Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

Melléklet a „Nyirvidék" 1896. 31-ik számához. .... Aztáu mikor ott találtuk magunkat a lánglelka költő szobra előtt, aki a poros akták közül emelkedett od«, hová toll forgató euiber emelkedhet, felsóhajtottunk: .Nem közénk való voltál, de jó is volt előbb születned, mert taláu a te lelked lángjait is megcsappanton* volna ez a uem neked való kor, melyben minden érdemet hamis mérlegen méruek." Nem akarjuk magunkat oda soroztatni „Ő" mellé, a mi büszkeségünk mellé, tudjuk, elismerjük, Jiogy nincs benuünk sem t,enialitás, seui esprit, ueui érdemiünk sem babérkoszorút, setn arany tollat, sem sellis curulist, érczszobrot sem, de ha a nemzet az ő nagy érdemeit nagy jutalmakkal tudta meghálálni, a mi parányi érdemeink is taláu tán megérdemelnének némi kis elismerést. S az elismerés uem is maradna el, ha nem lenne manapság annyira kifejlett a proteetio nemes reudszere. Addig, a míg annyival boldogabb volt a jegyzői kar, hogy nem volt oly sok oldalról igénybe véve, uem volt ügy rászorítva a megfeszített munkálkodásra, uem kellett auuyi és oly kü.öuböző természetű követelésnek eleget tennie s kevesebb képzetséggel, több hajlammal az ősi ,Ec fecerunt magnum áldomás" elvéhez végezte a reá bízott teendőket — addig voltak nagy pártfogói. Eötvös irány regénye ,A falu jegyzője" mellettünk szólt s nem maradt hatás nélkül. — Ma kihalt az életből a regényesség, nem aspirálunk már egy ujabb .Falu jegyzőjére", de úgy tudom, mindnyájan szívesen vennők, ha egyszer csak úgy váratlanul, mint egy Meninotn szobor felszólalna mellettünk egy hang, a miről megtudhatnók, hogy reáuk is kisütött a nap. Hanem fájdalom, úgy látszik a mi sorsunk illusztráluá azt a közmoudássá vált sort a keservek könyvéből: „üouec eris felix, multos numerabis amicos." Hazánk ezeréves fönállását a nemzet minden rétege, a középosztály is egy szívvel lélekkel ünnepelte meg. Lehet, hogy előítéleteim vannak, de ón a középosztályt egészségesebb államalkotó anyagnak tartom a felsőbb köröknél, ahol a külföldieskedés még ma sem multa egészen divatját. —• Azért azt tartom, a középosztály öröme a legszivbőljövőbb volt, a honfiúi öröm lángja ezekben a szivekben lobbant legmagasabbra s mintha csak az örömet öftuimel akarnáuk tetézni, kapnak mindenfele kedvezményeket. — Miért? Mert van öly emberük, aki szót emel mellettük, megvedi érdekeiket. — Csak a szegény jegyzők maradnak ki a számításból, mintha azoknak a zsebük assecurálva lenue, úgy, mintha az ünnepet uem a uepuek és azokuak csinálták volna, akik a néppel, a nép közt és a népért élnek. Az igaz, hogy a népuek avas a ködmöue, a csizmája bagaria bór illatot terjeszt s amiut köztük forgunk nap-nap mellett, ö9szefennek bennünket a ködmöueikkel, a csizmájok paraszt illata beveszi magát a ruháinkba, de ez talán még sem elég ok arra, hogy az ajándékozó kéz bezáruljon előttünk. Isten kegyelmebői talán mi is a középosztályhoz tartoznánk s ez osztályból kik tettek többet minálunk az ezeréves forduló méltó megünneplésének érdekeben? Kiknek a müve az, hogy a legkis sebb, legszegényebb falu tőb telhetőleg, nem egy esetben várakozáson felül emlékezetesen ülte meg május 9 és 10-ét ? Talán senkise fogja kétségbe vonni, hogy ebben a jegyzői karnak nagy érdeme volt. — Odafent kifundáltatott, hogy legyen históriai ünnepünk. Szép eszme, ámde a nép nem ismeri Kliót, az uem buvárkodta a pragmaticus törtéuelem lapjait, az meg sem értette volna, hogy miért tegye le a kapát, mikor a krumplia gazos? Scép terük nyílt a jegyzóknak a nép felvilágositásáná, a hazaszeretet szent lüzének lángra lobbantásánál. Saját szivök, leikök tüze kellett ahhoz hogy a nép szivét, lelkét lángra lóbbantsák, a jegyző volt az a hangcső — mint rendesen — melyen keresz tül a felsőbb hitóságok úgy beszélhettek a néppel, hogy az a szót megértse. S uem vo.t rá eset, hogy annak a hivatásnak a jegyző meg ne felelt vjlni. Nem csinálunk ebből érdemet, hisz hazafiúi köteleisóg volt, örömmel teljesítettük, nem vártuuk érte semmit, nem is kaptunk. De ugyancsak a középosztálynak más pályán működő tagjai közül alig van Magyarországon hivatalnok, legyen állami, vagy megyei, ki valami jutalomban nem részesült volna. Mi ugyan az tudjuk Schakespearevel: „Az istenek látják lelkemet, hogy uem irigységből beszélek", de még is kíváncsiak vagyunk, miért részesültek mások jutalomban és mi nem? Taláu éveken át pontosan teljesítették hivatalos kötelességüket? Ugy tudom e tekintetben mi sem roaradtuok hátrább, így reánk nézve enuek a jutalom megtagadásnak olyan íze vau, mintha valamely erkölcsnemesitő egyesülettől indult volua ki. — Mert igaz, hogy a psyhologia azt mondja: A kötelesség teljesítése ínég nem érdem s midőn a kötelesség híven teljesítőket jutalmazzuk, bizonyítványt adunk arról, hogy a társadalomban kevés a kötelességét teljesítő ember. — Szép iheoria ez, mégis kár éppen csak a jegyzői kart félteni morális szempontból és más hivatalnoki karokat oly „kíméletlenül odadobni a demoralizatiónak." Mert nincs ám egy községi jegyző sem, akinek csak legcsekélyebb oka is lenne azon örülni, hogy sok küzdelemmel, fáradtsággal, irigységgel, haraggal járó pályáján csak egyszer is jutalomban részesült volua. S mi ennek az oka? Az, hogy nincs oly embere, ki jövőjének biztosításán, érdekeinek előmozdításán fáradozna, de annál imponálóbb azoknak száma, kik megrontására törnek, vagy akik port hintve a jegyzői kar szemébe annak javára látszanak törekedni, de valójában saját malmukra hajtják a vizet s nagyzolási mániájukban meg sem látnak oly kis pontot, mint a jegyzői kar. (Vége köv.) Lelkész-választás. A nyíregyházi ág. ev. egyház, a mult vasárnap tartott közgyűlésén töltötte be, a Farbaky József elhunyta által megüresedett egyik lelkészi állást. Mint azt már megírtuk, az egyház tagjainak egyetlen egy jelöltjük volt: Geduly Henrik s.-lelkész; s igy a pap-választó közgyűlés a maga egyértelműségével s a jelölt egyéniségét körülvevő .szeretet és elismerés hatalmas nyilvánulásával szinte tüntetés volt Geduly Henrik, a nyíregyházi ág. ev. egyház immáron megválasztott papjá mellett. Az ág. ev. egyház hazafias lelkészi kara Geduly Henrik megválasztatása által, minden előjelek szerint, hatalmas erővel lett gazdagabb. Az egyház és általában a közélet nagy reményeket luz az ő egyéniségéhez, s a megválasztott ifjú lelkésznek, mint nyíregyházi papnak most már tágas tér nyílott meg, melyen tehetségeit és munkásságát az egyház és a közélet javára érvényesítheti. A választás lefolyásáról közöljük a kővetkező tudósítást : Vasárnap, julius 26-án délelőtt fél 11 órára volt kitűzve a nyíregyházi ág. evang. egyháznál, a néhai Farbaky József elhunytával megüresedett egyik lelkészi állásnak választás utján való betöltése. Ez alkalomra Nyíregyházára érkeztek a hegyaljai ág. ev. egyházmegye elnökei, névszerint Radvány István kir. tanácsos, egyházmegyei felügyelő és Tkuróczy Pál, sajó-amóthi lelkész, alesperes. A közgyűlést megelőzőleg az egyház presbitériuma tartott ülést az ág. evang. központi elemi iskola dísztermében. itt történt a kijelölés, ahol már a presbitérium egyhangúlag Geduly Henrii; eddigi segédlelkészt jelölte. A presbitérium az egyházmegyei elnökség vezetése alatt a közgyűlés szinhelyere, az ág. evang. templomba átvonulván, itt a diszmagyarba öltözött Radvány István egyházmegyei felügyelő nyitotta meg a lelkészválasztó közgyűlést, örömének adva kifejezést azon egyetértés felett, amely a lelkészválasztás alkalmával a hivek körében nyilvánult. Májerszky Béla egyházfelügyelő terjesztette ezután elő, hogy a presbitérium egyhangúlag egy jelöltet ajánl : Geduly Henriket. Az egyházfelügyelő előterjesztése után a hivek körében felhangzó lelkes éljenzés tanúsította, hogy a presbitérium véleménye az egyházközségé is. Mii jd l'elálll Tkuróczy Pál alesperes, s kijelentette, hogy a presbitérium és az egyházközségnek Geduly Henrik mellett megnyilatkozó egyértelmű bizalma előtt nemcsak meghajlik, de az ő véleményével és óhajával is találkozik, s ezért nem él azon jogával, hogy a maga részéről mást is jelölhessen. Az elnöklő egyházmegyei felügyelő feltett kérdéseire - aztán mindannyiszor egyértelműséggel nyilatkozott a közgyűlés, hogy Geduly Henriket választja meg az üresedésben levő lelkészi állásra, egyhangúlag, mást jelölni sem kívánván. Ekkor küldöttség ment az immár egyhangúlag megválasztott és megválasztottnak kijelentett lelkészért, kit megérkezésekor lelkes éljenzéssel fogadtak s Radvány István intézett hozzá ügvözlő beszédet. Geduly Henrik, az uj lelkész rövid beszéddel megköszönte megválasztatását, Ígéretet tevén, hogy a beléje helyezett bizalmat legjobb tehetsége és akarata szerint igyekezni fog meghálálni. Ekként ment végbe maga a lelkész-választás, — az ünnepélyes beiktatás azonban csak november hóban, az elhunyt előd özvegye számára biztosított kegyidő lejártával történik meg. Délben Bartholomaeidesz János lelkész és tb. főesperes látta vendégül az egyházmegye elnökségét s a presbitérium néhány tagját, kik a délutánt a Sóstón töltötték el. Radvány és Tkuróczy az esteli vonattal utaztak el. Az uj lelkész életrajzi adatai a következők: Született Bécsben, 1806. október 24-én. Atyja János, egyideig a Ganz-gyár és salgótarjáni kőszénbánya-részvénytársaság műszaki vezetője, majd gróf Érdődy bányáinak központi igazgatója. Anyja régi nemes családból származó Lóderer Anna. Nagyanyai ágon a Budát ostromló Petneházynak s igy Szabolcsvármegye egyik régi nagynevű alispánjának ivadéka. Elemi iskoláit 4 éves korában kezdte a nógrádmegyei Szniobányán magánúton, majd folytatólag Losonczon végezte, hol a gymnásium I. és II. osztályát is látogatta. A gyinnásum többi osztályait Selmeczbányán végezte. Atyai nagybátyja, a néhai nagyemlékű dr. Geduly Lajos ev. püspök Pozsonyban székelvén, az ő és másik nagybátyja, Geduly Elek lónyabányai ev. lelkész ösztönzésére a papi pályára lépett s a pozsonyi theologiai akadémiába iratkozott be, hol mint Ill-ad éves theologus az egész 4 tanfolyamból álló theol. akadémia ifjúságának elnöke, majd egy évvel később a „Gondolat" cz. theologiai és philosophiai folyóirat szerkesztője és a „Pozsonyvidéki Lapok" cz. napilap belső munkatársa volt. 1888. julius havában szentelte fel a bányakerület akkori püspöke, dr. Szeberényi Gusztáv, Békés-Csabán s ezután 2 és fél éven át a zólyomi nagy emlékű lelkész, Thébusz János, a pánszlávok rettegett réme és az ev. egyház egyik történetírója mellett végezte a segédlelkészi teendőket. Nyíregyházára Bartholomaeidesz János tb. főesperes, Geduly atyai nagybátyja ajánlatára 1891. január 11-én választatott az akkor újonnan szervezett segédlelkészvallástanári állásra, s azóta mint az egyháznak, iskolának és társadalomnak egyaránt nagymértékben igénybevett munkása itt működik Nyíregyháza társadalmának, felekezeti külömbség nélkül, osztatlan rokonszenves elismerésével és szeretetteljes bizalmával találkozva. Irodalmilag is tevékeny munkásságot fejtett ki eddigelé is. Szónoki sikerei közül emlékezetes az 1893. márczius 15-én tartott etnlékbeszéde, a hegyaljai egyházmegye közgyűlése alkalmából Diósgyőrött a mult év augusztus 1-én tartott gyámintézeti beszéde, az 1894-ik év végén tartott Sylvesteri elég tágas templomuk áll, rétes hely lehetett és az is volt bizonnyal, itt folyván egybe a község déli oldalán levő Péter-tó a Várda felőli részen elterült láppjk által alkotott nagy tóval! Régi épület, vagy arra valló maradvány csak az említett ref. egyház van, melyet a lakosság, következe tesen más község lakosságának hasonló korú és kinézésű templom épületről táplált véleményével a csehek által építettnek mond, elég tévesen, mert — amint valamelyik történetírónk az eféle vélekedéssel szemben felkiált — tudni kellene, hogy a csehek nálunk nem építettek, hanem csak romboltak; éu pedig hozzáteszem, hogy csehek által építésről, melyről elég csudálatosan az 1828 iki kath. canonica visitatio alkalmából a r. kath. egyház könyvében is említés téve vau — bizonyára az akkor élők hasonló vélekedésé alapján — csak annyi ban lehet szó, amennyiben az olaszok által építettnek lehetne moudani a nyíregyháza—ungvári vasutat azért, mert vonalán, a téglaégetés és őrházak, állomási épületek ké8zitésitésénél olasz kőművesek dolgoztak. Egyébiránt, hogy ki által és mikor építtetett a mostani ref., előbb róm. kath. templom, arra nézve nem birok közvetlen írott adattal. Abban az okiratban, mely szerint — mint előbb láttuk, Róbert Károly örökösön Magyar Pálnak ajlLdékozta Ajakot, nem tétetik a benne levő templomról említés, ellentétben a Gara földtér ez időbeli adományozásával, amely Gara földtért én a mai Karász azon oldalán elterülőnek tartom, ahol az u. n. Gara-domb elnezéssel biró ós földmunkálat marad ványa van, melyet az ezredéves üunepségek alkalmával a vármegye emlékművel megjelölend; és ezen földelnevezéssel hozom az emiitett földmű Gara dombelnevezését is összefüggésbe. Ezt a földet, seu terram vocatam, mint III. Endrének, év nélkül a kalocsai káptalan 1308 diki átiratában fennmaradt okleveleinek vonatkozó része mondja, nevezett III Endre királyunk adományozta ugyanis, Klement comesnek, a Keme fiának és Mihálynak a Póch fiának; és ez adomány-levélben érintve van, hogy minden haszon vételével, temp'ómával, szántóföldeivel, szóról szóra: cum ecclesia sua terris trabilibus st. — adatik. Ugy vélem tehát, ha Ajak is, 1324 ben történt adományozásakor a Karász melletti Gara földtérhez hasonlóan, templommal bírt voloa, a terjedelmes okiratban, ahol az egyes utvonalakról az is felemlítve van, melyik szent tiszteletére épült templommal biró község felé vezet, a templom bizonyára felemlítve lenne. Egyébiránt hogy Ajak ekkor még templommal nem igen bírhatott, a most előadott magyarázaton kívül valószínűsíti az is, hogy — miut fentebb kimutattam, — Ajak közvetlen közelében, az akkori Eör-Pátroha, a mai Pátroha és Ajak közt egy másik Egyházas Pátroha is létezett; az egyházas jelző pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy ezen a területen emez időben itt volt templom. Amennyiben pedig ez időtájt Kisvárdán, mint láttuk Karászban, az 1324 iki okirat határleirásából kitetszőleg Tasson, mint később látni fogjuk, Demecserben és Egyházas Pátrohán is templomok voltak, világos képet nyerünk arról, hogy e vidék Ajak nélkül is elég sűrűn el volt látva templomokkal! Én azonban az ajaki máig meglevő régi kisded templomot is már szintén ez időből, habár a községnek Magyar Pál részére lett adományozása utáni időből és pedig Magyar Pálnak a neje, Margit asszony által épittetettnek tartom! Ezt a feltevésemet alapítom először arra a körülményre, hogy Magyar Pál neje, Margit asszony, vélekedésem szerint az itt kihalt kun előkelők valamelyikének leány nembeli leszármazója volt, filia Kunnak, mint vonatkozó jegyzeteimből felismerni vélem. Kuu szárma zásra valló családnevén kivül e mellett látszik bizonyítani, hogy, amint fentebb kimutattam, férje, aki gyme-u kapitány volt, Ajakot és a megnevezett kun birtokokat, meiy Péter, az Ithek fia által zálogosítva volt, — az oklevélben megnevezett Beliar és Tesceneh kun utódoktól örökjoggal megvásárolta, — azután ugyanezekre a kun birtokokra Róbert Károly királytól adományt, donatiot szerzett, 1333-ban pedig Karászi Lászlótól, a szomszédságában fekvő Demecser, Kék és a most még előttem ismeretlen helyű, de szomszédos Lakteleke nevü birtokokat kétszáz márkáért hasonlóképen megvette. E vidékben való birtok szerzésében pedig csak valamelyes családi traditió vezérelhette és ha személyében ilyent fel nem fedezhetünk, neje származásában és neje családi kötelékében és ezen alapuló ösztönzésben kell azt keresnünk okszerűen! Az Ajakon máig meglevő templomnak Magyar Pál neje által építését feltételezteti másodszor velem, hogy mint az alábbiakból kitűnni fog, e birtokok feletti percselekményeknél, még férje életében is már Margit asszony szerepel, ami szinte leszármazásából keletkeztethető igényeire vezethető vissza; és hogy 1322-től 1368—9 ig volt férjével Ajak birtokában, tehát 40 évet meghaladó időn át, amely körülmény és az egyház iránt tanúsított az a buzgósága, miszerint 1361-ben, Keme-Demecserben, a mai Demecserben, Szent György tiszteletére épített templomnak 30 halas tavat adományozott, nagyon valószínűsíti, hogy az ajaki templom is az ő buzgóságának köszöni eredetét. ^ Demecserről lévén szó, megemlítem, hogy ez a mondott időben jelentősebb hely lehetett, vásártartással birt, amint ez a leleszi káptalannak 1430. szept. 24 én kelt leveléből kitűnik, melyben a káptalán arról tesz jelentést, hogy Zakoli Jánost Panoni Mátyás ellen, a karászi, demecseri, kállói egymásután következő három vásárban kikiáltás utján megidézte! Visszatérve a templomnak ki-által építése kérdésére, ugy vélem, — legnagyobb bizonyítékot szolgáltat még is előbb tárgyalt feltevésem mellett az a körülmény, hogy mig előbb, Ajaknak nevezett Magyar Pál királyi tárnokmester és gymesi kapitány által való megszerzése ós llőbert Károly donatiójáuak alapján Ajak ős a szomszédos kun birtokokba történt bevezetésénél semmi olyan adatra nem találhatni, melyből akkor már temploma létezésére lehetne következtetni, addig az egri káptalannak az Újfalui, (ma Palcza mellett puszta) Füzőry János kiközösítésére vonatkozó Ítélet végrehajtása tárgyában 1359 ben kelt oklevelében, a várdai és litkei papok mellett, Balázs ajaki papról is tétetik említés, mint akik a kikörözités végrehajtásával meg voltak bUva, nagyon okszerű tehát a feltevés, hogy ha papja volt, már templomának is kellett ekkor léteznie, ez az idő pedig még mindig Migyar Pál és neje birtoklása idejére esik.