Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-06-14 / 24. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1896. 24-ik számához. jeleut meg, egy másik lap olvasó közönsége előtt válaszol. Az az, hogy nem válaszol, hanem Csak megjegyzéseket tesz. mert abban a két ujság-czíkkben a főszámvevő úrnak semmiféle tényeiról nem volt szó. .Mert a „Nyirvidék", bár milyen nagy terjedelemben jelenik is meg, arra már csakugyan nem szoríthat helyet., hogy mikor Nyíregyháza város háztartásának közdolgait, a zárszámadás adatai nyomán, a legbecsületesebb és — igazán szégyen, hogy ezt még meg is kell irnuuk — minden érdek nélkül megbírálja — hogy akkor még csak eszébe jusson is a főszámvevő. Mi ezen a papiroson és ezekkel a nyomtatott hetükkel nem reflektálunk a főszámvevő úr felelősségére. Nekünk — a közönségnek — a képviselet felelős. A főszámvevő úrról nagyon jól tudjuk, hogy teljesiti a maga kötelességét. A közjónak azonbau nem lesz semmi baszna abból, ha a főszámvevő úr, túlságos buzgósággal, nem hozzá tartozó felelősségüket vállal magára, és azok teljesítésének védelmére — igazán uem loya/is fegyvereket használ. Mi, t. i. a „Nyirvidék" és az a közöuség, mely velüuk ebben a kérdésben is egyetért, minden miniszteri rendeletekre való hivatkozás tiszteletteljes tudomásul vétele mellett kivánja, hogy a képviselő testületet — uem a tanács, a polgármester vagy épen a főszámvevő — hanem a képviselő testület a budget jogot — j melynek gyakorlati értéke a rend, a fejlődés kereteinek és eszközeiuek előre való megállapításában van — őrizze meg és védelmezze. Ilyen képviselőtestület „a uagyméltóságu magyar kir. belügyminiszter úr 40,259^111-G S91 számú rendelet" mellett is tudná a budget-jogot, a maga teljessége szerint érvényesíteni és — mert a félmilliós budget-eltéréssel szemben a kérdésnek lényege ez, megvalósítani, azt az igazán aprópénzre is fölváltható arany-szabályt, hogy a biztos egzisztencziáuak. a fejlődésnek, az előrehaladásnak a legelső feltétele: a programra = költségvetés. * * * „A képviseleti közgyűlés és tanács, raint a város másod, illetve másodfokú hatóságai, bizonyára fognak eszközt találni arra, hogy hasonló frivol támadások Szabolcs vármegye hivatalos lapjában a jövőre helyet ne kapjanak." Mit szóljunk ehez! Igazán mély szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy a „Ny. H.", a főszámvevő úr nyilatkozatának e sorait minden megjegyzés nélkül közölte. Mi, a számvevő úrnak e néhány szóban megnyilatkozó gondolkodás-módjával és felfogásával szemben az 1848. XVIII. törvényczikk alapján tiltakozunk. Ha e tiltakozásunkhoz bővebb magyarázat szükségeltetnék — szolgálunk vele szívesen. „Egy eipeldanczi ifjú levelei Kagarnban lakó sógorához" czimü krónikaszerü följegyzései voltak igen olvasottak. Junius 16 án tartotta II. Ferenez ünnepies bevonulását Bécsbe. Gyönyörű nyári nap volt és a mélyen kék égen egyetlen felhőcske sem látszott. Az uralkodó kora reggel érkezett a Theresianumba, a hol mindenki összegyűlt, a ki kíséretéhez tartozott. Innen 10 órakor indult el a menet, élén a nemes apródok és asztalnokokkal, utánuk következett Alsó Ausztria küldöttsége Dietrichstein gróf vezetése alatt, aztán a titkos tanácsosok, mind lóháton, csatlósoktól kisérve. Az uralkodó maga is lóháton ült és drága kövektől ékes vert arany pikkelyekkel diszitett lószerszámja ugy csillámlott a napfényben, hogy lehetetlen volt sokáig ránézni. Kíséretében voltak az összes főherczegek, ugyancsak lóháton. A theresianumból, az akkor még fennállt Kárntnerthorig élő fákat ültetettek és az utczák, a merre csak a menet elvonult, a legszebb virágokkal voltak behintve. Az akkori béC3Í uj'ágok élénk színekkel festették a bevonulás pompáját és az akkori bécsi angol nagykő vet Sir Frederik Lamb igy irt róla Londonba LordCastle reaghank: „Tegnap nyárelő 1G ik napján vonult be a császár, b?vonulásank pompája mindazt fölülmulta, a mint e nemben életben láttam. A mi legjobban meglepte a hidegvérű angolt, az a bécsiek rajongásának vehemencziája volt, a miről igy emlékezik fentebb nevezett lordhoz intézett levélben: „. . . . A nép imádja a czárt, de rajongása job ban hasonlít a gyermek atyja iránti szeretetéhez, mint ahhoz a gyermek atyja iránti szeretetéhez, mint ahhoz az érzelemhez, a mi egy népet uralkodójához köt . . Az uralkodó kíséretében különösen feltűntek Albert, tescheui herczeg és Colloredó herczeg, a kik daczára hogy jóval tulvoltak a hetvenen, mégis lóháton vettek részt a (árasztó ünnepi menetben. Tudvalevőleg II. De, még egyszer hangsúlyozzuk, hogy (bár milyen jelentéktelen is erre az alkalom) e felfogása ellen tiltakozunk! A főszámvevő ur uyilatkozata^ez: A „Nyirvidék* 22. és 23-ik számában fenti czímű közlemények irúja vádolja a képviseleti közgyűlést; vádolja u tauácsot, hogy az 189G. évi költségvetés, egyszer uniiid háztartás megállapításánál felületesen járva el, hivatalos kötelességeiket lelkiismeretesen nem gyakorolták. Ila a „Nyirvidék" nem volna véletlenül Szabolcs vármegye hivatalos lapja, nem vettem volna fáradságot magamuak, hogy be sem várva a „Nyirvidék" legközelebbi számának megjelenését, már e helyen, a „Zárszámadás, — még egyszer zárszámadás" czimü, minden alaposságot és szakértelmet nélkülöző közleményekre retlektá jak, — mely közlemények „Ignotos fallit, notis est derisui." A képviseleti közgyűlés és tanács, mint a város másod, illetve első fokú hatóságai, bizonyára fognak eszközt találni arra, hogy hasonló frivol támadások Szabolcsvármegye hivatalos lapjábau a jövőre helyet ne kapjauak; en azonban tartozom hivatalomnak s magamnak avval az elégtétellel, hogy kijelentsem azt, miszerint az 1895 évi költségvetés egyszersmiud zárszámadás szabályosságáért, helyességéért, — ameuuyibeu nevezett költségvetés általam hozatott javaslatba, a zárszámadás általam lett felülvizsgálva, — minde.i felelősséget elvállalok. Nevezett közlemények a költségvetés irrealitását az 1895. évi zárszámadások és költségvetés végösszegei közt mutatkozó kerek ötszázezer forint külömbözetből következik, következteti a t. czikklró ur, ki, — hogy szavaival éljek, — uzt tudja, hogy „sem háború, sem lotto-nyeremény nem volt', de arról már halvány sej teline siues, hogy a uagyméltóságu magyar kir. belügyminiszter ur 40259/111 6/891. számú rendelete értelmé ben a hitelműveletekből kifolyó tételek u. m.: a „Korona," orosi-utcza építése, függő kölcsönök kifizetése, nagylaktanya vállalkozóinak kifizetett összeg, a Csengeryféle hlz vételára, a gyakorlótér kisajátítására fordított összeg, kamatozó letötkéut elhelyezett összegek, a Draskóczy féle birtok vételára — összesen 475826 frt 48 kr. értékbeu a költségvetésbe fel nem vehetők. Az is elkerülte a t. czikktró ur figyelmét, hogy az úgynevezett átfutó téte'ek, — mint a Községi Polgári Leányiskola felépítésére kiadott 14545 forint 47 krajczár, — továbbá a színház részvénytársaság részére kölcsön czimén kiadott 1000 frt, összesen 15545 frt 47 kr a tartalékalapból adatott ki, s igy ezen kiadások a költségvetést nem érintve, fenti rondelet értelmében csak a zárszámadásban nyerhetnek kifejezést. Az 1895. évi zárszámadásokban kitüntetett kiadások végösszegéből 927025 frt 07 krból levonva az emiitett hitelmüveleti és átfutó tételeket 491371 frt 95 krt, melyek az idézett rendelet értelmében a költségvetésbe be nem illeszthetők, a t. czikklró ur azt láthatja. hogy a 420832 fr. 62 krban megállapított előirányzat 14820 frt 50 krral van túllépve, azaz az előirányzat 3 5°/„ ával mely többlet kiadás fedezetét találja az előirányzott és tényleg befolyt jövedelem külömbözetében. Meg kell továbbá jegyeznem, hogy 1891. évtől kezdődőleg (fenti rendelet vételétől) a költségvetés mindig ezen irányelvek alapján állíttatott össze s hogy ezen költségvetéssel összefüggő zárszámadások, melyeknél a külömbözet : az 1894. évben 247170 frt 78 krt, az 1893. . 162596 „ 68 „ az 1892 „ 16235S „ 91 , az 1891. „ 268428 , 27 „ tett ki a hitelműveleti tételek nagyságához képest, Szabolcsvárrnegye törvényhatósága által felterjesztve a n.méltóságú m. kir. belügyminiszter űr által mindig megjegyzés nélkül hagyatott jóvá. Ferencz rendkívül jólelkű, nagyon egyszerű ember volt, a ki nem szerette a szereplést és különösen fázott a nyilvános beszédek tartásától. Ezt ez alkalommal is el kerülte, a mi napyon feltűnt egy jelenlevő francziának. Meg is irta azonnal Párisba, hogy „különös volt, hogy üdvözlő beszédek sehol sem mondattak és mikor fehér ruhába öltözött bécsi hajadonok küldöttségének vezetője rövid beszéd késéretben gyönyörű rózsacsokrot adott át a császáruak — ez több izben meghajtotta kissé magát, megsimogatta a piruló leányka arczát, de egyetlen egy szót sem mondott„. Az uralkodó neje a menetet Antal főherczeg SÍHgerstrassei palotájának egyik ablakából nézte, aztán átment a Szent István templomba, a hol résztvett a nagy ünnepi istentiszteleten. A Te D«i Laudamus után a menet hasonló rendben, mint megérkezett, ismét elindult és betért végül a császári Burgba. Este a várost fényesen kivilágították s a transzparentek mind az uralkodót dicsőitették. Egyik trauszparenten következő mondás volt lángbetükkel olvasható: „Dicséret Atyának és fiúnak, az emberiség megváltására föláldozta az atya a Fiut. Európát megváltandó Ferencz leányát adta oda. Tisztelet az atyának és leányának." E/, a mondás arra volt gyöngéd czélzás, hogy II. Ferencz leánya, Mária Lujza kezét Napoleonnak nyújtotta, hogy a szoros családi összeköttetés által is biztosítsa Európa békéjét. Az ünnepi bevonulás után két nap múlva, megjelent Ferencz a színházban. A régi Kilntneihor színház tündéri fényben úszott ez alkalommal és egy allegórikus drámai színjátékot adtak elő „A jövő kép3* czimmel. A darab telve volt a múltra és a jelenre vonatkozó basszusokkal. Az u Ivari plholyban megjelent a fejedelemnő is, a sászári főherczegek ós főherczegnők, a többi plholyokat pedig elfoglalták a diplomácziai tesHa a t. czikkiró úr fáradságot vesz magának nemi a város költségvetésének megnézésére, de az állami! költségvetésnek » zárszámadásainak megértésére, ugyl látni fogja ott is a költségvetés s zárszámadás közötti! óriási kűlömbözöteket: ha pedig időt szakit magának azl álla m számviteltan elveinek megismerésére, mifelettel ajánlatos lenne egy ujabbi birálgatás előtt, — látni! fogja azt, hogy a tanács és képviselet kütelesrtfítj teljesítette ezen alkalommal is, valamint nem vetíítek al felsőbb hatóságok sem lelkiismeretek elleu, a fflidfln al költségvetést teljes meguyugvással jóváhagyták. De nemcsak ezért, hanem miután a sajtó egészséges befolyását készséggel elismerem, — de mert viszont az annak tekintélyét egyáltalán nem öregbitő miuáen alap és szakértelem nélküli hasonló közlemények — frivolitások a közönség laikus részének megtévesztetésére szolgálhattak, kötelességemnek tartottam ismertetni al nem éppen jóakaratú tájékozatlanságát. Országos kiállításunkról. Jelen sorainknak nem az a czélja, hogy olvasóin-1 kat a kiállítás megtekintésére buzdítsuk, mert ugy isi benne van e buzditás már mindnyájunk szivében, lel-l küleiébeu; nem ezért írjuk tehát ezeket, hanem azért, I hogy némely téves hírekkel szemben, — mint pl. al kiállítási drágaság, — olvasóinkat kellően informáljuk! és e, talán rosszakaratból, talán tudatlanságból származói téves híreket kellő mértékükre redukáljuk. Nem tudni honnan, mely forrásból, de az utóbbi hetekben a vidéken miudeuütt rebesgetni kezdték, hogy a kiállításon minden szerfelett drága, a kiállítás megtekintő ott teljesen a zsarolásnak, kizsákmányolásnak van kitéve. — Hozzátették még, hogy ugyanezen sors éri a felrándulót magában a városban is; végül, hogy a kiállítást csak is óriási áldozatok árán lehet meg-, tekinteni. Ilyeu és ehhez hasonló hírek kezdtek országszerte elterjedui: a látogatók számáról szóló hivatalos kimutatások ügyanazt bizonyítják, hogy e hirekuek eddig még kevés hitelt adtak, mert miut utóljira a pünkösdi üuuepek alatt is — a vidék megfelelő számban látogatta a kiállítást: de nehogy czáfolat híján e hírek még több hívőre akadjanak, magunk részéről is kötelességünknek tartjuk szembe szállani és e híreket való értékükre redukálni. Előre is kijelentjük tehát, hogy a kiállításon levő drágaságról, kizsákmányolásról szóló hírek teljesen légből kap ittak, alaptalanok. Ezek igazolására pedig felhozzuk a következőket, ós nehogy a tájékozatlan közönség esetleg az utazásban találja a drágaság nyitját, szóljunk először erről. Az összes vasutak igazgatóságai épp a kiállítás érdekében és annak könnyebb megtekinthetése czéljából olcsóbb menetjegy-árakat engedélyeztek és a kiállítás tartama alatt mindenki használhatja ez olcsóbb jegyeket egyedül azon kötelezettséggel, hogy az oda- és visszautazásra köteles jegyét megváltani és egy bizonyos határidőn belül használni. Hogy mily kedvezmény ez, elég, ha felemlítjük? hogy a jegyek ára körülbelől annyi, mint rendes körülmények között egy egyszeri utazásra szóló jegy. Az utazási költségekben nem kereshetjük a drágasági hirek alapját és nem áll a kényelmetlen utazásról szóló hlr sem. — Sokakat visszatart a kiállításra való (elmeneteltől az a valótlan hlr, hogy a vasúti kocsik rendesen túlzsüfolvák ós igy egyik-másik utasnak esetleg egy egész éjszakát állania kell. E hiedelmet is mint tévest kell kijelentenünk a vasutak igazgatóságai már jó eleve gondoskodtak az utasok kényelméről az úgynevezett milleniumi kocsik forgalomba hozatalával. Gondos; odva van, hogy minden utas legalább is egy jó ülőhelyet kapjon és igy ki van zárva annak eshetősége, hogy esetleg állva, korridoron legyen kénytelen bárki is az utat megtenni. tület, a katonai és polgári méltóságok, az osztrák és magyar arisztokráczia. A közönség minden basszusnál, a mely a császárra vonatkozott, perczekig tartó viharos „Hoch'-okban tört ki, az udvari páholy felé kendőket lobogtattak, az aszszonyok sirtak örömükben és az uralkodó pár folyton mosolygott és hajlongott, s II. Ferencz jobbját szivére szorítva, integetett fejével hű bécsi népe felé. A kongresszus alatt egyik ünnepség a másikat érte és külöuösen nagy fényt fejteti ki a fent lévő magyar arisztokráczia. Eszterházy Miklós herczeg akkori gárdakapitány egy egész vagyont pazarolt el a bécsi kongresszus idején, traktálva, szórakoztatva az idegen katona méltóságokat. Ez volt az az Eszterházy, a ki a hírneves Eszterházi-képtárat alapította, s a kinek kis martoni udvari zenekarát Haydn, a nagy zeneszerző igazgatta. Szájhagyományként azt is megőrizték Eszterházy Miklósról, hogy 1809 ben I. Napoleon őt szemelte ki Magyarország királyául és meg is kínálta a koronával. Bál, bál után következett, az ünuepi színielőadások, fényes tűzijátékok a schönbrunni parkban ós a nagy katonai diszemlék egymást váltották és az idegen hatalmak képviselői, a temérdek külföldi, a ki akkor Bécsben megfordult nem győzött eleget beszélni a sok fényről és pompáról. A kongresszusi uap)k lezajlása után nagyon hoszszu ideig nem látott Bécs olyan sok ünnepélyt, mint akkor: mert a legközelebbi nagy ünnepség, V. Ferdinánd magyar királylyá való koronázása már honi földön, Pozsonyban ment végbe 1830. szeptember havában. A kongresszus fényes napjaira emlékeztet még Bécsben az a két oszlop, a mely a schönbrunni park Hietzing felé vezető kapuja előtt áll. Tetején a franczia sas merészen emeli szárnyát ós mesél a késő unokáknak hitalims Csézárokról, a kik egykor itt intézték Európi sorsát.