Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-06-14 / 24. szám

„IS Y í It V I D É H.' A budget-jog értéke. Arra a két ujságczikkre, mely Nyíregyháza városának az 1895-dik évról való zárszámadásáról a Nyirvidék két legutóbbi számában megjelent, hosszabb nyilatkozatban reflektál a „Ny. H." hasábjain Kovách Győző úr, városunk főszámvevóje. Megjegyzéseinek lényege az, hogy a félmilliós eltérés, mely az 1395-re megállapított költségvetés s az ugyan ezen évról kiadott zárszámadás végösszegeiben mutatkozik, azért támadt, mert a belügyminiszternek egy 1891-ben kiadott rendelete értelmében „a hitelműveletekből kifolyó tételek a költségvetésbe föl nem vehetők,* valamint a tartalék-alapból kiadott összegek sem. Ilyen, az említett rendelet értelmében a költségvetésbe be nem illeszthető kiadási tételek összege az 1895-dik évben 491,371 frt 95 kr volt, s eszerint az előirányzat mindössze 14,820 frt 50 krral lett túllépve, ami 3-5%-nak felel meg Köszönettel fogadjuk a főszámvevő úr fölvilágositását s készséggel elösmerjük, hogy ar•ról a bizonyos belügyminiszteri rendeletről nem volt tudomásunk. Ez a körülmény azonban semmit sem változtat ama meggyőződésünkön, amelynek kifejezésre juttatása czéljából az a két ujságczikk Íratott, hogy az az óriási eltérés, mely az 1895-diki városi költségvetés é« a zárszámadás összege között mutatkozik, méltán kelti föl az aggodalmat a tekintetben, hogy a képviselő testület, mely ezt a költségelőirányzatot megállapította, nem rendelkezett a kellő előrelátással arra nézve, hogy a következő esztendő háztartásának kereteit, úgy a rendelkezésre állandó bevételek, mint azok hova fordítása tekintetében megállapítsa A költségvetés-megállapítás jogának értéke nem csak abból áll, hogy az egybizonyos egységes területen élő emberek, a maguk együttélésük rendjének háztartását önmagok hat u rozhatják meg. E jog gyakorlásában nemcsak a legtermészetesebb jog: az önkormányzat joga érvényesül; ez a jog nem csak az emberi szabadságnak egyik nevezetes garancziája. De akár egyes ember, akár egy község, akár egy ország háztartásáról van szó: a rendnek, t i a nyugodt és biztos exisztenciának a garanciája az hogy úgy akár egyes ember, vagy egy község, vagy egy állam bizonyos időre előre meghatározott programm szerint rendezi be és a szerint intézi háztartását. Ennek a programmnak a neve: költségvetés. A budget-jognak nevezetes gyakorlati értéke ez Hát abban teljeseu igaza van a főszámvevő úrnak, hogy az 1895-diki költségvetésünkről készített munkálatban a félmilliós túllépést kitevő tételek az emiitett 1891-diki belügyminiszteri rendelet szerint nem szerepelhettek. Mert — amiszabály, az szabály. Mindazon által mi — a legteljesebb köteles tisztelettel e rendelet iránt, úgy látjuk, hogy a költségvetésA „NYIRVIDÉK*

4 TÁRCZÁJA, Magyarország ezer éves fennállása alkalmából.*) Ezer év egy nemzet életéből A gondviselésnek nagy csudája ; Pedig a jó Isten kegyelméből Ezer éves a magyar hazája. Török, Tatár, Orosz, Német és Franczia Pusztította néped ó dicső Hunnia, Még is fennállasz ma és pedig dicsőbben, Mint a letűnt korszak gyászos éveiben. Védted a nyugtnak müveit népét Kelet vérengző csordái ellen, S a kor.'Szteuy Isten oltár képét Emelted lel elleuségid ellen. Ez adott kitartást, fokozta erődet, Hogy megvédd ex áldott hazáddá lett földet Es a magyar nemzet térdeit meghajtva, Exer évei éltét ünnepli most rajta. Hány borult nap, kQI- és belviszályok Pusztították olykor határidat, Dögvéix, pestis, cholera, ragályok Nem pusztíthatták el fiaidat; Mert voltak e népnek mitdég hó fiai, Es a történetben is nagy királyii ; Kik megvédték a hont ellenségjel szemben Es a belviszályok dalásai ellen. Honfoglaló Árpád s vezérei — Szent Istvái az első magyar király I S az Árpid-ház többi nagy fiai : Szent László, Kálmán és Béla király I Anjoui Nagy Lajos, hős Hunyady János S ennek dicső fii Mátyás igazságos, Mind egyenként a történelem hősei S a magyar nemzetnek legbuzgóbb őrei. •) Társadalmi közéletünk tiszteletre mélt>, veterán tagjának e költeményét szíves örömmel közöljük. megállapítás jogáuak ama gyakorlati értéke, melyről fentebb szólottunk, hogy t. i. a joggyakorlata (a költségvetésnek egy évre előre való megállapítása) a rendnek, a megélhetésnek, a biztos haladásnak garanciája: teljesen illuzióriussá lesz akkor, ha ez a programm, a háztartás rendjének, fejlődésünk irányának és mértékének ez az előre való meghatározása, a megvalósítás esztendejében olyan nagy átalakuláson megy keresztül. A belügyminiszter ama rendeletének bizonyára a számadások vezetésének mechanizmusa szempontjából vau fontossága Laikus észszel legalább mi uem tudjuk megérteni, hogy például rendkívüli bevételek és rendkívüli kiadások czimén egy város képviselőtestülete miért ne rendelkezhetne egyébként ama bevételekről és azok hová fordításáról akkor, mikor a költségvetés megállapításánál az a képviselet már tudja azt, hogy az a „rendkívüli szükséglet" elő fog állani s tudva vau annak a fedezeti módja is a „rendkívüli bevételekében. Mi azonban a legjobb akarattal sem tudunk arra vissza emlékezni, hogy azou a képviseleti gyűlésen, melyen az 1895-diki költségvetés megállapittatott, szó lett volna arról hogy a város olyan rendkívüli kiadások" kényszere előtt áll. melyek szükségessé teszik a normális budget kereteinek túllépését s e „rendkívüli kiadások" fedezésére „rendkívüli bevételek "-ről való gondoskodást. A budget-jog amaz emiitett gyakorlati értékének szempontjából bizonyára lényeges dolog az, hogy az egy egész esztendő háztartásának programmját megállapító gyűlés eme rendkívüli kiadások és bevételek iránt is rendelkezzen, ha az emiitett belügyminiszteri rendelet szerint nem is illesztheti be azokat a rendes költségvetésbe, — hisz nem az a lényeges — de rendelkezzen ugyanakkor, — hogy a munka-programm előre való megállapításának garanciái, a reud, a fejlődés biztossága és fokozatossága érdekében megvalósulhassanak. Mert az esetről-esetre való képviseleti határozatokkal a budget-jognak abban az értelemben, hogy a magunk háztartását magunk intézzük — elég tétetik ugyan, de e jog megszokott gyakorlatának az a haszna, hogy háztartásunk rendjét a keretek meghatározásával egy évre előre megállapítjuk — semmivé lesz. * * * A főszámvevő úr a „Nyíregyházi Hirlap"-ban közzétett nyilatkozatának a „Nyírvidék"-beu való reprodukálására fölkérvén bennünket, e kívánságának nagyon természetesen eleget kell tennünk. Nem nngy örömmel azonban, mert e közzététel által kényszerítve vagyunk uehány megjegyzést tenni e nyilatkozatnak — nem is a szóban levő kérdésre vonatkozó mondásaira. A legelső megjegyzésünk az. hogy mi, midőu az 1895-dik év zárszámadásairól írtunk, összehasonlítván azt a költségvetéssel, nem a főszámvevő, nem a polgármester, de még csak nem is a városi tanács tényét bíráltuk meg, A mohácsi vész gyászos korszaka Másfél századig dúlta honunkat, Dobó, Zrínyi hazánk két bajnoka Hiába "áldozták fel magukat. Mig végre Nagy Leopold királyunk alatt, Mely másfél százig volt török járom alatt Felszabadult e honi — s megvédte királyát, Ellenségeitől Mária Teréziát. S azóta, mint szent ereklyét hiven Őrzi alkotmányos szabadságát 1 S nagy fiai kik minden időben Kiküzdik e honnak boldogságát, Széchényi a művelődés korszakáért, Kossuth Lajos az egyéni szabadságért Küzdöttek és pedig azon jó reményben, Hogy a nemzet élvezze azt eredményben. Elsó Ferencz József, bár legyőzte A békétlenül filkeió magyart S diadalát még azzal tetőzte, Hogy elpusztította a vezér-kart I Legszebb győzelme volt, bogy legyőzte magát S felszabadította a szép magyar hizátl S az ta testben, lélekben magyarrá lett, M'rt megösmerte a hű magyar nemzetei. S most, mint magyar király megnyitotta Az ezred éves ünnep hajnalát S ez-n teltével bizonyította, Hogy szereti a hú magyar házit! Éltesd ót sokáig magyarok Istene S ne <-ng<>d, hogy panasz lehessen ellene, Éltesd hó párjával, a jó Erzsébettel, Kit rég imád a nép igaz szeretettol. E nagy királyaink s vezéreink Védték meg e hont ezer éven át S azon voltál, hogy dicső őseink Szívből szeressék a magyar hizit, Borulj térdre magyar, cz ég ura előtt S a legbuzgóbb hila-i nádban kérj d őt, Ho^y nemzetünk ezer év küzdelme nyomán D.-rűlt ex?r évet érjen el ezután. Idősb Sexty József. hanem a képviselőtestületét, mert a költségvetést a képviselet állapítja meg, annak a munkája az, ez a testület érette a felelős, nem pedig a főszámvevő, akinek az előzetes összeállítása alapjáu a tauács is, csak miut javaslatot terjeszti azt a képviselet elé, mely azt i elfogadhatja, vagy nem, megváltoztathatja tetszése szerint. A zárszámadások pedig a téuyleg befolyt bevételek- és a tett kiadásokról vezetett számadási könyvek tételeukinti összegeit tartalmazzák, amikért megint csak a képviselet felelős, mely ezeket az összegeket akár a budgetben, akár azoukivül megszavazta. — Annyira haugsulyoztuk mi e tekintetben a képviselet egyedüli felelősségét, hogy a „Nyirvidék"-ben a zárszámadásról megjelent második ujság-czikk megírását csak éppen az tette előttünk szükségessé, mert a képviselőtestületnek egy tagja, egy hozzáuk irott levélben velünk szemben azt vitatta, hogy ezzel a felelősséggel a polgár mester és a tanács tartozik. A főszámvevő, a költségvetési javaslatért felel a tanács előtt; a tanács a képviselő-testületben. A közönségnek pedig, midőu ezt a költségvetést a zárszámadás adataival összehasonlítja, a képviselet tényével van dolga, nem pedig a tanács vagy a főszámvevő egykori javaslataival. Ezért nincs is ok arra, hogy a főszámvevő a közönséggel szemben a költségvetésért felelősséget vállaljon, tartozván ez a felelősség a képviselet kompetenciái közzé. Hogy a főszámvevő úr miért- nevezi a „Nyírvidékiben a zárszámadásról megjelent két ujság-czikkett „támadás"-nak és még hozzá frivol támadás"-nak, igazán nem tudjuk megérteni. Hát a megbírálás, metyben egy képviselőtestületnek, a nyilvános kritikára feljogosító bár milyen ténye részesül, támadás, vagy épen frivol támadás?! A sajtóval, és épen a sajtónak egy miudig tisztességes és becsületes törekvésű és mindig distingvált hangot használó orgánumával szemben lehet-e jogos az ilyen megítélés ?! Ama két ujság-czikk és e megjegyzések írója a legteljesebb tisztelettel viseltetik a főszámvevő ur egyénisége és a legnagyobb elismeréssel hivatali működése iráut; azt azonban és talán épen ezért uem tudja megérteni, hogy micsoda oka lehetett főszámvevő úrfiak, hogy azt a két ujság-czikket — ha irójuk a kérdés megítélésében esetleg még tévedett volna is, „frivol támadás"-nak minősítse. Es ha akad valaki olvasóink közül, aki elolvasván azt a két ujság-czikket, elhiszi, hogy az támadás volt, frivol támadás, hát — igazán kérjük — legyen szíves bennünket arról felvilágosítani, hogy mi volt abban a két czikkben, nem birálat, hanem támadás, s hogy mi volt ama két czikk hangjában, ami nem tisztességes, hanem frivol. * * * A főszámvevő ur nyilatkozatát, az ő egyenes fölhívására, alább egész terjedelmében közöljük. Sziute túlságos udvariasság ez tőlünk, azzal az eljárással szemben, hogy a főszámvevő úr két ujság-czikkre, mely a „Nyírvidékiben Ünnepségek a század elején. A millenáris ünnepségek legfényesebbje: a hódoló fölvonulás, a maga káprázatos látványával végbement. Ez alkalomból nem lesz érdektelen megemlékezni régen lezajlott ünnepségekről, a melyek II. Eerencz osztrák császár és magyar király uralkodása alatt, a birodalmi szókvárosban. Bécsben tartattak. A párisi békekötést 1814. május 30-án írták alá. Ferencz császár és király vágyott már haza otthonába, azonkívül mint háziúrnak is kellett sietnie haza, miután I. Sándor orosz czárt ós Frigyes Vilmos porosz király szövetségeseit meghívta, hogy látogassák meg Bécsben. Ez a meghívó volt különben a bécsi kongresszus alapja, mert az osztrák császár azt óhajtotta, hogy székvárosában beszélhesse meg szövetségeivel a párizsi békeszerződés egyes pontozatait. Egy negyedszázad óta folytonosan sújtotta a sors II. Ferenczet, most tért először haza Bécsbe, mint győző. Trónralépise össze volt kötve a nagy franczia forradalom zavaros idejével, aztán, rövid időközöket leszámítva, folytonosan háborúkat viselt. Most azonban eloszlottak a felhők, a melyek a „Felíx Ausztria* szerencsecsillagát elborították, s 1813tól egész 1814 ig minden csatamezőn győzelmeskedtek az osztrák magyar fegyverek. 1814 juuius 15-én érkezett meg Ferencz császár és király Schőnbrunnba, kisérve a cseh nemes testőrségtől, mely az egész hadjárat folyamán fedezetét kópazte. Bécs és környékének lakossága impozáns módon fogadta az uralkodót és ezren meg ezren, férfiak, nők, gyermekek tolakodtak kocsijához, csókolva kezeit, ruhája szegélyét és „a császár mindent hagyott magával tenni," amint ez irva áll Richter József irataiban, a ki akkor egyike volt a legkedveltebb osztrák íróknak és különösen Folytatása, a mellékleten