Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

eskü-letéti bizonyítványuk szerint az erdőtörvény 37. §. c) pontjában foglalt kellékeknek megfeleltek — s ha a birtokos az illető erdőőrt, az őrizetére bizott erdőterület megjelölésével, a közigazgat isi bizottságnak bejelenti. 3. §. A szolgálatot teljesítő erdőőr az előirt fegyver használatára jogosítva van az ellen: 1. aki őt nyíltan, vagy orvúl, — élete vagy testi épsége ellen irányult szándékkal — megtámadja; 2. ha tetten ért, vagy alapos gyanúval terhelt egyén felfegyverkezve lévén, az előzetes felszólítás daczára magát önként meg nem adja, s illetve a nála levő fegyvert vagy más, életveszélyt okozható eszközt a felhívás után el nem dobja, vagy esetleg védett helyzetéből előjönni vonakodik; 3. aki figyelmeztető utasításainak — őt szolgálata teljesítésében meggátlandó — tettlegesen ellenszegül; 4. aki, mint többször büntetett kárttevő, előzetes felhívásra az erdőből eltávozni nem akar s az erdőből való kivezetés ellen tettlegesen ellenszegül. 4. §. A fegyverhasználat joga azonban feltétlenül megszűnik mindazon esetekben, midőn a kártevő a netalán megkisérlett ellenállás, vagy támadás után magát megadja, vagy megfutamodik. Általában azokban az esetekben is, midőn a fegyverhez-nyulás feltételeinek egyike, vagy másika fennforog, az erdőőr fegyverét csak azután használja, miután minden enyhébb eszközök alkalmazása eredménytelen maradt, s még akkor is a legnagyobb kímélettel és csak oly mérvig, amely a támadás visszaverésére, vagy az ellenállás legyőzésére elkerülhetlenül szükséges. —A fegyver tehát mindenkor óvatosan használandó, különös figye- I lemmel arra, hogy az ember élete lehetőleg kiméltessék s szükségtelenül veszélynek ki ne tétessék. Ehhez képest és amennyiben azt a viszonyok megengedik, — előbb a kevésbbé veszélyes fegyver (szurony) használandó, mire nézve határozó befolyással bír még az is, vájjon az ellenszegülő szintén fegyverrel, és pedig milyennel, vagy mily nemű testi sértést okozható eszközzel van ellátva. L' I' í

Ia a emek a fent elősorolt esetekben történt alkalmazása folytán az ellenszegülő súlyos testi megsértésé következett be, az illető erdőőr köteles azonnal mtezkedni, hogy a megsértett egyén a legközelebb fekvő biztos helyre szállittassék s a viszonyok által nyújtható apolasban részesittessék. - Ezenkívül köteles az erdőőr a fegyver használatát, - ha az súlyos testi sértést vagy halalt okozott - az illetékes közigazgatási bizottsághoz mindenkor haladék nélkül bejelenteni, a lőfegyver alkalmazását pedig akkor is, midőn az illető egyen meg nem sérült, vagy könnyű sebbel a hely szinero elmenekült. Halál esetén a tényálladék felvétele vegett az illetekes járási főszolgabírónál is jelentés teendő. A fegyelmi eljárásról. 6

n S-A hatóságilag felesketett s ennélfogva szolfeÜ (| Z

b'

Z

tT

af

e'' k,

öz

e^

e

k tekintendő erdőőr ellen légyelmi eljarasnak van helye: 1. ha a kötelességszerű hűséget megszegi s nevezetesen, ba maga követ el erdei kihágást, vagy ha a kihágást, — melyről tudomással bír, — híven és kötelességszerűen be nem jelenti, vagy a kárttevővel összejátszik ; 2. ha valamely szolgálati cselekményért, vagy eljárásért ajándékot vagy jutalmat követel s illetve ilyet elfogad; 3. ha az állásához és szolgálatához kötött jogokkal visszaél; 4. ha a rovatos naplóba, vagy szolgálati iratokba szándékosan lényeges valótlanságokat vesz fel; 5. az 1879. évi XXXI. törv.-czikkben foglalt erdőtörvény 38. §-a alapján letett esküben fogadott kötelezettségeket megszegi, vagy meg nem tartja; 6. szolgálatát többszöri megintés után is hanyagul teljesíti, vagy oly mértékben elhanyagolja, hogy abból az erdőbirtokosra kár háramlik, vagy háramolhatnék; 7. ha a tudomására jutott erdő -rendészeti áthágásokat nem jelenti; 8. ha tiltott mellék-foglalkozásokat, például fakereskedést űz; 9. ha a felekkel törvény-ellenesen bánik; 10. ha elöljárói irányában a köteles tiszteletet és engedelmességet megsérti; 11. ha iszákos vagy részegeskedő; 12. ha vadházasságban él, vagy nyilvános botrányt okozó erkölcstelen életet folytat, vagy ilynemű kihágást követ el. 7. §. A fegyelmi vétségek megvizsgálása iránt intézkedni, azokat megállapítani s a büntetéseket itéletileg kimondani — akár hivatalból, akár feljelentés folytán rendeltetett el az eljárás — jogosítva van első fokban: kis- és nagyközségek és volt úrbéres közbirtokosságok szolgálatában álló, valamint, a vármegyékben alkalmazott u. n. járási erdőőrök ellen a főszolgabíró; — a fő- és székváros erdeinél alkalmazott erdőőrök ellen a kerületi, a törvényhatósági városok erdőőrei ellen a rendőrkapitány, — rendezett tanácsú városok szolgálatában álló erdőőrök ellen a polgármester; — másodsorban a közigazgatási erdészeti bizottság. 8. §. Az erdő-törvény 17. §-ában megnevezett többi birtokosok által alkalmazott, valamint a magán erdőbirtokosok szolgálatában álló erdőőrök fegyelmi ügyeiben az illető birtokosok saját hatáskörükben intézkednek; kötelesek azonban erdőőreik fegyelme felett szigorúan őrködni s mindazon eseteket, midőn a jelen szabályzat 19. §-ában említett okok valamelyike beáll, vagy ha az erdőőr oly cselekményt követ el, mely annak szolgálatától való elmozdítását s illetve a reá-ruházott törvényszerű jogoktól való megfosztását teszi szükségessé, az illető feleskető hatóságnak azonnal bejelenteni s esetleg a fegyelmi vétségnek közigazgatási uton való megvizsgálását és megállapítását kérelmezni. Ha pedig ezt tenni elmulasztanák, az illetékes hatóság a vizsgálatot — tudomására jutott indokolt esetekben — hivatalból is elrendelheti s ennek eredménye alapján az illető bir| tokos a vétkesnek talált erdőőr elbocsátására, illetve az eskü-bizonyítványnak megsemmisítése végett való beszolgáltatására kötelezheti. Az állam tulajdonát képező erdőknél alkalmazott erdőőrök fegyelmi ügye az állami aKisztek számára fennálló szabályok és szabályzati utasítások értelmében fognak elítéltetni. 9. §. Mielőtt valamely erdőőr ellen a fenti 7. §. szerint illetékes hatóságok által fegyelmi Ítélet hozatnék, az illető erdőőr ellen emelt panasz vagy vád alapos vizsgálat tárgyává teendő. A vizsgálat foganatosításával panaszlott erdőőr közvetlen tiszti elöljárója, az illető erdőtiszt bízandó meg, kinek szolgálati kötelességében áll a panasz mibenlétét elfogulatlanul megállapítani, az erdőőrt s szükség esetén más érdekelt feleket vagy tanukat jegyzőkönyvileg kihallgatni s ennek megtörténte után a vizsgálati iratokat, saját kimerítő véleménye kíséretében, az illetékes első fokú hatósághoz beterjeszteni. 10. §. Abban az esetben, ha a panaszt az erdőtiszt adta be, s illetve a feljelentés az erdőtiszt részéről történt, a vizsgálatot a 7. §-ban emiitett elsőfokú hatóság teljesiti. 11. §. A vizsgálat eredménye alapján vétkesnek talált erdőőr a vétség minőségére, fokozatára, a netaláni ismétlésre és a súlyosbító, vagy enyhítő körülményekre való tekintettel: a) csekélyebb vétség esetén írásbeli megrovással, vagy 20 (busz) frtig terjedhető pénzbirsággal, b) súlyosabb beszámítás alá eső vétség esetén pedig 20 forinttól 50 forintig terjedhető pénzbírsággal, vagy szolgálatból való elbocsátással is büntettethetik. Oly szolgálati helyeken, a

uol több, — külömböző fizetési osztálytályban álló erdőőr van alkalmazva, az elmarasztalt erdőőr előléptetési jogának megvonásával, vagy felfüggesztésével, vagy kisebb állomásra való áthelyezéssel is büntethető. A fegyelmi ítéletben megállapitandók az eljárási költségek, valamint az is, hogy ki tartozik azokat viselni. A bírság és költségek befizetésére az ítéletben záros határidő szabandó s illetve megállapítandó, váljon azokat az elmarasztalt egyszerre, vagy meghatározott havi részletben tartozik-e megfizetni. Végül az elmarasztalt áltál okozott károk megtérítése iránti felelősség is mindenkor megállapítandó. A megítélt pénzbírságok fejében befolyt összegek az 1879. évi XXXI. t.-cz. 20. §-ában megjelölt czélra fordítandók. 12. §. A fegyelmi vizsgálat elrendelésével egyidejűleg, vagy annak folyama alatt és bármikor, ha azt a felmerült körülmények indokolják, az erdőőr a vizsgálatot elrendelő által szolgálatától és fizetésétől felfüggeszthető s a felfüggesztés az ítélet hozataláig terjedő egész időre kimondható. 13. §. Az első fokú hatóság a 11. §-ban megszabott büntetések közül csak az a) pontban említette-