Nyírvidék, 1897 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1897-04-11 / 15. szám

Melléklet a „Itfyirvidák" 1897. 15-ik számához. Köszönöm egyébiránt tisztelt uraim, hogy eljöttetek s megyénk alispánját megbíztátok azzal, hogy tőlem, a távozó főispántól búcsúzzék el. E feladatnak ő, mint mondám, megható és meghatott szívből jövő szavakban tett eleget Az érkező főispánhoz intézett üdvözlet más, — az elmenő főispánhoz intézett búcsú szózat ismét más forrásból ered; az egyik az előlegezett bizalom és remény, a másik, — mint te magad mondád, az elismerésnek és hálának forrásából. En ez utóbbit tartom tisztább forrásnak s igy a megye alispánja által tolmácsolt szózat kétszeres értékkel bír előttem. S ez elég indok lenne arra, hogy az elhangzott szép szavakra tüzetesen válaszoljak; ám de itt, ebben a mellkasban is vau egy darab hús, a mit szívnek neveznek, a mely érezni tud, s tul áradva az érzelmektől, könyekre fakasztja szemeimet, elzsibbasztja a hangszálakat, s nem érti meg, hogy zokogás helyet miért akarnám én szavakban kifejezni szívem keserveit. Nem is kísérlem meg, — hiszen képtelen lennék e harczot megvívni, csak arra emlékeztetlek titeket, e megye tiszti karát, vissza, hogy én 1889-ben,egy Tisza Kálmán felhívására,— kihez hasonló kormányelnökökkel áldja meg a gondviselés édes hazánkat, — csak ad hoc, — rövid 3 évre fogadtam el a főispáni tisztet, — s íme a 3 évből lett nyolcz; s kinek köszönhetem én ezt első sorban? — uem másnak, mint nektek, Szabolcsvármegye tisztikarának, nektek, kik szorgalmatokkal, szakértelmetekkel, s irányomban miudig nyilvánult jóakaratotokkal lehetővé tettétek a megye administratiójának javulását s a sajnos, nagyon is gyakran váltakozó kormáuyok mindegyikének sa megye közönségének hivatalos működésemmel való megelégedését. Fogadjátok ezért mindnyájan, hálás köszönetemet. Es most, tisztelt tisztviselő urak és kedves barátim, arra kérlek titeket, mutassátok meg ezután is, hogy méltók vagytok hivatalos állásaitokra, méltók Szaboscsvármegye jó hírnevére, dolgozzatok kipróbált erőtökhöz mérten, viseltessetek bizalommal és hivatalos engedelmességgel azon jeles férfiú iránt, kit a megye közönsége a tiszti kar élére állított; te pedig tisztelt alispánja e megyének és szeretett barátom, szeresd a vármegyét, mint szűkebb édes hazádat, szeresd a tiszti kart, mint tágabb értelembe vett kedves családodat, ne parancsolj, ne rendelj, csak ott és aksor, ha az feltétlenül szükséges, de kérjed és ismét csak kérjed a tisztikart kötelességének teljesítésére, valamint arra én is mindig csak kértem a tisztviselői kar minden tagját Fogadd tőlem végül e búcsú csókot, mint a megye képviselőjeés első tisztviselője,kérve mindnyájatokat, hogy en^em, mint távozó főispánt, jó emléketekben, a magánéletbe visszavonult egyszerű polgárát e megyének pedig — barátságotokba zárni szívesek legyetek. Kállay András és a jegyzői kar. Amit régóta nyilt titokként rebesgették, — az végre bekövetkezett. A hivatalos lap szokásos egyhangúsággal, conventiós és semmitmondó udvariassággal registrálta, hogy Kállay András, Szabolcsvármegye főispánja, ebbeli állásában kifejtett tevékenységéért a Felség részéről nyilvánítóit elismerés mellett, hivatalától felmentetik. Hát nem akarunk mi a legfelsőbb megnyilatkozás birálgatásába belemenni, egyet azonban mindenesetre constatálhatunk, hogy a „kifejtett tevékenységgel „az „elismerés" nem áll arányban . . . Hű tükre volt Szabolcsvármegye érzületének a „Magyarország" azon közlem nye, miszerint a távozás lesújtott mindenkit s bizonyos félelemmel tölt el a' tekintetben, hogy ha az üresen maradt helyet az itteni viszonyokat nein ismerő idegen foglalja el, — szomorú napok következhetnek be abban a vármegyében, amely Kállay András főispánsága alatt még a választások izgalmai közepette is megőrizte higgadtságát, azok lezajlása után pedig minden vonalon, a társadalmi, politikai, közigazgatási s törvénykezési életben újra egyesült anélkül, hogy tulajdonképen csak egy perezre is többféle szakadt volna. S a mindőn ennek e helyütt kifejezést adunk, hiszszük, hogy nem léptük át a „Nyirvidék" szokott működésének keretét s nem politikai nézetet enunciáltunk, hanem csak azon váltakozó érzéseket publicáltuk, a melyek a lemondás hivatalos megerősítésekor keletkeztek megyénk közönségének igen igen nagy részében. Ez érzésekben kell, miszerint osztakozzék jegyzői karunk is s bizonyára osztakozik. Hisz Kállay Andrásban nemcsak egy, a közigazgatás érdekeit szivén viselő s azért mindig tenni készen állott hatalmi tényezőt vesztett el, de egy olyan jóakarót, aki a jegyzők kívánalmainak a maga nagy állásában készséges úttörője volt; aki nem üldözte a köztisztviselőt politikai meggyőződése miatt, hanem ebbeli jogát megóvta. A mi tollúnkat — tanuk reá a „Nyirvidéknek" régi idők óta a jegyzők érdekében lefolytatott tollal való küzdelmekben összerótt összes sorai, majd ugyanegy kézből — alacsony hízelgés, tömjénezés soha sem vezette. Most sem ilyen suggestió hatása alatt állunk, azt azonban nyíltan kimondhatjuk, hogy a felmentő kézirat rideg szavainál melegebb, bensőségteljesebb s nagyobb szabású és mederben mozgó elismerést érdemel meg az a jegyzők részéről is aki tisztelte másnak a meggyőződését, és korlátozni senkit nem akart a politikai vagy másféle véleménye nyilvánításában. Éreznie is kell a jegyzői karnak a lemondás horderejét s bár ereje, önérzete, képességei tudatában s azon — másutt nem igen található — nexus folytán, mely közös vérkeringési tényezővé tette őt a megye közönségével, nincs oka, sőt nem lehet a jövőtől való félelemre: mindazonáltal illik tudni neki azt is, miszerint a jövőbe vetett hit és remény mellett tartozik a múltnak sokkal, de nagyon sokkal a lemondás kapcsában. Hójja le tehát a jegyzői kar eme tartozását, s amikor hihetőleg az egész megye tüntetésszerüen vesz hivatalos búcsút szeretett volt főispánjától, legyen ott ő is s emelje fényét, hevét, bensőségét az elismerés, a hálaünnepies tényének. Ez a legkevesebb, amit megtennie kell s hiszszük is, miszerint az egyleti elnökség legközelébb gyűlést tartand, megbeszéli a ragaszkodás kifejezésének módozatait s érvényre juttatja mindazt, amit publicálnia nem csak udvarias, nem csak hazafias, de morális kötelessége. Mert jöhetnek idők, amikor nagy tehetségű és befolyásos egyénekre szükség leend s akkor azt hiszszük, hogy Kállay Andrást ugyanazzal a jóakarattal, ugyanazzal az odaadással fogjuk megtalálni olt, ahol a zászlóra fel van írva ez a jelige: „Méltánylása a közigazgatás legmegterheltcbb munkásainak !" T. I. A tisztelt városatyák. Nehezen döczög a városi administratio szekere; az utja is elég göröngyös, maga a szekér pedig hol egy kereket vészit, hol tengelyén törik, szóval sohasem ép egész. A többszörös lemondások után gyászesetet jelentett be a polgármester Bertalan Kálmán rendőrtanácsos elhunytával, kiben a tanács veszített el iparkodó, buzgó tisztviselőt, mig Nádasy György halála a városi ügyek iránt érdeklődő képviseleti tagok számát kevesbbitette meg egygyel. Emléküket jegyzőkönyvileg örökítette meg a képviselő-testület. A vármegye közgyűlésének a városi tisztviselői nyugdíj ügyében határozatt ellen a képviselet felebbezés intézést határozta el, Menyhért János ezt ellenző felszólalásával szemben. Elvileg érdekes, bár részleteiben meglehetősen ellapult vitát provokált az izr. statusquo hitközség iskolasegélyezési ügye is. Eltekintve az összegtől, melyet a pénzügyi és gazdászati szakosztály ez iskola-építés segélyezésére kiutalványozhatnak tart s eltekintve azon módozatoktól, melyek keretében az összeg folyóvá tétetik: azon előhangsulyozását (Somogyi) tartjuk kiemelkedőnek, melynek megvalósításától mint conditio sine qua non-tól teszi függővé a város a segély megadását. Ennek értelmében a város közönsége kötelezi az iskolát fentartó statusquo hitközséget arra, hogy minden helybeli izr. szülő tanköteles gyermekének helyet adjon osztályaiban; mert csak igy látja egy csapással beszüntetendőnek a helybeli orthodox zugiskolát, mely eddig jogosan hivatkozhatott arra, hogy a statusquo iskolában nem kapván helyet, maga volt kénytelen szervezkedni s törvényellenesen is fennállani. A nagyobb segélynek ily kikötéssel való megadásával óhajt a város közönsége azon esetleges kötelességétől előre is megszabadulni, mely őt a zugiskolának felülről jöhető beszüntetése után az idejáró tanulók számára külön községi iskola felállítására szoríthatná. Örömmel jegyezzük fel különben, hogy a képviselőtestület majdnem egyhangúlag támogatta ez egyaránt hazafias és kulturális törekvést. Népoktatásunk ekként minden tényezőjében oly jelentékenyen emelkedik, hogy magasan túlhaladja még nagyobb vidéki góczpontok színvonalát is. Egy másik elvi jelentőségű határozatot is hoztak a tisztelt városatyák azon incidensből kifolyólag, hogy a tanács egyik tagja a polgármesternek törvényben gyökerező joga alapján tett utasító intézkedése ellen úgy a szokásnak, mint a szabályrendeletnek félretevésével fe- • lebbezéshez folyamodott. A polgármester intézkedése csupán a végrehajtás kivihetetlensége miatt válhatnék sérelmessé; minthogy azonban kellő felvilágosítások után arról győződött meg a képviselet, hogy a kötelesség összeütközés a felebbezésben kitüntetett mértékben fenn nem forog s igy az intézkedés végrehajtható, a felebbezést figyelembe nem vette s hangsúlyozta, hogy ily természetű ügyek nyilt ülés elé üdvös eredménynyel nem hozhatók, tehát nem is hozandók. Egyébb kisebb jelentőségű tárgyakról is volt meg szó, nevezetesen a Blau Pál építkezési ügyében hozott vármegyei bizottsági határozatról, egy jogföld-átirásáról, helyettesitett tiszti ügyész tiszteletdíjazásáról, hivatalkérvényről stb. mind olyanok, melyeknek bővebb tárgyalását mellőzhetőnek tartjuk. Hiányos volna azonban rövid referádánk, ha meg nem emlékeznénk a képviselet egyik ismert alakjáról, ki tudvalevőleg ellenőr nélkül is vállalkozik a pénztárnokságra s ki ez alkalommal is igen nehezen szavazott a nyugdijalapra meg az iskola-segélyezésre, de mégis erőt vett magán és lelkiismeretén. Az se könnyen felejthető jelenet volt, midőn egy tiagybajuszu tagtárs a képviselethez benyújtott felebbezésre határozott hangon dörögte oda: „Igaza van!" Mikor pedig a polgármester megadta a szükséges felvilágosítást, bosszúsan morogta: „Ennek is igaza van!" Mi pedig hozzátehetjük, hogy aligha nem neki is igaza van. Hét. Egészségügyi jelentés. Nyíregyháza egészségügye máreziusban. A folyó év márczius havában az egészségügvi viszonyok, tekintve a beérkezett halotti jegyzőkönyvet adatait, kevessel kedvezőbbek voltak, mint a mult év megfelelő havaban. Az elmúlt év márczius havában elhalt 97 addig ez év márczius havában a halálozás 92-őt mutat' kevesebb tehát 5-el. Nem szerint elhalt fi 49, nő 43. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók kozul 42, löl'dműves gazda 23, iparos és kereskedő 21, ertelmiségi 6. Ezeken kivül halva született 4, kora szülött volt 2. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágvbol származó elhalt 7. Elve született 129, és pedig: 63 fi és 66 nő, ezek kozul törvénytelen agyból szármázik 13, és pedig o fi, 8 nő. az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 37-el. Házasságot kötött 17 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 7, nő 10= 17, ág. evang. fi 28, nő 22 = 50, helv. hitv. fi 4, nő 4 — 8, gör. kath. fi 8, nő 7 = 15, izraelita fi 2, nő — = 2. Életkor szerint 0—1 évig = 37, 1—5 évig = 6 5-7 évig = 3, 7-20 évig = 9, 20-30 évig = e| 30—40 évig 3, 40 —60 évig 9, 60 -80 évig = 17, 80 éven felül 2; összesen 92. A város belterületén elhalt 60 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 30, kik közül nem lett gyógykezelve 2, 7 éven felüli volt 30, ezek közül nem lett gyógykezelve 3! A város belterületén elhalt 60 egyén közül tehát nem lett orvosolva 5 egyén. A város külterületén elhalt 32 egyén, kik közül 7 éven alól volt 16, ezekből gyógykezelés nélkül elhalt 3, 7 éven felül volt 16, ezekből nem lett gyógykezelve 2, a külterületen elhalt 32 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt 5. Az összes 92 elhalt közül tehát 10 nem lett gyógykezelve. Orvosrendőri hullaszenile 3 esetben lelt foganatosítva és pedig 1 égési sebekben véletlen esemény folytán kimúlt hullája felett, továbbá 1 vonat által elgázolt és 1 önakasztott öngyilkos hullája felett. Sem törvényszéki, sem orvosrendőri bonczolat nem volt. Orvosi látleletet 2 súlyos és 1 könnyű sérülésről állítottam ki. Piacz és élelmi szerek kedvező eredménynyel leltek vizsgálva. Nyíregyházán, 1897. április hó 1-én. Dr. Trajtler Soma, orvos-főnök. ÚJDONSÁGOK. — Kitüntetés. A király gróf Fongráce Jenő, Szabolcsvármegye közgazdasági előadójának és a felső-tiszavidéki gazdasági egyesület elnökének, a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréseül, a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. Az igazán megérdemelt legfelsőbb kitüntetéshez szivünkből gratulálunk. — Kinevezés. Kállay András időközben nyugalomba vonult főispán, e hó 2-iki kelettel Vidovich László főszolgabírót tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. — Igazságügyi kinevezések. Az igazságügyi miniszter Bálás Lajos nyíregyházi kir. törvényszéki aljegyzőt, ugyané törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. — Hohánytlsztviselői kinevezések. Fluck Miklós rakamazi dohüuyjövedeki segédtiszt dohányjövedőki tisztté, Vay Mihály nyírbátori gyakornok segédtisztté, és Algay Ödön nyíregyházi gyakornokjelölt segélydijas gyakornokká, neveztetett ki. — Tauárköri gyűlés Debreczenben. A kerületi tanári kör f. hó 3-ikán Debreczenben, a kollégium felolvasó termében gyűlést tartott. Kálióból senki, Debreczenből kevesen, Nyíregyházáról öten voltak jelen: dr. Porubszky Pál, dr. Vietórisz József, Pauer, Bogsch főgynin. tanárok és Dömötör György r. k. hitoktató, mint a tanári körnek rendes tagjai. — Két felolvasás volt. Elsőnek dr. Kardos Albert köri titkár a „Helyettesítés" ről, másodiknak dr. Vietórisz József olvasott fel „A polgári iskolának a középiskolához való viszonyáról." Kardos rámutatva a helyettesítések körül nap-nap után felmerülő mizériákra, a helyettesítésekért járó, jogosan követelhető tiszteletdíj megadása s méltányos megosztása mellett kardoskodott hatalmas erővel. Vietórisz a polgári iskoláknak szemmelláthatóan czéltévesztett irányáról s a középiskolához való ferde viszonyáról értekezett mindenkit meggyőző argumentumokkal. Értekezésének végkövetkeztetése — amit a kör határozatilag is kimondott — az, hogy a polgári iskola jelen formájában ujjá szervezendő. Mindkét felolvasást élénk eszmecsere követte. Hosszabban dr. Szántó ker. iskolai tanár szólott, melegen üdvözölve Vietóriszt, igazán korsr.erü és jeles munkálatáért, melylyel a két iskola czélját és viszonyát oly szépen megvilágosítja. Ezzel a gyűlés véget ért. — Adomány. Gróf Pongrácz Jenő, mint a rakamazi sorozó bizottság polgári elnöke, a minőségében részére kiutalt nap és fuvardijakat, az idén is, mint minden évben ezelőtt, a vármegyei tisztviselői segély alap javára ajánlotta fel. — Az orvosi kamarák ellen. Szabolcsvármegye orvosi testülete, a belügyminiszter felhivás-a folytán e hó 4 én Dr. Jósa András vármegyei tiszti főorvos elnöklete alatt, mintegy 25 en jöttek össze az orvosok, 8 mint az előre látható volt, egyhangúlag állást foglalt a kormány által felállítani tzáudékolt orvosi hamarák intézménye ellen. — A városi mezőgazdasági bizottság, Bencs László polgármester elnöklete alatt már megalakult s ügyrendjét is megállapította. E szerint a bizottság minden hónap első szombatján d. e. 9 órakor ülést tart a városházán, eltekintve a rendkívüli esetekben való tanácskozásoktól. A tenyészapa állatok megvizsgálását a Sipos bokor tanyán 22 én, a Simán 23 án s bennt a városban 24 én a gazdasági kertben fogja a bizotteág megejteni.