Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

x x n v i f »» beszéde, néhai Farbaky József felett mondott gyászbeszéde és a folyó millenium év alkalmából május hó 10-ikén a hálaistentisztelet alkalmából mondott nagyhatású emlék­beszéde, a melyeket megválasztatása emlékére, néhány alkalmi beszédével és imájával együtt külön kötetben is kiadni szándékozik. Beszédeit költői lendület, de a mellett keresetlen egyszerűség és az igazság átérzett meggyőző ereje jellemzi. Előadó képessége, organoinának érczessége és egész egyéniségének erőteljes, imponáló megjelenése révén szinte a természettől olyan nagy egyház és hatalmas templom szószékére van teremtve, mint a nyíregyházi ág. evangélikusoké. Ismételten üdvözöljük őt díszes állásában, azon biztos meggyőződésben, hogy diszere fog válni annak. Vitéz Mihály. 1825—1896. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye ismét gyászol! Alig egy év leforgása alatt ez immár az ötödik áldozat, melyet legjobbjaink közül a halál megkívánt. — Gonda Balázs, Szikszay József, Lukács Ödön és Lovas Dáuiel után a vasszerkezetűnek látszó, szellemességéről, gazdag tudományáról és vig kedélyéről messze körben ismeretes lelkész, Vitéz Mihály is elköltözött sorainkból. Az a sir­halom, mely ott a robogó vonat mentén, a kemecsei temetőnek árnyas fái alatt emelkedik, szomorúan hir­deti, hogy a f.-szabolcsi evang. ref. lelkészi kar, egy a kiválóbbak közül is kiváló tagjával szegényebb, de egy kegyeletes szent helylyel gazdagabb lett, mert azon kis halom alatt egy oly férfiú testrészei porladoznak, kinek soha meg nem haló szellemét a kegyeletes emlékezet mind­örökké meg fogja őrizni! Azaz élet, mely a n.-halászi paplakon, az 18'25-ik év Zsuzsánna napján lobbant lángra s 1896. julius 30-án aludt ki, bizonynyal a legváltozatosabb, tanulságokban leggazdagabb életek egyike volt. Oly családból szárma­zott, melyben régi idő óta firól-íira szállott a palást; iskoláit Lőcsén és Debreczenben végezte, ez utóbbi helyen tanuló-társa volt a nagy Révész Imrének, ki a boldogult Lukács Ödönnek azt mondta felőle: „nem volt soha könyve, mégis mindig első volt, mert többet tudott mindnyájunknál." Mint végzett theologus Kun-Hegyesre ment — az akkori idők szokása szerint, akadémikus rektornak, itt érte a szabadságharcz kitörése; és ment ő is, mint ment mindenki; felcsapott nemzetőrnek. — Résztvett a szerencsétlen kassai ütközetben is. Az őrsereg feloszlása után nem vett többé tevőleges részt a szabadság­harczban, hanem visszament Kun-Hegyesre s nyelveket tanult, mert biztatva lett, hogy a kormány a külföldi követségek valamelyikéhez fogja beosztani, hogy tehetsé­gének alkalmasabb működési tere legyen a harczmezőnél. Lehet, hogy meg is történt volna, ha a szabadságharcz oly hirtelen hanyatlásnak nem indul s be nem követke­zik a világosi katasztrófa. Lelkészi működését Nagy-Halászban, atyja mellett kezdte meg; az osztrák innen idézte meg János bátyjával együtt Budapestre felségsértési perbe, azon időben közö­sen kiadott s őszintén mondhatom, a politikára nézve nagyon ártatlan egyházi beszédeikért. Fel is lettek mentve. Ha nem csalódom, 1854-ben lett Kemecsére megválasztva; az itt eltöltött 42 évre esik munkálkodásának férfi-kora, hatalmas írói és szónoki tehetségének kifejlődése; az itteni társaságokban röppentek el ragyogó szellemének szikrái; innen Írogatta a „Szabo!cs"-ba a Nyírfalomhok czimü rovatot, melynek közkedveltségére nézve jellemző, hogy a Sós-tón egy hölgy-küldöttseg, a nyilvánosság színe előtt, csókkal jutalmazta meg érte. Olvasottsága és irodalmi munkássága bámulatos volt; előbbi idejében mindig olvasott, néha írt, s csak pihenőül olvasott. — Köteteket tennének ki a mindenféle nemű egyházi mun­kálatai, különösen beszédei; nem kevesebbek költeményei, különösen tréfás versei, melyek közül a Szabó F. volt pazonyi lelkész nevenapjára írt 12 énekes éposz, és Ezen adat nélkül, — tudva azt, hogy Ajak, mint később kimutatandom, Zsigmoud király idejében és épen az a része, amely ekkor Kis-Ajak néven szerepelt és ahol a máig fennlevó templom áll, egyideig a váradi püspöké is volt, — azt lehetne feltételezni, hogy a tem­plomot valamelyik nagyváradi püspök építtette, László, aki 1380. körül megszerezte és akinek jobbágyai, Hosszú­falvi Sebesteny S'.abolcsvármegye comesének és a uemesek négy birájának N. Káliéban 1408 ban kiadott bizonyságlevele szeriut Kisvárdai Mihály, Miklós és Felbán földjét a kis vá dai határban önhatalmúlag fel­szántották, vagy Dénes, aki 1529 ben, Budán kelt ok­levél szerint a uevezett Várdai testvérek közt Ajak, I'átró, Kisvirda, B'rencs és Anarcs birtokok határai miatt perben állván, Pálóczi Máté ország biró ismételten a határ megállapítását rendelte el! Megemlítem, hogy Ajaknak ezidótájt alespeies plébánosa volt, előjövő egykorú oklevelek szerint. A templomnak Zsigmond király idejében való építése mellett szóló adátnak tartottam előbb, hogy törmelékei közt több Zsigmoud fele pénzdarab találta­tott korábbi években, melyek közül kezemhez is jutott egy két darab, de hát az elóbb kiemelt adatok egye­nesen Magyar Pálné mellett szólanak és én kegyelettel adom át az ó emlékét a község mai nemzedékének, aki u»y látszik, szinte kegyelettel és különös ragasz­kodással eltelve volt Ajak birtoka iránt. A Magyar Pál es neje személyével kapcsolatos birtoklevelekben Magyar Pálnak csak László fiáról van emlékezés; nem lévén idom geneologiai utánnézásre, nem tudom megmondani, hogy nevezett László fián kívül más gyermekük volt é. de azt ugy vélc-m, hogy Magyar Bilázs, Mátyás királ} unk egyik kedvelt és híres vezére és Magyar Benigna, — akinek remek kivitelű ima­könyve maradt fenn ez időből — templomcpitőnknek ivadéka volt! íme, ez volna az egykor Kis-Ajakot képsző falu­részen fennálá templom keletkezésének idejéről és épittetőjéről szóló hiteles adatuuk. néh. Pásztély püspök egy szobránczi kalandja 8 ének­ben, kéziratban el is van terjedve. — Páratlan mestere volt a toasztoknak; egy alkalmat sem mulasztott el, hogy ne dikcziózzék, s mindig meghódított vele mindenkit. Alakja, megjelenése, szóval egész külseje a mult századbóli tipikus kálvinista papra vallott, de belseje a legmodernebb érző szív, törhetlen lelkesedés, felemelke­dett gondolkodás, jártasság a tudomány minden ágában a csillagászattól kezdve a geologia- és régiségtanig. — Kora 71 év volt, de egy 20 éves ifjú hevével érdeklő­dött minden iránt; vett részt a társaságokban, kisérte figyelemmel a napi eseményeket, végezte hivatalos teen­dőit. Pár év előtt az egyházmegyének kerületi képviselője volt; utóbbi időben számvevői elnök és Leik. értekezleti elnök, de erről is lemondott e hó elején. Betegsége hülésből kezdődött s május óta érlelő­dött benne, folyvást növekedve, ő napról-napra gyen­gült; de türelemmel, békével viselte; csak akkor érezte már és emiitette gyengeségét, midőn a Debreczeni Prot. Lapban Referens aláírással egy czikk igaztalanul őt és Lukács Ödönt megtámadta; végtelenül fájt neki, el­keseredésében köszönt le viselt tisztségéről is; midőn én két héttel ezelőtt meglátogattam, — biztattam, kár volt leköszönni, hiszen meggyógyul, egészséges lesz s nekünk szükségünk van reá, — szomorúan rázta fejét s csak ennyit mondott: én már haldokló oroszlán cagyok, érzem a patarugásokat is. Most már nem érez semmit, talán a reá boruló hantok terhét sem, legyen csendes, legyen édes az ő pihenése ott, ahol 71 év után fárasztó és munkás életét kipiheni. Lelke Istennél, szelleme velünk, a mi áldásunk és kegyeletünk vele legyenek. Vitéz Mihály elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: Vitéz Mária, Vitéz Lajos és neje Tatár Etelka gyermekeikkel s Vitéz Gyula mint gyermekek; Vitéz János nejével, Kovács Zsófiával s gyermekeikkel és Vitéz Sándor, mint testvérek a számos rokonok nevében is, fájdalomtól megtört szívvel tudatják a legjobb apa, nagyapa, testvér, nagybátya és felejthetlen rokonnak Vitéz Mihály, kemecsei evang. ref. lelkésznek, életének 72-ik, lelkészségének 42-ik évében, folyó hó 30-án éjjel '/a 12 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos el­hunytát. A boldogult hűlt tetemei augusztus hó 1-én délután 2 órakor fognak az örök nyugalomnak átadatni. Kemecse, 1896. julius 31-én. — Áldás és béke'lengjen hamvai felett! ÚJDONSÁGOK. •«. — Kinevezések. A kereskedelemügyi miniszter Buda Olivér kir. segédmérnököt a szabolcsvármegyei államépitészeti hivatal létszámában, kir. mérnökké nevezte ki. — Bajdik György nyíregyházi lakos végzett joghall­gatót a kassai kir. ítélő tábla kerületében, dijas jog­gyakornokká nevezték ki. — Mikecz János, Szabolcsvármegye alispánja e hó 27-én négy heti szabadságra Iglófüredre utazott. Távolléte alatt az alispáni teendőket Mikecz Dezső vár­megyei főjegyző látja el. — Uj megyebizottsági tag. Kertész Bertalan főispáni titkárt e hó 28-án a lövő-petrii kerületben vár­megyei bizottsági taggá választották. - Egyházkerületi közgyűlés. A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület ez évi rendes közgyűlését szeptem­ber hó 9. és 10. napjain tartja meg Szepes-Felkán. — Aközgyűlést megelőzőleg szeptember 8-án délelőtt 10'/a órakor az egyházkerületi számvevő-szék, 11 Va órakor az egyházkerületi nagybizottság, délután 2 órakor a Bal­dácsy bizottság, 3 órakor a gyámintézeti bizottság tart ülést, ugyanakkor egyházkerületi tanácsi értekezlet, 5 óra­kor gyámintézeti Isten-tisztelet, 6 órakor pedig egyház­kerületi értekezlet fog tartatni. Az egyházkerületi köz­gyűlés az első napon, 9-én délelőtt 9 órakor veszi kez­detét; déli 1 órakor JÍÖZÖS ebéd, délután 3 órakor Régi épület- és épüles-maradványokról szólván, nem hallgathatom el, hogy Nagy-Ajakon, a mai község­nek Pátroha felőli részén, szintén kellett szilárdabb, monumentális épületnek lenni. Ennek bizonyítékául idézem fel, hogy Ajak eme részén levő, régi curialis belsőségünkön, az 50-es évek közepe tájin kűt ásatván, a földből, nagyobb területen, faragásokkal, párkányzatokkal ellátott számos, nagy darabokban talált építési kövek kerültek elő, anyagára hasonlatos a kis-várdai Szt László féln templom pillé­reinek aljában található, vöröses alapkövekhez és olyan fekvésben, melyből arra lehet következtetni, hogy az hogy az épület, melynek ezek a kövek alkotó részét képezték, erőszakosan lehetett elpusztítva. Növeli ennek a leletnek a felhozott vélelem mel­lett való fontosságát, hogy az, — mint emiitettem, — az egykori Nagy-Ajak középpontján, emelkedettebb helyen jön elő, mely mindig u. u. urassági, curialis telek volt; egykor szép anyám Barkóczy Éva tulajdonát s lakóhelyét is képezte. A kezeim közt levő, 1767 ben kelt eredeti osztály­levélben ugyan, mely szerint ,mivel Isten eó szt Felsége rendelése szerint ugy méltóztatott parancsolni, hogy — mint az okirat szól — boldog emlékezetű édes anyánktól, tettes és nzetes nádfói Krutsay Klára asz­szonytól még ennek előtte tizennyolez esztendővel, és ugyanebben az 1767 ik esztendőben kedves atyánktól tettes nzetes szalai Barkóczy László uramtól szivünknek nagy fájdalmával árvául elhagyattattunk, jövendőbeli előmenetelünk és élelmünk pro>piciálni akarván, minden egyenetlenségek és izetlensegek eltávoztatásokra, a mi kedves Urunk Bátyánk tettes és Nzetes nádfói Krutsay Már on és sógor urunk teues Nzetes Abrahámfalvai Horváth Márton jelenlétében" — nevezett szép anyám a testvéreivel, Barkóczy István, Ferencz és Klárával atyai és anyai öröksegűkre osztály tettek, ez az ajaki portiója megemlítve niucs, de miután, az okirat 4-ik pontja szerint .Barkóczy Évának ns Szabolcs vmegyei anyai jószágokban se ház, se pedig egyéb épületek ós bizottsági ülések tartatnak. — Másnap 10-én délelőtt 9 órakor a közgyűlés folytatása, déli 1 órakor pedig szintén közös ebéd lesz. — A szabolcsmegyei szabadelvű párt szervez­kedő közgyűlésének augusztus hó 5-ére tervezett meg­tartása elhalasztatott. A párt tagjai ez uton és külön meghívóval is annak idején az alakuló gyűlés napjáról értesíttetni fognak. — A nyíregyházi szabadelvű párt e hó 3-dikán d. u. 5 órakor, a „Korona" szálló nagyter­mében közgyűlést tart. — Rendkívüli közgyűlés lesz a vármegyénél e hó 15—20. napjai között. A rendkívüli közgyűlés neve­zetesebb tárgyai lesznek a vármegye monográfiájának megírása ügyében való intézkedés, s a t.-polgár—nyír­egyházi vasút vállalkozóinak kérvénye, a megszavazott 250,000 frtból még hátralevő 150,000 forintnak kiuta­lása iránt. — A in. á. v. és a városi tisztviselők. Bencs László, városunk polgármestere kérvényt intézett a keres­kedele nügyi minisztériumhoz, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselői, az állami és törvényhatósági tisztvi­selőknek nyújtott kedvezmény szerint, a m. kir. állam­vasutak vonalain 50°/„-nyi utazási k dvezménybe része­sitessenek. A kérelemre a napokban érkezett le a válasz a minisztériumból, még pedig abban az értelemben, hogy a kérelem nem teljesíthető. — Községi-biró választás. Nyíregyháza városá­nál a néhai Horkay F. Lajos elhunytával megüresedett községi-birói állás választás utján való betöltése szeptem­ber 15-ére tüzetett ki. A pályázati kérvények szeptem­ber 14-ig adhatók be a vármegyei alispáni hivatalhoz — Dr. Hosenberg Emil városunk egyik közked­velt orvosa külföldi tanulmány útjáról a napokban haza­érkezett. Az orvos ur hat heti utja alatt a berlini, drez­dai és lipcsei orvos-egyetemeken rendszeres kurzusokat hallgatott, különösen nőgyógyászati és szemészeti isme­reteinek bővítése ezéljából s most — hazaérkezve — bővült tudásával a szenvedő emberiségnek ismét szol­gálatára van. — Dalcstély — országos dalverseny. A folyó évi augusztus 15 és 16 án Budapesten tartandó orszá­gos dalverseny nemzeti mj^siót van hivatva teljesíteni, mert a művelt világ előtt kívánja megismegismertetni a magyar dal vaiázsát, bűbáját, erejét. E nagy fontos­ságú inissiót hazai dalegyleteink szem előtt tartva az országos dalverseuyre oly nagy számban jelentkeztek, mint ezelőtt soha, s valóban a legnevesebb dalárdák szállanak a sikra, hogy nemzeti dalaiukat ország-világ előtt keddeltté tegyék. — Elismeréssel kell adóznunk a mi dalárdánkkal szemben, mely e nagy nemzeti munka elősegéllésére szinte vállalkozott s hisszük, hogy kitartó fáradsága, karmesterének szakavatottsága s eddigi elért sikerei dalárdáuk részére e munkában szép ozstályrészt biztosítanak. — Verseny darabul Huber Károly örökszép „Szabadság dala" lett kiválasztva, melyet uj betanulás­ban az augusztus hó 9 én tartandó dalestelyen készül dalegyletünk bemutatni. Dalárdánk és dalestélyeink jó hírneve bizonyára megtermi azon gyümölcsöt, hogy őket Nyíregyháza város és vidékének közöusége e dalestélyen a leglelkesebb támogatásban fogja részesíteni. — Képviseleti közgyűlés. A város képviselő­testülete pénteken délután tartott közgyűlésén mindenek­előtt örvendetes tudomásul vette a vármegye közönsé­gének, a város katona-beszállási költségeihez való hozzá­járulása kérdésében hozott határozatát. — Ezután az 1896. évi közmunka-ősszeirás alapjáa a váltság ősszegét igás napszám után 2 forintban, gyalog napszám után 40 krban állapította meg a képviselet. A városi gyám­pénztár mult évi számadásait, a felülvizsgálat után jóváhagyta a képviselet. Liener Sámuel, Kovács Ferencz és Szabó Dániel 10—10 frt dij lefizetésének kötelezett­ségével lakosittattak. — Az átvonuló katona-tiszteknek a „Korona" szállodában való elszállásolása ügyében a tanácsot bízta meg a képviselet javaslat-tétellel. Elrendelte továbbá a képviselet — a széna-téri nyilt ároknak, további 40 méter hosszúságban való beboltozását s a Kossuth- és Holló-utczákat össekötő köznek kikövezését. telkek, mint a többi kedves testvér atyámfiainak, nem jutottak, hanem Ns Zamplén vármegyében azokat érő jószág jutott, t. i. Csékéu két, Cselejben egy örökös telek, és miutáu eme divisionalis levél 5-ik pontja sze­rint az osztozó testvér atyafiak „azon atyai jószágok kiváltását, melyek édes atyjuktól Istenben boldogult édes anyjuk adósságában, a néhai ttes és uzetes Beniczky Tamás successusai 2890 ftokban elfoglaltattanak", egy­másnak megeugedték, miután végül az 1753-ban kelt levél szerint is Ajakon a Krutsay famíliának voltak telkei, melyek elfoglaltattanak, bizonyosra kell vennem, hogy a kérdéses Curia, belső és külső tartozékaival együtt Krutsay portio volt és hogy azt az emiitett divisionalis levél értelmében zálogságból szép anyám, a nevezett Barkóczy Éva váltotta magához. Akár Krutsay-, akár Barkóczy részt képezett is azonban az emiitett leihely, nem változtat azoa, hogy az egykor a Gutkeledek utódaiként ösmert Várdayak birtokát képezte, akikkel az emiitett famíliák, mint utóbb még Ajak birtoklásának további kimu'atása rend­jén érinteni fogom, — vérségi és leszármazó örökösi viszonyban állottak, a helynek érintett minősége is megerősíti tehát a feltevést, hogy rajta egykor valame­lyes kiváló épület állhatott! A véleményem szerint erről tanúskodó kiásott kövek, az 50 évek óta, u Ivarunkról már észrevétlenül eltűntek, mint ahogy észrevétlénül tünteti el az idő érzésünk és gondolkozásunkból a mult hagyományait... A napokban, midőn ezekről a kövekről s e sorok meg­írásáról volt szó, belőlük, a megtekintésük végett velem a helyszínére jövő gyermekkori iskolatársam , Halász János p'ébános úrral, már csak egy darabot tudtuok, egyik u'cza menti épületünk, a volt molnárház szegle­tébe elhelyezetten felfedezni . . . Még idejekorán, hogy én meg, mint az ősök nyomdokainak emlékét, a község milleniumi mografiá­jába illesszem bele ... . Kovács István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom