Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-24 / 4. szám
Melléklet a „Itfyirvidék" 1897. 4-ik számához. végéig lejárt 8 félévi részletére 131200, vagyis e három czimen összesen 84:3093 forint kifizet- tetett, convertálva lett, de bizonyos dolog az is, hogy Nyíregyháza városának minden egyes évről szóló költségelőirányzatát és zárszámadását — melyek a város összes bevételeit és kiadásait magokban foglalják — Szabolcsvármegye felülvizsgálta és jóváhagyta anélkül, hogy ezen jogföldek vételárának hovaforditását kifogásolta volna. Mindezen positiv adatokból más helyes következtetést az én meggyőződésem szerint levouni nem lehet, mini, ezt: Nyíregyháza városának az 1876-ik évben működött polgármestere, főjegyzője és tisztiügyésze, a községi törvény által előirt alakiság meg nem tartása által a pázsiti jogfóldek eladása ügyében hibázott ugyan; — de ennek daczára az ezen ilgyben jóhiszeinüleg hozott városi képviseleti határozat az áltál, hogy ezt a megye jóváhagyta és ezen határozatát további eljárás végett a városnak megküldte, — az által, hogy ezen városi és megyei határozat ellen felebbezést senki be nem adott a községi törvény világos rendelkezése értelmében minden tekintetben azonnal végrehajtható volt. De ugyanezeu positiv adatok azt is kétségtelenül igazolják, hogy Szabolcsvármegyének azon intézkedése, miszerint a 1S6 876 Kgy. szá.itu határozatát a belügyminiszterhez további jóváhagyás czéljábói felterjesztette, semmiféle törvényes alappal nem bír, — hogy Szabolcsvármegyének azon mulasztása, miszerint a belügyminiszternek 18110 1877. számú leiratát sem másolatban, sem az ebben foglalt uj eljárásra való utasítással az I8í)--ik évi május hó 14-éig Nyíregyháza városával nem közölte és ezen miniszteri leiratnak mrud ez ideig érvényt nem szerzett, — ezen egész ügynek kimagasló csúcspontját képezi. Azon tisztviselők, úgy a városnál, mint a megyénél, — a kik ezen ügynek főintézői voltak, már mindannyian örökálmukat alusszák és mi, akik hivatalos működésüket ismertük, jól tudjuk felölök azt. hogy az általuk ezen ügyben elkövetett hiba vagy mulasztás csakis elnézésből származhatott Tévedni emberi dolog! Ne háborgassuk tehát a holtakat! De az ártatlanokat még kevésbé illessük bármily csekély, annyival inkább ilyen súlyos vádakkal! A mai érdekvilágban nagyon is nagyra becsülendő azon ember, aki a valódi közérdekért, — a közigazság érvéuyre emeléseért egyesekkel vagy erkölcsi testületekkel szemben — legyenek ezek bármily nagyok és hatalmasok — nyíltan és férfias bátorsággal sikra száll Az az emberiségnek, a hazának jóltevője, aki kimondja leplezetlenül mindenki ellen a legsúlyosabb vádat is; de ezt az erkölcsi legfőbb törvény szerint semmi esetre sem szabad megtennie más, mint csak azon esetben, ha vádját a tiszta igazság megdönthetetlen er^jü adtaival bebizonyítja. Ne feledje soha el az ilyen nemes közvádló, hogy hazánk bölcse: Deák Ferencz a Ilo^y kiértek az utczára, hűvös hajnali lég c-sapot r arczokba, e>üzve onnan a mámor pírját, hogy ez a kelleinetleu kijózanodás áttetsző h ilváuyságáuak adjon helyet. A Üobray arcza mak akkor piiu't föl ismét, a mikor egy bizonyos erkélyes ház alá értek, melynek ablakából a csipkefüggönyökön átcsillámlott az éjjeli lámpa rózsaszínű féuye. Egy szép özvegy asszony aluszsza ott édes hajnali álmát a puha vánkosok közt s talán épeu az ő nevét susogja most, élvé'eg, piros ajkaival . . . Önkéuyteleuül elmosolyodott erre a goudolaira. Batta szeinreháuyólag nézett rá, aztán az trkélyes házra mutatott. — Az az asszony az oka mindennek. A másik nem szólt semmit. Nem volt bátorsága megczáfolui s szótlanul folytatták utjokat hazafelé. Mikor a saroknal elváltak, Eijos nem akarta elereszteni a Miklós kezét. — Haragszol rám, Miklós? — Ne kiváud, hogy most feleljek erre. De amaz tovább makacskodott s a vége az lett, hogy nyakába borult és össze, meg össze csókolta barátját, minden ellenkezése daczára. — Hiszen, tulajdonképen igaza vau. Ha egytzer el nem veheti. Mormogott magában Bitta, a mint egyedül bandukolt hazafelé. Aztán visszafordult s még egyszer utána nézett, a sikátoiban eltűnő daliás alaknak. Szegény leányt nagyon s-ajnálom ugyan de mentől hamarább tudja meg, annál jobb. Ő is férjhez mehet még s remélem, hogy Lijos is boldog lesz azzal az asszonynyal. Ott van kauczió bőven. Ha pedig nem lesz boldog, maga kereste magának a bajt, tegyeu róla. És ásítva dugta be a kulcsot lakása kapujába. A nap épen kibujt a hegyek közül s arauysi gáraival rátűzött a kis templom bádogfedelü tornyára. A kakasok harsányan kukorékoltak a deszkakerítés mögött. sajtó-szababság törvényét csak egyetlenegy szakaszból állónak javasolta; t. i. ebből: Valótlant nyilvános Írásban mondani nem szabad! A Nyíregyháza város belügyei tekintetében Menyhért János és dr. Mezőssy Béla urak a megyei közgyűlésben és a megyei hírlapban, tehát nagyon is nyilvánosau, a fent megjelölt súlyos vádakat emelték Nyíregyháza városának tisztikara és városi képviselete ellen. Joggal elvárjuk tehát tőlök, hogy vagy az általok hangoztatott vádakat a törvény és közvélemény által hitel érdem'őknek elismert adatokkal azonnal bebizonyítják, — vagy pedig vádállitásaik alaptalanságát és a saját iuformatiójuk helytelenségét belátva, — ezeknek férfias, nyilvános beismerése által a joggal megkövetelhető teljes elégtételt megadják. Arra utalniok és addig várniok, hogy a megye által a város háztartási ügyeire elrendelt vizsgálat ki fogja deríteni a valót, jogosan és helyessn nem lehet azért, inert azon esetben, ha ezen vizsgálat azt igazolná, hogy a Menyhért János és dr. Mezőssy Béla urak által Nyíregyháza városa ellen emelt, fent megjelölt vádak alaptalanok, — ezen vádlóknak már akkor lehetetleu volna az igazság által megkövetelt elégtételt az alaptalanul vádolt élőknek és a holtak emlékének megadni és így önmagokra nyomnák rá a hamis vádaskodók örökszégyenü bélyegét. Éppen ezért erősen hiszem, hogy az én két, tisztélt jogi kartársam ezen két, jogos követelés valamelyikének mielőbb és kellőleg eleget fog tenni. Részemről kijelentem, hogy ezen ügyben a hivatalos vizsgálat eredményének megállapításáig további hírlapi vitatkozásba nem bocsátkozom. Somogyi (jíyula. Sza 1)01 cs vármegye uio nögrafl-í.j ii. A vármegye alispánja e hó 21-dikén d. u. o órára értekezletet hívott egybe a vármegyeháza kistermébe, a vármegye monográfiájánál megiratása ügyében. A meghívottak — kevés kivétellel — megjelentek, s ;iz értekezletnek eredménye az, hogy a megírandó nagy történelmi mű munkatársai kijelöltettek, s az illetők már legnagyobb részben ki is jelentették, hogy elvállalják a nehéz ; de megtisztelő megbízatást. A vármegye közönsége — mint az ösuieretes — a vármegye monográfiájának megírására nézve szerződést kötött a „Magyarországi vármegyék és városok monográfiája" czim alatt alakult irodalmi vállalattal. E szerződésnek egyik pontja úgy szól, liogy e történelmi mű megalkotásánál az erre alkalmas helyi erők közreműködése lehetőleg érvényesüljön. Ezt a nehéz kérdést oldotta meg a 21-diki értekezlet, melynek lefolyásáról és megállapodásairól közöljük a következő jegyzőkönyvet: Jegyzőkönyv. Felvéve Nyíregyházán 1S'J7. január 21-én J. u. 3 óralcor. Tárgy: a „Magyarország vármegyéi és városai" czimü országos monographia keretében kiadandó Szabolcsvármegyei rész beosztásának megállapítása és az egyes fejezetek megírására alkalmas helybeli munkatársak kijelölése. Jelenvoltak: Mikecz János alispán, mint az értekezlet elnöke, dr. Jósa András, Kovács István, Szikssay Pál, Görömbei Péter, Siitő József, Inczédy LajOs, Mészáros Ferencz, Geduly Henrik, Leffler Sámuel, Martinyi József, Szlaboczky Imre, Bencs László, dr. Vadász Lipót, Kende Aladár előadó, Kálnay László jegyző. Batta, csak másnap délelőtt, midőn felébredt, jutott józan tudatára aurak, hogy tulajdonképpen milyen kellemetlen megbízatást vállalt magára az éjjel. — Ördög vigve a barátságát! — monologizált öltözés közben. — Milyen kellemetleu helyzetbe sodorja az embert. Inkább végig verekednék egy egész ezred tisztikarával. Hogy szomorítsam meg azt a szegéuy családot. Miközben felkötötte szép szőke bajuszát, azon top rengetett, hogy t ulajdonképen mit is fog mondani nt kik ? Még felig se jutott a frázisoknak, mikor a Dobray által küldött bérkocsi megállt a ház előtt, hogy Holtára vigye. Bevgezte az öltözködést s minthogy ma a kaszárnyában semmi dolga, szivarra gyújtott és tüstént beszállt a kocsiba. Egy óra sem telt belé, már Hortára ért és szive haugosan dobogott, hogy befordultak a jól ö=mert akáczfasorba. melynek végén ott fehérlett a Hortayék kicsiny falusi háza. A hires, szép sárga violák már messziről mosolyogtak az ablakból az érkező vendégre. Édes, üde illatuk összeolvadt a ház előtti kis kertből fölszálló reztda-illatával. — Isten hozta! kedves Batta öcsém! S az özvegy va.óJi magyaros szivélyességgel fogadta az ifjút, a mint ott állt, hófehér köténynyel nnga előtt, a tornácz végén. Isten hozta! Milyen ritka vendég náluok. Hej! pedig ha tudná, mi járatban vagyok, gondolta magában Miklós, mig zavariau hebegett valamint s tiszteletTe'jesen emelte pjkaihoz a derék asszony munkás jobb kezét. — Csak ninc-t ián Lijosnak valami baja, hogy igy egyedül jött? szólt nemi aggálylyal a jó asszony, a mint bellebb kerültek az ebédlőbe s ott ültek a teritett asztal elő'f. melyet Mariska — a hűséges, szerető, haháuy arczu Mariska — látott el friss tepertős pogá csávái, jóféle p,ptíkás szalonnával, friss vajjal, túróval és magok főzte, tinóm baraczkpálinkával. (Vége következik.) Elnök üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja s kéri a jelenlevőket, hogy közülők kiki fogadja el a reá eső megbízatást, hogy ez által Szabolcsmegye monographiája a hozzá tűzött feltételek és reményeknek megfelelően jöhessen létre. A történelmi társulat monographia-tervezetét felolvassa. Ezután előadó felsorolja a munka beosztását. Beható megbeszélés után az egyes fejezetekre következők fogadják el a megbízatást, azzal, hogy a munka befejezése határidejéül a folyó év vége tűzetik ki: Történelmi levéltári kutatások: Leffler Sámuel Földrajz, geologia : dr. Jósa András. Történet, egyházi: róm. kath. egyház: Bartalus Gyula Eger. Gör. kath. egyház: Lengyel Endre Nagy-Kalló. Ag. ev. egyház: Geduly'Henrik. Ev. ref. egyház: Görömbei Péter Kagy-Kálló. Izraelita egyház: dr. Hoffmann Emil. Várak, műemlékek: Porubszky Pál, Gróh István. Őskor és leletek: dr. Jósa András. A vármegye nevezetes szülöttei, irodalom, művészet. tudomány, politika, hadügy, közgazdaság, közigazgatás terén : Kálnay László. Családok genealógiája: Sütő József. Természetrajz: Szlaboczky Imre. Meteoiologia: Mészáros Ferencz. Lakosság, telepítések, néprajz: Kálnay László. Közigazgatás: Inczédy Lajos. Egészségügy : dr. Jósa András. Közoktatás : Martinyi József. Törvénykezés: Kovács István. Mezőgazdaság: Simitska Endre. Cullur-épitkezés és vizszabályozás: Kálnay Zoltán. Erdészet: Ujfalussy Zoltán. Vadászat: Kállay András. Közlekedés, forgalom : Surányi Imre. Ipar, kereskedelem: Fest László. Pénz- és hilelügy: Ferencei Miksa. Községek: Nyíregyháza: Geduly Henrik, Leffler Sámuel, Porubszky Pál. Nagy-Kállő: Görömbei Péter. Kis-Várda: dr. Vadász Lipót, Kovács István, Sütő József. Nyír-Bátor: Szikszay József. Vaja: Vay Ádám gróf. Kemecse: Mikecz János. T.-Polgár: Bányász Sándor. N.-Halász: Kállay András. Rukamaz: Oldal Jenő. Szabolcs: Tomory András. Thass: Kovács István. Fürdő-helyek : Sóstó : Leffler Sámuel. I larangod : Görömbei Péter. Rajzok : Pauer Vilmos. A meg nem jelenlek a megbízatás elfogadása felől nem nyilatkozhatván — arra utólag lesznek lelhivandók. Elnök az ülést berekesztvén, a jegyzőkönyv felolvasás után aláíratott. Jegyzeüe Kálnay László. Mikecz János az értekezlet elnöke. A tisztelt városatyák. „Új szila falon függ, új seprő jól seper." A tisztelt városatyák minden érdekesebb momentumra való kilátás nélkül, szinle egykedvűen gyűltek egybe az uj ezredév első ülésére, hiszen a választás úgyse valami nagyot változtatott u testület képén s a programul száraz, unalmas, akárcsak egy hangverseny vagy felolvasó estély műsora. Szépen is folyt eleinte minden: tudomásul vétetik, helyben hagyatik-. A polgármester mélabúsan tekint köföskörül: „Egy országot egy kis zúgásért, ha mindjárt egy közbeszólásért is; mit ér nekem az elnöki csengő, ha nincs kire ráriaszlanoni!" Az uj tagok elégedetlen dörzsölik kezüket, mert bár sokakat Iáinak itt, akik nincsenek itt, még is ofy jól esik az a gondolat, hogy más esett ki. Meg aztán - Napoleon óta — minden közlegénynek patrontáskájában van a hadvezéri páleza; ki tudja, hátha jobb lesz igy ?! „Minden úgy van jól, a hogy van!" Meg aztán inasból lesz a legény, legényből a mester! Vannak ez újak közt kipróbált matadorok, városszerte ismert alakok, firmák, kik egész otthonosan érzik magukat a nyilvánosság piaczán; de vannak félénk „szüzek" is, kik szent áhítattal lesik a szót s dehogy reszkíroznának meg többet egy enyhe „helyes"-nél vagy egy valamivel bátrabb „halljuk"-nál. Nem úgy Menyhért János szintén képviseleti tag úr ki minden bizonynyal azzal az eltökélt szándékkal jót fel, hogy túlad az érintetlenség kényelmes állapotán s megmutatja, hogy „nem oda Buda!" — máskép lesz ezentúl, mert hát i^y akarom, így követelem! Neki is ment a S-dik pontnál — négyet határozatképtelenség miatt mellőzni k« Ilett — az egész tanácsnak, hogy így-amúgy, az egyes tárgyakat mind a magok hisloricumában, altatói ómegáig terjeszsze elő az előadó, inert különben — s valószínűleg ez volt a felszólalás czélja — a jjyengébbek nem érlenék meg; s valóban ily értelmű képviseleti határozatot is provokált, kijelentvén, hogy egyebekről ezúttal még nem kiván szólani, (a mire bizonyára lesz még oka is elégszer). (— Hm! mégsem egészen jól seper az uj seprő. — morfondíroz magában az elnök, — sok benne a tüskés ág, csíp is, karmol is.) A tisztelt képviselet azonban, mely csoda módon tekintetes cziniet nyert, nem állt a kötélnek, mert pro primo: az érdekelt ügyben (két ulczának burkolása) az előadó teljes korrektseggel referált, pro secundo: ilyen határozatot kimondani egyértelmű a tökéletes naivsaggal. Az első czáfolatot nyomban meg is adta Somogyi Gyula, a másodikat pedig, a felszólalás visszautasításával, az egész képviselet. (— Jól van édes szógám! — hunyorít az e noK balfelé s a csengetyű vigau cseng, mintha balra szólna.) Következik a Korona előtti terek teljes kikovezese, a mi a legjobb esetben is potom 4700 forintba kerül, mely összegnek szives megszavazását kéri a tanács.