Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-10 / 2. szám

Melléklet a „IUyírvidék" 1897. 2-ik számához. ' Nem a Mikecz felebbezése, hanem ez a tény teszi indokolttá a vizsgálat elrendelését; abban a gyűlési teremben nem az ö kérelme ponderált, hanem az igazság! ítéletünk mérlegét, kétségtelenül igaz, befolyásolta az ő panasza is; erös impulsust adott reá a Menyhért felszólalása is, hanem az én szerény véleményemet mindennél sokkal inkább érintette az a hivatalos adat, a mely azt coustatálta, hogy Nyíregyháza városának magistrátusa 20—30 ezerig terjedő szerződéseket sem tart szükségesnek felsőbb jóváhagyás czéljából felterjeszteni és a kötött szerződések effektuáltatoak törvényellenesen. Komoly vádak ezek czikkiró úr! és mi tudni akarjuk, hogy mi az igaz!? A vizsgálat — kell — hogy mielőbb megindittassék s a kinek rendben vau a szénája: az uem tarthat tőle! Dr. Jlezössy Béla. Nyíregyháza uj képviselőtestülete. I iNyíregyháza — ez idő szériát — rendezett tanácsú városának újonnan alakult képviselőtestülete van. Az idétlen lény nationaléj i ez: Született 1896. évi decíember 28 án d. u.. 6 órakor özvegy asszonyoktól a tilalom időa kivül. Az újszülött daczára élete ÍJ ik napjának, há'ngot még tiem adott. Valószínű tehát, hogy néma. Ami, tékiutettel megszületésének körülményeire, épen nem Volna c-odálatos. Ugyanazon idő alatt testének egyetlen szervét sem mozdította meg, — kilátás van tehát arra, hogy béna is. Ezek után ime bizonyos, hogy idétlen. A szánandó teremtmény világra jötte körűi két politikai párt bábáskodott. Eddig mindkettő más mesterséget űzvón; az első kísérletnél felette kontárul viselked ek. Eíénkivül egymásiránti kenyéririgység oká ból épen a legválságosabb pillanatban hajba kaptak, így aztán a születés fájdalomtelt vajúdásában a felesleges csecsemő minden tagji. görbére ficzamodott. Méltóztassék — ezeket tudván — nem c odál kőzni, ha a gyermek idétlen. Hiuem ez még nem volna a legnagyobb baj — A közélet tudós kiiurgusai majd csak reparálnának valamit rajta. Ellenben a születés folyamata alatt egy általános felháborodást keltő büu tény történt, amelyért a laikus bábák gondatlanságát, igazabbban czivakodását éri a felelőség. A csecsemő ki van cserélve. Egy élelmes tanuja a bábák egyenetleu ségének, az általános figyelmetlenséget arra használta fel, hogy önön. képére formált troglodita alkotást esem pészszeu bele a jósorsban élő szülő ágyába, akinek sem feje, sem végtagjai nincsenek, épen csak kíméletlenül nagy gyomra, amelybe Nyíregyháza város minden igaz Ugye és vitális érdeke elfér örök megsemmisülésre. Mondják, hogy a bábák felette elcsodálkoztak a csempészeten, s azóta eljá.nak egymáshoz keserves paaaszkodásra. Hanem félre a cinismussal! Ha valamikor szüksége volt Nyíregyháza városának arra, hogy közélete a megtisztulás procedúráján menjen keresztül, ha a város legközelebbi jövőjének alakulása a tisztesség, tudás, kötelességérzet és rátér mettség közremuakálását valamikor kívánta, s ha volt idő, midőn a képviselőtestülete megalakulását nagy érdekek, általános jelentőségű feladatok befo'yásoltak: ugy' az mindenek íelett ma áll. É-i mert köztudatban volt, hogy az 1897. és következő esztendőkre szervezkedő képviseleti közgyűlés felé nagy várakozással tekint e város sorsa és jövője, hittük, hogy a közgyűlési tagok megválasztása e szempontok mérlegelésével és minden vonalon való érvényesülésévé fog végbemenni, va

gy legalább is ki lesz zárva a kellemetlen meglepetés. Egy csalódással ismét több. Amelyet pedig nem szelidit semmiféle vigasztalás. III. Amint hogy lett is. Még pedig a kokinkinaiak miatt. Verték volua az országukban. Ugy történt, hogy a másik tavaszon, tyukheverés idején azt mondta Pereginé T>podinénak: — Hallod e, Krisztinka, adhatnál uekem abból a nagvfajta tyúk tojásból valahányat, ha nem^tollat is; :udod a magja végett. Pinzér nem adod, tudom, adok értük lud'ojást, ahányért, annyit. Krisztinának az egyedül való kényessége az ő különös kőt jószágában volt. Hogy ő most annak a magját elvesztegesse: az nem lehet. — Hiszen, Julis, — azt mondta — ujy is goadolhadttad volna, hogy abból nem adok. Lidi. nem is igen van, meg tudod, tojást nem is jó adui. Nem mondom, hogy te megrontanád a szerencsémet, de csak mégis, no.) Bjjtai Julis uem szólt erre egy szót se többet hanem elmenőben bevágta maga után a saroglyát s a Tapodi gyerekek közt játsz) kis satyi fiit karonkapta: — Tessék hazakoucsorogni . . . Otthon aztán mit beszélt maguk közt, mit nem, én nem tudom, csakhogy a Satyi gyerek vagy egy óra múlva kiállt a tanya megé és a nyelvét nyújtogatta a Tapodi gyerekekre : — Meee . . . Azok meg megmondták az anyjuknak, az meg arra biztatta őket: — Mondjátok vissza: meee az apád . . . A gyerekek aztán meg is tetejezték a szabadságot azzal, hogy: meeé az a rücskös apád. A miből nagy vilonicia támadt, mert Peregi Gergő valóságosan himlőhelyes volt egy kicsit. És a felesége, mikor Gerő a szántásból bejött, azzal fogadta: Mert bűn volt, hogy a nemrégibben lezajlott politikai párt-különbségek válaszfalait, házi ügyeinkre is beépítették. De ha már ez megtörtéut, még nagyobb bűn volt, hogy mind két politikai párt kortes szolgálatok jutalmazásására alkalmas eszközzé devalválta a városi képviseleti tagságot. De ha még ez is megtör téuhetettjminden józan társadalmi és politikai vezér elv nyilván való megtagadásával, még nagyobb bűn volt, hogy a két szóban levő pírt tunyául megelégedett a válasz'ó falak felálitásával, s a legerősebb haugu kortesek fel szinre dobásával, s kárörömmel nézte, miként nyer lép Síről lfpésre tért a demagógjai irány, s ennek képvi seiői. Iuter duos tényleg a 3 ik, épeu a legrosszabb kerekedett felszi nre. Mert bűn volt továbbá az is, hogy az a kétpirt a szó legszorosabb értelmében a kijelöléssel elégedett meg és az özvegyasszonyok szavazataival, amikett — mert a külön upró érdekek azt kívánták, még kellő időben beadni, tehát érvényesíteni is elfelej tették. Legnagyobb bűu volt végül hogy ez érthetlen széttagolás folytán beállott ködben uem vették észre a közelgő ravasz közös elenséget, s egymást pusztították, ahelyett, hogy egyesült erővel az ellenség elleu fordultak volna. Ennek a kudarezuak nem a pártok, de a város érdekei adják meg árát! így e-hetett meg, hogy nyíregyháza vár is képvi selő testületébe 6 évig terjedő időtartásra mindenkit beválasztottak, akinek ott semmi keresui valója niucs, ellenben kihagytak a kétpárt jóvoltából mindenkit, akinél akarat, erő, képesség és tudás postuláiumai — közügyek sikeres viteléhez megvaunak és akik a közvé lemény önzetlen megnyilatkozásának etikai tisztaságától várták a közélet szolgálatába hivó szózatot. így eshetett meg, hogy az a névspr, amelylyel Nyíregyháza városának a politikai pirtok áldatlau lu sája szolgált, kis kivétellel oly fáklya vivőké tüntet fel, akik egy kétségbeejtően kis érdemű, de nagy hangú férfiú fáklyás zenével való megtisztelésével várlutnak ily szerepléire, de semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy a h íladá

a, Nyíregyháza városa fejlődésének fáklya vivői legyenek. És higyjék el, hogy a népakaratra amely e névsort szolgáltatta — senkinek, — legkevésbbé a két politikai partnak — nincs joga hivatkozni, ennek ellentmond a választások lefolyása első sorbau, de fóképsn azon körülmény, hogy a választó közönség legnagyobb része felette távol áll attól, hogy igaz érdekeit a kép viselők megválasztásában helyesen tudja mérlegelni Hiszen az a választó közönség, <-.imly eltűri, sőt jutalmazza bizalmáuak osztogatásával azokat, akik kilincstől kilincdg a saját érdekükben maguk járnak szavazatokért könyörögni, valóban nem áll azou fokou, ahol ezen cselekvénynek valódi minősítése képzelhető. Mi az? A közbizalomnak szemérmetlen kierőszakulása, soha nom létezett érdemeknek, képességeknek saját kezűleg való felderítése által. H>gy ennek nem igy kellene lenu-, — ezek utáu bizonyításra nem szorul. Hiszen ez uem egyébb mint a közvéleméuy nyilt meghamisítása, ámítás és visszataszító öndicsekvés. A felelőség íme, — a választások balsikereért a küzdő politikai pártokat terheli. Dr. Prok Gyula. Muzeumunk érdekében. Tüzzel-vassal, gőzzel, vilattimil rontunk, rombolunk, rohanunk előre. Köd előttünk, köd utánnuk, ki tudhatja mi lesz belőle. A világ kerekének forgását senki sem akadályozza meg, és a ki ezért kapaszkodik belé, azt felkapja és azonnal el is gázolja. Mindenki a jelenért és jövőért küzd. A törekvést kezdi a stréberség felváltani. A kegyelet alig tart tovább az örök hagyok szemeinek lehunytán tul. „Élvezd a jeleni és ne sirj". Ez a jelszó. A költő még meg engedi, hogy a jövővel ne gondoljunk, de a múltra az is örök fátyolt vetett. Pedig csak a múltból, és nein a jövőből meríthetünk tanulságot. Érdemes tudni, hogy miből burjánzottunk ki a mai Babylon tetejére. A mai fejedelmek és főuraknak ősei hajdan a mai pápuák és uj-guineaiak színvonalán álló ős emberek, vagy a pöffeszkedő tömeg gyilkolok szerint vad emberek voltak. Van tehát az archeolognak ethikai joga a multat felkavarni és napfényre hozni azt, a mi a múltnak culturájára bár mily csekély világot is vethet. Ezen pár szó nem akar egy archeológiai értekezésnek bevezetése lenni, mert hiszen olyannak meg Írására elegendő ösmerettel nem birok, hanem a buji gör. kath. templomban levő repedt harang hangja visszahangzik belőlem, a mely csak 361 év után unta meg a mindinkább gyérülő híveket az örök Isten házába gyűjteni. Ezen harang akkor is szólott, mikor Szemere Miklós halhatatlan magyarul érző és író költőnk szerint a lukai pap fohászkodott József császárért e képen: „Ne nézd uram. hogy ő német, óh ne nézd azt kérünk téged, hisz őt is te alkotád'. Sirva szólhatott ez a buji harang akkor is, mikor a labancz a szomszédos Ibrány várat 1682 évben elpusztította. Nem tudom hogy miért szakadt meg épen mostan szive bánatában. Talán jobban érzett mint én. Akár miért történt, de meg történt. Vessünk fátyolt a multak szomorkodó emlékeire, de nem azokra | magukra; és keressük fel vármegyénk területén azon | érczes hangú szónokokat, kik közös veszedelem esetén a híveket legtöbbször élet halai harezra, és csak elvétve öröm-ujjongásra hívták fel Isten nevében. Szeretem a harangot, mert nem titkolja érzelmeit, hanem hangosan hív Istenhez, és vesz részt örömünk vagy bánatunkban. A kit szerelek, szeretem tudni, hogy mikor születeti, ki volt az apja, melyik szent volt a kereszt apja, miféle nemzetségből származott, itt született-e vagy Szerbiában, Csehországban (mert a régi harangok innen származtak hozzánk) egy szóval körül ölelem őket, mint a régi idők tanúit szivemmel. Nem akarok tovább ömlengeni; idealista színűnek tarthatnának, a mi pedig mai napság szégyenszámba megy, hanem reá térek kérésemre, de mindenek előtt annak forrására. A buji gör. kath. harang a múlt évben megrepedvén, a toronyból levették. Lámfalussy gör. karh. plébános ur a harangnak felső részén levő feliratot velem közölte, és azt megközelítőleg megfejtette. A felirat a harangról lepacskoltatván, a lepacskolást tüzetes tanulmányozás végett Dr. Hampel József muzeumi igazgató régiségtári őr urnák megküldöttem, a ki ezt Dr. Hodinka szak régész urnák adla át. — A harangnak körirata Cyrill hetükkel | van. Fordítása a következő: „ Csinálod ik Istennel a harang Sst.-Miklós templomába Jakab pap idejében. 7044." Levonva belőle 5503 byzanti időszámítást kapjuk az 1536 évet Dr. Hodinka a felírásban szerbizmust lát, tehát ezen harangot Bocskay által vidékünkre a Bánálból telepitett szerbek hozhatták. Ezek után azon tiszteletteljes kéréssel fordulok vármegyénk bármilyen felekezetű lelkészeihez, hogy szíveskedjenek harangjaikat megtekinteni, és ha azok régibb szárnnzásuaknak látszanának, a harangnak méreteit (magasságát, szád íjának átmérőjét, alakjai, fogantyúját, ütőjének alakját, esetleg sulyál, netalán ösuieretes származását, egyéb díszítését sat. sat.) leirni, és velem közölni, hogy azt közzé téve, az ösmertetésnek egy-egy példányával szolgálhassak. A régi irásu köriratok megfejtése legbiztosabban a lepacskolásokból történhetik. Mentül puhább komisz italos papir szalagot kell vágni, valamivel szélesebbre mint a közirat. — No bejött kend rücskös? — Megbolondultál? — Nem, hanem azt kiabálják a szomszédból. — Zakaréktól? — Nem. Tapodiéktól. IV. Nagyon elbolondithatta azon az éjszakáu mindegyik azszony a maga urát, mert másnapra kelvén Peregiék uél szárizékkel tömték be a rést, Tapodiéknál meg a két karu tilalomfa állítódott a luzzeroabeli gyalogutra. Attól fogvást a két ember kerülte a találkozást. Hogy ne kölljön lesni: köszön e a másik. A gyerekek viszont keresték a találkozásra való alkalmat. Az meg . volt bőven. A T.ipodi gyerekek lefeküdtek a luezernába, ugy csalogatták a Peregiék malaczait. — Pocza, pocza, kicsi, kicsi, . . . A pocza, pocza, pedig h.jlik a szép szóra, átvádolt. Ahogy e/t a Peregi Sityi észrevette, visza akarta keríteni. Csakhogy a Tapodi gyerekek birtokosabbak voltak, nem eresztették vissza a kicsi kicsit, hanem elővették a jogi ismereteiket. — Adj zálogot. Satyi az anyját hivta segítségül, az aztán adott zálogot mindamenyi Tapodi gyereknek a nyaka közé. Csakhogy akkora ezeknek az aüyja is egymáson. L&bics Zakar pedig a tenyerét dörzsölte: — Mondtam, megmondtam . . . V. Ugye, a ló csak szereti a herét? hanem azért verd bele a lovadat a ma^ad harmatos, üde, édes herédbe, oszt legyen a melletted va'ó embernek valami elkésett, ösztövér muharji, a lovad ott hagyja a herét, belemén a szomszéd semminek mondott legelőjébe. Ugy tett a Peregi Gergő lova is. Tapodi János onuau egy gyerek hajításra adiuyét bogarázta. Számításból e vagy csak hogy ugy akadt a kezeibe? egy vadszilfa üsztöke volt nála. Hát, a hogy meglátja, hogy a Peregi lovai átvádolnak a mesgyén, ódalt nekik kerül „s ugy vágja közzéjük az üsztökét, hogy mind a két ló egyáránt kap belőle a hátulsó inán. Azok, a bolondok, nem hogy egyenest futamodnának, hanem megfordul mind a kettő, neki a dinyésnek. Már pedig akár érett az a dinye, akár nem, ha a ló lába megkondítja, rosszabb az annak, mint a Szent Lórincz udvarlása. Tapodi az üsztöke u'án lép, fölkapja és pogánymódon tereli vele a lovakat, be a tanya felé. Szemközt szalad P regi két pár vasbékóval. Egyik se szól, egyik se szidakszik, nehogy a másik megszólításnak vegye, hanem a hogy közel érnek egymáshoz, Peregi ugy vágjá az egyik pár nyűgöt a Tapodi nyaka közé, hogy menten elborítja a vér. O.t a füle megett nagyou érzékeny az ember feje. Attól fogva Ti-pjdi lesz az ur. Mert az üsztöke meg hosszabb, jobb kezebeli. De Peregi is hasznát veszi a másik pir bekónak. Utóljára is Lábics Zakar áll közibéjük egy hosszúnyelű vasgereblyével. Akkor is mind azt hajtja: — Mondtam . . . Megmondtam. VI. Azokban az ákáczos, eperfás, fehérfalu tanyákban lakik a boldogság, az a félénk gilicze madár, a ki kerü i a kőházakat. így a gőzösről ugy vágyakszik oda az ember. A gyerekek olyan szépen fújják a tökszármuzsikát.