Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-24 / 4. szám

„IN Y í B V t D É K-' hagyás nélkül eladták; fortélyos utakon a vevőkre át is telekköny vezték; a jogtalanul eladott földek árát incassálták." Ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja Szabolcsvármegyének 1876-ik évi november hó 28-án IS6J76. Kgy. szám alatt hozott határozata, mely Nyíregyháza városa képviselőtestületének a pázsiti jogföldek eladásáról szóló határozatát mindenben teljesen jóváhagyta. Ezen ügyben sem a városi képviseletnek, sem a megyei közgyűlésnek ezen egybehangzó határozatát nem felebbezte meg senki sem, ennélfogva ez a községi törvény értelmében feltétlenül jogerőssé és igy Nyirsgyháza városa által teljes joggal végrehajthatóvá vált. Az igazsághoz hiven kiemelem azt is, hogy a megye a 186(876. Kgy. számú jóváhagyó határozatát további jóváhagyás (?) czéljábol a belügyminiszterhez is ugyanakkor — araikor Nyíregyháza városának megküldte, — felterjesztette; de hogy ezt a megye törvényellenesen tette, nemcsak az akkor érvényben volt lS71-ik évi XVIÜ-ik t-cz. 26-ik §-a, hanem a belügyminiszternek 1876 decz. 14-éu 5047 7(876. sz. alatt kelt leirata is, mely a megyétől jelentést kiváu arra nézve, hogy mely törvényes indok alapján kéri a megye a saját 186jS7li. Kgy. számú határozatának további jóváhagyását ? — kellőleg igazolja. Ez volt a később labyrinthussá fejlődött zsákutczának bejárata, melybe a megye első sorban önmagát, de vele együtt Nyiregyháza városát is 20 éven át tartott jogi bizonytalanságra kárhoztatva, bevitte és amelyből meggyőződésem szerint csakis azon Ariadné fonala fogja mindkettőt az összes érdekelt feleknek nagy megnyugtatásán kivezethetni, amelyet egy ide vonatkozó telekköuyvezési ügyből kifolyólag előbb dr. Meskó László volt városi tisztiügyész 912219 I K. szám alatt, majd később dr. Járossy Sándor 18985 896 K. szám alatt a megyénél megtalálható kérvényében felfedezett, t. i. a belügyminiszternek e tárgyban 18116|877. szám alatt Szabolcsvármegyéhez intézett leirata, mely határozottan kimondja, hogy a megyének 186J876. Kgy. számú s Nyiregyháza városának 3881(876. K. s ámu határozatát jóváhagyó, senki által meg nem felebbezett határozata a belügy miniszternek hivatalból való felülvizsgálása alá nem tartozik UL'yan, de mert az ügyiratok megvizsgálásából az derült ki, hogy Nyiregyháza váro=a ezen ügyben az 1871-ik évi XVIII. törvényczikk 103-és lOti-ik §§-ainak rendelkezését be nem tartotta, — figyelmezteti a miniszter a megyét, hogy ezen ügyben, miután a L86S76 Kgy. szamu határozatát az érdekelt felekkel azon ideig különben sem közölte (?), Nyiregyháza városát ujabb, törvényszerű eljárásra és határozathozatalra utasítsa. Ez a miniszteri leirat kelt 1S77 február 11-én; a megyének 186,876 Kgy. számú jóváhagyó határozata pedig Nyiregyháza városának kézbesítve lett 1876. deczember hó 12-én ugy, Ugyancsak magyarázták egymásnak, míg a banda sunyi módra nézett össze s lerakta a szerszámot. Hogy Illés főhadnagy is kereket oldott, ketten maradtak. Dobray Lajos és Batta Miklós. Ez a két elválhatatlan jóbarát. Eközben a fizetőpinczér is felébredt és álmosan szede gette le az asztalról a már kifizetett üvegeket. — Menjünk már uii is, szólt Miklós barátjához. Ő volt tudniillik a józanabb. — Ne hagyj itt, Miklóskám, ha szeretsz. S Dobray Lajos a berúgott ember elérzékenyülésével borult barátja nyakába. Muki! bort. Ti meg mit hevertek?! fordult a czigányok felé. a kik „megfagyva bár, de törve nem" ásítoztak a sarokasztalnál Mert a banda javarésze, ősi szokás szerint, már ott billiárdozott és feketézett a kávéházban. A primás fölkap'a hegedűjét, odaugrott a főhadnagy ur mellé és füléhez hajolva, rákezdte — nem tudom hányadszor, ezeu az éjszakán — azt a bűbájos szép magyar nótát: Ne Bírj nekem, minek is sirdz ? Levelet is hiaba irsz. Lajos sirva borult, az asztalra. Nagyon el volt ér zékenyüive, mialatt Batta silányul immitált józansággal, peczkesen ült székén, merőn nézve a lámpába. Néha lopva pillantott a barátja felé. a U csak azt várta, hogy megkérdezze tőle, mi a bajod? Mikor aztán látta, hogy hiába vár, magától kezdett bizalmaskodni. — Hej Miklós! Miklós! Nem szeretsz te uiár engem. Pedig ha tudnád, milyen nagy bajban vagyok én most is. — Mi a már no ? ! — Hát izé . . . tudod, holnap olyan nap vár reám hogy én azt tul nem élem. Főbe lövöm magam. Ezt már csak súgva mondta, mindkét karjával átölelve barátja nyakát! — Ácsi! s a czigány elhordta magát, úgyis ki kapta már mai részét bőven, bankóból, italból egyaránt. — Főbelövóm magam, meglátod, hogy fóbelövöm magam. A zsebkendőjével szárította föl egészséges, barnahogy ezt a város képviselőtestülete K. 6117 76. szám alatt 1876. évi decz hó 19-én tudomásul vette s ezt végrehajtás végett a polgármesternek kiadta Ennélfogva a városnak 3881(876. K. számú határozata az 1876. évi XVlII-ík törv.-czikk 26 ik §-ának végpontja értelmében minden esetben feltétlenül végrehajtható volt. Arról, hogy a belügyminiszternek 181 I6|77. számú leiratát, vagy csak ennek tartalmát is a vármegye Nyíregyházával valah;t közölte, vagy tőle az ezen leiratban megiit törvényes. uj eljárást és a képviseleti uj határozatot követelte volna, sem a megyénél, ahol magát ezeu miniszteri leiratot sem voltam képes feltalálni, sem Nyiregyháza városánál a legszorosabb kutatás daczára semmi-féle adatot fellelni képes nem voltam. Egyetlen adat, mely némi felvilágosítást ezen kérdésben nyújt, a megyei alispánnak Nyiregyháza polgármesteréhez 1878. évi október 18-ról K 1224(877. szám alatt kelt és a városnál 1878 október 2 I-én K. 8327 878. szám alatt beiktatott leirata, mely ekként szól: „a nyíregyházi pázsiti jogföldek eladására vonatkozó összes iratokat további használat végett idezárva megküldöm." „(Melléklet: csomag.)" Ebből az alispáni leiratból az. hogy a belügyminiszternek 18116.877. számú leirata a várossal közöltetett és az ebben foglaltaknak teljesítésére a város utasíttatott volna, helyesen egyáltalában nem olvasható ki. De sőt éppen az ellenkező feltevést igazolja Nyiregyháza városa polgármesterének :i megyéhez 1982 892. sz alatt beadott kérvénye, melyben a belügyminiszternek 18116 877. számú leiratát — miután az addig (1892. évig) Nyiregyháza városával közölve soha sem volt — hiteles másolatban a városnak kiadatui kéri. Kkkor a megye — miután a belügyminiszter hozzá leküldött ISI 16 877. számú leiratáuak sem eredetijét, sem másolatát a maga iratai közt feltalálni képes uem volt, — felkérte a minisztert, hogy ezen leiratnak hiteles másolatát leküld eiii méltóztassék. — Ezt a hiteles másolatot a megye 4S22 92. K. szám alatt a mi wsztertól megkapván, 1892. évi május 14-én Nyiregyháza városának megküldte] anélkül, hogy az ebben megjelölt pótlások teljesítésére nézve bármiuó kérdést tett vagy a városnak utasítást adott volna. így húzódott el ez a tétovázás miudaddig, míg dr. Járossy Sándor az általa képviselt ügyfele érdekében a belügyminiszterhez kérvényt nem adott be avégett, hogy a miniszter Szabolcsvármegyének 186876. Kgy. számú határozata és az ennek tárgyát képező nyíregyházi jogföldek adás-vétele ügyében véglegesen döntsön. Most ez a kérvény 18985 896. K. sz. alatt a város fölvilágosító jeleutésével és adataival együtt a megyénél van, várva a 20 év előtt történt lényeges hibáknak sikeres orvoslására piros arczárói könnyeit, fölborzolt fekete bajszá csak ugy mozgott ajkainak remegése miatt. — Részeg vagy te, fiu! Menjünk haza. — Nem vagyok én részeg, legalább nem nagyon. Tudom én mit beszélek. Ugy vagyok mint izé . . . várj csak . . . tudom már, mint Herkules a válaszúton. — Nem értlek. — El kellene mennem holnap Hortára, Mariakáókhoz, hogy . . . hogy . . megmondjam neki hogy . . . én rám többa ne várjou. Mert én nem vehetem el. Nagy u>'hpzen nyögte ki ezt mialatt zavartan sü tötte le szemeit. A B itta arcza egész elkomolyodott. — Azt. te tudtad ezelő t öt évvel is, mert annyi ideje hordod a jegygyüiűjét, ugy e? S Miklós feihajtoti egy pohár vizet, mintha kiakart volna józanodni. Érezte hogy okosan kell beszólni ezzel az emberrel. — Hibás vagyok. Miklóskám, tudom, hogy hibás vagyok, de legalább te ne fordu j el tőlem. — Te nézz a szemem közé. S fölemelte a mánknak fejét, az állánál fogva. Te! ha ez igy vau, a mint mondod, akkor asszony játszik közre a dologban. Dbray nein felelt csak törölgette arczát a zsebkendcjevel. — Felelj nekem őszintén, nem a Keudereyué müve ez? Belebolondultál abba az asszonyba! — Ne moud ki a nevét itt olyan hangosan! — Hát mégis ő az oka? — Nem ő az oka, Miklós egyeiül az ón hibám az egé-z. Hiszen szeretem én azért Mariskát is; de ha egyszer nem vehetem el, mert szegények vagyunk mind a ketten. Nincs kauczió. — Hát akkor miért bolonditod öt év óta? Ezt az eljárást, én tartom . . . Dobray fölugrott és befogta kezével a barátja száját. Szerencsétlen ! hát a halálba akarsz kergetni, minden áron? (A nagy földindulásban, mintha kezdett volna A fentebb elősorolt és a meg nem czáfolható eredeti okiratok által begyózött tényállás alapján minden elfogulatlanul itélönek — anvnyival inkább a jogtudónak — más meggyőződése nem lehet, mint az, hogy Nyiregyháza városa a pázsiti jogföldek eladásának ügyében a törvény által előirt felsőbb jóváhagyást tényleg megszerezte és hogy ezen egész ügyet — tehát úgy a jogosan eladott jogföldek vételárának incassálását, mint az eladott jogfold-knek a vevők nevére bekebeleztetését is — a fentebb hivatolt törvényczikk alapján feltétlen joggai hajtotta végre. E tekintetben egyáltalában nem lehet szó jogtalanságról, sem a dr Mezőssy Béla ur czikkében teljesen alaptalanul hangoztatott fortélyos utakról, amit magában véve azon döntő körülmény is kétségen felül helyez, hogy az egész ország által nagyrabecsült és kitünó jónak elismert nyíregyházi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság a pázsiti jogíöidek legnagyobb rcszét — miután az a jogügylet tulajdonképpen nem eladásról hanem a közlegeló felosztásáról szólott — a szerzők nevére még 1889-ik évben tulajdoni joggal be is kebeleztette. Egj'általában nem csökkentheti ezen megtörtént dolgok jogszerűségét a/.on körülmény, hogy későbbi időben az utólagosan bekebeleztetni kért jogföldeknek tulajdonjogi bekebeleztetését egy másik előadó bíró ur megtagadta azon indokból, mert a megye 1S6 1876. Kgy. számú határozatában a belügyminiszter további jóváhagyásának kikérése is kimondva van. Azt. vájjon ezen két bírói, ellenkező felfogás közül melyik a helyes, véglegesen csakis a magyar kir. Curia fogja eldöuthetni. Éu a magam részéről az 1871-ik évi XVIII-ik törvényczikk 26-ik §-ának határozott rendelkezései alapján most is azon egyéni meggyőzódésb"n vagyok, hogy ezen jo^;földeknek tulajdonjogi bekebeleztetése a felhozott indokból jogosan meg nem tagadható. A dr. Mezőssy Béla ur czikkében megjelölt azon vádnak, hogy a nyíregyházi jogfóldek árából a város határozata ellenére a város egyik adósságát (mely másnak mint az osztrák földhitel intézetuél akkor teuállott 800 ezer frtos kölcsönnek nem vehető) kifizetni elmulasztották. — bármily részben is helyes vagy teljesen helytelen voltát a megyei alispán által megtartandó, beható vizsgálat van hivatva részletesen felderíteni. Erre nézve annyit tudok, hogy ezen jogfoldekuek összesen 731 ezer frtot kitevő vételárából és kamataiból, melyet-• a vevők 10 éven át félévenkénti egyenlő részletekben tartoztak fizetni, — a fent jelölt 80U ezer forintos aranykölcsöu adósságnak 12 félévi törlesztési részlete czimén 357000 írt, — majd 1881-ben a conversió czimén felvett'olcsóbb kamatú 610 ezer forintos kölcsönből ki nem telt 341793 forintnyi tőkemaradványa és a 610 ezer forintos kölcsöunek az ISS6-ik

:év kijózanodni egy kicsit.) Hiszen csak egyedül benned bízom. Nem eleget kunyoráltam, folyamodtam ftlhöz-fához öt év alatt, hogy valami czivil állást kapjak? Ha egyszer nem sikerült, mit csináljak? Ki segit rajtam? A fejét két kezére támasztva ledőlt az asztalra. — Az a szegény leány pedig hányszor férjhez mehetett volna azóta. Eredj! nem nézhetek reád. Komoly, keserű szemrehányás nyilvánult hangjában, melyből azonban kirítt a szeretet is, melylyel barátja iránt viseltetik, szánakodva annak tehetetlen vergődésén. Az meg fölállt s kezét rátéve a Batta vállára, ünnepélyes hangon szólt hozzá: — Ide hallgass, Miklós. Tovább azt a leányt nem bolondithatom, legyen köztünk vége mindennek. Kell, hogy ezt valaki megmondja neki okosan. És én téged kérlek föl erre. Magam képteleu vagyok reá. Inkább főbe lövöm magamat. Becsületszavamra mondom, hogy főbe lövöm magamat, ha meg nem teszed ezt nekem. Még pedig holuap mindjárt. Rád bizom, hogy mit mondj neki, Tudod te azt magadtól is. Batta fürkészőleg nézett barátja szemébe. — Nem vagyok részeg, Miklós. Legalább tudom, mit beszélek. Egy hete akartalak erre kérni, de soha se volt rá elég bátorságom. ígérd meg, hogy megteszed. Ugy-e, elmégy holnap hozzájok Hortára? Oly in megtörten, esdekelve nézett rá, hogy egészen meghatotta véle. — Jól van, megte zem. — Köszönöm, barátom. Nem csalódtam benned. A petró!eum lámpa az asztalon egy utolsót pislákolt, aztán kialudt. A lebocsátott vászonfüggönyön átengedett a májusi hajnal s az ébredő kis város mozgása behallatszott hozzájok — Menjünk haza, szólalt meg rövid szünet után Dobray fáradt, rekedt hangon. Aztán fizettek és meotek.