Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1897. 1-ső számához. ingerelte az én — máskor különben jámbor, becsületes munkás népemet is. A ki ismeri Vidovich Llszló urat, természetesnek találja, hogy ennek a Csemegének a feltálalására nem vállalkozott. Élt törvényben gyökerező jogával, jelölte a fóbirói állásra Iucze István eddigi, kifogástalanul működő fő bírót egyedül, ezzel mintegy ju'almazui akarvn érdemét. E/en egyedüli jelölésbe, tudva már a n> p tőlem azt, hogy a fószolgabiráknak ez törvényben gyökerező joguk s él is vele majdnem mind a 400 főszolgabíró, még bele nyugodott. Nem nyugodott azonban abba, a mi ezután történt, de a minek okozója már a főszolgabíró egyáltalában nem valt: a törvénybiró jelölésbe; mert ugyancsak a törvény rendelkezései szerint ezen állásra a község képviselőtestülete 8 szavazatta! 3 ellenében egyedül jelölte Frenkel Lébi 9 éven át eddigi törvőnybirót. Megjegyzem itt, hogy választási elnök úgy, mint a körjegyző nem szav. ztak, — ezen kijelölő határozata tehát teljesen hű kinyomata a község erre illetekes fóruma akaratának. Ezen határozat, — a község higgadt, — józan képviselőtestületének eme kijelölése okozta az elege detlenséget; mert a felekezeti rostával szonirozott másik felerész egyáltalában nem ludott abba belenyugodni, hogy neki „pápista főbírája" és „zsidó lörvénybirája" legyen tovább is az a két ember, a kire 6, illetve 9 évvel azelőtt ők, a reformátusok is szavazatukat adták s a kiknek működé.-ük ellen egyébb égbekiáltó bűnt most nem tudtak felhozni, minthogy „tót-pápista" meg hogy „büdös zsidó." Méltóztassék tisztelt közvélemény gondolkozni s következtetést vonni. Nekem ugy tetszik, hogy azt a bekötött szemű Isti nasszonyt most elpiiulni láttam. Keztyüs kézzel érintem az eseményeket. — Nem akarok vádhatóság lenni, nem akarok tovább menni, de a felekezeti izgatás okozta vallási őrjöngés értelmi szerzőit megnevezni tudnám. — Mert nem tudom más neven illetni azt a nekivadult szenvedélyt, mi a szavazattal biró nép, ekkor már önmagától megijedt s kisebb ségben maradt felerészének vezéreit annyira áthatotta, hogy az elleufél által ő közülök öukéut megválasztott ev. ref. vallású hiteseket is mind lemondásra kényszeritette. Ilyen volt a hangulat a választási eljárás befejezésekor. A nép azouban még birt annyi önuralommal, s a főszolgabíró annyi tekintélylyel, hogy a midőn utóbbi által a választási eljárás elleni felebbezési jogára figyelmeztve s rendben való szétoszlásra felszólítva lett, — csoportokban elBzéledt. Ezzel be is fejezhetném jelen czikket. — De hát akkor nem volna érthető sokak előtt, hogy vér miért folyt? a főszolgabíró ellenségei pedig bosszusau dobnák ezt félre, mert hát ugy hiszem, eddig még semmi törvénytelenséget reá deríteni nem lehetett. Hát bizony ezután sem lehet! A nép szétoszlása u'án nyomban távoztuuk mi is a szomszédos Gyűri kö^segbe kitűzött választáshoz. Útközben jutott eszébe a főszolgabírónak, hogy Nagy-Varsánybau a csend és rend biztosítására hátra hagyott 2 csendőrt V.-Niményból megerősítteti s e czélból oda egy előfog&tot kirendeltetett, de fájdalom, eredmény nélkül, mert onnan azon válasz érkezett, hogy az egész őrs távol van- Hogy azoubau reájuk szükség lett volna, mutatják az ezutáu történtek. Emlitém fentebb, hogy a választásra befolyni nem jogosult csőcselék is bevonatott a korteskedésbe. Volta képen ez volt oka mindennek, mert örömmel konstatálom, hogy maga a szavazati joggal biró tisztes vagyo nos nép, mint majdnem minden lázongásnál szokott, itt is távol tartotta magát. — Csinálta a hangulatot ezu'án a „plebs", a söpredék, — teljesen a maga számlájára. Mig ugyanis a tisztes elem a főszolgabíró felszólítása után eloszlott és hazament, ez a söpredék, reud kivül iszákos nép a tilalom ellenére összegyűlt , . . hol másutt? miut az ő teirplomukbin : a korc-mábau s nem lévén u'jában sem főszolgabíró, sem csendőr, bogy innyenczségét a la Kerecseny kielégíthesse, belekötött egymásba, összevesztek egymás közt s emberirtó kedvükben ütötték egymást. Csináltak egy szóval egy egyszerű közönséges korcsmai verekedést, mit a községben levő 2 csendőr tétlenül nem nézhetve, a főbíró Incze István s hites K. Szűcs József kíséretében meg jelentek a helyszínén rendet csinálni. Hérosi vállalat volt! A mi ezután következett, az elképzelhető. A vért szomjazó és emberhúsra éhező tömeg gunykaczajjal felelt a törvény embereinek, törvény nevében szétoszlást követelő pirancsára. Fenevadként rohanta meg a szűk korcsma-pitvarban a csendőröket száz ember, s mielőtt fegyverüket használhatták volna, most már jogos önvédelmükre, földre tiporták, fegyve röket elszedni, s őket magokat agyon verni volt törekvésük, mi sikerül is biztosan, ha a 2 előljáró támoga tásukra nem siet és óriási erőfeszítéssel s önfeláldozással meg nem akadályozz* ebben a tömeget. A véres esemény részleteit nem írom le. Utálatos elszomorító látomány lehetett, azt mindenki képzelheti. Tény, hogy embervér folyt. Tény az, hogy a csendőrség úgy, mint a 2 elől járó korrektül és hősileg viselte magát s csak rettenthetlen magatartásuknak köszönhetik, hogy fel nem konczolták őket. Magától érthető, hogy önvédelmükre mindent el követtek, a mi a szurony, puska, balta és széklábaktól kitelt. Az illetékes hatóság vizsgálata fogja a többit kideríteni. Áldozattul esett az egyik csendőr, ki ugyan életben van, de sebektől elborítva félholtra verve fekszik. Kétségbeesett védelkezésük áldozata lett továbbá a nép közül Tippan Istváu nevű 29 éves siket néma napszámos, ki keresztül lövetett s még éjjel meghalt; Tó'h József nevű 23 éves földműves karján lövetett keresztül; Sebestyéu Sándor 30 éves, Sebestyén János 20 éves földműves, a két utóbbi szuronnyal szúratott meg. Ezek mind l órházbin feküsznek. Bünrészesség miatt elfogva s vizsgálati fog-ágba helyezve vannak: Vincze József 30 éves. Juhász József 30 éves. Kis Károly 2G éves, Szűcs Utván 24 éves, S/űc-i Mikály 25 éves. Szűcs András 19 éves, Kis S. István 40 éves, Tóth Gábor 50 éves és ifj Kis L. Mihály 20 éves földművesek, mindannyian ev. ref. vallású vagyontalan emberek s mindannyian a biró választással elégedetlen pártiak, mi azt hiszem, mutatja a másik párt magatartását. Fent elsoroltak közül csupán kettő birt szavazati joggal. Tuluyomó mérvben tisztességes, szorgalmas, becsű letes lakosokkal biró Nagy Vársány község szomorú karácsonyának története ím ez.! De köszönet és hála a főszolgabíró gyors iutéz kedésének; mert csak ez által volt lehető a további lázongás elnyomása; hogy a vásáros naményi őrs kedve zőtlen válasza után rögtön Tisza Szalkára fordult segélyért. Mint elfogulatlan szemtanú, irtam le az eseménye ket Vonji le ki ki saját gusztusa szerint a következtetést és ha tetszik. Ítélje el továbbra is azt a főszolga bírót a kinek kifogástalan és korrekt eljárása hálára kötelező! . . . De dicséret és legmelegebb elismerést érdemol ugy a hirtelen előtermett nagyszámú csendőrség, miut ennek főtisztjei: Uauer Jenő hadnacy és Szép Kálmán főhadnagy hadbíró urak, valamint Finkey Pál kir. járásbirósági vizsgáló biró űr, kik a nyomban megejtett szigorú vizsgálat folyama alatt megmutatták a népuek, hogy a törvény és társadalmi rend nem tűr zavargókat, s rögtön bünteti azokat, akik ellene vétenek. Gyűiében, I89G. deczember 26. Tóth József körjegyző. Iparosaink megjutalmazása. A Kállay András főispán úr őméltósága által, az ezredévi kiállítás érdekében, iparosaink buzdítására adott 300 frtot, s annak időközi 30 frt kamatját hétfőn délután osztották ki, a biráló-bizottsag Ítélete alapján, a kiállításban résztvett iparosok között. Az ünnepélyes aktusról közöljük a fölvett jegyzökönyvet : Jegyzőkönyv. Felvétetett Nyíregyházán 1890. deczember hó 30-án az ipartestület helyiségében, a méltóságos Kállay András főispán úr állal az ezredéves országos kiállításban tényleg résztvevő szabolcsmegyei iparosok részére adományozott 300 forintos ösztöndíj kiosztása alkalmából tartott küldöttség! ülésről. Jelen voltak: Mikecz János alispán küldöttségi elnök, Bencs László, dr. Jósa András, dr. Ferlicska Kálmán, Kertész Bertalan küldöttségi tagok, Stoller Ferencz ipartestületi elnök, Palaticz Jenő, Epbinder Károly, Morauszky Pál, Bálint Áron, Thaisz Károly. Neubauer Lajos. Mácsánszky Sámuel, Rakovics Gyula és l'ásztor Mihály kiállító iparosok. Elnök Mikecz János üdvözölve a megjelenteket, előterjeszti, hogy vármegyénk főispánja Kállay András úr őméltósága mint már számos alkalommal, ugy most is kiváló s peldányszerü jelét adta a hazafias czélok, valamint a közügyek iránti meleg érdeklődésének es áldozatkészségének azon ténye altal, hogy a kiállításban tényleg résztvevő szabolcsvármegyei iparosok nemes versenyének felköltése és a kiállításban minél tömegesebb részvétele érdekében, az iparosoknak sajátjából 300 forintos ösztöndijat adományozott, a mely ösztöndíj most már a kamatokkal 330 frtot. tesz ki. Ezután elnök valóban egy nagy terjedelmű hazafias lelkesültségtűl áthatott, a nemzeti multunk és jelenünknek az ezredéves országos kiállítással való kapcsolatát, a kiállításnak nemzetünk jövőjére való kihatását nemkülönben a kiállításban tényleg résztvevő iparosoknak a nagy nemzeti munka sikerében tett dicséretet érdemlő osztozkodását élénken feltüntető beszéde után, tudomására hozta a jelenvoltaknak, hogy a fent jelzett ösztöndijat a biráló bizottság közé tett határozata szerint 9 részre osztotta fel s a hívatott határozatában megállapított irányelvek szem előtt tartása mellett az első 100 forintos dijat Bálint Áronnak, az 50—50 forintos dijat Morauszky Pál és Epbinder Károly, a 25—25 forintos ösztöndijakai Neubauer Lajos, Thaisz Károly, Mácsánszky Sámuel és Palaticz Jenőnek, a 15—15 forintos két ösztöndijat pedig Rakovics Gyula és Pásztor Mihály nyíregyházai iparosoknak ítélte oda s a fentirt küldöttségnek most tehát a feladata az, hogy amaz összegeket a nevezetteknek átadja. Ezen elnöki előterjesztés után a fent jelzett s 330 frtot tevő ösztöndíj a fent megnevezett iparosoknak Mikecz János alispán küldöttségi elnök által a munka, illetve az egyes iparosok érdemeit elismerő, valóban nagy hatást keltett szavak kíséretében az ös/.töndijat nyert iparosoknak személyesen átadatott a kik mindnyájan mély hálájukat s köszönetüket fejezték ki méltóságos Kállay András főispán urnák az iparosokat támogató áldozatkészsége s irántuk való mindenkori igaz érdeklődéseért, - nem külömben köszönetüket nyilvánították a biráló bizottság s jelen alkalommal kiküldött küldöttség jóakarata s fáradozásaiért. A dijak tényleges kiosztása, nem különben Mikecz János alispán küldöttségi elnöknek a jelen levő iparosokhoz intézett s a jövőbeni sikeres munkára hathatósan buzdító beszéde, valamint Stoller Ferencz ipartestületi elnöknek felszólalása után, — ki az ipartestület nevében, — addig is mig azt küldöttségileg kifejeznék, köszönetét nyilvánítja Kállay András főispán úr őméltóságának az iparosok támogatása s hazafias áldozatkészségeért, valamint a biráló bizottság tapintatos és igazságos eljárásáért, az ülés az elnöklő alispán éltetésével berekesztetett. Jelen jegyzőkönyv másolata Méltóságos Kállay András főispán ur Ő Méltóságához felterjesztetik, első példánya pedig az ipartestület irattárában őriztetik meg. Kelt mint fent. Géney Sándor, Stoller Ferencz, ipartestületi jegyző, helyettes ipartestületi elnök. Orvosaink mozgalma. Különös tanújele az időknek, hogy Magyarország összes orvosai részint egyes városokban, részint .1/ egész országra kiterjedőleg mozgalmat indítanak egyrészről helyzetük javítására, másrészről egymás közötti viszonyaik szabályozására. Valóban nem is csodálkozunk rajta, ha ily mozgalmak indulnak meg, hiszen minden nap olvashatjuk az orvosi állásokra vonatkozó pályázati hirdetményekben, hogy az orvosokat, kik tanulmányaikat nagy fáradsággal és nagy pénzáldozattal végezték el, a közönség és hatóságok 20—30 krnyi — megszégyenítő — hordárdijakért és 300 —(iOO frtnyi fizetésért kényszeritik a humanismus nevében dolgozni, minden gondoskodás nélkül arra. hogy egész életükön át éjjel-nappal a közönségnek rendelkezésére állva, életüket a járványok elleni küzdelemben veszélyeztetve, öreg s munkaképtelen napjaikra a becsületes megélhetés részükre biztosítva lenne. Ily mozgalmat indítottak meg a nyíregyházai összes orvosok is és egy szerződést dolgoztak ki, mely egyrészt a nagyon is lábrakapott egymásközti torzsalkodást van hivatva megakadályozni, másrészt megakarja szüntetni a közönség egy részének az orvosokkal szemben követett méltatlan eljárását. A kezünkben levő Írásbeli megállapodásokból következő pontokat, mint a közönséget érdeklőket közöljük. Orvosi látogatásuk és működésük legcsekélyebb dijait 1897. január 1 -tői kezdve következőkben állapító t Iák meg: Nappal járó betegnek egy rendelés 50 krajezár. Éjjel járó betegnek 1 frt. Nappali látogatás a betegnél 1 frt. Éjjeli látogatás (10 órától este reggeli 7 óráig) 2 frt. Orvosi tanácskozásban való részvétel 3 frt. Műtétek dija megegyezés tárgyát képezi, de 5 frtnál kevesebb nem lehet. Rendszeres gyógykezelésnél az első látogatást 1 frtnál, a lobbit 50 krnál kevesebbe nem számithatják. Aki éves orvost lart (házi orvost), azzal az évi honoráriumra nézve megegyezhetik, évi dija azonban 15 frtnál kevesebb nem lehet. A külömböző betegsegélyző egyleteknek az orvosokkal szemben űzött nagymérvű visszaélései megakadályozása végett orvosaink mint a szabad orvosválasztás hivei, következőkben állapodtak meg: A jelenleg alkalmazásban levő egyleti orvosokon kivül egy orvos sem vállalhat egyleti orvosi állást, sőt a jelenlegieknek állásuktól bármi okból történő megválásuk után ők sem. Egyleti tagokat azonban hajlandók a fent közölt látogatási dijért gyógykezelni. Egymás közti viszonyuk szabályozására vonatkozó megállapodásukból következőket közöljük. Egy orvos sem vállalhat rendszeres gyógykezelést olyan betegnél, hol az előtte kezelő honorálva nincs. E végből az orvosi díjazások alól kibúvó egyéneket egy e czélra rendelt könyvben nyilván fogják tartani. Az orvosok ezután kötelezve lesznek minden hátrálékos dijaikat, — még per utján is behajtani. Consiliumot — a beteg, vagy környezete kívánságára — bármely számú orvossal is tartanak és e tanácskozásoknak feltétlenül elkülönített helyen kell történni. E szabályok a hatóságilag igazolt szegények kezelésére nem vonatkoznak. y.V Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy a lapunk járatásáért esedékessé vált előfizetési dijakat lapunk kiadó-hivatalához elküldeni szíveskedjenek. ÚJDONSÁGOK. — Boldog újévet kívánunk lapunk olvasóinak, munkatársainknak s minden rendű jóbarátainknak. — Kitüntetés. Ő felsége Almássy István felsőszabolcsi tiszai ármentesitő társulati igazgatónak a kir. tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. — Kinevezés. Ő felsége dr. Schmiedt Sándort a kisvárdai járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — A városi levéltár rendezése. Nyíregyháza város tauaesa Leffler Sámuel főgimnáziumi tanárt 1893. évi október hó 23-dikán megbízta, hogy rendezze a város levéltárát. Nagy munkát vállalt magára a tudós tanár úr. Régi iratok óriási tömege a legnagyobb rendetlenségben összehalmozva és összezavarva, minden idő rend nélkül. A reudezésnek kettős czélja volt: megmenteni ós hozzáférithetővé tenni a történelmi szempontbű értékes iratokat és rendezni a közigazgatási ügymenet érdekei szempontjából az irományokat. Régen vajúdó kérdés volt a városnál a levéltár rendezésének ügye. Közbe közbe történtek is intézkedések, de biz azoknak nem lett semmi eredményük. 36 ládába csomagolva a pinczébe kerültek az iratok s ott rothadtak, penészedtek. Bencs László polgármesternek az érdeme, hogy a városi levéltár értékes anyaga megmentetett. Az ő kezdeményezésére határozta el tauács, hogy a rendezés nehéz munkájára sok oldalú nyelvismerettel (magyar német, tót, latin, horváth, olasz), stb. törtéuelmi érzékkel, judiciummal biró és mind ezeken felül nagy lelkiismeretesség és kitartással jendelkező férfiút kell megnyerni. Alkalmasabb embert bizonyára aligha talált volna erre a nagy munkára a tanács, mint akit fölszólított és megbízott, t. i. Leffler Sámuel tauár urat, ki három évi testet lelket kifárasztó munka után bevégezte a rábízott feladatot s jelentést is tett már erről a polgármesternek. A teljesített munka nagyságával az elért eredméuy értéke bizonyára sokszorosan felér. Nyíregyháza város levéltára most már teljesen rendben van, a sok értékes irat nem csak megmentve és megvédve az elpusztulástól, de könnyen hozzá férhetővé téve történelmi kutatások számára is. Elismeréssel adózunk e fényes eredményért s biztosan hisszük, hogy a város képviselő testülete is — érzékkel birván a nagy munka által elért eredmény megbeCíülhetetlen értéke iránt, nem fog késui eiismerésének tanúsításában. — Újévi tisztelgések. A helybeli kir. törv. ny-zék birói- és kezelőszemélyzete újév első napján testületileg