fejezte be az építést. E három névhez is nagy történelmi események emléke fűződik, különösen az Andráséhoz. Feltűnik lelki szemeim előtt a Báthory András alakja, a mint ő a mohácsi ütközetben az első hadrenddel zúgó szélvészként rontott a törökre s ez megfutamodván, Báthory erről örömmel tesz jelentést a királynak, a ki a harezba maga is belevegyül s ott leli A házmester elkomolyodott és halgatott. Kiss János újból kezdte: — Mit gondol, kérem, nem lehetue egy pár ágyat a konyhába tenni? — Nem tanácsolnám. Jobb lesz az urnák más felé kereskedni. — De azt a szép padlást sajnálnám. — Az a padlás az urnák nem szép. Talán bizony circast akarna belőle csinálni a 7 gyerekével? — Hit ha jónak véli, ez a szándékom. — Hit csak szándékoljon az ur másut; nekem 7 gyerekes lakó uem kell. Alászolgája! Kiss János több sikertelen próbálkozás után kimondta a sentencziát: — Itt hagyjuk Budapestet, anyjuk. — Hát a tüz, a melyhez oly közel jutottál? — Üsse az ég haragos tüze azt a tüzet! Mir itt a baj. Számunkra nincs lakás Budapesten. A kinek sok gyermeke van, azzal még a házmesterek sem állanak szóba. — Hát aztán kinek adnák ki majd a fiaik a házaikat, ha senkinek sem volna gyermeke? — Azzal a jelenlegi házi ur nem törődik A bu dapesti házbirtokos azon vérzőállatok közzé tartozik, a melyek az utódokkal uem törődnek. — Hát ha már itt vagyunk, ne fussunk meg szégyenszemre. Mit mondana az a csámpás Sósné ha meg hallaná? Nyomban meghízna az örömtől. Tudod mit János? Legyünk mi is házi urak! Épittesünk egy házikót ott azon a kültelken az Isten háta megett. — De messze van, A félfizetés rámegy az utazásra. — Járunk gyalog, a mikor tehetjük. — Jól vau feleség. Csinálj háziuri sipkát. A többi az én gondom. És Kiss János házi urá lett. Kertje van, melyben szabad óráiban krumplit kapál Igaz. hogy 1 kiló krumpli 40 krjába kerül; de ott aztán a legnagyobb hatalom mondhat fel neki: a kaszás. Ember János. halálát. Báthory megmenekülvén, e családi templomban adott hálát Istennek megszabadulásáért s itt imádkozott a haza sorsának jobbrafordulásáért. A felszabadított szolgák és jobbágyok akkor is meghozták a magok véráldozatát, mert történelmi tény, hogy főurak és szabadalmas városok — a milyen volt Bátor is — egész kis hadseregekkel tartoztak megjelenni a táborban, sőt ha a főurak maguk meg nem jelenhettek, küldtek maguk helyett fegyvereseket, amint tette ezt 1552-ben nyírbátori Báthory György, küldvén innen a hős Dobó Istvánnak segítségül Eger várának védelmére 30 gyalogos vitézt. Nem akarnám becses ligyelmöket egyes Báthoryak viselt dolgainak felsorolásával tovább fárasztani, hiszen mindnyájan tudják, hogy e név hazánk, sőt a szomszéd Lengyelország történelmében is aranybetükkel van beírva, mert a lengyel királylyá választott szintén Báthory István elhunytáról a kesergő lengyel nemzet érzelmet tolmácsoló történész, ily forma szavakkal emlékezik: „bár soha ne született volna, vagy ha tnár megszületett, örökké élt volna, hogy ne kellene elhunyta felett bánkódni". Azonban nem lenne hű e templom képe, ha meg nem emlékeznék a Báthory család két utolsó férfi tagjáról, ecsedi Báthory István országbíróról és somlyai Báthory Gábor erdélyi fejedelemről, akik itt nyugosszák örök álmaikat e templom sírboltjában. E Báthory István oly nagy úr volt, hogy Magyarország akkori területének 1 I

6-od részét bírta tulajdonul s a mellett — mint már a reformált vallás híve — oly vallásos volt, hogy — mint fel van róla jegyezve — alázattal hajtá meg fejét mindenkor az ő Jehova Istene előtt. E templomot is ő adta át az ujitott vallás híveinek, akik már azelőtt is sokan valának e helyen, akkor pedig tisztán ők lakták e várost. Követte őt hitében és Bátor birtokában Báthory Gábor, a kinek életét s fejedelmi működését történetének irói_ nem a legkedvezőbben ítélik meg. Mindenesetre nem közönséges hibái voltak, de figyelemre méltó, hogy az itteni nép, melynek ősei látták az ifjút bátyja udvarában felnevekedni, szájhagyományokra támaszkodva a felette kimondott kedvezőtlen Ítéletet nem osztja, de nem is oszthatja. E nép bámulattal emlékezik meg ma is az ő nagy erejéről, vil nem vitatható vitézségéről és mindenekfelett jó szivéről. Bocskay udvarában, Kassán tartózkodott, mint korának legszebb s leggazdagabb ifja s részvéttel hallgatta meg a bátoriak panaszait s részökre a fejedelemtől oltalom-levelet eszközölt ki; maga, mint már fejedelem, ujabb szabadalmakat adott nekik, a régiekben is megerősítette; nincs elegendő ok tehát arra, hogy végkép elitéljük. Megtért ő is nagynevű őseihez! De azért a nyírbátoriak nem maradtak egészen árván, bár az 1C35. és 1(538. évi pozsonyi országgyűlések a 08., illetve 67-ik törvényezikkekben régi szabadalmaikat eltörlik, de a Bethlenekben s Rákócziakban atyjok helyett atyjokat le'ék fel. E jeles hazafiak körül sorakoztak ezután s vezetésók alatt küzdöttek, nemcsak a lelkiismereti, hanem politikai szabadságért is s küzdelmeikhez a templomban imádkoztak erőért. Szabadság, honszerelem, vallásosság, polgári erények, politikai bölcsesség és vitézség dicsőséges emlékei vannak tehát e templomhoz fűződve, s ily visszaemlékezések hatása alatt határozta el vármegyénk közönsége, hogy — mint hajdan Mózes a tízparancsolatot — kőbe véseti az ősök emlékét és dicsőségét. E kőbe vésett szavak legyenek örök-érvényüek, hogy az utó-kor a nagy ősök dicső emlékét folyton szem elölt tartván, azok példáját kövesse. — Ugyanazért e templom, melynek boltjai alalt hősök, hadvezérek és államférfiak hamvai pihennek, legyen tanuja ujabb dicső ezerévnek, hogy lehessen hirdetője az ősi dicsőségnek! Úgy legyen! Vay István főszolgabíró ezután a törvényhatóság képviseletében lelkes beszéddel adta át az emléktáblát megőrzésre Szabó Lajos ev. ref. lelkész, képviseleti tagnak, ki azt a következő beszéd kíséretében vette át: Méltóságos Főispán Úr ! Mélyen tisztelt közönség! Szabolcsvárinegye közönsége által, a nyírbátori ev. ref. templomban, hazánk és alkotmányos nemzeti létünk ezeréves fennállásának ünnepe alkalmából és emlékére elhelyezett emléktábla átadási actusánál, nekem jutott az a kedves kötelesség, hogy azt, mint e ref. egyháznak ez időszerinti lelkésze átvegyem, s hogy annak megőrzésére magam s egyházam, nevében ünnepélyes Ígéretet legyek. Midőn ezt teszem, nem mulaszthatom el, hogy őszinte és hálás köszönetünknek kifejezést ne adjak Szabolcsvármegye iránt, azon neines elhalározásáért, hogy a vármegye több, történelmileg nevezetes pontjainak megjelölésénél e templomot, melynek kövei, a felette elrepült négy század alatt, a magyar nemzet dicsőségéről, majd gyászáról,. majd mély álomba merüléséről és újra ébredéséről oly sokat, oly élesen beszélnek, s a mely, miként keletkezését, nagy alapitója vallás és hazaszeretetének köszönheti; ugy a hosszú századokon keresztül fényben és homályban, örömben és fájdalomban, mind e mai napig bástyája és ébresztője volt a józan vallásosságnak, az édes magyar-nyelv ápolása által a hazaszeretetnek; e templomot, mondom — ez emléktáblával megjelölni, s ez által ezt nekünk még drágábbá, még kedvesebbé tenni méltóztatott. Igen, drágábbá és kedvesebbé, mert bár eddig is mint a letűnt századokkal az enyészet ölébe leszállt, nagy ősök Isten és hazaszeretetének élő bizonyságát tekintettük, e remek művet; de ma ugy tetszik, mint ha e hideg márvány aranyos betűi megelevenedvén, mint mag annyi próféta, ihletett lélekkel kiáltaná nekünk: ezer éve már, hogy e földön lakik a magyar; ezer éve, hogy küzd, szenved; ezer éve, hogy vérét ontja, hogy hullanak legjobbjai a kül és bel ellenség elleni küzdelemben, s íme — e testvér és rokon nélküli nép, ma is meg van, él, munkálkodik, sőt a béke napjaiban fejlődik, erősödik. „Megfogyva bár, de törve nem", kimerült ádáztusáiból, mert szivében, mint örök lámpás, soha kinemalvó lángja égett a honszerelem, s az olaj, mely a lángot folyton táplálta, ki aludni nem engedte — a hit volt; az Istenben vetett rendületlen hit, mely azt mondta, s azt mondja, hogy Isten, midőn megengedte, hogy e nép itt hazát szerezzen, nagy hivatással bizta meg, s e hivatását, a népek a világ s az emberiség történelmében be kell végeznie. Ez emléktábla minden nap emlékeztet minket, emlékezteti az idegent, ki ennek boltjai alatt megjelen, hogy ezt a templomot a Bátori család építtette, mely családnak azon tagjai kiknek emlékét, mint hazánk történelmében nagy és fontos hivatást teljesítő férfiakat a történelem lapjai megőrizték; híresek valának honszerelmük és vallásosságukról. Ez emléktábl i naponként felújítja emlékünkben a templom alapító nagy Báthori István emlékét, kiről ünnepi szónokunk oly szépen megemlékezett; ki midőn a kenyérmezőn a saját seregét jóval felül haladó török sereggel szembe szálva, vitézül harczolva, lováról leesett és sebekkel borítva a földön feküdt, várván az élet oltó halált, Kinizsi Pál és vitéz serege által a haláltorkából kiragadtatott: nem Kinizsit tartotta élete megmentőjének, hanem Istent, ki Kinizsi Pál erős karjait küldötte szabadítására. Szerencsés megszabadulásának, a törökön vett győzelmének emlékére, a török sereg által hátra hagyott kincsekbői letette e két templom alapját, hogy itt adhasson hálát Istennek, hogy itt erősíthesse Istenbe, a magyar nemzet jövőjébe vetett hitét ő és az ő utánna következő nemzedék. Mily jól esik e szép, e dicső példára visszaemlékezni a mi korunkban, midőn" egy felől nagyjaink a vallás iránt mindinkább közönyösökké léve, más felől a szegények, az alsó nép osztály a szoczialismus és anarchismus Istent, hazát, törvényt, felsőbbséget és a tulajdon szentséget megtagadó és lábbal tipró veszélyes áramlatának karjaiba dőlve mindinkább fogyasztják az olajat, mely a honszerelem szent lángját táplálja, kialudni nem engedi. Ha elveszítjük hitünket a gondviselésbe, nemzetünk jövőjébe, ha az Isten által rendelt törvényt és felsőbbséget megvetjük, ha kiirtjuk szivünkből a vallás ápolta szeretetet, ha elfelejtjük, hogy a szegény és gazdag összetalálkoznak, mind a kettőt pedig az Isten szerzette, ha irigység és adáz gyűlölet választja el egymástól a társadalom osztályait: akkor, ha ismét sötét vészterhes fellegek gyűlnek hazánknak most derült egére : olyanok leszünk, minta bábeltornyának építői, egymást meg nem értve, egymáson nem segíthetve elszéledünk s feloszlunk a világ polgárság nagy tengerébe. Midőn azért, ez emléktáblát átveszem és ugy magam, mint egyházam nevében, annak megőrzését, épen fentartását Ígérem, óhajtom, hogy legyen az tanuja egy ujabb ezer év dicsőségének, óhajtom, hogy legyen emlékeztető mindenkor arra, hogy miként a lefolyt ezerévben, honszerelme és honszerelmét élesztő hite és vallásossága tartotta meg a magyart: ugy a jövő ezer évben is ezek lehetnek fennállásának és fejlődésének biztos alapjai. Isten éltesse és áldja meg a magyar nemzetet! Az ünnepélyt ezután — Vay István zárszavai után ha'.alias dallal berekesztette ez ünnepélyre meghívóit nyíregyházi dalárda, mely az ünnepélyen remekül előadott darabokkal vett részt. * Délben V, 1 órakor bankett volt a nagyvendéglőban amelyen mintegy 20Ü-an vettek részt. Az első pohárköszöntőt báró Feilitzsch Berthold tartotta lelkes szavakban éltette a királyt és a királyi csal idot. Utána Szabó Lajos a főispánt éltette, Gencsy Albert pedig az ünnepi szónokot Szikszay Józsefet. Báró Feilitzsch Berthold főispán másodszor is szót kérve, a középosztályra s annak képviseletében Gencsy Albertre ürité poharát. Vay István pedig a nyíregyházi dalárdát éltette ; ezután a helybeli kir. járásbiró . Vay Istvánt köszöntötte fel, Boldizsár Imre pedig Szabó Lajost éltette. A közönség nagy része a délutáni vonattal visszautazott Nyíregyházára. A vajai ünnepélyről szóló tudósításunk kiegészítésül külön közöljük e helyütt, hogy az ünneplő közönség ifj. gróf Vay kdím indítványára üdvözlő sürgönyt in ínész tett—a miniszterelnök utján —Ő felségéhez a királyhoz. A szabolcsi ünnepi beszéd. Vettük a következő levelet ! Tekintetes Szerkesztő úr! A t-löki választó kerület több szavazó polgára, akik a legutóbbi képviselő választás alkalmával részint Kornis Ferenczre, részint Ónody Gézára adták szavazatukal, nagyon könnyen megérthető érdekeltségnél fogva kérik a tekintetes Szerkesztő urat, hogy Kornis Ferencz orsz. képviselő urnák a szabolcsi ezredévi ünnepélyen e hó 7 ikén tartott s nagy port fölvert beszádét a „Nyírvidékiben közölni méltóztassék, hogy íjy mi is, akik ez ünnepélyen részt nom vehettün'c, annxk tartalmival megismerkedhessünk. Többek nevében és megbízásából: - r y — E levél, datuma szerint az utolsó azok között, melyeket ez ügyben kaptunk. Nem térünk ki a több oldalról nyilvánult óhajtás elől s közöljük alább Komis Ferencznek szabolcsi beszédét, egészen bizonyosak lévén az iránt, ho*y ez ünn;pi beszéddel szemben — annak az ünnepi alkalomhoz egyáltalában nem illő pártpolitikai tartalma miatt — elfoglalt és kifejezett álláspontunkat a beszid közzététele igazolni fogja azik előtt is, akik a szabolcsi ünnepélyről elmiradva, azt m nem hillgatlntták. íme a beszéd : Folytatása a II. mellékleten