Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

Y t K V D É K"' összeg közigazgatásunk javításának figyelemre méltó tényezőjévé válik. A kérdés egészét azonban a csoportosított előfeltételek jelenléte még nem meríti ki. A tárgyi alkatelemek nagyban alá vannak vei ve az alaki kellékeknek, s meg vagyunk arról győződve, mikép a nem remélt hajótörése a mozgalomnak sokkal inkább lesz okozati összefüggésben a formai tényezőkkel, mint az arravalóság, a képesség, avagy a törvényszerű garanciák hiányával. Változás a község szervezetében a törvényhatóság akaratával állhat be. Jóllehet tehát a törvény a rendezett tanácsú városok einelkedésenek szabályozását kifejezelten és külön nem tartalmazza, per analogiam tény az, hogy Nyíregyháza város törvényhatósági jogának sorsa .Szabolcsvármegye közönségének közgyűlési termében döntetik el azzal, hogy ajánlja-e a törvényhozó hatalomnak külön törvény alkotására, avagy nem. De természetesen a tőrvény-inditványozási joggal felruházott hatalom a törvényhatósági határozathoz kötve nincs. — Ebben a vonatkozásban tehát Szabolcsvármegye közönségének kedvező, vagy elutasító határozata, nem több, mint kötelező erő nélküli vélemény, óhaj, avagy kívánság, amelynek annyi erő tulajdonítható, amennyi reális alapja van. S épen ez a kérdés legkényesebb pontja. Állapodjunk meg egy pillanatra a történelmi idők moh-fedte padján s figyeljük meg azt a viszonyt, amelyben Szabolcs vármegye az ő székvárosával az elmúlt időkben volt. Nyíregyháza város és Szabolcsvármegye a legfőbb vonatkozásokban tetemesen különböznek egymástól. A nyelvi külömbség különösen a múltban kiterjesztette a választó falakat az egymáshoz kötött megye és város között annyira, hogy az assimilatió a nyelvi differentiák megszűnése daczára mai napig is ideális fogalom. Traditió és népszokás, nyelv és vallás, fisiologia és morális különbségek a két egyenrangú felet annyira eltolták érzelemben egymástól, hogy a megye fölött nyert gyakori győzelmei a városnak — mint pl. a székhely áttétel — nem többet, mint fegyverszünetet hozott létre, apró csatározások legkevésbbé sem tanulságos kiáltásaival meg-meg szakítva. Sőt a szoros kapcsolat, a közös érdekek összevegyülése a székhely áthelyezéssel még talán engesztelhetetlenebbé tette a megyét. Aminek bizonyságát minden egyes alkalommal megkapjuk, midőn arról van szó, hogy a vármegye közönsége Nyíregyháza város jogos igényeit kielégítse, avagy támogassa. Innen van, hogy a vármegye kormányzásában részt nem vehet a város, et vice versa. Ugy hogy nem túlzás, midőn kifejezést adunk amaz észleletünknek, mikép a való életben az elválás a vármegye és város között ma is teljes, az érzelmek taszítják egymást, a közös érdekek kapcsoló ereje fölötte csekély, egymás iránti reverenliának nyoma sincs, kölcsönös támogatásra való készség hiányzik, s hogy egymás iránt idegenek, sőt a törvényes kapcsolat egyiknek sem kedves. Az elválásnak eme szomorú képe, amellett, hogy zsibbasztja az erők egyöntetű működését, egyszersmint utal arra, hogy a viszonyokon valainiképen változtatni kell. Ámde hiábavaló reménykedés, hogy az ellentéteket az idő, akár emberi közrehatás kiegyenlíteni képes leendA megerősödött gondnokolt fölmentése lehet az egyedüli eszköz, amely az áldatlan helyzetből kivezethet. És épen itt, ezen a ponton fordul meg Szabolcsvármegye közönségének magatartása Nyíregyháza város önállósitási ügyének tárgyalása alkalmából. Ha a törvényhozó hatalom Nyíregyháza városának igényét jogosnak és teljesíthetőnek találandja, a vármegye közönségének határozata egy cseppet sem alterálja, legkevésbbé akkor, ha az netán kedvezőtlen lenne. Nemcsak az opportunitás, de a politikai józanság és illem, sőt a vármegye közönségének tekintélye involválja tehát, hogy az önállósitási ügy alapos előkészítése esetén, valamint a garanciák fennforgásától függően, a törekvés Ejh, ejh, hogy olyan nehezen is megy ez a munka ! Csak nem akar kimenni a fejéből az a két név. Májer, meg Blanka ! Biz isten meg kell az embernek bolondulnia attól a sötétségtől, mely hirtelenében agyára ült. — Májer és B anka ! Szenzáczió a publikumnak. Láz és láz miudenfele! Hát érdemes ezért élni? Hogy elgyötörje magát a nagy semmiség inián, holott üres körülötte az egész világ. Csakugyan Gombház az élet. Lám, holmi regényes szcntimeutálismus vett erőt rajta, egy pár mosolygó szem és hamvas Ajkaknak mi atta. A szivébe meg egyszerre ugy befészkelte magát egy uéinelyes gondolat. Adhat a publikumuak egy kis szenzácziót. Egy rövidke p TCZ alatt még az öreg Bro zorák búcsúztatóját is hallotta: — Micsoda zseDi, micsoda zseni! Dehát ki oldhatja meg a lélek titkait ? Itt hordja zsebében a halált. Isten tudja, egy idő óta rettegett az éjszaka sötétjétől. Hirtelen újra írni kezdett. Magirta a saját történetét. Ugy, a miut igaz vala. Egy leány ölt meg. Hanem azért áldja meg az isten Csak a szeretetet ölte ki belőlem. A nélkül pedig nincsen élet. Ugy! Az öreg is ír. nem ügyel ide és gondolatai szerte járnak. Most egy kis nyomás a ravaszra és elvégeztetett minden ! Az öreg Brozorák ügy siratá, akár egy bolondos gyermek. Sirva vette ölébe a haldokló sápadt fejét. — Fiam, kis fiacskám, hát ilyen rossz gyermek vagy ? Igy megkeseríteni engem, a ki olyau nagyon sze retlek ? Az meg csak hörgött rája egyet. De arczára még egy mosolygás is odaüle, a mitől az utoljlra piros lett. A kezét meg lassan felemelé s oda mutatott az asztalra, hol is gyűrött kutyanyelvek heverének. Gombház, öreg czimbora! . . . Ne sírj! . . . Szenzáczió a publikumnak . . . Ariport .... az utolsó . . . Korigáld ki a . . . sajtóhibákat! . . . csak pártoló határozattal kerülhet ki a vártnegye díszterméből, s hogy a vármegye közönsége a döntés perczében ne vezettesse magát ellenszenve, subjektiv érzelmei által, hanem határozatának indokai reális alapokon nyugodjanak. Minden érdek méltányos kielégítése lesz az. A A tanítókhoz. A természet őstitkait Titán-kezekkel boutoga'ja a tuiomány; a gőz hatalmas erejét uem sokára a mult idők emlékei közzé tesszük s ekébe fogjXk a villámot. Szárnyakat teremt az ósz az embernek és megszűnik a távolság. Ma még k czagjuk, holnap tán igaz lesz, hogy inás planéták lakóihoz röpítjük át üzeneteinket a tudomány mindenható erejevei. Haladunk a villágosság felé; földből bujuak elő a nagyszerű a kotások, csak ti fölöttetek állt meg az idő, kik a nemze. jövőjének s jövőjében a szabadságnak, nem zeti bec-ületnek, tud ttnányuak, jólétnek és nemzeti erkö c-nek őrei, letéteményesei és koldusszegény apostolai vagytok, ti fölöttetek magyar tanítók. Oly büoe és oly szégyen foltja ez a társadalomuak, mely egy maga képes egy nemzetet a romlás szélére sodorni. Érzi, tudja mindenki, hogy a ti mu ikátok a nemzeti lét alapja. Érzi, tudja miudeuki, hogy a nemzet fenntartó ősi erkölcsök fölött a modern tlrsadalmi áramlatok Damokles kardja függ. És itt hiába van készen a szuronyok erőhatalma! Az erőszak megtermi a maga reac ióját s midőn az uralkodó eszmék hatalma kizárólag és elbizakodva mégis esik arra kíván táiniszkodui, törekvéseiben és ténykedésében tévesztett erkölcsöket használ. Mert hogy egy Vaillauthóhér kezébeu vérzik el a guillotaiu alatt, az még nem azt jelenti, hogy a nyomor és társadalmi viszonyok .szülte szenvefélyek természet szabta mederben vannak már tere.ve. Az állam és haza mai fogalma ellen köpönyeg allatt szólítgatják az éledre fent kést, lesvén az alkalmas [i lauatot. És hol van itt a fennálló isteni és emberi törveuyek biztosítéki? A szenvedélyek megtermik a maguk fanatizált apostolait, vájjon lesz e erő, egy kiéheztetett, moralizált seregben, hogy megtudják ellenök védeni az oltárt, melynek haza a neve? És ez a munka ti reátok vár, magyar tanítók. Tietek a honfenutartás munkája. Éoren legyen hát a társadalom és ébren legyenek azok kikre az emberiség összességének egy része bízatott, hogy bö'csességökkel és tudomásukkal gátat tudjanak emelni amaz áramlatok ellen, amely ha megindul, elfő ja söpörni miudazt, ami emberi kebelnek szent volt. Ébreu legyen a magyar társadalom, mely a küzd lemben annyival is gyöngébb, mivel az ezer éves haza egysége ellen nem c-ak a kozmopolitátágot hirde ő tanok, hanem a széthúzó nemzetiségek aspirácziói is akua munkát folytatnak. Későn lesz akkor meghúzni a vészharaugot, ha a nép minden rétege meg lesz mételyezve. Ti is ébreu legyetek, ti magyar tanítók! Mig a társadalomnak önmaga iránt első kötelessége, hogy az álvilágosságot az igazi világosság fényébe veszítse, a ti kötelességtek a hazához és nemzethez, valamint a társadalomhoz az, hogy lelketek mindeu jobb erejével állj itok a küzdők sorában, de követeljétek Isten és a haza nevében, hogy korszakot teremtő munkálatokhoz adja meg a társadalom a lehetőséget. Ha magatoknak követeltek, a hazának követeltek. A könyörgés ideje lejárt. Az önérzetet meglehet kötözni a nyomorral és ti megvoltatok avval ugyancsak kötözve. Alázatos, szerény emberek voltatok s mi volt érte a fizetés? 300 forint (ha ugyan az is meg volt!) és leuózetés. Nem ül ki az arezotokon a szégyen pírja? Nem csordul ki a könyetek? Akartok még sol áig a szolgák u olsói után következni ? Láttátok egymást a kongresszuson? Hallotátok a kiáltó vádat, mely annyi félszeg, kopot alakról emelte fel vádját a lealáztatás ellen a magyar kultura erdekében! Akartok várni még? Hányan vagjtok? Hát 25,000 ember tzavát, ha egy kórusban harsog, nem fogják meghallani? Vigyázzatok! Ébren legyetek! Eljött a tettek ideje, midőn ügyetek, mely a uemzet ügye i

u, a reformok küszöbére lépett. Hallottátok a biztató és megérdemelt erkölcsi elismerés szavait mely ounan jött, hol kultur életünk legmagasabb rangú faktora áll, a mely helyen mindez ideig dermedt közönynyel nézték a mi küzdelmeinket és süket fülek fogadták keserű panaszainkat. Ragadjátok meg az alkalmat, mely egy bölcsen gondolkozó állam férfiú jóindulatában mellétek szegődik és kínálkozik; mondjátok ki, hogy mit követeltek, melyhez a társadalom minden rétegéuek. minden számot tevő emberét nyerjé'ek meg szószólónak. Tömörüljetek a kibontott zászló körül valamenyien és 25 000 ember egy szívvel, egy akarattal egy lelke -edéssel álljon szolgálatába az ügynek, nyújtson segédkezet annak, kire évtizedek bűnének megváltása vár s füzétek nevéhez a magyar népoktatás Messiását meg illető babéiokat, melylyel egyszersmind megkoszorúzzátok a haza reményeit s öumag&tokat. Ne aludjatok, la pra valamenyien! Nyilt homlok kai ki a síkra. Elismerést ós kenyeret! Tóth Béla. ÚJDONSÁGOK. — Alapszabályok jóváhagyása. A belügyminiszter a tis/.alöki izr. Ohevra-Kadischa szent egylet alapszabályait jóváhagyta. — Körorvos választás. A nyirbaktai körorvosi állás november hó 24-én fog választás utján betöltetni. A pályázati kérvények novetnb r 23-án déli 12 óráig adhatók be a nyírbátori főszolgabírói hivatalhoz. — Házasságok. Geduly Henrik helybeli ág. h. ev. lelkész kedden, f. hó 27-én tartotta esküvőjét Mármarosszigeten, Kovássy Erzsike kisasszonynyal. Városunkból számosan táviratilag üdvözölték a szeretett lelkészt és jó barátot ez őrömnap alkalmából. Kisvárdán, Lichtmann Vilmos, f. é. november hó 3-án tartja egybekelési ünnepélyét Schlesinger Elza kisasszonynyal. — A debreczeni tankerület tanári köre, nyíregyházi tagjainak meghívására Nyíregyházán a főgimnázium dísztermében, fogja tartani (ez idő szerint még nem állapított napon) november havi felolvasó ülését, mely alkalommal Morai-szky Ferencz tanár a philologiai (történelmi) múzeumok ujabb berendezési módjáról, Porubszky Pál tanár pedig a: ifjúsági egyesületekről fog felolvasást tartani. A felolvasó ülést bankét követi. — Lelkész választási mozgalom az ev. ref. egyháznál. Mint előző számunkban előre jeleztük, vasárnap, e hó 25-én a reggeli vonattal a nyíregyházi ev. ref. egyház tagjai közöl számosan átrándultak Debreczenbe, hogy ott meghallgassák dr. Bartók Jenő főiskolai vallás-tanárt, akit a Dicsőli József debreczeni egyik lelkész rendkívüli meleg ajánlatára a néhai Lukács Ödön helyére akarnak az itteni egyház liivei közül számosan lelkészül megválasztani. Az ötvenhat előkelő férfiúból álló küldöttség a kálvinista Rómába megérkezvén, előbb Dicsőfi Józsefet kereste fel lakásán s az itt történt kölcsönös üdvözlések és ismerkedés után átvonult ik a piacz-utczai kistemplomba (amely tudvalevőleg csak a debreczeni .nagy-templom" mellett nyerte a „kis" jelzőt). A hivőkkel zsúfolásig telt templomban jelen volt Kis Aron is, az ősz püspök. — Délben a küldöttség az Angol királynő szállodában gyűlt össze köz-ebédre, amelyen jelen volt Bartók Jenő is, a vele való közvellen érintkezés közben csak megerősítve a küldöttség jó vélem ínyét |A papválasztás ügyében okt. 31-dikén szombaton délután értekezlet volt a ref. iskola termében, ahol a nagy számban összegyűlt egyházhívek egyhangúlag dr. Bartók Jenő meghívásában állapodtak meg. E tekintetben az aláírások már folyamatban vannak. Riszdorfer János. Nyíregyháza város ifjabb generácziója alig tud arról valamit, hogy a 81 éves korában a mult hó 27-én elhunyt Riszdorfer János minő igazi nagy ember, hatalmas szellemű férfiú volt Nyíregyházán. Kulturális és közigazgatási alkotásaink mennyire az ő nevéhez vannak fűzve s hogy az ő jövőbe látó csalhatlan providenciája mily kiváló, sőt döntő szerepet vitt Nyíregyháza városának fejlődésében. — A régi Riszdorfer János, aki most elfeledve, elhagyatva, csaknem névtelenül elhalt, egyet jelentett valamikor Nyíregyháza város óriási haladásával, s neve varázs-erővel birt Nyíregyháza közönsége előtt. Megfogyott lassankint a testi ereje, hanem szellemének nagyságából mitsem tudott lekoptatni az aggkor tehetetlensége. Megmaradt mindvégig, a könnyed, szellemes, mélyen gondolkodó ifjú Riszdorfer, akinek az volt sajnos végzete, hogy időnek előtte a párt-politikai tusák miatt kénytelen volt 'ilre állani a közélet munkaterén, ahol pedig hatalmas eszének alkotó ereje még sok és nagy czélokat valósithatott volna meg. Élete sorsa és egész egyénisége rendkívül érdekes és tanulságos. Volt idő, amidőn tekintély és hatalom után csak épen a kezét kellett volna kinyújtania. De ő nemcsak végtelen sokat tudott, hanem igazi filosófus is volt, s ideáljait megvalósultaknak látta már, midőn Nyíregyháza nagy részt az ő hatalmas tevékenysége révén rohamósan nőtt és fejlődött ki várossá. Nem itt született, de ide nőt szive s lelke szerint és senki nálánál igazabban nem csüggött e város jövendőjén. Most, — hogy eltemettük — nagy és hálás kegyelet kisérte sírjába és őrzi emlékét. Temetése, — melyen a város tisztviselői' kara testületileg vett részt, — 28-án délután ment végbe. — Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: „Alólirottak a saját és az összes rokonság nevében, fájdalomtelt szívvel jelentik a forrón szeretett és felejthetetlen férj, édes atyjuk, illetve após és nagyatyjuk id. Riszdorfer János ügyvédnek 1806. október hó 27-én reggel 7 órakor, élete 81-dik évében, szívszélhűdés következtében történt gyászos elhunytát. — A megboldogult hűlt teteme folyó hó 28-án délután 3'és fél órakor fog az ág. ev. egyház szertartása szerint a „Morgó" melletti sírkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nyíregyháza, 1896. október 27. Áldás és béke hamvaira. Özv. Riszdorfer Jánosné-született Tresztjenszky Nádassy Zsuzsánna, mint neje, Riszdorfer József és neje: Bónis Eugénia, Riszdorfer János és neje: Szokol Irén, Riszdorfer Imre és neje: Ilykovits Anna, Riszdorfer Anna, Riszdorfer Erzsike, mint gyermekei; Riszdorfer Genieke, Riszdorfer Jóska, Riszdorfer Zolika mint unokái. — Helyreigazítás. A kisvárdai rendőrség érdemes rendőr biztosa híres nevezetes Pogátsás Antal uram, a következő, igazi „András* illedelmességü hangon tartott nyilatkozatott küldötte be hozzánk: „A Nyirvidék f. évi 43 számában megjelent, s egy „kisvárdai mintarendórségről" írott újdonságra alólirott kinyilatkoztatom, hogy annak minden pontja valótlan aljas rágalmazás, s tudósítója egy vakmerő hazugságtól félrevezetett ostoba lehet, mivel a község pénztára sértetlen állapotban van." Kisvárda, 1896. október 29 én. Tisztelettel: Pogátsás Antal, rendőr biztos. Egy megjegyzésünk van: a kisvárdai rendőrség rendőr-biztosa, már hivatása szerint is jobban kinyithatná a szemét, akár ha a röudre vigyáz, akár ha újságot olvas. Mert ha csakugyan kinyitotta volna, megolvashatá vala a Nyirvidékben ugyan ott, hogy ezt a helyreigazított hírt mi a „Bud pesti Napló"-ból vettük át. i — Vasnt-megnyitás. A tisza-polgár—nyíregyházi vasutat — mint értesülünk — a mult vasárnap, október 25-dikén, a műtan-rendőri bejárás teljesítése után, megnyitották. Mint halljuk, nagy feltűnést keltett, hogy a nyíregyházi vasúti állomásnál az eljáró küldöttséget senki sem fogadta, aminek oka bizonyára az lesz, hogy talán elmulasztották Nyíregyháza városának az aktushoz való meghívását, valaminIhogy mi is épen azért nem vagyunk