Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

II. Melléklet a „I\Tyirvidék" 1897. 39-ik számához. Méltóságos főispán úr! y Mélyen tisztelt vármegye bizottsági közgyűlés! A honfoglalás ezer éves emlékének megörökítése végett megtartott országos és törvényhatósági ünneplések sorában, a szabolcsvármegyei részleges ünnepségek talán az utolsók, melyeket a varmegye kegyeletes érzülete f. évi julius hó í 1-én kelt határozatával a területén létező történeti emlékű helyeken megtartani rendelt, és megtartani rendelte azok között a mait, ősi szokás szerint a szabad ég alatt s területének oly helyén, mely kétségtelenül a honfoglalás egyik kiindulási pontja volt. Kiindulási pontja volt e hely azon hős vezérek egyikének, kitől e hely és vármegyénk elnevezése ered, és aki a hatalmas morva fejedelemmel Szvato plukkaí Ung vidéken történt győzedelmes s döntó csata és a Sziávság meghódítása után, a honfoglalás folytatása czéljából legelső volt, ki mai vármegyénk területére lépett, s ki előre haladó hadának hátvedőül az itt ma is szemünk előtt elterülő földvárat emelé. A mult évben, a honfoglalás ezer éves évfordulójának alkalmából megtartott országos és vidéki különféle ünnepségeken szokszorosan el volt már mondva a honfoglalás története, s elmondva és kellően méltatva azon ezer esztendő eseménye, mely fölöttünk a mai korig elvonult, azért nem szándékozom ma azok ismetelt felsorolásába bocsátkozni. Nem hallgathatom el azonban azon történeti valóságot, hogy nincs a kultur államok sorában egy nemzet sem, mely mai állam alakulását ezer évre vezethetné vissza, és nincs egy nemzet sem, mely a népvándorlás útjában minden hason faj és rokon nélkül, sőt ellenséges nagy népek közzé ékelve, hazát szerezni és azt állandóan megtartani tudta volna. És ha mindez mégis a magyar nemzettel megtörtént, azt nem csak hősi és hadi erényeinek, hanem az őt vezető nagyjai politikai bölcsességének is köszönheti. Nagygyá lett ez aránylag maroknyi nemzet már első és szent királyunk kettős alkotásában. A vallási alkotásban, mely pogány őseinket a nyugot római keresztény civilisatioba bevezette, és nagygyá lett politikai alkotásában, melynek neve az „egységes Magyarország". Nai?y és hatalmas volt e nemzet nemzeti királyai idejében, "rig meg nem szűnt az a benső, családias, vallásos életközösség, mely a nemzet és dynasztiája kőzött fennállott. De midőn e viszony megszűnt, midőn kénysze

r miatt királyait a magyar idegenből vette ; midőn Mohác

s gyászos földje annyi neme3 hőst eltakart, megcsappan

1 fényében Szent István koronája, rnegfogyott a nemze

1 becsülelében, vitézi hírében, darabokra szakadt az ország, rab igába dőlt a nemzet, 150 évig félholdas zászló lengett Mátyás király ős-budavára büszke onnain s búsan könybe lábadt szemmel nézett a magyar, remény és kétség közt hányódva, fel a Lajtára, a gőgös és büszke Bécs, vagy a száztornyu Prága felé; midőn az annyi vér áldozat árán szerzett és védett itthonban idegennek érezte magát, s midőn rozsdába vonult az ősi kard s a harczi mén is igás szekérbe került. És ha még csak politikai súlyát vesztette volna el, de a negyed fé! század alatt el lett fojtva a nemzeti erő, és el volt kábítva a nemzeti önérzet is. Sőt életének fájára éppen onnan méretett a halálos csapás, honnét addig a természetes védelem forrása fakadt. Századokon át szemközt kerüli királyával a magyar, áldatlan meddő harcz keletkezett közöttünk, s a másfél százados élet-halálra szóló küzdelem az ozmánnal nem ütött rajta oly fájó gyilkoló sebeket, mint azon harcz, mely a király nevében a királyért folyt. Ebben a tusában nein csak ellenséges kard ontotta a magyar vért, de a bakó bárdja is bő és nemes áldozatokat szedett. Sötét képek ezek t. közgyűlés s forduljunk el tőlük. A gondviselés azonban, melynek áldó munkálatában hiszünk és bizunk, megelégelte szenvedéseinket, eltávolitá tőlünk a keserűség poharát, s napot küldött ránk, hogy az bevilágítsa a király és a nemzet szivét, hogy megtisztultan közösen keressük a mentő írt. E nap 1848. márczius 15-ike, mely nemcsak lánczaitól szabaditá fel a békóba vert nemzeti eszméket, mely nem csak egyesité az osztályokba tagolt nemzet testet, de mely felénk forditá a koronás király szívét is, hogy az nemzetével együtt érezzen, együtt dobogjon. E napon hangzának fel először a „szabadság, egyenlőség és testvériség" jelszavak, öröm mámorban úszott az ország, és a magyar második honalapitásának ünnepét megülni készült. Hiu ábránd, ködfátyol képek; mint már annyiszor, most is sötét irigy felhők férkőznek a király s a nemzet közzé, s addig még nem látott erővel tör ki ismét a harcz a király és a nemzet közt, mely bár a magyarnak immár feledett nevét újból dicsfénynyel övezi, s mely harezban tanúsított páratlan hősiessége és annak sikere az. összes mivelt népek babár koszorúját homlokára tűzte bár, végeredménye mégis a korláthn önkény, a legkegyetlenebb bosszú, eltiprása minden jognak, s kivégzése, sanyargatása annyi sok nemes életnek. Ismét 18 évi dermettség, mely idő alatt meg van halva az önálló Magyarország, s csak mintegy idegen birodalmat kiegészítő szétszaggatott tartomány említtetik. De hát ismét az a gondviselés, melynek jóltevö csodáit annyiszor tapasztalta a magyar, ismét a történelembe avatkozik. Megtörténik az addig képtelen, hihetetlen. Az önkény uralkodó legyőzi önmagát, leleszi a vasvesszőt, s imára kulcsolt kézzel Szent István koporsója fölé hajol, majd esküre emeli kezét, megtartani s megtartatni igéri az ország alkotmányát, s azon törvényeket is, melyekért addig annyi drága vér kifolyt, Es ez eskü, hála a Mindenhatónak, mind ez ideig szentül megtartva van. Midőn ekép Szent István koronájának királyi fénye s a nemzet önmagának vissza adva lett, önként tolul elé az a kérdés t. közgyűlés, hogy a lefolyt békés 30 évet felhasználtuk e mi a közszabadságok megizmosodására, az egyenlőséget gátló akadályok eltávolítására s a testvéries érzületnek ápolására ? A hazafiúi érzelem keserűségével kell nemet mondanom, mert hát van-e ott igazi szabadság, hol a nemzeti érzés akarattá izmosodni nem bir, hol egyesek túlkapásain a nemzeti hivatás magasztos eszméje utat törni nem tud, s hol a nemzet jogát, közvéleményenek szabad megnyilatkozását, elnyomja a durva erőszak? Hol rés töretik az alkotmány egyik biztositékán, a sajtószabadságon, és hol a sújtó kéz már felemelkedik magara a páriámén! i szólásszabadságra is? Van-e valódi egyenlőseg ott, "hol a polgárok sokasága azon farad, azért áldoz és küzd, — es sajnos hogy e küzdelem tápot is talál — hogy polgártársainál nagyobb rangot s külső kitüntetéseket nyerve, azok által magát társai fölebe emelni lehessen ? Es yan-e testvéri érzület ott, hol nem a hazafiúi és polgári érvények megszerzése a czél, de czél a szabad és nem szabad, többször nem is tisztességes, és nem is becsületes utakon vagyon szerzés, tekintet nélkül az eszközökre és tekintet nélkül a felebaráti szeretetre. A honalapítás oltárának tüze kialudt, az 184--dik évi nagy eszmék, nagy ideálok kihalnak, és nincs ki fennköltebb czelok felé bírná vezetni a közönbösségbe hanyatlott nemzetet. Külsőségben gazdag a nemzet, de azon nemzedék, mely a nagy alkotók sorába áll, nem akar tudni oly kötelesésgekről, melyek áldozatokat követelnek, s melyek őt a nemzet javára szolgálo munkára hívják fel. Mégis, tisztelt közgyűlés, mint az árboczát vesztett hajó népe, reménynye! eltelve nézünk a mentő kéz felé, hisszük, hogy az elsenyvedés ez ujabb jelein utat tör magának a nemzet ősi hivatása, és az a gondviselés, inely e nemzetet ezer éven át megtartá, újra felébreszti a nemzeti érzést, bekalau/.olja a nemzetet a második ezred nagy jövendőjébe, s ébredése uj életet lehel a magyarra. T. közgyűlés! Bezárom beszédemet leikein, mélyéből fakadó azon hő kívánalommal : Isten éltesse a királyt ! Isten áldja meg a magyart! Reformátusok gyűlése Kisvárüán. A f. szabolcsi ev. ref. egyházmegye f. hó 15. és 10, napjain tartotta tneg, szokásos eszi közg\ű,éséi Ki várdáo, nagyszámú résztvevők mellett. Az elnöki széket Görombey Péter, espjres és— Gencsy Albert gondnok akadályoztatása folytán — Szesztay Károly. mint legidősebb világi tanácsbiró foglaltát el. A fontosabb ügyeket a megelőző napon tartott előértekezlet előkészítette s így vált az lehetségessé, hogy két uap ala-t raiutegy 100 ügyet letárgyalt a gyűlé?, résziut közigazgatási, résziut bírósági üléseiben. A jegyzői kar, főjegyző távollétében, Lic. liácz Kálmán balsai lelkészszei egészíttetett ki. Taiiács-biró vá az egyházak szavazottöbbséggei liácz Gyula halászi lelkészt, világi részről jegyzővé, dr. Szesztay Zoltánt választották. Egyházi aljegyzőségre még senki sem kapjtt az egyházaktól absolut szótöbbséget, igy uj szavazat lesz Erdélyi Imre ramoc-aházi és Tákács Gyula rohedi lelkész között. Itácz Gyula volt egyh. aljegyző helye is betöltésre vár. Egy egyház auyásitását s egyben a lelkészi állo más ideiglenes beszüntetését mondotta ki egyházmegyénk. U^yanazougoknál fogva szüntettett be, amabban ezelőtt néhány évvel a lelkészi állomás, a melynél fogva emeb ben most: anyagi zavarai miatt. Az auyásilást kérő, s azt meg is nyert egyház: a iháli, a lelkészi állomásnak 3 évre megszüntetését, s ezen id) alatt a lelkészi javadalomnak adósság törlesztésére fordítását kérő egyház: az ibronyi. Igy vagyunk kényielenek táplálni a testet a lélek rovására . . . Tárgyalta e. megyei gyűlésünk a tanitói ötödéves korpótlékokuak állam segélyből fedezése végett beadott kérvényeket. E yháztnegyéuk területét ől c^upáu egy, a gávai, nem veszi igénybe az állam segélyét. Ez is szomorú jele az idó^uek. Még szomorúbb az, hogy a megyénk területén levő két gimnáziumba nem tuduuk a magurik erején ev. ref. kateklietai állomást szervezni. I)i nem tuluak az érdekelt egyházak; a nyíregyházi és n.-kállói sem. Pedig főleg az elsőben, a nyíregyháziban égető szükség vau rá, miután ott ref. uövendékeink hitelveinkben s éneklésünkben semmi-nemű oktatást nem nyernek. Kop igtatuak a kerület, a konvent s a kormány ajtaján; hátha szivére v nué ügyünket valaki!? Ha sikerül más egyház megyéket rábírni, lesz hivatalos egyházi lapuuk is. A figyelmét mindenekre kitérj isztó buzgó tanáci biró, JJjfalussy Béla indítványozta, h >gy tegye e. megyéuk a Dibreczeni Prot. Lx pjt hivitalos lappá, s tuiudeu egyház jirassa. Egyhangúlag elfogadta a gyű és e javallatot s az egész keiületre kiterjeszteni óhaj ja auuak hatályát. Megnyugvással értesültünk a vármegye azon intézkedéséről is, hogy a tanitói nyugdíj és 15 kiOS iskolai adók terhéuek a községekre ruházása érdekéb u kérelmünket megszívlelte, s kiadta tanulmányozás és javas lattétel végett a taufilügyelóuek A tanügy bizonyára a község közügye, miért ne viselné-3 terhet az is, a kinrk felekezete nem tart u,'yan fenti iskolát, d;gyer mekeit mégis kell valahol neveltetni! Riméljük, hagy a varmegye tapisztalt jóiudulata kedvezően figjt e kérdést megoldani. Legutoljára hagytam, a mit legelébb kellett volna említenem: az esperes jelentését az egyház megye szelemi és aayigi álup Káról 1896-ról. Egy tapasztalt és ügyes orvos a mi espereiüuk, a ki nem restelli a fáradságot a diagnózis megállapítására, a ki oda teszi kezét a sebhelyre s fürkésző szemével mindeut meglát, miudeo bajt észre vesz, 8 ívre terjedő jelentése nem pusztáu statisz'ikai adatokat tüntet fel, de miuden ponton elvonja a tanulságot s javasolja a kellő orvoságot, A kik ott uem voltak a gyűlésen, meggyőződhetnek állításom iuaz vdtáról a nyomtatott jegyzőkönyvből. Éber és hű vezérünk iránt itt is jól esik kifejezésüuk tiszteletteljes elismerésünket. A gyuiés népes és látogatott volt. 100-nál több egyháztag volt jelen s fóleg a világi ellen szép érdeklődést mutatott, köztük is Ujfalussy Bála tanácsbiró elejétől végéig kitartotta a két, illetve az értekezlettel 3 capi gyűlést. IíyeDek által erős a református autonomia! Lic. Rácz Kálmán. A sertés tenyésztő gazdnközönség figyelmébe! A mennyiben a sertés-vész elleni védekezésben a versavoval vegzett, — eddig köztudomásra jutott védőojtasok kedvező eredményre nyújtanak kilátást, a közgazdasági dolgok iránt melegen érdeklődő és áldozat készségéről bőven ismert földmivelésügyi m. kir. Minister ur Onagyméltósága szives áldozatkészségével a legujjabban ismét tanújelét adta annak, hogy ezen a gazda közönségét már évek óta zaklató sertésvésznek leküldeseben, s ezen nagyon is súlyos közgazdasági csapásnak elhantásában segédkezzen, s igy legujjabban is egy nagyobb szabású kiserletek megtételét tette lehetővé az által, hogy az eddig kecsegtetelő vérsavóvali védő ojtások a gazdaközönség részéről nagyobb kiterjedésben igénybe vehetők legyenek, a minister úr Őnagyméltósága Dankó István kerületi állami állatorvosnak egy nagyobb összeget bocsájtván rendelkezésére, a mely összegből a vérsavó készítésére alkalmas sertések lesznek bevásárolva, s az előirt módon elkészített vérsavóval lesznek a jelentkező gazdaközönség sertései aránylag nagyon is csekély dijjazás mellett beojtva, megjegyeztetik azonban, hogy azon gazdák sertéseinél, a kik a vérsavó ellőállitásához szükséges sertéseket ön költségükön szerzik be, a védő ojtás teljesen díjtalanul lesz végrehajtva. Melyek után áttérve a vérsavóval való védő ojtás lényegére, tájékozódás képpen szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a m. kir. állatorvosi akadémiában történt eddigi kisérletezés folytán kitűnt, hogy a sertés-vészen átesett állatok vérsavója olyan anyagot (antitoxinokat) tartalmaz, melyek az egészséges sertés bőre alá fecskendezve, azoknak a sertés-vész iránti ellenálló képességét nagy mértékben fokozzák, sőt a fogékonyságot sok es >tben teljesen megszüntetik. Ezek szerint a vérsavó, ha nem is nyújt feltétlen mentességet a sertés-vész irányában, a betegedési és elhullást arányt mégis nagyon kedvezően befolyásolja, minél fogva ugy a közvetlen, mint a forgalmi korlátozásokból származó károkat lényegesen csökkenti, s a szóban forgó közgazdasági csapást nagy mértékben enyhítheti. Melyeknek elősorolása után megjegyeztetik, hogy a bejelentések, úgy a beojtandó sertésekre nézve, valamint pedig az egy-két hónappal az előtt a sertés vészen át esett és eladandó sertésekre nézve az alantirtnál eszközlendők. Nyíregyházán, 1897. szeptember 24-én. hazafiúi üdvözlettel Dankó István, kerülett állami állatorvos. Az uj negyedév közeledtével tisztelettel kérjük az előfizetések szives megújítását. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye őszi közgyűlése a jövő hó 12-én és következő napjain fog megtartatni. A közgyűlés tárgysorozatának előkészítése czéljából az állandó választmány október hó 7-én tart ülést. — Báró Feilitzsch Berthold főispán úrnőméilósága, ki II. Vilmos német császár budapesti látogatása alkamaból a székvárosban időzött és résztvett ott az udvari ünnepélyeken, e hó 23-án vissza érkezett. Oméltóságát a német császár ő felségének Szögyény berlini nagykövetünk mutatta be. — Hivatal vizsgálat. Mikecz János alispán a hét folyamán több főszolgabírói hivatal megvizsgálását foganatosította. — Halálozás Májerszky Béla városi főjegyzőt súlyos csapás érte: apósa Dunkl Károly, eperjes város egyik köztiszteletben állott polgára e hó 24-én történt halála által. — Képviseleti közgyűlés. Nyíregyháza város képviselete e hó 24-én d. u. 3 órakor közgyűlést tartott, a melyen első sorban is a faiskolai felügyelői állás teendőinek ellátásával Sexty Gyula tanácsost bízta meg. A felszaporodott községi pótadó tartozások behajthatóságára nézve bizottságot küldött ki a képviselet, hogy adjon véleményt. A szervezkedési szabályrendeleti javaslatnak a tisztviselői fizetések emelésére>onatkozo reszet tárgyalta ezután és el is fogadta a képviselet. E kérdésről szól vezérczikküuk. A vasúti ut kiépitesere es csatornázására vonatkozó tervet és költségvetést felterjesztik a vármegyéhez, az államépitészeti hivatal felülvizsgálása czéljából. — Iskola felavatás. A helybeli statusquo izr. hitközségnek, a millenium alkalmából emelt ,uj népiskoláját a jövő hó 3-áu avatják fel ünnepélyesen. Az uj iskola a modern követelmények minden iranyban való érvényesítésével épült és rendeztetett be, s a hitközség ez elismerésre méltó alkotásában nagy erdeme van Baruch Arnold hitközségi elnök buzgó es aldozatkesz közreműködésének. — Az utazó ügynökökről, ajánlva rendőrségünkszíves figyelmébe. Helybeli iparosainknak régi és naprólpapra inegujuló panasza: az utazó ügynököknek az ő becsületes munkájokkal való legyőzhetetlen konkurencziája. Mi is sok panoszos levelet kaptunk már ebben az ügyben. Legújabban bécsi és budapesti szabók városunkban járt ügynökeinek inváziójára hivták fel figyelmünket. Mi pedig legelső sorban is a képviselet érdeklődését hívjuk fel erre az ügyre, még pedig abban az irányban, hogy súlyos adóterheket viselő iparosainkat