Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-01 / 9. szám

Melléklet a „nryirirldák" 1896. 9-ik számához. Mtkolay Li\jo$ elnök erre kijelenté, bogy ő a takarékpJuitar jövójinek biztosítását csak Szikszayban lálja, ki feláldozta ügyvédi gyakorlatát s 20 év óta áll az lotézet kötelékében. Fisck Hermán tudatta azután a közgyűléssel, hogy neki esze ágábau sem volt vezérigazgatónak lenni. 11a megválasztották volna, köszönettel fogadta volna, látva azonbau, hogy a nagy többség Szikszayt akarja, ő visszalép, s kijeleutí, hogy ó is Szikszayra szavaz s k-Sri, hogy a vezérigazgatói állásra Szikszay egyhangúlag megválasztottnak kijelentessék. Miíndi Ignácz, Bemer Zsigmond, Vdrady István ós Szikszay József szólaltak még föl, ki vezérigazgatóul egyhangúlag megválasztatván, javadalmazása 1200 frtbau állapíttatott meg. Az igazgatóságba Fisch Hermant, a felügyelő-bizottságba Pscherer Józsefet választotta meg a közgyűlés. A közgyü ós további lefolyásáról szószeriut közöljük levólezóuk tudósítását: „Az igazgatósági tagok ragaszkodtak ahhoz, hogy nekiek is legyen már valami hasznuk, adják meg nekiek a kért 100—100 at; ha másból nem telik hát a póttartalék alapra száut összegből. Erre azt mondta a vezérigazgató, hogy a nemzeti bauk bizalmatlankodnék, ha a póttartalékra szánt összeget megcsonkítanák; — nyugodjanak meg a sors végzésébe. Da azok nem akarták engedni a konezot, s ekkor megint a nagy Appouyi g szeg fejére talált, adjuk nekik toldásul a „vasúti részvények" czimen leírásba hozott 250 frtot, ós ezzel szent lett a béke. Még következett az alapszabályok némely szakaszának módosítása, az rendben lefolyt. Végül következik Bdogh Gusztáváé kérvénye, hogy elhalt férje után, ki egy évtizeden át ügyvédje és titkárja volt az int'zetnek, — adjanak valami végkielégítést. No már erre Várady István egész indignatióval felállt, hogy az ipse a bélyeg király, aki pénztárnoka volt ez intézetnek s oly nevezetessé tette azt, még sem kér semmit, akkor itt sem szavaz meg semmit, s igy elutasították a kérvényt, de a vén Szathmáry Ferencz kérvényét is. A gyűlés két óra utánig tartott, s mire az elnök azt berekesztette, teljesen megőszült. Ebból láthatja tekintetes szerkesztő ur, hogy a kUlömbözó czél külömbözó utat jelöl ki, s másnemű jogokkal ruház fel. Ami a magánviszonyok közt becsület és illem, a közéletben hiba, bun lehet és viszont. S lehet-e szólanunk — azt mondja az egyik iró — ha az illem nevében lepleznünk kell a tényt éi kímélnünk a személyt? Ljhetünk e gyöngédek, midőn épen a güny fegyverét kell használnunk? Társaloghatunk-e gentlemau módon, midőn kímélet ós udvariasság épen azt fogják veszélyeztetni, nminek diadalit óhajtjuk, midőn a tények már magukban goromba vádak s az okoskodás és következtetés oly sok esetben válik gyanúsítássá? Vannak dolgok, melyekről csak gunyoyal szóiba, tunk, s a legtöbb megrovás, polémia lehetetlen guny nélkül. Nem a guny, hanem a sértő guay ellen szólunk, mondják a mi illedelmes embereink. Dj van e guny, a mely nem fáj s ennyiben Dem sértő, s ha nem ilyen, nem hizelgésbe oltott elmefuttatás e, vagy eűyelgéssé hígított tréfa? Az egészet az erkölcsi közérzésre keil bíznunk, mely rendesen jogsértés nélkül találja el az igazat. Ezredéves kiállitás. Értesítés. Az 1896. évi ezredéves országos kiállításban tén yley résztvevő szabolcsmegyei farosokhoz. Az 1896. évi ezredéves országos kiállitás szabolcsvártnegyei ipari helyi bizottság ának a folyó hó 15-én tartott ülésében hozott határozatának megfelelően a kiállitásbau résztvevő szabolcsvármegyei iparosoknak, — azon törekkiasé Tamás vagyok! Különben — ne is tessék ezen tanácsomat tudomásul venni, nem is fogok rá patentot kérni, pedig szándékoztam — miért avatkoztam én olyan ügybe, melyben én érdekelt fél soha sem voltam és soha sem leszek, utóbb még túlságos idealistának tüntetnének fel engem, pedig én nem épen tartom ma gamat Plató egyenes leszármazottjának! Különben, azt hiszem, kevesen lehetnek ilyenek Kálióban. A társalgásnak alaphangja — mint az elmondot takból kitűnik — az enyelgés, tréfálkodás, adomázás, csipkedő, de soha sem sértő megjegyzések : egyszóval, itt az a hang dominál, melyben ki van fejezve az egy más iránti kölcsönős bizalom, becsülés, jóindulat és őszinte ragaszkodás. De ez a könnyed, enyelgő modorú beszélgetés igen gyakran átcsap komoly, tudományos, nagyon is életbevágó dolgok megvitatásába. Sokszor hallottam olyan okos, egészséges eszmecseréket, olyan beható szakértői fejtegetéseket, különösen a közegész=égügy, közgazdaság, nénzügy, regalekérdés, vallás- ós tanügyi politikai kér dések köréből; hogy ezen fejtegetéseket — előadási szépségüknél, minden oldalú megvilágitábuknál és argumentumaik meggyózó erejénél fogva — bátran be lehetne illeszteni a képviselőház tanácskozásai közé, annál is inkább, mert a jó ötletek, szellemes, találós közbeszólások itt ép ugy meg vannak és talán néha jobbak is, mint magában a képviselőházban. A lámpák és gyertyák most kigjuladnak, a beszélgető csoportok szétoszlanak és ki ki siet a maga kaszinói programmjának megfelelni. A tulajdonképeni kaszinói élet csak most kezdődik meg. Nézzüok tzét először a legbensőbb teremben, kaszinónk könyvtári és olvasótermében. Szerény kis szoba ez, tartama, felszerelése egyáltalában nem mondható pazarnak, fényűzőnek, de hát ugy mondják azt: „a bot szegény az eklézsia, ott a főtisztelendő ur sem igen véseikért, hogy az ezredéves országos kiállításban Szabolcsvármegye egyes iparágainak bemutatása s képviseltetése érdekében anyagi áldozatokat is hozva, közreműködnek, — a helyi bizottság nevében ezennel elismerő köszönetemet nyilvánitom. Nyíregyházán, 1896. február hó 17-én. Kállay András, főispán, mint az ipari helyi bizottság elnöke. Felhívás. Felhívom mindazon szabolc-ivármegyei iparosokat, — kik az ezredéves országos kiállításban tényleg részt venni kiváuuak, — h)gy a kiállítási tárgyaik biztosítása végeit hozzájuk megküldött „árujegyzé^"-en a biztosításra vonatkozó nyilatkozataikat a kiállítási igazgató sággal mielőbb közöljék, mert ellenkező esetben, — s ha a bejelentési iv 6 ik rovatában a megfele'ő nyilatkozat annak idején meg nem tétetett, — tárgyaik nem biztosítottaknak foguak tekintetni. Nyíregyházád, 1896. február 23 án. Kállay András, főispán, mint a kiáll, helyi bizottság elnöke. Értesítés. Értesítem mindazokat, kik az országos kiállításban tényleg rósztvenni kívánnak, hogy a kiállítási tárgyak fel-zállitása alkalmával a „Tájékoztató" 3 ik pontja értelmében, az egyik árujegyzék a láda belső fedelére szegezendő, nem pedig ragasztandó, mert az oda ragasztott árujegyzék, a láda fedeléről használható állapotban levehető nem lévén — czéljinak meg nem felelhet. Nyíregyháza 1836 februir 25. Kállay András, főispán, mint a kiáll, helyi bizottság elnöke. A király szobái a kiállításon A hatalmas történelmi épületcsoport fejedelmileg komoly román részében, a legrégibb ős legszebb magyar épitészeti emlék, a jaáki templom fölségesen szép bejárójának tőszomszédságában serényen folyik most a munka a legdíszesebb, legpompásabb termek belső berendezésén és földis2t'.ésén. A kiállitás legfőbb protektorának, I. Ferencz József apostoli királynak termei lesznek ezek. Most tíz éve külön királypavillonja volt a kiállításnak s az első terv itt is külön épületben akarta elhelyezni a legfőbb védő termeit. De utóub megváltoztatták ezt a tervet: minden tradiczió azt kívánja, hogy ő felsége ott fogadja a külső országok uralkodóit és fejedelmeit, ahol összes elődeinek és őseinek kincsei, emlékei, ereklyéi hirdetik Magyarország ezeresztendős dicső múltját. A houfjglaló Árpád, a VJI lásalapitó szent István korának emlékei közt vannak a király termei. A kor stílje és ó felsége ízlése egyaránt megkívánták, hogy rikt'ó pompa helyett uemes ízlés, egyszerű, de fejedelmi disz tegye valóban fejedelmivé ezeket a termeket. Esjy óriás előcsarnokon kivül három terme és e^y toilette-szobája lesz a királynak. Az előcsarnok fa gerendás menyezetet kap, 1 özépkori stílben s középkori egyszerű disz borítja a falakat is. Innen hatalmas szárnyas ajtókon egy nagy terembe jutunk, amelynek csudaszép mennyezete ugyancsak fából való s kapétákra van osztva, amelynek a pécsi székesegyház kápolnájának mintájára rendkívül gazdag színezést kapnak. A teremnek három hatalmas ablaka van, melyekbe az üvegfestés remekei kerülnek. Az elsőbeu szent István, a másodikban szent László, a harmadikban szent Mar git alakja lesz s mindegyik szentet gazdag disirt'ésü, középkori izlésü keret fogja körül. A terem falai egészen egyszerűek, mert ez a helyiség esetleg kiállitás is lesz s mindenesetre váróterem azok számára, akik bejár négyes fogatokon." A könyvtári részt két könyvszekrény képezi, egyik a tudományos irodalom, másik a regények részére van. Mondanom sem kell, hogy a szakirodalom szekrénye ritkán használtatik, olyan annak tartalma, mint a nemzeti diszöltönyök, valamint ezeket csak valami kiváló alkalommal öltik fel; ép igy a szakirodalom szekrényéből csak olyan esetben vesznek ki művet, ha belőle valamely tudományos vita alkalmával az állítás helyességéről röglön meggyőződést kívánnak szerezni. Egyébként ezen szakművek boldogan pihennek, nem háborgattatnak. Meg is maradnak ezek diszes ünnepi köntösükben hosszú, igen hosszú ideig, legfölebb valamikor a por és moly fogja őket elpusztítani ! Hanem a regények annál nagyobb kellendóségnek örvendenek, a mit nagy részben épen szépjeinknek köszönhetünk. Ezen állitásom igazolására biztos jelekre hivatkozhatom: igy először is regényszekrényünkból olyan kellemes, üde illat áramlik szót, a mi férfiak boudoirjaiból nem származhatikmásodszor regényeink legnagyobb része a sokszoros ós hosszú használat daczára is jó karban található és bennök kevés oldaljegyzet van: mindez a női diskrétió és a női veleszületett gondosság, rend- és tisztaság-szeretetre vall, — férfi kezekben a könyv rövid használat után rongygyá, salátává válik; harmadszor, tapasztalatból tudom, hogy a férfiak legnagyobb része betű-iszonyban szenved ós azért csak kénytelenségből nyul a könyvhöz, még a valóban gyönyörködtető és mulattató regényhez is. Merem állítani, hogy kaszinónk könyvtárából kivett könyveknek legalább 3/

t részét szépjeink olvassák el. De helyesen is van igy: ho^y mig a férfiak az irodai, hivatali stb. komoly munkájukon kivül, kaszinói, vadászati és sok egyéb szórakozással töltik el szabad idejüket, addig hölgyeink házi teendőiken kivül eső szabad idejüket, kevés egyéb szórakozásaikon kivül, a sziv- és léleknemesitő szépirodalmi művek olvasásával töltik és töltsék is el! bocsátást várnak ő felségének még ezután következő intim termeibe. Eíért a terem egyik oldalán faragott emelvényes pad vonul végig, amelyen kivül még tizenkét régi modorú, érdekesen faragott szék lesz a szobában a várakozók számára. A most következő szoba a király fogadóterme. A terem boltozatos; a boltozatokat és falakat román stílű gazdag festés diszí i. Ejy fü'kében román izlésü nyugvó ágy lesz ő felsége számára; maga a fülke nehéz, drága szövetekkel van bevonva. E^y kemény kőből faragott, gazdagou díszl ett kandalló a menuyezetig ér föl, előtte pompás firagásu. széles, kényelmes pai foglalja el a szoba köíepét. A bu'.or mind román stilü, s valamennyi közt legszembeötlőbb egy gyönyörű faragott láda. L^gbdsőbb szobája ő felségének a dolgozó-szoba. Ablakai a tóra nyílnak, s előtte széles, nagy terrász van, ahonnan pompás kilátás nyilik a p izsonyi városházára, a falu templomára, oldalt meg a kiállitás temérdek épületeinek változatos tornyai és kupolái látszanak. Ez a szoba dil i faragású, pompísan megkoastruált tölgyfa- és mahagóni-mennyezetet kap, amely egymagában 5200 koronába kerül. Gyönyörűen faragott bútorzat kerül ide is. különösen szépek a faragott székek, faragott bőrből való támlával és üléssel, továbbá nagyon szép egy hosszabb pad, magas, faragott hátfallal s a király Íróasztala. A szoba keskeny oldalán itt is kőből faragott, gazdagon színezett kandalló van, amely a mennyezetig ér föl, a kandalló mellett pedig egy kényelmes nyugvó és pihenő helynek berjndezett, pompásan díszített kis fülke. Végre a toilette-3zoba következik, amely félkör alakú s már korai góth-stilben készül. Bordás boltozdot kap, a falait színesen zománezozott porczellánlapókkal rakják ki. A király szobáiban, amint az az épitészeti stílnek és ő felsége ízlésének is megfelel, semmi párnázás, semmi lágyság nincsen, mint a renaissauce és rococo bútoraiban: egyszerű, szilárd, kemény, férfias minden, mint a milyen az egész középkor volt. Hogy némileg mégis engedményeket tegyenek a kényelemnek is, padok ra, székekre, ülőhelyekre lágy párnákat, pompás szövésű szőnyegeket, gazdag hímzéseket tesznek. A pádimentom se fa, amit a középkorban nem használtak, hanem gyönyörű mozaik, melyet drága szőnyegekkel s némely helyen pompás bölény- és medvebőrökkel takarnak le. Az ajtók ós bútorok faragása is középkori izlésü és karakterű, s ennek megfelelően nem használnak sehol dombormívű faragásokat, hanem mélyítéseket, kivájá-okat. Minden bútor tölgyfából való és sötétre eresztik be, csak a faragásokban és azok körül lesznek egyes helyeken aranyozások. Kérelem .a felfalasi ev. ref. egyházközség nevében. Minden jó szivekhez. Félve merjük csak fölemelni kérő szavunkat, mert tudjuk, hogy milyen inauapiág országszerte az olyan szükség és megvalósításra váró feladat, a melyik mind hozzád fordul esdő szavával jóságos, örök nagyhatalom te, érző szivek áldozatkészsége! Uj templomunk alapkövét óhajtanánk mi is.letenni még ez évben, hazánk millenáris esztendejében. Össze is gyűjtöttünk már e czélra magunk között szegénységünkhöz és csekély számunkhoz képest egy akkora összeget -- mintegy nyolez ezer koronát, — mely csaknem egy egész harmadát teszi ki mindnyájunk egy esztendei jövedelmének. Szóval mi próbáltunk magunkon segíteni, hiszük hogy Isten is megsegít bennünket. Ez az első jogezimünk a segélykérésre. A második : hogy mi itt oláh és szász nyelvű hazánkfiai között semmi téren sem akarjuk hagyni magunkat. Mert mi egyházközségünket minden szempontból ugy tekintjük, itt, mint ama nagy fólségnek, az ezer esztendős magyar államnak leghűbb testőrgárda ezredéből való őrszemet. Kétszeresen szent lesz a mi templomunk, Kaszinónk könyvtári helyisége egyszersmind olvasóterem is. — Itt bocsánatot kérek, hogy előbbi állításomon valamit módosítani vagyok kénytelen; ugyanis még sem minden tekintetben szenvednek az itteni férfiak betü-iszonyban! Hiszen az újságolvasásnak nagyon is szorgalmas művelői akadnak itt Kállóban. Nézzük csak magunkat körül közöttük és hallgassuk ki beszédeiket ! A nagy asztal körül a legkülönfélébb helyzetekben állnak, ülnek, támaszkodnak a journalisztikának szorgalmas búvárai, mindegyik valami lapot forgat ujjai között. Van köztük olyan, a ki egy egész óráig mindig ugyanazon lapon olvas — — alkalmasint vagy a kitűnő vezérczikket akarja bemagolni, vagy pedig Pulszky Gusztinak felfoghatatlan észjogi fejtegetéseiből akarna minden áron valamely szakaszt megérteni; vagy talán — és ez a legvalószínűbb — Apponyi és Ugrón szónoki talentumát szeretné elsajátítani. A második olvasónak szemei folytonosan ugrándoznak a lap egyik feléről a másikra; ez az ujabb keletű sikkasztásokat, párbajokat, öngyilkosságokat, betöréseket és hyinen-hireket böngészi ós memorizálja. A harmadik olvasás közben idegesen számol, idón-> kint majd boldog, megelégedett mosoly ül arczára, majd elkomorodik és kesernyésen vakargatja füle tövét: mi lehetne ez más, mint gescháft embere; boldog, ha terményeinek, értékpapírjainak ára emelkedik, és elkomorodik, ha az ár sülyed. A negyedik legjobban élvez. Az orrára bigygyesztett pápaszemén keresztül sillabirálja Seifensteiner Salamon humoros okoskodásait, Cziczesbeiszer szörnyű átkozódásait, Lármás őrmester hatvágásait, a Vén gigerli kenetteljes tanácsait és Mokáuy Bnczi zaftos mondásait; továbbá Czeuczi néni, Bukovai Absentius, Kraxellenber Tóbiás, Ehös Péter stb. világhírű bölcsészek kedélyvidító elménezkedéseit. (Vége köv.)